2019. január 30., szerda

Kovács Zoltán: Lerakom életem...




                                                              Emelj fel Uram,
                                                        mert várom kegyelmedet.
                                                             Zúzz porrá engem,
                                                            s ürítsd ki szívemet.
                                                   S ha összetörtél egészen engemet,
                                           formálj meg újra, mint kedves gyermekedet.




2019. január 20., vasárnap

Mahatma Gandhi: Te magad légy a változás...

saját fotóm: lepke a kövön...(H.gy.)



“Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban”


Mahatma Ghandi (1869-1948) 
jogász, politikus. India politikai és spirituális vezetője,
az indiai függetlenségi mozgalom vezéralakja. 

Ipuwer papirusz....(A csapásokról)



Ipuwer korának vallási vezetője, úgynevezett prófétája volt, aki az Egyiptomban uralkodó kaotikus állapotokról fogalmazta meg írásait i. e. XV. század körül. A szöveg számos ponton párhuzamot enged felfedezni a bibliai kivonulás eseményei között. Egyes kutatók egyenesen úgy vélik, hogy ez a szöveg bizonyíték a Bibliában olvasható események valódiságát illetően. A felbecsülhetetlen értékű irat eredeti példánya a Dán Nemzeti Könyvtár tulajdona.
„Csapások pusztítanak szerte az országban. Mindenütt vér. A folyam is vérből áll... Minden romokban! Bizony, a kapukat, az oszlopokat és a falakat elemésztette a tűz. A városok elpusztultak. Óh, hogy a Föld megsemmisülhet a hangtól és a káosz miatt nem létezhet tovább! A fák is tönkrementek. Nincs gyümölcs és fű sem található... Éhség... A gabona is megsemmisült mindenfelé... Az országban nincs fény.”

2019. január 16., szerda

Kovács Zoltán: Tanít a természet...




Figyeltem egykor a hatalmas hegyet,
Mint ölelik körül a habos fellegek.
Gomolygó fehérség látszott a hegy felett,
Így ölel a Mindenható körül benneteket.

Másra tévedt a szemem a magasság után,
Apró magot vitt a szél végig a nagy pusztán.
Elhalt a fáért, mellyé nevekedett,
Így halt meg az Úr emberek értetek.

Végül elméláztam a szelet figyelve,
Amely valamerről tart valamerre.
Nem tudom útját, de létét érezem,
Így munkál a Lélek érted, s érettem.



2019. január 7., hétfő

Harmati Gyöngyi: A dróton rángatott Isten....

saját fotóm: Jeli arborétum útján...(H.Gy.)











Nekünk embereknek
ezernyi tervünk van, egyik nap balra,
másik nap jobbra akarunk menni.
Még meg sem érkezünk
máris indulni akarunk tovább.
Folyton keresünk valamit, sokszor előttünk is
talány, hogy mi is lenne az a valami!

Rángatnak, űznek, hajtanak kicsinyes
vágyaink, nagyratörő álmaink.
Önigazolásképpen Istent próbáljuk
alibiként hozzájuk dróton ráncigálni.
Iszonyatos nehéz megérteni, szembesülni
konok akaratunk hiábavalóságával.
Keserves, könnyes lecke megtanulni
csendben várakozni Isten szabadítására,
mely minden várakozáson felüli
megnyugvást, békességet nyújt. 

Harmati Gyöngyi
    S.D.G.

Megjelent a POET versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/313879

További verseim ezen a linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM




2019. január 5., szombat

Tüske-párbaj...

saját fotóm: Sünike a sárvári arborétumban...(H.Gy.)



"Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobba
n
érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor
ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden
kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint
belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj
sosem okoz veszélyes sérüléseket."


Kun Erzsébet

2019. január 3., csütörtök

Harmati Gyöngyi: Ültess virágot...



                
                                                         Árvai Márta fotója, Miklóska ültet...    



Éjjel álmomban egy különös formájú, szív alakú kertben
Jártam, melyben gazdagon burjánzott mindenféle fajta
Kisebb-nagyobb, szúrós levelű, ágas-bogas gyomnövény.
Sűrű szövedékeik között csak botladozva lehetett
Közlekedni, a kivezető ösvényt sehol sem találtam.

