2018. november 30., péntek

Harmati Gyöngyi: 6. rész - Csupán haláltánc lenne az életünk?

                                                    Mai kérdések - Bibliai válaszok sorozat...
saját fotóm: HALÁLTÁNC jelenet a freskó alján látható...
(H.Gy.)

Megjelent a Holnap Magazinban:
https://holnapmagazin.hu/cikkek/75215/

Van-e a Bibliának válasza a mai, modern kor emberének kérdéseire?
Id
őszerű-e a Szentírás üzenete napjainkban is, erre keressük a választ! 
 Pál apostol ezt a Rómabeliekhez (15:4) írt levelében így fogalmazza meg:
"Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg: hogy békességes
t
űrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen."
A megkezdett sorozat folytatódik tovább, immár a hatodik résszel, mely egy rendkívül
érdekfeszít
ő kérdést állít a középpontbahiábavaló-e, azaz értelmetlen-e az életünk
vagy mégis csak létezik egy értelmes, maradandó, örökkévaló élet? 

                         6. rész: Mi marad meg, vagy minden hiábavaló?
Mai kérdések-Bibliai válaszok címmel megszületett sorozat előző részeiben olyan sokunkat 
érdeklő kérdéseket vizsgáltunk meg, jártunk körbe, mint a boldogság vagy a békesség útja, aggódásmentes élet, lehet-e jónak lenni? ill. a Szentírás hitelességét kutattuk. Ebben a
részben gondolkodásunk központi témája akörül forog, hogy vajon minden hiábavaló, vagy
pedig mégis csak van értelme az életünknek?
  Az emberiség ősi iratában a hiábavalóság szó
63-szor fordul el
ő. A leggyakrabban a Prédikátor könyvében olvashatjuk, pontosan 29 alkalommal. Ebből is kitűnik, hogy ez a gondolat fontos helyet foglal el Salamon király írásában. Szemléletesen ábrázolja a prédikátor mélyreható vívódását még a léleknek gyötrelme, az elmének gyötrelme és a lélek-fájdalom kifejezésekkel is. A hiábavalóság szó szinonimái is sokat mondóak: súlytalan, értéktelen, semmitérő, múlandó, haszontalan, fölösleges, céltalan, értelmetlen, hiúság. A földi élet és az e világi dolgok vége a halál, az elmúlás mindenre ráüti pecsétjét. Így ír erről Szabó Lőrinc (1900-1957), Kossuth-díjas költő: Csak az imént c. versében:

És ez a legfurcsább: a semmi,
hogy lehet többé sohse lenni,-
ez a legérthetetlenebb:
végső lakójául agyamnak
a nagy csodálkozás marad csak,
hogy voltam és hogy nem leszek.

Az alábbi igék is találóan szemléltetik ezt a gondolatmenetet, az emberi élet, sőt maga a világ is, minden kívánságával, szépségével együtt múlandó. 
- "Olyan az ember, mint a lehelet; napjai, mint az átfutó árnyék.  (Zsoltárok 144:4) 
- "Mert minden test (ember) olyan, mint a f
ű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull:" (Péter 1: 24, lásd még Ézsaiás 40: 6.) 
- "És akik élnek e világgal, mintha nem élnének: mert elmúlik e világnak ábrázatja."
(1. Korinthus 7: 31). 
   
 
A Prédikátor könyvében leírtak óriási hatást gyakoroltak az emberekre, több jól ismert szállóige is innen származik, mint pl. "Nincs új a Nap alatt". A latin fordításból pedig a "vanitatum vanitas", a "hiábavalóságok hiábavalósága" vagy másként a "hiúságok hiúsága" kifejezés. William M. Thackeray (1811-1863) angol író, a Hiúság vására regényének címét is
innen kölcsönözte. Nemzeti himnuszunk költ
ője Kölcsey Ferenc (1790-1838) így ír erről a
Vanitatum vanitas c. versében, melyb
ől egy kis részlet itt olvasható:  

Itt az írás, forgassátok
Érett ésszel, józanon,
S benne feltalálhatjátok
Mit tanít bölcs Salamon:
Miképp széles e világon
Minden épűl hitványságon,
Nyár és harmat, tél és hó
Mind csak hiábavaló!
     Földünk egy kis hangyafészek,
Egy perchozta t
űnemény;.......
     Mert mozogjon, avagy álljon
E parányi föld veled,
Lengjen fényben, vagy homályon
Hold és nap fejünk felett,
Bárminő színben jelentse
Jöttét a vándor szerencse,
Sem nem rossz az, sem nem jó:
Mind csak hiábavaló!

