2020. április 27., hétfő

Victor Hugo: Sohase féljünk a tolvajoktól és a gyilkosoktól...


saját fotóm: Sötétség világosság kettőssége...
(H.Gy.)


"Sohase féljünk a tolvajoktól és a gyilkosoktól. Ezek külső, kicsiny veszélyek. Féljünk önmagunktól. Tévhiteink a tolvajok, bűneink a gyilkosok. A nagy veszélyek bensőnkben vannak. Nem fontos az,
ami a fejünket vagy az erszényünket fenyegeti. Törődjünk csak azzal, ami a lelkünket fenyegeti."

(Részlet a Nyomorultak c. regényéből)

Victor-Marie Hugo [viktɔʁ maʁi yɡo] (1802-1885), francia romantikus költő, regény- és drámaíró,
politikus és akadémikus. Élete és művészete szinte teljesen átfogta a 19. századot. Szellemi formálódására hatással volt királypárti meggyőződésű édesanyja és tábornok apja, aki Napóleon seregében szolgált.
 

2020. április 25., szombat

Babits Mihály: Húnyt szemmel...




Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.
Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót.

Szentistváni Babits Mihály (1883-1941), teljes nevén: Babits Mihály László Ákos költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja. Török Sophie férje, Babits Ildikó nevelőapja.

2020. április 23., csütörtök

A Föld napja himnusza...(április 22.)



1970-BEN KEZDŐDÖTT...

Az első Föld napján, Denis Hayes amerikai egyetemista kezdeményezésére, 1970. április
22-én 20 millió amerikai emelte fel szavát a természetért. Ez a történelmi jelentőségű esemény az Egyesült Államokban – és az ország határain túl is – fontos változásokat hozott: az USA-ban szigorú törvények születtek a levegő és a vizek védelmére, új környezetvédő szervezetek alakultak, és több millió ember tért át ökológiailag érzékenyebb életvitelre.

1990-BEN VILÁGMOZGALOMMÁ VÁLT

A Föld napja himnusza

Hány háború után vagyunk már?
Mégsem ért a vágyunk célt.
Most némítsd el elméd zaját,
Hallgasd hát a Föld dalát.

Mint szent fohász, mit némán súg a szél,
Lágy hangja átölel és újra kél.
Lásd a fényt, ne bántsd mi érted él!
Halld a szót, mit föld az ég beszél!

Nézd a bolygót, oly' tiszta kék,
Élj ma úgy, hadd éljen még!

Ezen a linken a témával kapcsolatos versek, cikkek olvashatóak ill.
rövidebb-hosszabb filmek is megtekinthetőek: 
KÉK BOLYGÓ:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/K%C3%A9k%20bolyg%C3%B3

A könyv napja...(április 23.)

(H.Gy.)

1995 óta április 23, a könyv napja. Ezen a napon halt meg 1616-ban William Shakespeare (aki 1564-ben ezen a napon is született) és Miguel de Cervantes. A könyvekről, az olvasásról és az önálló gondolkodás fontosságáról szól mai idézet.
"… És az ember mindent összeolvas, fel akarja falni az egész világot, és egész vallást épít fel magának a könyvek tiszteletéből, amíg csak rá nem tör egy kiadós szellemi gyomorrontás. És ebből nem is gyógyul ki hamarább, csak amikor feldereng a következő nagy nap hajnala. Azé a napé, amikor az ember egyszerre csak rájön, hogy nem az olvasás, nem a tudálékosság, még csak nem is a műveltség a legfontosabb. Hanem az, hogy az ember önállóan tudjon gondolkozni és következtetni. Nemcsak összeolvasni mindent, amit mások gondoltak, és nem ezeket a másodkézből kapott gondolatokat falni a sajátjai helyett. És nem elfogadni csak úgy vakon a dolgokat, ahogy a történelem állítja, hogy ennek meg ennek így kell lennie. Nem elfogadni. Mert akkor a világ megáll, és nincs többé haladás … Az ember érzi, amint derengeni kezd az agyában, hogy önálló gondolkodás nélkül csak tudálékosságra vezet a tanulás, és hogy a világ minden felhalmozott tudása csak azért jut el hozzánk, hogy világosabban tudjunk gondolkozni …"
(Légy hű magadhoz)


Eric Knight (1897-1943), angol regényíró, novellista. Leghíresebb műve a Lassie hazatér
című regény. 1942-ben, röviddel a halála előtt felvette az amerikai állampolgárságot.

