Forrás: Internet
"Uralom és szolgálat - az élet lényeges elemei.
De míg a jó önmagán uralkodik, és másokat szolgál, addig
a rossz önmagát szolgálja és másokon akar uralkodni."
(Forrás: Magoskönyv a léleknek, 92.o.)
"A bántó módon, de őszintén nekünk mondott szavakból
csak az őszinteséget kellene hazavinnünk,
azonban sokan az előbbit is magukkal hurcolják."
(Forrás: Magoskönyv a léleknek, 49.o.)
"A lélek tragédiája az erőtlenség. Elhatározzuk a jó követését,
de a lelkünk más utak felé vágyik, és gyakran nincs ereje a
jó cselekvéséhez."
(Forrás: Magoskönyv a léleknek, 60.o.)
"Három dolog van, amire az ember jelentős befolyással bír:
a tanulás által megszerzett tudás, a gondolkodás révén kialakított jellem,
és a szokások által megtartott egészség."
(Forrás: Magoskönyv a léleknek, 53.o.)
.jpg)
"Keveseknek jut osztályrészül, hogy sokaknak segítsenek.
Sokaknak jut osztályrészül, hogy keveseknek segítsenek.
Mindenkinek osztályrésze, hogy önmagán segítsen."
(Forrás: Magoskönyv a léleknek, 45.o.)
Kerestem Istent itt a földön és fent az égben,
forró nyárban, nagy fák hűvösében,
ősszel, mikor a lombok mind lehulltak,
télen hóban, hol életek aludtak,
tavasszal nyíló virágkehelyben,
de nem volt sehol sem az Isten.
Aztán bejártam érte mind a világot,
asszonyok ölében, hol a szerelem virágzott,
szemek tüzében kutattam vigyázva,
lelkemet, szívemet néki ajánlva,
átkeltem tengeren recsegő bárkákon,
sóhajokból szőtt, könyörgő imákon.
A végtelen évekből párat eloroztam,
míg az Istenem mindenhol kutattam.
Voltam közben szabad, kicsit láncra verve,
szerencse gyermeke, és voltam szeretve.
Megtalált a balsors, sosem menekültem,
valahol ott volt és vigyázott az Isten.
Éveimet adtam pillantásáért cserébe,
ástam a föld alá, szálltam fel az égbe.
Halállal dacoltam, de életem nem adtam,
bár így a végén már kicsit elfáradtam.
Aztán megláttam őt egy vízfodor tükrében,
hisz mindvégig ott állt az Isten mögöttem.
A kis jércét nem irígylem én,
amikor kapar az udvar szemetén.
Irígylem a kotlóst: lázban, egyedül
az áthevülő tojásokon ül
s a változás titka körülkerengi.
A boldogság útszéli szemét,
szedhet eleget, ki lenyújtja kezét,
az érlelő kínt kell megérdemelni.
A gondolat itt, ott, mindenütt
élő szövetet bont és sebet üt.
Ha sokallod mennyi rajta a seb,
fuss, mint a háromlábu eb,
fuss vissza, míg nem késő visszamenni.
A boldogság útszéli szemét,
szedhet eleget, ki lenyújtja kezét,
az érlelő kínt kell megérdemelni.
Weöres Sándor (1913-1989), Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, író,
műfordító, irodalomtudós. Felesége Károlyi Amy költő volt.
Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
a múlttal nem szabad törődnöd,
s mindig úgy tégy ha veszteség ér,
minthogyha újjászülten élnél;
Mit akar?- kérdd meg minden naptól
és minden nap felel majd akkor;
Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni;
főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre.
Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt.
De kívánságaid rabja se legyél.
Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett
szenvedélyek között morzsolódni.
Ha vágyaidat kényezteted visszajárnak: párzanak és fiadzanak.
Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak.
Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz,
mint a tökéletes hatalom maga.
Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének
valamely szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba, ezentúl
a szörny még nyugtalanabb és lassanként megrepeszti a falat.
Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne írtózz és ne ijedj és ne hazudj önmagadnak,
inkább örülj, hogy felismerted, gondozd,
mert könnyen szelídül és derék háziállat lesz belőle.
(A vágyak idomítása részlet)
(Weöres Sándor: A teljesség felé c. kötetéből)
A XV. században, egy kis városban lakott egy család, akinek 18 gyereke volt.
Az apa, aki aranyműves volt, hogy el tudja tartani a népes családot napi 18
órát is kénytelen volt dolgozni, ezen kívül pedig alkalmi munkákat is vállalt.
Nehéz helyzetük ellenére, a család két legnagyobb gyereke nem akarta
feladni álmát a rajzolás terén, bár tudták, hogy apjuk nem tudja őket taníttatni
a Nürnbergi Akadémián.
