Kosztolányi Dezső: Húsvét...

 

Már kék selyembe pompázik az égbolt,

tócsákba fürdenek alant a fák,

a földön itt-ott van csak még fehér folt,

a légen édes szellő szárnyal át.

Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe

viszik a zavaros szagos vizet,

a lány piros tojást tesz el merengve,

a boltokat emberraj tölti meg.

S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,

megrészegül az illaton a föld,

s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt -

kelet felől egy sírnak mélyiből,

elrúgva a követ, fényes sebekkel

száll, száll magasba, föl az isten-ember.

Nemeskosztolányi Kosztolányi Dezső (1885-1936), teljes nevén Kosztolányi Dezső
István Izabella író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első
nemzedékének kimagasló formaművésze, a XX. századi magyar széppróza
és líra egyik legnagyobb alakja. Csáth Géza unokatestvére.

Konczek József: Zavarban van a Jóisten...

 

Egyszer - hogy, hogy nem, a Jóisten nem találta magát. Tudta ugyan, hogy jelen van ő mindenütt, de a gyakorlatban, hogy úgy mondjam, nem működött a dolog.

A kígyó patikaprivatizáción törte magát, Éva éjszakai szoláriumot nyitott, Ádámot meg beperelték szervlopásért.

- Az istenemet! - sóhajtott a Jóisten. Benézett a fáskamrába, hátha ott van. De nem volt ott . Visszaváltatlan borosüvegek tornyosultak a kócerájban. A falon jókora lyuk. Már megint ágyúztak az éjjel.

- Itt büdösödhet az ember napestig - zsörtölődött az utcán a ház előtt egy babos-szoknyás menyecske. Szórakozottan turkált otthonkája zsebében. Pár fillér csördült meg benne.

- Magánál mennyit hagytak? - fordult érdeklődve a szomszédjához. De az öregember nem válaszolt neki. Hja, könnyen beszél az, akit csak egy órája lőttek agyon géppisztolysorozattal. Bezzeg ő már három napja halott.

Belekémlelt a Jóisten a géppisztolyos katonába. Tudta, hogy nincsen ő ott, de hát olyan zavarban volt, már tán azt sem tudta, mit csinál. A katona egy kövön ült, és a késével megkanyarított konzervdobozból falatozott. Persze, hogy jóízűen.

A Jóisten kinyitotta még a fridzsiderajtót, lehet, mégis ott van, de tudta, hogy nem lesz ott, aztán benézett az ágy alá, később a szekrényben matatott egy darabig, de végül csak elsírta magát. Olyan volt, mint egy kisgyerek.

- Hová tettetek engem, emberek? Konczek József (1942-....), (1971-ig: Koncz József) magyar költő, író, újságíró,
tanár. A Kilencek néven ismert költői csoport tagja.

Eötvös József: Emelkedj fel lélekben...

 

"Aki lélekben olyan magasra tud emelkedni, hogy embertársa hibáit a szeretet
szemüvegén nézi és ítéli meg, az boldogabb mindenkinél, mert virágot talál 
ott is, ahol mások csak gyomot találnak."

Báró vásárosnaményi Eötvös József Károly Bertalan Adalbert (1813-1871) magyar jogász,
író, a Battyány-kormány, majd az  Andrássy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, a 
Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság első elnöke, Eötvös Ignác politikus
fia, Eötvös Lóránd fizikus apja.

Rózsa Iván: Hit és tévhit...

 

Addig ne akard megváltani a világot, a családod, míg önmagaddal nem vagy tisztában! Mert akkor csak a saját problémáid, tévhited vetíted ki a szűkebb és tágabb környezetedre... És nem sugárzol, mint a minket, mindenkit éltető Nap.

(Budakalász, 2025. április 14.)

Simon - Sámuel Frug: Homok és csillagok...

 

(Gréda József fordításában a vers címe: Fövény és csillagok)

Süt fent a hold, a csillagok fénylenek,
végigömlik az éj hegyen és völgyben.
Öregecske könyvecskét olvasok
ezredszer, most is nyitva elôttem.