Mint láthattuk nemcsak a magyar ill. a világirodalomban visszaköszönő téma ez, hanem a képzőművészetben is.  A híres ún. HALÁLTÁNC (Danse macabre) freskók is ezt fejezik ki rendkívül élethűen. Nemrégiben magam is megismerkedtem egy ilyen falfestménnyel, mely a szlovéniai Hrastovljé település régi templomának a falát díszíti.  A híres freskó a dalmáciai
Johanes de Castua által 1490 körül készült, és megdöbbent
ő módon rendkívül valósághűen
mutatja be, hogy a halál nem válogat, el
őtte mindenki egyenlő, a szegény és a gazdag egyaránt eltávozik az élők világából.  

Az emberek ebbe nagyon nehezen tudnak beletörődni és leginkább úgy védekeznek ellene, 
hogy úgy tesznek, mintha az elmúlás nem is létezne, nem foglalkoznak vele. Különböző 
p
ótlékokkal lekötik a gondolkodásukat és a figyelmüket másra terelik. Próbálnak menekülni a valóság elől. Többek között egyrészt kicsapongó, élvezethajhászó életmódot folytatnak.
Űzik, hajszolják a boldogságot, sikert sikerre halmoznak, munkaalkoholizmusba menekülnek. Vannak, akik nagyratörő alkotásokkal, gigantikus építményekkel szeretnének haláluk után "nyomot" hagyni az emberek emlékezetében, hogy ne felejtsék el őket. Ilyenek voltak pl. az ókorban a hatalmas piramisok.  A fáraók nyugvóhelye azonban ahelyett, hogy nagyságukat és emléküket "örökre" megőrizte volna, gyakran vált a sírrablók martalékává. A mai, modern korunkban a földből gomba módra kinövő több száz méter magas felhőkarcolók jellemzik ezt a mentalitást. A leggyakoribb figyelemelterelő módszer ősidők óta a pénzgyűjtés, a vagyon felhalmozása. Egy közismert személyiség életén keresztül láthatjuk ennek az életfilozófiának a tarthatatlanságát is. 
John D. Rockefeller (1839-1937) amerikai üzletember és olajmágnás már kisgyermekkorában elhatározta, hogy nagyon sok pénzt fog keresni. A végtelenségig hajszolta, űzte saját magát, így 33 éves korára megszerezte az első egy millió dollárját. 43 éves korára a világ legnagyobb vállalatát irányította. 53 évesen ő volt a világ leggazdagabb embere, és a Földön az első dollármilliárdos. Eközben megtámadta szervezetét egy különös betegség, melynek következtében kihullott a haja, a szemöldöke és a szempillái is. Összeaszalódott, mint egy múmia. Heti jövedelme hiába rúgott egy millió dollárra, csak tejet és perecet tudott elfogyasztani. Annyira gyűlölték, hogy éjjel és nappal testőröket tartott maga körül a védelme érdekében. Nem tudott aludni, már régóta nem tudott mosolyogni és semminek sem tudott örülni az életben. Az orvosok véleménye szerint maximum egy év volt még hátra az életéből. Egy újságíró már előre megírta a róla szóló halotti jelentést, hogy kéznél legyen, ha szükség lenne rá. Rockefeller az egyik álmatlan éjszakán gondolkodni kezdett. Hirtelen rádöbbent, hogy egyetlen centet sem vihet át a másik világba. A pénz nem minden. (1. Tim. 6: 6-10) (Valószínű ebben a felismerésben szerepet játszott hívő baptista édesanyjának a hatása is.) Másnap reggel új emberként kelt föl. Hatalmas vagyonával elkezdte segíteni a legszegényebbeket és a legnyomorultabbakat. Létrehozta 1913-ban, az azóta is működő Rockefeller Alapítványt, mely orvostudományi kutatásokat is finanszíroz és a penicillin és más gyógyszerek fölfedezéséhez vezetett. Rockefeller kezdett jól aludni, enni és élvezte az életet. Az orvosok régebben azt jósolták, hogy nem éli túl 54. életévét, Ő, azonban 98 éves koráig élt.
E.G.White (1827-1915) amerikai, keresztény írónő: Próféták és Királyok c. könyvében a Siker és elbizakodottság c. fejezetben olvashatjuk ezt a rendkívül találó idézetet:
"A jólét közepette leselkedik a veszély.  A gazdagság és a dicsőség minden korszakban veszélyeztette az alázatosságot és a lelkiséget. A nem üres poharat nehezen hordozzuk; a csordultig töltött kelyhet vigyázva kell egyensúlyban tartanunk. A szenvedés, a csapás fájdalmat okozhat, de a lelki életet leginkább a jólét veszélyeztetiHa az ember nem veti magát alá állandóan Isten akaratának, ha az igazság nem szenteli meg, a siker biztosan felébreszti benne az elbizakodottságra való természetes hajlamot. Az alázat völgye - ahol az ember minden lépésénél csak Istentől várhat tanítást és eligazítást - viszonylag veszélytelen. De a legsúlyosabb veszélyben az az ember van, aki magas csúcson áll, és akit állása folytán bölcsnek tartanak. Ha nem Istenre támaszkodik, biztosan elbukik. A lelkünkben megengedett gőg és becsvágy megrontja életünket, mert a büszkeség és önelégültség bezárja szívünket a menny végtelen áldásai előtt. Aki célul tűzi ki az öndicsőítést, az rá fog ébredni arra, hogy híjával van Isten kegyelmének, ami igazi gazdagságot és örömet ad. Aki pedig mindent odaad, és mindent megtesz Krisztusért, az tapasztalja ennek az ígéretnek a teljesedését: "Az Úr áldása gazdagít meg, a gyarapodást nem lehet erőltetni" (Példabeszédek 10:22)."