A dudvás televényben üde színfoltként néhol apró, színes
Virágok illatoztak a rájuk tekeredő és fojtogató indák között.
Szinte fájt az elhanyagolt, gondozatlan kert látványa.
Keresni kezdtem: Ki itt a kertész, de hol van a kertész?
Talán rám vár a kert, hogy én legyek hűséges gazdája?

Gyengécske emberi erőmmel nekiveselkedtem a lehetetlennek,
Elkezdtem kigyomlálni a szeretetlenség, önzés, irigység,
Gyűlölség, félelem, csüggedés, hazugság és a képmutatás
Vadhajtásait. Minél többet ráncigáltam ki, annál több nőtt a
Helyükre. Kétségbeesetten felkiáltottam: Segíts, Istenem!

Ő így szólt hozzám: Gyermekem, a gyomok helyébe ültess virágot!
Szórd el szívedben a szeretet, az öröm, a békesség, a béketűrés,
A szívesség, a jóság, a hűség, a szelídség és a mértékletesség
Magjait, melyek gondos ápolás mellett kikelve együtt alkotják
A hála és a megelégedettség szívedet betöltő mennyei virágát.
A munka nehezét csak hagyjad rám, én megtisztítom előtted
Az utat, te csak ültess virágokat, te csak ültess virágokat!
Harmati Gyöngyi
      S.D.G.

Megjelent a POET.hu versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/283103
Megjelent a Holnap Magazinban:
https://holnapmagazin.hu/vers/bekuldott-versek/55546/



További verseim ezen a linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM













Harmati Gyöngyi: Hétköznapi csoda az okmányirodában...


Pillanatképek életem apró történéseiből...
saját fotóm: Mosoly-smile...(H.Gy.)

       Nemrégiben figyelmeztető üzenet érkezett az e-mail fiókomba: hamarosan lejár a jogosítványom
érvényességi ideje. Felkerestem a háziorvosomat, Aki kiállította számomra az ügyintézéshez szükséges papírokat, majd másnap felkerestem a lakóhelyemhez legközelebb eső okmányirodát. Sorszámot húztam és türelmesen várakoztam. Pár perccel később már hívtak is a hatos számú ablakhoz. Egy középkorú, csinosan öltözött ügyintéző hölgy fogadott. Udvariassága mögött valami kimondhatatlan, mély szomorúságot éreztem. Sápadt-szomorú arcának bánata szívemig hatolt. Önkéntelenül is Tóth Árpad: Lélektől lélekig című versének sorai jutottak eszembe.

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szívek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
....................
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

Egyfolytában az motoszkált bennem, hogyan segíthetnék. Szeretném a hölgy szeméből messze űzni
ezt a mélységes bánatot, de mit is tehetnék? Hiszen nem is ismerem, ez itt mégiscsak egy hivatal,
már várja a következő ügyfél... - töprengtem, míg a fényképkészítő kis fülkéhez igyekeztem.
Egy belső kis hang mintha azt súgta volna: "Te csak mosolyogj rá, abból baj nem lehet."
       Miután elkészült a fotóm, felbátorodva meg is szólítottam:
- Köszönöm szépen, igazán jól sikerült a fényképem - mondtam még mindig mosolyogva.
- Szívesen, egész jó fényképezőgépeink vannak - válaszolta, s egy kicsit jobban szemügyre vette a képet.
       És ekkor megtörtént a csoda!  Az iroda hatalmas üvegablakán át beragyogó napsugár körbetáncolta a termet és az ott várakozó embereket is. A másodperc tört része alatt felderült az én ügyintézőm arca is, szinte sugárzott róla a boldogság, mintha egy láthatatlan kéz mázsás terheket emelt volna le róla. Mosolyom átragadt őrá is. Kedvesen elmagyarázta az ügymenetem további folytatását, majd barátságosan elköszöntünk egymástól.
       Az utcára lépve határtalan jó érzés kerített birtokába, szinte táncra tudtam volna perdülni az örömtől, amiért hallgattam  a lelkemben megszólaló kis belső hang késztetésére. Egy mosoly, pár kedves szó lám mire lehet képes! Kulcs, mely kinyítja az emberek lelkének bezárt ajtaját, és megtörheti az átkos varázst, amely befagyasztja a mosolyt a megtört szívekbe.

Harmati Gyöngyi
        S.D.G.

Hasonló családi történeteket, pillanatképeket az életünkből ezen a linken olvashatsz:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek


A történet megjelent a Nyitott Szemmel magazin 52. számában.
www.nyitottszemmel.hu

2019. január 2., szerda

Szent-Gály Kata: Kegyelem...




Te soha többé nem leszel nyugodt,
S nem lesz tiéd a nyárspolgári béke,
Mert beléd hullott az Isten vetése,
És azt kitépni nem lehet,
Vagy nem mered,
Mert érezed, hogy éned jobbik része.

Azt megteheted, hogy soha se kapálod,
Hogy letaposod a kihajtó ágat,
Hogy nem öntözöd,
-  de Harmat is van,
és néha, akaratlan
meglep.

És valahogy elindul benned
Egy gondolat, egy szó, egy meglátás, egy semmi –
S amit már kezdtél elfeledni,
Vagy letagadni, duzzad, újra él.

A gyökér,
A mag,
Beléd szövődik és szállá fakad,
És vakmerő kalandra bátorít:
Kilépni önmagadból,
Az átlagosból
-komolyan venni azt amit hiszel.

Tulajdonképpen mért nem kezdem el?
Tulajdonképpen mért nem kezded el?


Szent-Gály Kata (1916-2000), magyar költő és író.

2019. január 1., kedd

Vankó Zsuzsa: A „napok számlálása” (Újévi gondolatok)

Árvai Márta festménye...


Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!”
(90. zsoltár 12. vers)

Újévi gondolatokról lévén szó bizonyára a „napok számlálása” kifejezés ötlik először a szemünkbe, amely az idő értékére és az emberi élet múlandóságára figyelmeztet.
Kérdés, hogy jó dolog-e számlálni a napjainkat? Nem jobb-e „éljed, élvezd a mai napot” jelszóval élni, azt a filozófiát követni, hogy „amíg mi vagyunk a halál még nincs itt, amikor meg itt van, már mi nem vagyunk”?  Szellemesnek tűnik ez a mondás, csakhogy nem igaz. A halál végig jelen van életünk folyamán is, egyrészt mások halála által (nem egyszer a szeretteinktől és barátainktól való fájdalmas búcsúzásként), de a saját reményeinkről és terveinkről való fokozatos lemondás, az öregedés realitása, erőnk megfogyatkozása révén is. Igazak a költő sorai:
„Este van már, sietnek az esték álnokul mint a tolvaj öregség                      mely lábhegyen közeledik, halkan, míg egyszercsak ugrik egyet,
s itt van. N
em tudjuk már magunkat megcsalni: óh jaj, meg kell halni,
meg kell halni!”
[1]