2020. április 22., szerda

Szentgyörgyi Albert: Ötödik ima: A Föld

Uram!
Azért adtad a Földet, hogy rajta éljünk,
Megmondhatatlan kincseket halmoztál bensejébe,
Képessé tettél rá, hogy értsük alkotásod,
Könnyítsük munkánkat, megfékezzük az éhezést, a kórt.
Mi meg azért ássuk ki a kincseket, hogy
Elherdáljuk félelmes, pusztító eszközökre,
Leromboljuk velük, mit mások építettek,
És végül ellenünk forduljanak.
Isten! Add, hogy a teremtésben társaiddá legyünk,
Hogy megértsük és tovább jobbítsuk tetteid,
Hogy itt, glóbuszunkon biztos otthonra leljen
A jólét, boldogság és a harmónia.

Részlet a Psalmus Humanus és hat ima c. verséből...
A többi ima ezen a linken olvasható:
https://abekessegszigete.blogspot.com/2017/09/szentgyorgyi-albert-psalmus-humanus-es.html



Nagyrápolti Szent-Györgyi Albert (1893-1986) Nobel-díjas magyar orvos, biokémikus,
a magyar, a szovjet és az amerikai tudományos akadémia tagja, nemzetgyűlési képviselő.
A Szent-Györgyi Albert-díj névadója.

Soós Attila: “Legjobb védekezés a gondolkodás” - Biztos védelem...

Árvai Márta: Jó pásztor c.
festménye


A 23. Zsoltár védelme.

Ne veszítsd el a békességed! 6.részéhez készült alábbi videót, a
Nyitott Szemmel magazin oldalán is meg lehet tekinteni:








https://www.youtube.com/watch?v=TFYoUSFdfOI&feature=youtu.be&fbclid=IwAR11SkguJUuiRCA-1czn7aJzTCV8oPfOh4Z_rvfr80eVLgnAB_XpW_kKXW0

Kurt Vonnegut: A megfeszített bolygó...


"A megfeszített Föld bolygó,
ha megtalálná hangját,
és értené az iróniát,
akár azt is mondhatná
arról, ahogy tönkretesszük:
"Bocsásd meg nekik, Atyám,
Nem tudják, mit cselekszenek."
Az irónia az lenne,
hogy tudjuk,
mit teszünk.
Kurt Vonnegut amerikai regényíró és esszéista. Pályája kezdetétől 1975-ig Kurt Vonnegut Jr. néven 
írt. A 20. század második felén átívelő írói munkássága a kortárs amerikai irodalom és ellenkultúra
egyik legnagyobb és legnépszerűbb alakjává, kultikus figurájává avatta.
 
(Április 22. - én van a FÖLD napja, melyet az egész világon egyszerre ünnepelnek,
mindenféle származású, vallású és nemzetiségű emberek.)

2020. április 21., kedd

Weöres Sándor: Az élet végén...


Árvai Márta: Őszülő táj...

Átbóbiskoltam teljes életem.
A látványok, mint álmomban, forogtak,
semmit se tettem, csak történt velem,

ezernyi versemet fél-éberen írtam
dohányfüstben, nem is tudom hogyan.
Süvölvény-kortól fogva mostanig
asszony-kormány pólyált vattába és
elzsongított, nem bírtam tenni, élni,
szunnyadtam délben, írtam éjszaka,
sötétben szálltam, mint a denevér,
benső szemem nyílt a külső helyett.
Ha közben bölcsesség, vagy balgaság
felrázott volna, szenvedés, akármi:
kazánom túl-erős volt, sose robbant,
minden belül kavargott, forrt, feszített.
Dúlt két világvihar, százmillió
ember pusztult, meghalt anyám-apám:
álmomból serkentőnek mind kevés volt,
akárhogyan szégyenlem, így igaz.

Mindent vetítővásznon éltem át,
még akkor is, ha engem hajkurásztak
disznót őrizni, vagy sírt ásni, vagy
fejem körül fütyültek a lövések,
aludtam folyton, egykedvűn. De most,
hogy vénülés megrázza tagjaim
és bőrömben koccint a csontjaimmal:
végtére fölriadnék és szaladnék
szürcsölni elmulasztott kéjeket,
örülni, s örömöt megbánva, fájni,
késő gyönyörtől megrokkanva halni,
bűzben, koszban, szégyenben, elhagyottan,
mint trágyadombon a veszettkutya.
De, mint mindent, ezt is csak álmodom.
Ha mindeddig nem ébredtem: tudom,
most már halálig hortyogok. Talán
a haldoklás majd ébren szembesít
minden mulasztás terhével.
Talán
az álmon túli csöndben ébredek.