A Szentírás sorai egyértelm
űvé teszik az emberi élet legnagyobb nyomorúságának mi is az oka? Olvassuk figyelmesen Pál apostol sorait, melyet szeretett fiához Timótheushoz írt:
"De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel; Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme (szeretete): mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal." (1.Timótheus 6:6-10)
Miben is reménykedhetünk, létezik-e megnyugtató megoldás, az elmúlás és a belőle fakadó hiábavalóság érzésének mindenkit többé-kevésbé nyugtalanító ill. félelemmel eltöltő problémájára? Dénes Ferenc: Ami megmarad c. versének alábbi kis részlete, különösen a 2 zárósora  és Pál apostol Korinthusbeliekhez írt levelének szavai is arról tesznek tanúbizonyságot, hogy létezik értelmes, maradandó élet, de az nem az emberek által világias módszerekkel gyakorolt úton keresendő. Valójában az önzetlenül másokért szeretetből fakadó cselekedetek maradnak meg az örökkévalóságra. "Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok (szolgálatotok) nem hiábavaló az Úrban." (1. Korinthus 15: 58)

És elmúlik minden, mit önző szíveddel
itt lenn megszerettél és megcsodáltál:
régi életed zilált kerete, tüskés bozótja,
csalfa reménye, fájó szerelme, ábrándos álma,
s a féktelen, ifjú tombolások...
S mikor mindezek végképp elmúlnak,
közeleg a leszámolás napja.
Akkor majd úgy látod, semmid sincs:
Mit viszel magaddal?
Ha minden elmúlik, mi marad neked?
Megmarad könnyed, mit másokért sírtál.
Sóhajod, mit zokogva égbe bocsátottál
betegek, bénák kórházágya mellől.
Megmaradnak az égő, hő imák,
simogató, könnytörlő kezed
elfelejtett jótéteményei...
megmaradnak vigasz szavaid, lelkedben
a lángoló, szent hit,
sebkötözésed, önfeláldozásod,
alamizsnát nyújtó forró szívjóságod. -
És lelkedben az igaz szeretet!
Az marad meg amit Krisztusért tettél!
Az marad meg amivé Krisztusban lettél!
(Dénes Ferenc: Ami megmarad (részlet)

