Helder Camara: Csak egyetlen fizetőeszköz érvényes....

 



"Ha meghalunk, nem vihetjük magunkkal a betétkönyvünket.
Az örökkévalóságban csak egy "fizetőeszköz" érvényes:
a tettekre váltott szeretet."

 (Helder Camara)   

FILM: Tyson futása....

 

A Tyson futása egy inspiráló dráma, amely egy 15 éves autista fiú, Tyson történetét követi nyomon.

Tyson úgy dönt, hogy részt vesz egy városi maratonon, hogy bizonyítsa képességeit, és közelebb kerüljön távolságtartó apjához, aki híres fociedző. A fiú útja tele van kihívásokkal, de kitartása és hite végül nemcsak a saját életét változtatja meg, hanem családját is közelebb hozza egymáshoz. A film erőteljes üzenetet közvetít az elfogadásról, a családi szeretetről, és arról, hogy mindenki megérdemli a második esélyt. Az autizmus témája valósághűen jelenik meg, mivel a főszerepet alakító Major Dodson maga is autista, így hitelesen adja át a karakter küzdelmeit és fejlődését. Az alkotás finoman érinti a hit témáját is, néhány keresztény elemmel gazdagítva a történetet.

https://videa.hu/videok/film-animacio/mf-tyson-futasa-full-hd-I6vWWmf2TKdHNd6j

Az igaz szerelem döntések sorozata....

 

"Veszekedünk, néha a legkisebb dolgokon is; számlákon, menetrendeken vagy egy tùl kemèny szón. Az igazság az, hogy az igaz szerelem nem az a tündérmese, amiről gyerekkènt hallottunk. Nyers, rendetlen és időnként kimerítő. De a maradás mellett döntünk, nem azért, mert könnyű, hanem azért, mert nem a távozás a válasz, arra, amit felépítettünk. Azt mondva: "Imádom még a legnehezebb részeidet is, és még mindig itt vagyok. "Itt jön be az érettség; annak megértése, hogy a szerelem nem csak szenvedély és izgalom, hanem türelem és elkötelezettség is. Arról van szó, hogy akkor is szembe kell néznetek egymással, amikor legszívesebben elmennél, tudva, hogy minden konfliktus egy lehetőség arra, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz és jobban megértsètek egymást. Nem azért maradunk, mert mindig szép, vagy mert félünk az egyedülléttől, hanem azért, mert a szerelem elkötelezettség. Az a döntés, hogy ne csak akkor legyünk ott, amikor jók a pillanatok, hanem akkor is, amikor kihívást jelentenek. Felismerni, hogy a kapcsolatok nem a tökéletesedés, hanem a fejlődés kérdése. Kitartani, mikor könnyebb lenne elengedni, megérteni, hogy a szerelem igazi szépsége nem abban rejlik, ha elkerülünk minden szünetet, hanem abban, hogy megtanulunk együtt gyógyulni. Tehát harcolunk, javítunk, szeretünk és maradunk; nem azért, mert muszáj, hanem mert úgy döntünk. Minden egyes nap. Ez az igaz szerelem!"

(Forrás: Internet, Ismeretlen)

Marie Kondo: RENDTERÁPIA – MINT ÖNISMERETI ÚT....

 

A rendrakás senkinek sem a kedvenc elfoglaltsága, a rendterápia szerint azonban egy rendkívül hasznos tevékenység, sőt mi több, önismereti gyakorlatnak is kiváló!

Marie Kondo japán háziasszony megalkotott egy olyan módszert, amivel a rendrakás nem csak hogy nem megerőltető, hanem még élvezetes is! Magam sem hittem, míg ki nem próbáltam – nehezítésképpen a mindent felforgató, kiborító, összemaszatoló totyogós kisgyermekem mellett. A rendrakás során rengeteg olyan önismereti kérdés merült fel bennem, amelyek hozzásegítettek, hogy a pakolást értelmetlen, időrabló tevékenység helyett egy fejlesztő, tanító, önismereti útként használjam.

ISMERD MEG ÖNMAGAD RENDRAKÁS KÖZBEN…

1. SELEJTEZÉS – ELENGEDÉS

Az első lépés a selejtezés, ami által helyet szabadítasz fel a holmik tárolására. A legtöbb rendrakást az hiúsítja meg, hogy túl sok felesleges holmit tárolunk túl kicsi helyen, ezáltal zsúfolttá válik a környezetünk, ami rendetlenség érzést okoz. Gyűjtsd minden holmidat az egyik szoba közepére kipakolva az összes szekrényt, fiókot! Ezután tárgyanként tedd fel a kérdést: Örömöt okoz ez a tárgy?