Weöres Sándor [ejtsd: vörös], (1913-1989) Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő,
író, műfordító, irodalomtudós. Felesége Károlyi Amy költő volt.

Soós Attila: Biztos védelem a 23. Zsoltár szerint 1. rész...

Árvai Márta festménye: A jó pásztor...


Biztos védelem a 23. Zsoltár szerint
(1.rész)
Hogyan kezeljük a váratlanul és a már több hete ránk nehezedő koronavírus járvány miatti testi, lelki, szellemi terhelést? A bezártságot, a félelmeinket, aggodalmainkat, a bizonytalanságot, a magányt? A tények megváltoztatása nem áll hatalmunkban, ami azonban rajtunk múlik, hogy mi hogyan állunk hozzá?
A legtöbb Zsoltár a Bibliában a nehézségek, testi-lelki megpróbáltatások helyes hozzáállására tanít. Így van ez a 23. Zsoltár esetében is.
Hogyan segíthet ez a Zsoltár is egy tömeges emberéleteket követelő vírusjárvány idején is? Milyen élethelyzetben születhetett a 23. Zsoltár? Miben mutathat hasonlóságot a jelen helyzettel is?
Miután Sámuel próféta titokban királlyá kente a fiatal Dávidot, Saul - a még hivatalában lévő uralkodó – féltékenységből meg akarta ölni őt. Hogy életét mentse, Dávid az erdőkbe, pusztákban kényszerült bujdosni.
- Dávid halálos fenyegetettsége közben írta legtöbb Zsoltárát, így nagy valószínűséggel a 23.-at is
- Dávid kiszolgáltatottságát, félelmét fokozhatta, hogy nem tudhatta, mikor, milyen irányból támadnak rá Saul katonái
- teljesen kilátástalannak érezhette jövőjét, mivel azt sem tudhatta mennyi ideig tart ez a kiszolgáltatottsága, fenyegetettsége
A 23. Zsoltár mindössze hat vers, de szinte minden benne van, ami most ebben a járványhelyzetben is megnyugvást, reménységet nyújthat számunkra. Dávid a védelemre szoruló juh nézőpontjából fogalmazza meg a következőket:
„Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.
Asztalt terítesz nekem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.
Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.”
3. Ki is a pásztor?
„Az Úr az én pásztorom”
Már a zsoltár első szavai is jelentőségteljesek. És ez nemcsak valami szép költői megfogalmazás, hanem ez most - a ki tudja meddig tartó veszélyhelyzetben, bezártságban, kiszolgáltatottságban – biztonságot jelenthet: gondviselő Pásztorunk van!
Igen, mivel mi emberek is a Biblia szerint sok tekintetben hasonlóságot mutatunk a juhokkal.
- rendkívül kiszolgáltatottak, sebezhetők vagyunk, ezért vagyunk annyira félénkek és szorongók,
- fizikai-lelki gyengeségeink miatt folyamatos gondozásra, gyámolításra szorulunk,
- könnyen megvezethetők vagyunk, és ezért gyakran tévelygünk, amiért hiteles tanításra, vezetésre van szükségünk
- időnként annyira csökönyösek és oktalanok, sőt ostobák tudunk lenni, mint az a bárány, aki észre sem veszi, hogy a szakadék felé tart
- és ha már beleesett - és jó, ha csak sérülésekkel megúszta - a maga erejéből nem képes kimászni a szakadékból!
De ki is az a Pásztor és milyen tulajdonságai, képességei vannak, akiről Dávid szól Zsoltárában, és aki mindannyiunk személyes pásztora szeretne lenni?
Az Úr az én pásztorom…
A Bibliából tudhatjuk, hogy Dávid pásztora ugyanaz a Pásztor, aki ezt vallotta magáról földi szolgálata idején: „Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.” (Jn 10, 11)
A Biblia számtalanszor mutatja be Istent az ember gazdájának, gondviselőjének, aki nemcsak megteremtette az embert, hanem aki „vissza is vásárolta” magának tőle elkóborolt juhait „nem ezüstön, nem aranyon váltattunk meg a mi hiábavaló életünkből, hanem az Ő Fiának drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen Bárányén…” (I. Pt 1, 18-19)
Gondoljuk meg, milyen értéket láthat az a Pásztor a juhaiban, aki az életét is képes feláldozni juhaiért? És ez az értünk hozott, pénzben ki sem fejezhető áldozat mennyire felértékeli a gyarló embert!?
PÁSZTORUNK UGYANAZ, AKI A VILÁGMINDENSÉGET TEREMTETTE
János apostol így vallott erről híres prológusában:
„Kezdetben volt az Ige, és az Ige volt az Istennél, és Isten volt az Ige. Ez kezdetben az Istennél volt. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett… És az Ige testté lett és lakozott mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1, 1-3,14)
Gondoljunk csak meg, milyen képességekkel rendelkezik ez a pásztor?
„minden általa lett…”
Ha feltekintünk az égre eszünkbe juthat ez a bibliavers is:
„Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájukat nevéről nevezi. Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcsességének nincsen határa.” (Zsolt 147,4-5)
Ugyanúgy, ahogy az embereket is: „…a maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket.” (Jn 10, 3)
Teremtőnk legalább 250.000.000 X 250.000.000 égitestet hintett el a világmindenségben szava által, melyeket névről ismer és számon tart. Közülük szinte mindegyik nagyobb, mint a mi napunk, amely az egyik legkisebb közöttük. Elgondolhatjuk, hogy Földünk milyen kis porszem a világmindenségben, ha legerősebb távcsövünket eltudnánk szállítani a hozzánk legközelebb eső csillagra, az Alfa-Kentaurra, ahonnan még ezzel a legerősebb teleszkóppal sem tudnánk felfedezni a Föld nevű bolygót.
Mindez ránk nézve kissé megalázó! Megfosztja az embert hatalmas önérzetétől, hogy magát tekintse az Univerzum központjának, és helyes megvilágításba helyezi a dolgokat. Mennyire nem lenne okunk félni egy ilyen nagysággal rendelkező pásztor közelségében!
De ez a mi Pásztorunk most is úgy viszonyul hozzánk, porszem emberekhez! Naponként biztosítani akar gondviseléséről, értünk fáradozó szeretetéről!
És akik erre a Pásztorra így tekintenek, és igénylik segítségét, azok teljes megnyugvással mondhatják - és nemcsak az anyagiakat illetően: „…NEM SZŰKÖLKÖDÖM”!
…folytatjuk
Soós Attila
Nyitott Szemmel magazin főszerkesztője
https://www.nyitottszemmel.hu/

Harmati Gyöngyi: Május...(Képes naptár 5.)

                                                               Árvai Márta festménye...



A nyár előcsarnokában nagy a
sürgés-forgás. Vidáman készülődnek
a virágszirmok kis piktorai.

Apró ecsetjeikkel tündöklő ruhába
öltöztetik a kifeslő bimbókat.
E szorgos munkához vidám nótát
a fülemüle éneke szolgáltat,

A dalok királya éjszakákon át
zengi fenséges akkordjait,
Míg az éltető eső szivárványt
lehel a májusi légbe.


Harmati Gyöngyi
      S.D.G.


Harmati Gyöngyi: A 12 testvér...(Képes naptár versciklus)
A békesség szigete: Harmati Gyöngyi: A 12 testvér testvér...(Képes naptár versciklus) (abekessegszigete.blogspot.com)

További verseimet az alábbi linken olvashatód:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM



Pilinszky János: Ellenség önmagadban...

saját fotóm: Tükröződés...
(H.Gy.)



"Az ember legnagyobb ellenségét, önmagában hordozza."









Pilinszky János (1921-1981), a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, 
Baumgarten-díjas, József Attila-díjas és Kossuth-díjas.



Lásd még, Sárközi György,
Egy forradalmárhoz c. versét:
"Szíts forradalmat!
Támassz zendülést!
Ragadj kést, fegyvert,
ha a szó kevés!
Rombolj és gyilkolj,
légy mindenre kész!
De önmagadban
pusztítson a harc,
önmagad ellen
forduljon a kard,
magad rombold le,
ha romot akarsz.
Volt életedből
majd, ha nem marad
kövön-kő, megdől
penészes falad,
s csúf tégláidból
nem lesz egy darab:
Akkor lesz győztes
a forradalom!
Tiéd akkor lesz
ország s hatalom.
Eredj hát harcba
s győzzél magadon!"

József Attila: Két hexameter...


saját fotóm: A múlandóságról...
(H.Gy.)


Mért legyek én tisztességes?
Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes!
Kiterítenek úgyis.








József Attila (1905-1937) Baumgarten- és posztumusz Kossuth-díjas magyar költő,
a magyar költészet egyik 
legkiemelkedőbb alakja. 

2020. április 20., hétfő

Luther...(Teljes film)


A film Martin Luther, a XVI. századi keresztény reformáció vezéralakjának életrajza, aki új utakat nyitott a hit felfedezésében. A történet a szerzetesi fogadalomtételnél kezdődik és végigkíséri Luther belső küzdelmét a felszentelés utáni vágy és az egyházi hierarchiában uralkodó korrupció és képmutatás keltette egyre növekvő iszonyodás összeegyeztetése érdekében. Végülis eretnekséggel vádolják, és szembe kell néznie az éppen hatalmon lévő bíborosokkal és hercegekkel, miközben arra buzdítja őket, hogy tegyék elérhetővé a Szentírást az egyszerű hívők számára, valamint az igazságosság és becsületesség útján vezessék az egyházat a hit felé.
  

https://www.youtube.com/watch?v=EIIEazXnwp0

2020. április 19., vasárnap

Fodor Ákos: Ahol, akárki....

saját fotóm: Égbe vezető út...(H.Gy.)
“Ahol, akárhol,
akárki imádkozik,
az a hely: templom.”

Fodor Ákos (1945-2015) magyar költő és műfordító,
a magyar haiku egyik leghíresebb mestere.

2020. április 18., szombat

Harmati Gyöngyi: Modern Pilátusok kora...





Kézmosás, 2000 éve és most
Semmelweis Ignác felfedezése óta tudjuk
milyen fontos a kezünk alapos megtisztítása
mennyi veszélyes kórokozó pusztul el így
ami egyik emberről a másik emberre terjed át.

Kétezer évvel ezelőtt Pilátus is megmosta
a kezét, halálra adta értünk az ártatlan vért
A legenda szerint testét egy folyóba dobták,
de ott sem volt pihenése, az is kivetette magából.

Eltelt két évezred és a világ mit sem változott
az önzés, szeretetlenség gyilkos vírusai
szabadon fertőznek, láthatatlan háború dúl
az emberi lelkek alvajárókként támolyognak.

Kétezer év elmúlt és újra járványos divat lett
kezünket minimum húsz másodpercig
szappanban fürdetni, bő vízzel leöblíteni, de
élet-piszkos lelkét manapság ki mossa meg?

A XXI. század mini-Pilátusaiként könnyebb a
kezünket megmosni, mint szembenézni
önsors-rontó életmódunk következményeivel,
meddig terjesztjük még a ragályt?
Harmati Gyöngyi
S. D. G.

Megjelent a POET.hu versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/285198
Megjelent a Holnap Magazinban:
http://holnapmagazin.hu/vers.php?vers_id=54610
Megjelent továbbá az Irodalmi rádióban:

http://irodalmiradio.hu/wp/index.php/author/harmatigyongyi/


További verseim ezen a linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM






2020. április 16., csütörtök

Soós Attila: "Legjobb védekezés a gondolkodás."

saját fotóm: Virágzó japáncseresznyefák...
(H.Gy.)

Hetente egy rövid videóval közös gondolkozásra hív Soós Attila, a magazin főszerkesztője, Aki
arról beszél, mit is jelent, miként is alkalmazható a mostani helyzetben (korona-vírus járvány)
magazinunk mottója: "Legjobb védekezés a gondolkodás."



2020. április 15., szerda

William Blake: Az apró dolgok fontossága...

saját fotóm: Tükröződés...
 (H.Gy.)



"Aki mással jót kíván cselekedni,
egyenként cselekedje;
Az általában-jó: mentsége latornak,
talpnyalónak,képmutatónak.
Csak egyenkénti cselekedet szül
tudományt, művészetet,
Nem pedig általános bizonyítással az ész ereje.
A Végtelen egyedül határozott
egy-azonosságban lakozik.
Az igazság megismerése a hazugság
állandó megsemmisítése..."
(Az apró dolgok, a konkrét részletek fontossága)


William Blake (1757- 1827), angol költő, festő, grafikus és nyomdász. Az angol romantikus költészet általános jegyeinek csaknem mindegyike megtalálható Blake költészetében, anélkül, hogy példátlan eredetisége csorbulna.