A két gyerek egy álmatlan éjszakán aztán azt találta ki megoldásként,
hogy fogadnak egymással: a vesztes a bányában fog dolgozni, hogy a
keresett pénzen kitaníttassa a másikat. A 4 évi tanulást követően pedig
a győztes fogja segíteni testvérét, vagy az általa festett festmények eladásából,
vagy a bányában való munkából.
A következő vasárnap a két gyerek feldobott egy érmét, Albrecht
Dürer győzött, így el is ment a hőn áhított akadémiára tanulni. A testvére,
Albert pedig megállapodásuk szerint a bányában dolgozott, hogy őt taníttathassa.
Albrecht munkái nagy érdeklődést keltettek, hiszen szobrai, metszetei és képei
sokkal jobbnak bizonyultak tanárai munkáinál. Így a fiú jelentős pénzösszegekhez
jutott a munkái által. Amikor tanulmányai befejeztével visszatért családjához,
azok nagy ünnepséget rendeztek számára.
A díszebédnél Albrecht felállt, hogy pohárköszöntőt mondjon imádott testvérére,
akinek áldozatos munkája tette lehetővé számára a tanulást.
Beszédét így fejezte be:
- “És most drága testvérem, rajtad a sor, hogy valóra váltsd az álmaidat!
Ezúttal én segítelek majd ebben!”
A testvére azonban könnyes szemmel azt mondta: „Sajnos késő már
számomra! Nem mehetek tanulni, mert a nehéz bányászati munka tönkretette
kezeimet, minden ujjam eltört legalább egyszer! A poharat is alig tudom
felemelni a tiszteletedre, nem hogy ecsetet vagy vésőt fogjak.”
Azóta eltelt évszázadok alatt Albrecht számos híres festményét,
metszetét, szénrajzát és portréját megismerhette a világ. A művész
önfeláldozó testvére előtt tisztelegve, megfestette testvére dolgos,
összetört és az ég felé nyúló kezeit is, melyet „imádkozó kezeknek” nevezett el.
Ifjabb Albrecht Dürer, magyarul Ajtósi Adalbert (1471-1528) magyar
származású bajor festő, grafikus, könyvkiadó, idősebb Ajtósi Adalbert
aranyműves fia. Ősei a Gyula melletti Ajtósról (Eytas) származtak, a falu nevét
mint nemesi előnevet használták („ajtósi” németül Türer).
Diósadi Ady Endre (1877 -1919), a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője.
"Érniök kell a dolgoknak, hogy érthetőbbek legyenek.
Vagy még helyesebben: a dolgok várnak, míg az emberek
megértése hozzájuk fejlődik."
"Festő írjon a pemzlijével!"
Rippl-Rónai József (Kaposvár, 1861. május 23. – Kaposvár, 1927. november 25.)
magyar festő- és grafikusművész.
"A természet örök könyvét
forgatni ne szűnjél,
Benne az Istennek képe
leírva vagyon."
Vörösmarty Mihály (1800-1855) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia
és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja.
Báró vásárosnaményi Eötvös József Károly Bertalan Adalbert (1813-1871) magyar jogász,
író, a Battyány-kormány, majd az Andrássy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, a
Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság első elnöke, Eötvös Ignác politikus
fia, Eötvös Lóránd fizikus apja.
Süt fent a hold, a csillagok fénylenek,
végigömlik az éj hegyen és völgyben.
Öregecske könyvecskét olvasok
ezredszer, most is nyitva elôttem.
Szent és drága szavait olvasom,
s a hangot hallom: „Népem, szavamat adom,
számos leszel, mint csillagok
az égen, s homok a tengerparton”.
Világnak Ura! Ígéreteidbôl soha
nem szegtél meg egyetlenegyet,
A neked tetszô idôben és helyen,
szent szavad megcselekszed.
Ígéreteid közül egy bevált –
ezt már bizton érzem és tudom:
olyanok lettük, mint a homok,
melybe bárki beletapos az úton…
Igen, Istenünk, igaz: széttörve és szétszórva,
szégyenbe alázva, mint kövek és homok…
Ámde hol vannak, Isten, mondd, a fényes,
a fényesen ragyogó csillagok?
Szántó T. Gábor fordítása
Simon Frug 1860-ban született dél-ukrajnai zsidó parasztcsaládban. Munkáit többnyire oroszul, néhány elbeszélését és verseit jiddisül írta. Verseiben és prózájában egyaránt keserű humorral és kegyetlen realizmussal írta le a zsidó letelepedők kapcsolatát ukrán és orosz szomszédjaikkal. Frug maga mondta: „Szenvedéssel és könnyekkel teli történeteket hallottam emberektől, ezt adtam vissza
a versekben” – melyeket olykor megzenésítettetek és színpadon is előadtak. 1912-től 1916-ban bekövetkezett haláláig Odesszában élt, ahol 1913-ban megérhette három kötetes, Összegyűjtött munkáinak hatodik kiadását.