Ha a válaszod nem, dobd ki! Felesleges olyan tárgyakat őrizgetni, amelyek nem okoznak örömet. A rendetlenség fő oka a gyűjtögetés, az, hogy nem tudjuk elengedni a tárgyainkat. Kezdetben könnyebb, ha azokkal a tárgyakkal kezded a selejtezést, amelyekhez nem kötnek erős érzelmek. Nem érdemes a fotókkal vagy ajándéktárgyakkal kezdeni, inkább a ruhákkal, könyvekkel, iratokkal, papírokkal. Ha egy tárgy betöltötte a küldetését, dobd ki! Például a régi képeslapokat, vonatjegyeket, leveleket felesleges tárolnod, az emlék úgyis benned él. Ha kidobsz valamit, az nem jelenti azt, hogy megtagadod a múltad. Az emlék, élmény lényege, hogy a részeddé vált, beépült általa valami a személyiségedbe.

Önismereti kérdések: Mennyire könnyű/nehéz számodra az elengedés? Kivel, mivel kapcsolatban őrzöl évek óta felhalmozott emlékeket, kihez köt a legtöbb tárgy?

2. RENDSZEREZÉS – KAPCSOLAT A TÁRGYAKKAL

Ha megszabadultál egy csomó régi holmitól, több helyed lett, elkezdheted a megmaradt dolgok elrendezését. Örömöd fogod lelni benne, mert sosem volt ennyi helyed korábban. A fő szabály: Amit csak lehet, tárolj függőlegesen! A ruhákat se egymás tetejére hajtogatva tárold a szekrényben, hanem egymás mögé hajtva, állítva fiókokban, így nem gyűrődnek, könnyebb átlátni, és gyorsabban ki tudod venni bármelyiket, ha nem a kupac aljáról kell kiügyeskedned.

Ha csak szekrényeid vannak, készíthetsz cipősdobozból kihúzható rekeszeket. Pár nap alatt meg fogod szokni, és meg fogod tapasztalni, hogy nem tűnik el a rend néhány hét alatt. Ne felejtsd el, a rendrakást csak a selejtezés után van értelme elkezdeni, csak azokat a ruhákat tartsd meg, amelyek örömet adnak. Ne tárolj feleslegesen! A holmik mennyiségének csökkentésével megújítod a kapcsolatodat a holmijaiddal, és szeretni fogod a tárgyaidat.

Ha egyes tárgyakat képtelen vagy elengedni, próbáld ki, hogy a kiselejtezett holmit egyelőre csak egy dobozba rakod és félre teszed. Ha egy hónapig nincs rá szükséged, minek tárolod? Ha valamit ritkán, de használsz, azt tedd a szerkényben, fiókban hátulra. Amikor rendet raksz, mindig legyen első kérdés: kényelmes lesz-e innen elővenni és aztán helyre rakni a tárgyat? Ha nem, az új rend nem lesz tartós. Ha igen, örömmel fogod mindig a helyére tenni és a rend erőfeszítés nélkül marad meg.

Önismereti kérdések: Milyen tárgyak okoznak örömöt? Kiktől kaptad ezeket, mik jutnak róla eszedbe? Mit ünezzek arról, mire van valójában szükséged az életben? És mik azok a holmik, amik eddig túl sok helyet foglaltak el a lakásodból/az életedből? Miket adtak hozzá a személyiségedhez azok a holmik, amiktől most már megszabadulsz? Hogyan élnek benned tovább?

3. HELYFOGLALÁS ÉS DOMINANCIA

Találj saját helyet minden holmidnak! Ugyanoda rakd mindennap a mobiltelefonod, a jegyzetfüzeted, a kocsikulcsod. Ahogy neked is van egy ágyad a lakásban, a tárgyaidnak is teremts saját helyet! Ezzel vége az állandó keresgélésnek, és a rend fenntartása is könnyebb lesz. A rendrakás lényege a tárgyak tisztelete. Ha mindennek megvan a saját helye, oda teszed, onnan veszed el, megbízható és kiszámítható lesz a környezeted. Ha többen laktok a lakásban, a saját holmiknak legyen saját helye, például mindenkinek legyen egy saját szekrénye, polca, ahol a személyes tárgyait tárolja – egy helyen! Mindenkinek legyen egy saját kis „szentélye”!

Önismereti kérdések: Ki mennyi helyet foglal el a lakásból? Hogyan tükrözi ez a kapcsolatotokat? Mennyire könnyű tolerálni egymás holmijait? Jutott eszedbe kiselejtezni bármit, ami nem a tiéd? Ugye nem! Ez az egyetlen tabu. Ha mégis megtörtént, sokat tanulhatsz abból, mennyire vagy megengedő, elfogadó vagy domináns ebben a kapcsolatban.

4. A ZAJOS KÖRNYEZET

Minél letisztultabb, minél egyszerűbb, minél puritánabb a környezeted, annál több hely jut a lakásban számodra! A tárgyakon lévő feliratok, a falakon lógó rengeteg kép „zajossá” teszi a környezetet. Ha végig tudod csinálni a fenti pontokat, egy nagy munkával megszabadulsz a felesleges dolgaidtól, és ezután már sokkal kevesebb energiával leszel képes fenntartani a rendet. A fő szabály: tedd egyszerűbbé az életed! Ne bonyolítsd túl a lakásod/életed, törekedj arra, hogy csak a lényegre koncentrálhass.