Harmati Gyöngyi
         S.D.G.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------

Függelék:
Dénes Ferenc: Ami megmarad (teljes vers)
https://abekessegszigete.blogspot.com/2016/01/denes-ferenc-ami-megmarad.html
Kölcsey Ferenc: Vanitatum vanitas...(teljes vers)

E.G.White: Próféták és királyok, Siker és elbizakodottság c. fej.:

A mai kérdések - bibliai válaszok sorozat el
őző részei itt megtekinthetőek...
Harmati Gyöngyi: 1. rész: A boldogság útja...
Harmati Gyöngyi: 2. rész: A Biblia csak egy "KÖNYV" a sok közül?
Harmati Gyöngyi: 3. rész - Aggódásmentes élet, lehetséges?
Harmati Gyöngyi: 4. rész: A békesség csupán illúzió?
Harmati Gyöngyi: 5. rész: Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?


2018. november 28., szerda

Tolsztoj: Közeledjünk Istenhez...



"Csak az igazságban lehet egyesülni. Az igazsághoz pedig csak egy út vezet.
Ha keressük állandó, szüntelen erőfeszítéssel. Cselekedjük azt ami egyesít:
közeledjünk Istenhez és ne légyen gondunk az egyesülésre. Az létrejön majd 

olyan mértékben, amilyen a tökéletesedésünk, a szeretetünk. Ti azt mondjátok:
együtt könnyebb. Mi könnyebb együtt? Szántani, kaszálni, cölöpöt beverni...
Istenhez közeledni csak egyedül lehet."

Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828-1910) orosz író, filozófus; az orosz irodalom és a világirodalom 
egyik legnagyobb alkotója, „legragyogóbb lángelméje”, a realista orosz próza mestere.

2018. november 27., kedd

Ahol árnyékot vet a Tejút...




Látványos videó és lenyűgöző fotók a déli féltekéről, ahonnan szinte karnyújtásnyira látszanak a csillagok.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=4&v=Y0QYktRbH-M

Vajon tényleg árnyékot vet a Tejút? Valóban olyan sötét van éjszaka, hogy az ember az orráig nem lát el? Tényleg fényesebb a Tejút déli része, mint az északi?
A kérdések megválaszolására, hazánkból minden évben néhány ember elindul a messzi-messzi délre egy különleges kalandért. Olyan emberek, akiknek nemcsak egy hobbi, hanem szinte életforma az asztrofotózás. A távoli dél jelen esetben Namíbia, ami az egyik legideálisabb helyszín ahhoz, hogy az égbolt egészen különleges arcát fotózhassuk le.
 A videó Namíbiában, a csillagászok körében népszerű Isabis farmon készült. A látványos, gyorsított felvételekre épülő anyag hatezer képből áll, amely 4K felbontásban nézhető. Rögtön a 22. másodpercnél látható a déli Tejút átbillenő része a sötét Szeneszsák folttal és a fától jobbra mozgó Nagy Magellán felhővel. 1 perc 13 másodpercnél a Tejút központi része szokatlanul magasra emelkedik. A lázasan dolgozó asztrofotósok is megjelennek az első perc 20. másodpercétől. A fim második percében az egész éjszaka gyorsan végigpörög a Tejúttal és a hajnali, rendkívül fényes állatövi fénnyel. Végül a harmadik percben egy-egy ikonikus szavannai fa szolgáltatja az afrikai hangulatot a dél csillagaihoz.
Egy namíbiai éjszakán az ember teljességgel a csillagok hatása alá kerül. A Tejút centruma valóban képes árnyékot vetni, ugyanis a Baktérítő közelében szinte függőlegesen húzódik ez egész égi folyam. A májustól szeptemberig tartó időszakban - amikor galaxisunk magasan delel - a csillagok fénye deríti a tájat. Ehhez az ember szeme gyorsan adaptálódik és nyílt terepen gyakorlatilag nincs is szükség zseblámpára.