Vörösmarty Mihály: A természet örök könyve...

 

                                                          saját fotóm: Lila akácok...(H. Gy.)

"A természet örök könyvét
   forgatni ne szűnjél,
   Benne az Istennek képe
   leírva vagyon."


Vörösmarty Mihály (1800-1855) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia 
és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja.

Marc Bloch: A legnagyobb bajok forrása, a múlt nem ismerése...

 

"A jelen meg nem értése a múlt nem ismeréséből származik."

Marc Bloch (1886-1944) francia történész, egyetemi professzor és francia ellenálló.
A modern történelemírás legnagyobb alakja.

Kosztolányi Dezső: Húsvét...

 

Már kék selyembe pompázik az égbolt,

tócsákba fürdenek alant a fák,

a földön itt-ott van csak még fehér folt,

a légen édes szellő szárnyal át.

Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe

viszik a zavaros szagos vizet,

a lány piros tojást tesz el merengve,

a boltokat emberraj tölti meg.

S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,

megrészegül az illaton a föld,

s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt -

kelet felől egy sírnak mélyiből,

elrúgva a követ, fényes sebekkel

száll, száll magasba, föl az isten-ember.

Nemeskosztolányi Kosztolányi Dezső (1885-1936), teljes nevén Kosztolányi Dezső
István Izabella író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első
nemzedékének kimagasló formaművésze, a XX. századi magyar széppróza
és líra egyik legnagyobb alakja. Csáth Géza unokatestvére.

Konczek József: Zavarban van a Jóisten...

 

Egyszer - hogy, hogy nem, a Jóisten nem találta magát. Tudta ugyan, hogy jelen van ő mindenütt, de a gyakorlatban, hogy úgy mondjam, nem működött a dolog.

A kígyó patikaprivatizáción törte magát, Éva éjszakai szoláriumot nyitott, Ádámot meg beperelték szervlopásért.

- Az istenemet! - sóhajtott a Jóisten. Benézett a fáskamrába, hátha ott van. De nem volt ott . Visszaváltatlan borosüvegek tornyosultak a kócerájban. A falon jókora lyuk. Már megint ágyúztak az éjjel.

- Itt büdösödhet az ember napestig - zsörtölődött az utcán a ház előtt egy babos-szoknyás menyecske. Szórakozottan turkált otthonkája zsebében. Pár fillér csördült meg benne.

- Magánál mennyit hagytak? - fordult érdeklődve a szomszédjához. De az öregember nem válaszolt neki. Hja, könnyen beszél az, akit csak egy órája lőttek agyon géppisztolysorozattal. Bezzeg ő már három napja halott.

Belekémlelt a Jóisten a géppisztolyos katonába. Tudta, hogy nincsen ő ott, de hát olyan zavarban volt, már tán azt sem tudta, mit csinál. A katona egy kövön ült, és a késével megkanyarított konzervdobozból falatozott. Persze, hogy jóízűen.

A Jóisten kinyitotta még a fridzsiderajtót, lehet, mégis ott van, de tudta, hogy nem lesz ott, aztán benézett az ágy alá, később a szekrényben matatott egy darabig, de végül csak elsírta magát. Olyan volt, mint egy kisgyerek.

- Hová tettetek engem, emberek? Konczek József (1942-....), (1971-ig: Koncz József) magyar költő, író, újságíró,
tanár. A Kilencek néven ismert költői csoport tagja.

Eötvös József: Emelkedj fel lélekben...

 

"Aki lélekben olyan magasra tud emelkedni, hogy embertársa hibáit a szeretet
szemüvegén nézi és ítéli meg, az boldogabb mindenkinél, mert virágot talál 
ott is, ahol mások csak gyomot találnak."

Báró vásárosnaményi Eötvös József Károly Bertalan Adalbert (1813-1871) magyar jogász,
író, a Battyány-kormány, majd az  Andrássy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, a 
Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság első elnöke, Eötvös Ignác politikus
fia, Eötvös Lóránd fizikus apja.

Rózsa Iván: Hit és tévhit...

 

Addig ne akard megváltani a világot, a családod, míg önmagaddal nem vagy tisztában! Mert akkor csak a saját problémáid, tévhited vetíted ki a szűkebb és tágabb környezetedre... És nem sugárzol, mint a minket, mindenkit éltető Nap.

(Budakalász, 2025. április 14.)

Simon - Sámuel Frug: Homok és csillagok...

 

(Gréda József fordításában a vers címe: Fövény és csillagok)

Süt fent a hold, a csillagok fénylenek,
végigömlik az éj hegyen és völgyben.
Öregecske könyvecskét olvasok
ezredszer, most is nyitva elôttem.

Szent és drága szavait olvasom,
s a hangot hallom: „Népem, szavamat adom,
számos leszel, mint csillagok
az égen, s homok a tengerparton”.

Világnak Ura! Ígéreteidbôl soha
nem szegtél meg egyetlenegyet,
A neked tetszô idôben és helyen,
szent szavad megcselekszed.

Ígéreteid közül egy bevált –
ezt már bizton érzem és tudom:
olyanok lettük, mint a homok,
melybe bárki beletapos az úton…

Igen, Istenünk, igaz: széttörve és szétszórva,
szégyenbe alázva, mint kövek és homok…
Ámde hol vannak, Isten, mondd, a fényes,
a fényesen ragyogó csillagok?

Szántó T. Gábor fordítása

Simon Frug 1860-ban született dél-ukrajnai zsidó parasztcsaládban. Munkáit többnyire oroszul, néhány elbeszélését és verseit jiddisül írta. Verseiben és prózájában egyaránt keserű humorral és kegyetlen realizmussal írta le a zsidó letelepedők kapcsolatát ukrán és orosz szomszédjaikkal. Frug maga mondta: „Szenvedéssel és könnyekkel teli történeteket hallottam emberektől, ezt adtam vissza
a versekben” – melyeket olykor megzenésítettetek és színpadon is előadtak. 1912-től 1916-ban bekövetkezett haláláig Odesszában élt, ahol 1913-ban megérhette három kötetes, Összegyűjtött munkáinak hatodik kiadását.