gyémántot hord magában, prizmát, melyet megcsiszolhat vagy nem. Amilyen mértékben
tiszta ez a gyémánt, oly mértékben világítja át Isten fénye, világít magának az embernek és másoknak. Ezért az ember egész belső műve - nem jót tenni, nem az embereknek világítani, hanem önmagát megtisztítani. A fény és a jótettek másokkal szemben csak a tisztítás elkerülhetetlen következményei.”
(1890 március 17-i naplóbejegyzés)
Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828-1910), orosz író, filozófus; az orosz irodalom és a világirodalom
egyik legnagyobb alkotója, „legragyogóbb lángelméje”, a realista orosz próza mestere.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése