Egysoros gondolatok....(derűs bölcsességek)

• 
  

  

  
  
  

  
  
  
• 
  
• Sokan akarnak Istennek szolgálni, de csak mint tanácsadók.
• Könnyebb tíz prédikációt elmondani, mint egyet megvalósítani.
• Ne szidd az egyházat: ha tökéletes volna, nem lehetnél tagja.
• Isten senkit sem ítél meg a halála előtt. Te miért tennéd?
• Ha a hívek jobb lelkészt szeretnének, csak imádkozniuk kell a
• meglévőért.
• A béke sokszor egy mosollyal kezdődik.
• Isten tanúnak hívott, nem ügyvédnek vagy bírónak.
• Ne tegyél kérdőjelet oda, ahová Isten pontot tett!
• Isten nem a tökéleteseket hívja meg, hanem a meghívottakat
• tökéletesíti.
• Isten nem zavartalan utazást, hanem biztos célba érést ígér.
  
  
  
• Forrás: Internet

Bruno Ferrero: A tűz...

 

Hat ember a véletlen folytán egy jeges éjjel sötétjében elhagyott szigeten találta magát, kezükben egy-egy darab fával. Más fa nem volt az Északi-tenger eldugott szigetén. Középen egy kis tűzrakás tüzelő hiányában kihunyóban volt. A hideg pedig egyre elviselhetetlenebbé vált.

Az első közülük egy nő volt, de a fellobbanó láng egy sötétbőrű bevándorló arcát világította meg. A nő észrevette. Összeszorította ujjai között fadarabját. Miért használja el fáját, hogy melegítsen egy naplopót, aki azért jött, hogy elvegye a kenyeret és a munkát?

A mellette lévő férfi meglátott valakit, aki nem tartozott az ő pártjához. Soha nem fecsérelte volna el szép fadarabját egy politikai ellenfélre. A harmadik rosszul öltözött ember volt és még jobban összehúzta kopott kabátját, elrejtve fadarabját. A szomszédja minden bizonnyal gazdag volt. Miért használja faágát egy pénzeszsákra?

A gazdag ember, ahogy ott ült, javaira gondolt: két villájára, négy autójára és tetemes bankszámlájára. Mobiltelefonja akkuja lemerült. Fadarabját mindenáron meg kell őriznie, nem pedig azokért a lustákért és ügyefogyottakért elhasználnia.

A bevándorló sötét arca bosszúálló lett a kialudt tűz halvány fényében. Szorosan összezárta ujjait fadarabján. Jól tudta, hogy azok a fehérek mindnyájan lenézik. Soha nem tette volna fáját a tűz parazsára. Eljött a bosszú pillanata.

A szomorú csoport utolsó tagja kicsinyes és bizalmatlan volt. Nem tett semmit, amiből ne származott volna haszna. Csak annak adni, aki ad: ez volt kedvenc szavajárása. Azt gondolta: drágán kell megfizetniük nekem ezt a darab fát.

Így találtak rájuk: öklükben szorították a fadarabokat, mozdulatlanul a fagyhalálban. Nem a külső hidegtől haltak meg, hanem a belsőtől.

***

A történet tanulságait általánosítva elmondhatjuk, hogy az emberi kapcsolatokban

az előítéletek, a bizalmatlanság és az önzés gyakran olyan akadályokat emelnek, amelyek megakadályozzák az együttműködést és a közös célok elérését. Ezek a negatív érzelmek végül mindannyiunkat veszélyeztetnek, és megakadályoznak bennünket abban, hogy kiaknázzuk az emberi együttműködés erejét.

Bruno Ferrero,  (1943—2006) olasz író és politikus

Juhász Gyula: Consolatio...

 

• 
  
  
  

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.

Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

Juhász Gyula (1883-1937) magyar költő. A 20. század első felében Magyarország egyik
legelismertebb költője, József Attila előtt a magyarság sorsának egyik legjelentősebb 
magyar lírai kifejezője.

 

Goethe: Kicsit több békesség...

 

Kicsit több békesség, jóság, szelídség,
Kevesebb viszály, irigység,
Kicsit több igazság úton-útfélen,
Kicsit több segítség bajban-veszélyben,
Kicsit több „mi” és kevesebb „én”,
Kicsit több erő, remény,
És sokkal több virág az élet útjára –
Mert a sírokon már hiába.

Johann Wolfgang von Goethe (1749 - 1832) német író, költő, grafikus, művészetteoretikus, jogász és politikus. A német irodalom egyik klasszikusa, a világirodalom egyik legnagyobb költője. A líra, a dráma 

és az epika kategóriában egyaránt remekművek sorát alkotta.

Egy élet Afrikáért...(Film Albert Schweitzer életéről)

 Történet egy különleges életről....

Az Egy élet Afrikáért című film az afrikai dzsungel Nobel-békedíjas orvosának élettörténetét mutatja be. Albert Schweitzer neve mára az emberségesség szinonimájává vált. "Az élet tisztelete" filozófiájának köszönhetően, amelyet az afrikai Lambarénében lévő őserdei kórházában valósított meg, az egyik legtöbbek által csodált ember a világon. Az Egyesült Államokban koncertekkel és előadásokkal gyűjt adományokat Lambaréné-i kórháza számára. Először szimpátiával és nagyvonalú támogatással találkozik, később azonban egyre több nehézségbe ütközik. Ellenségei rágalmazó hadjáratba kezdenek, mellyel Schweitzer életművének kétségbevonását akarják elérni, így a doktor afrikai kórházát hirtelen a bezárás veszélye fenyegeti. Ám orvosai támogatásával és betegei szeretetével felvértezve felveszi a harcot Lambaréné megmentéséért.

https://videa.hu/videok/film-animacio/albert-schweitzer-2009.mp4-film-animacio-8EtoJLUKPCqLSWMJ

A fegyvertelen katona...(Igaz történet alapján)

 

A Hacksaw Ridge Desmond Doss [Andrew Garfield] szinte hihetetlen története, aki a második világháború egyik legvéresebb csatájában Okinawa szigetén 75 bajtársa életét mentette meg
úgy, hogy ő maga nem viselt fegyvert. Vallási meggyőződése volt, hogy noha hazája igazságos
háborút vív, neki magának nem szabad ölnie. Szanitécként több alkalommal is egymaga hozta ki sebesült bajtársait az ellenséges vonalak mögül vagy a tűz alatt tartott senkiföldjéről, miközben
ő maga is súlyos sérülélesek szenvedett. Doss volt az első olyan katona, aki lelkiismereti okokból megtagadta a fegyveres szolgálatot, és megkapta a Kongresszusi Becsület Érdemrendet, Amerika legmagasabb katonai kitüntetését.

https://videa.hu/videok/film-animacio/a-fegyvertelen-katona-2016-hd-drama-haborus-tortenelmi-6WFrFsDeNFV4QvmE

Popper Péter: Ne menj a romok közé!...

„Az ember sokszor végtelen hosszú láncot vonszol maga után: a múlt emlékeit. 
S előfordulhat, hogy már csak életének romjai között él. Ez a könyv visszahívás 
a valóságba. Ne a múltban élj, ami már nincs, (a jövőn se tépelődj, ami még nincs),
csak a jelent éld teljes erőddel és odafigyeléssel. Így lesz hiteles az életed.”

Popper Péter (1933-2010) pszichológus, klinikai gyermek-szakpszichológus,
pszichoterapeuta, egyetemi tanár.