Bizony jó dolog számlálni, nem csak az esztendőket, de még a napokat is, azaz megbecsülni, hasznosítani az idő minden kis szilánkját. (Hasznosítás lehet persze a szükséges pihenés, vagy a felfrissítő tevékenységváltoztatás tudatos választása is.) Fárasztónak tűnik mindig gondos, tudatos módon bánni az idővel? Valójában megnöveli az élet értékét és örömét, felfokozza az életerőt, ha így gazdálkodunk életidőnkkel…
 „Bölcs szív” – ízlelgetjük, kerülgetjük ezt az egyszerű, de érzékelhetően mély értelmű kifejezést… A Bibliában éppúgy használatos átvitt értelemben a „szív” szó, mint magyar nyelvünkben, de nem ugyanazzal a jelentéssel. A mi szóhasználatunkban az érzelmek összességére, központjára és forrására utalunk vele. A Biblia fogalomvilágában viszont az ember egész lelkivilágát, teljes belső emberét jelenti a „szív”, beleértve az értelem és a lelkiismeret, valamint választási képesség, az akarat működését is.
A „bölcs” jelző is magyarázatra szorul, mert ez is sajátos fogalom a Bibliában. Nem éles észt jelent, sőt még csak tapasztaltságot sem, mint a nyugati civilizációban. Az alábbi igék tárják fel a tartalmát leginkább: „Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével…A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató” (Jak 3,13,17). Jakab apostol tehát „felülről való bölcsességnek” nevezi az ilyen fajta bölcsességet, élesen megkülönböztetve a „földi bölcsességtől”, amely - mint írja – „testi[2], azaz én-középpontú, végső forrását tekintve „ördögi”[3], illetve nyíltan ilyen jelleget is ölthet. Tömören meghatározva, a bölcsesség az isteni szeretet-törvény által meghatározott gondolkodásmód és életgyakorlat, ami a helyes irányú szellemi fejlődés határtalan távlatai felé is megnyitja az utat.
Ennek a bölcsességnek viszont Isten a „feje”, azaz a kezdete és forrása, amint ezt az Írás többszörösen kijelenti: „Az Úrnak félelme feje a bölcsességnek…” (Péld 1,7). „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme…” (Zsolt 111,10; Péld 9,10). „Íme, az Úrnak félelme az a bölcsesség” (Jób 28,28). Itt is szükséges némi magyarázat. Az „istenfélelem” fogalma nem Istentől való félelmet jelent, hanem mély tisztelettel és csodálattal való feltekintést őreá, ilyen viszonyulást a világot teremtő, fenntartó és erkölcsi lényében tökéletes Istenhez.
Logikusan következik ebből, hogy a zsoltárszerző Istenhez folyamodik e kéréssel: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” Úgy is fogalmazhatunk tehát, hogy a bölcsesség ott kezdődik, hogy az ember taníthatóvá válik, kész tanítvánnyá lenni. Feladja büszkeségét és magabiztosságát, nem érzi megalázónak azt, hogy a „végére- mehetetlenül bölcs[4]Istentől tanuljon.
Csakis ezen az úton, ennek a lelki magatartásnak a következetes gyakorlásával juthat az ember „bölcs szívhez”. Akárcsak egy csekély eltávolodás ettől az Istenhez való helyes viszonyulástól - máris veszélybe kerül az ember. Beteljesedik rajta: „magukat bölcseknek vallván balgatagokká lettek[5]. Először egy dologban, majd mind több dologban, végül pedig végzetesen letérhet az ember a bölcsesség útjáról.
De lehet-e Istentől tanulni földi embernek, holott Ő „hozzáférhetetlen világosságban lakozikaz emberek közül senki nem látta, semnem láthatja[6]. Ha nem volna lehetséges, nem szólnának hozzánk ilyen igék, ígéretek: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Jn 17,3). „Mindnyájan Istentől tanítottak lesznek” (Jn 6,45). „Kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem” (Jer 29,13).
Mi tehát a jelen földi élet valóban értelmes és reális célja, ami miatt az idő roppant érték, amiért érdemes a napokat tudatosan, értelmesen „számlálni”? A tömör válasz így hangzik: „bölcs szív”. Ehhez nem férhetnek hozzá földi emberek és körülmények, nem rabolhatják el tőlünk. Sőt, ez az örök élet alapja és biztosítéka, amint az Írás mondja: „Boldog ember, aki megnyerte a bölcsességet…, életnek fája ez azoknak, akik megragadják! (Péld 3,13.18).

Vankó Zsuzsa


[1] Babits Mihály: Ősz és Tavasz között c. versének 2. versszaka
[2] A test (görög: szarx), illetve testi (szarkinosz, szarkikosz) bibliai kifejezések a megromlott, önzéstől, én -középpontúságtól meghatározott és áthatott emberi természetet jelölik.
[3] A Biblia szerint a bűn filozófiájának és életgyakorlatának az „ördög”, vagy Sátán a feltalálója és ihletője (Vö.: Jn 8,44; Jel 12,9).
[4] Ésa 40,28
[5] Róm 1,22
[6] 1 Tim 6,15-16 (vö. Jn 1,18)