Szent és drága szavait olvasom,
s a hangot hallom: „Népem, szavamat adom,
számos leszel, mint csillagok
az égen, s homok a tengerparton”.

Világnak Ura! Ígéreteidbôl soha
nem szegtél meg egyetlenegyet,
A neked tetszô idôben és helyen,
szent szavad megcselekszed.

Ígéreteid közül egy bevált –
ezt már bizton érzem és tudom:
olyanok lettük, mint a homok,
melybe bárki beletapos az úton…

Igen, Istenünk, igaz: széttörve és szétszórva,
szégyenbe alázva, mint kövek és homok…
Ámde hol vannak, Isten, mondd, a fényes,
a fényesen ragyogó csillagok?

Szántó T. Gábor fordítása

Simon Frug 1860-ban született dél-ukrajnai zsidó parasztcsaládban. Munkáit többnyire oroszul, néhány elbeszélését és verseit jiddisül írta. Verseiben és prózájában egyaránt keserű humorral és kegyetlen realizmussal írta le a zsidó letelepedők kapcsolatát ukrán és orosz szomszédjaikkal. Frug maga mondta: „Szenvedéssel és könnyekkel teli történeteket hallottam emberektől, ezt adtam vissza
a versekben” – melyeket olykor megzenésítettetek és színpadon is előadtak. 1912-től 1916-ban bekövetkezett haláláig Odesszában élt, ahol 1913-ban megérhette három kötetes, Összegyűjtött munkáinak hatodik kiadását.

Kőváry Anett: A Föld üzenete...

 

https://www.youtube.com/watch?v=7ytpRrhkmAY

Mit tettél, ember ?

Az elég sem volt elég. Még több kellett, még nagyobb, még gyorsabb, még magasabb,

még drágább, még szebb, még hamisabb, még több, még több, még több…

A repülőid eltakarták az egemet, a hajóid eltakarták a tengeremet, vonataid a földemet, felhőkarcolóid a hegyeimet, felhalmozott árucikkeid a tükörképedet, fesztiváljaid zajától nem hallottad a madarakat, nem hallottál engem…nem hallottad magadat.

Ember…mit tettél. Rohantál, hogy még több országot láss. Nem volt elég egy utazás, nem volt elég száz utazás, hajszoltad a menekülést, a helykeresést, és észre sem vetted az otthont…magadban. Nem volt jó az erkély, az udvar, az erdő, a közeli domb, nem érdekelt a patakpart a házad mellett, mentél, csak mentél, mert azt hitted, menned kellett.

Ember…nem értetted.

Nem értetted, hogy miért lángol a tüdőm, hogy miért olvad a jegem, hogy miért nyelnek el városokat a rengéseim. Nem értetted, miért torpansz meg miért, miért nem jön az újabb siker, miért egyre küzdelmesebb akár csak egy lépést is tenni meg. Nem értetted, mit jelent megállni, mit jelent hátrálni, mit jelent hálát adni. Nem értetted, hogy segítséget, hogy szünetet, hogy figyelmet kérek. Nem értetted, mit jelent rajtam élned.

Ember…vedd észre!

Vedd észre végre a lényeget! Állítsd le kicsit végre az életed! Hagyd az autót, a repülőt, hagyd a bulit, a melletted ülőt, vedd észre a hangodat, a fiadat, a lányodat, szüleidet, vedd észre a napsütést, a szelet, a friss levegőt, az erdőt, fejed fölött a tetőt, vedd észre, hogy jól is használhatod az erőd! Vedd észre a néptelen utcákat, az üres tereket, a máskor mindig oly zsúfolt épületeket. Lásd a világodat, amit építettél! A tiéd! Csak egy kicsit túlsiettél. Halld meg a tenger imáját, a madarak lármáját, a tapsot az erkélyen, az istent a szívedben.

Lásd végre a nagyobb képet, vedd észre, hogy ahogy volt, az…az nem élet.

Vedd észre, hogy most a te tüdőd lángol, hogy most te vagy a jegesmedve mindentől távol, vedd észre, hogy te vagy most beteg, mert nekem gyógyulnom kell, hogy tovább vihesselek. (Forrás: Internet)