Önismereti kérdések: Mi helyett rakok folyton rendet? Milyen, valójában fontosabb feladattól vettem el az időt eddig azáltal, hogy folyton pakolásztam? Kitől vettem el az időt, és mitől vont ez el? Az életben is frusztrál, hogy folyton keresgélek? Hogyan tudom az életemet kiszámíthatóbbá és megbízhatóbbá tenni? Mennyire könnyű számomra az életben a lényegen tartani a fókuszt? Könnyen eltereli a figyelmem néhány lényegtelen apróság? Milyen fontos feladatoktól terelt már így el az élet?

A hosszantartó rend 4 lépése tehát:

1) Selejtezés

2) Tárolási mód optimalizálása

3) Saját hely teremtése

4) Egyszerűsítés

Figyeld meg, milyen hatással van a környezeted átalakítása az életedre! A környezetünk és a közérzetünk között oda-vissza működik a kölcsönhatás. Rendezett környezetben jól érezzük magunkat, és ha jól érezzük magunkat, könnyebb a környezetünket is rendben tartanunk.

Ez a cikk Marie Kondo, Rend a lelke mindennek című könyve alapján készült.

(Forrás: Geszvein Erika, pszichológus)

kció:

Weöres Sándor: Csak a belső táj ne legyen barátságtalan...(Most vagyok hatvanhat éves)

 

"Most vagyok hatvanhat éves. Csak azért nem járok óvodába, mert köhögést kapnék. Csak azért élek, mert még nem haltam meg. Nem leszek öngyilkos, kivárom életem végét. Közeleg amaz idő, amikor az ember a szemétől nem lát, a fülétől nem hall, a lábától nem jár, a kezétől nem fog. Ekkor végleg befelé kell fordulni. Belül sétálni, befelé figyelni. Csak a belső táj ne legyen barátságtalan."

Weöres Sándor

Mészely Dorka: Egy ottfelejtett vendég...

 

Velem van mindig

Egy ottfelejtett vendég,

Olyasvalaki, akinek

Álcája az emlék,

A kifakult fotók,

Recsegő albumok,

Egy kifeszített pillanat,

Ahol gyermekként én vagyok.

Nagyra nőtt testemben

Jól el tud bújni,

De előjön néha

A pitypangot elfújni.

Látszólag épült egy

Biztos-erős vára,

De beleugrana

Minden pocsolyába.

S észrevétlenül,

Ha fáj, szorít, ég,

Felnőtt hangon, megesve,

Sokszor ő beszél.

Ha megfeledkezem

És csak esznek a napok,

Egyre jobban kiált,

Hogy “hahó itt vagyok”.

Elengedném, ha zavar

A gyermeki hangja,

Mert emlékeztet hogy

Esetleg ő nem így akarta.

Félelmei, vágyai,

Enyémek maradtak,

Csak álarcot adott rám

Ahogy az évek haladtak,

Élményei arról,

Hogy milyen a világ,

Elburjánzottak, mint

Egy szívós virág,

És csalódik sokszor,

Abban tán elsőnek,

Hogy nem, nem tudnak

Mindent, azok, kik “felnőttek”.

Összeköti bennem

A múltat-jelent-jövőt,

És sokszor úgy látom

Mint egy kerékkötőt.

Aztán elszégyenkezem,

Hisz ő még egy gyerek,

Aki a fájdalmáról

Éppen nem tehet.

Félelmei átszövő

Szorongássá váltak,

Bizonyítássá, hogy

Kellek a világnak.

Idefigyelj, ott bent,

Jók vagyunk mi ketten,

Megölellek, s ettől

Megnyugszik a lelkem.

Megszabadulni tőled

Nem akarok soha,

Mert benned él egész

Őseinknek sora,

És tovább is adódik

Ezer, s több évekre,

Hogy hogyan gondolok

A gyermek-énemre.

Akkor nősz fel

Ha látod: Ő nem emlék,

Hanem a lényedben egy örökre

Ottfelejtett vendég.

Liebe Attila: Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak halkan...

Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak halkan, segít elfeledni, hogy valahol baj van… Játssz el egy dalt – csak úgy magadnak halkan, Játszd azt, hogy te is benne vagy a dalban, Játszd azt, hogy mosolyogsz s nem érdekel semmi, Játszd, hogy érdemes minden nap embernek lenni, Játssz koldust vagy királyfit, Játszd, hogy piros fákon fehér levelek közt zöld virág nyílik, Játszd, hogy jobb lesz, Játszd, hogy szebb lesz, Játszd, hogy még lesz…. Játssz el egy dalt – csak úgy csendben magadnak, Játszd azt, hogy a dolgok rendesen haladnak!

/Liebe Attila/