2020. április 14., kedd

Fodor Ákos: Két boldogság-típus...

saját fotóm: Tükröződés...
(H.Gy.)

– Azt tehetem, amit szeretek.
– Azt szeretem, amit tehetek.









Fodor Ákos (1945-2015) magyar költő és műfordító,
a magyar haiku egyik leghíresebb mestere.

Soós Attila: Ne veszítsd el békességed! 5. rész Emeljétek fel a fejeteket…”!




Sokan, sokféleképpen reagálnak a vírusra. Többen őszintén gondolják; ez a járvány csak egy „nagy pofon” a természettől, mivel vissza éltünk vele. De hamarosan csak túl leszünk rajta; összeszedjük magunkat, újra indítjuk a gazdaságot és minden mehet tovább, ahogy eddig! De vajon hogyan értelmezhetjük a kialakult helyzetet a bibliai próféciák „menetrendjében”? Mond-e ennél valamivel többet, biztosabbat, biztatóbbat a Biblia?

„És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben.” (II. Pt 1, 19)
Milyen Istenként mutatkozik be a Biblia Istene, akihez bizalommal fordulhatunk a jelen és jövő kérdéseit illetően is?

„Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos. Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat.” (Ésa 46,9-10)

Ki gondolta volna, hogy Jézus már kétezer évvel ezelőtt tökéletesen megjövendöli, hogy mértéktelen fogyasztói civilizációnk milyen brutális következményeket eredményez majd bolygónkon?
„….és lesznek éhségek,  halálos járványok, és természeti csapások mindenfelé.” (Mt 24,7)

Ilyen válság, mint a mostani még nem volt a modern világgazdaságban. Többek szerint hosszan, évekig elhúzódó válásággal kell számolnunk.  Amikor hosszútávon létbizonytalanság, kilátástalanság vesz körül szinte mindenkit, elhomályosodik a remény. A félelem tömegek alapérzésévé válik. Ez is szinte szó szerint teljesedik:

„Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek…” (Lk 21, 26)

De a nagyobb baj, hogy ez hosszútávon nem a félelmet kiváltó okok megszüntetésére késztet sokakat, hanem újabb rossz döntéseket generál nemcsak egyéni, hanem társadalmi szinten is. Ez pedig további bizalmatlanságot szül; kiélezhet bizonyos, országok, érdekcsoportok közötti ellentéteket. Például gazdagok – szegények, környezetszennyezők – környezetvédők, (vad)húsevők – vegetáriánusok, ázsiaiak – amerikaiak, otthon maradók - kint császkálók, stb. között… Politológusok szerint ez a járvány egy újabb világgazdasági válság elmélyülésével egyes országokban akár diktatúrák megerősödését is jelentheti - példaként a 30-as évek náci Németországát említik – ez pedig újabb háborús konfliktusok kirobbanását is eredményezheti.

„Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniük. De még ez nem itt a vég.” – jellemezte korunkat Jézus az említett beszédében. (Mt 24, 6)

És mindezek természetesen, ahogy ez a koronavírus sem,  csak úgy maguktól „pottyannak” földünkre. A Biblia szerint ennek kizárólag erkölcsi okai vannak:

„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.” (II.Tim 3, 1-4)

De hol itt a reménység? – kérdezhetnék joggal.  Ezen állapotok láttán Jézus beszéde végén a következő tanáccsal biztatta a benne hívőket:

„Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elérkezett végső szabadulásotok ideje”[1]. (Lk 21, 28)
….folytatjuk

Soós Attila
A Nyitott Szemmel magazin főszerkesztője



[1] Szent István Társulati Biblia fordítás

Soós Attila: Ne veszítsd el békességed! 4. rész - A vírus ellenszere: a remény

saját fotóm: Zöld mezőben...(H. Gy.)


Sok minden megváltozott. A legszembetűnőbb, ahogy lelassultunk. Nem sietünk sehová. Nincs is miért! Fiatal apukák, anyukák sétálgatnak gyermekeikkel a közeli parkokban, erdőkben. A kicsik felszabadultan viháncolnak, a nagyobbak szüleik mellett csendesen bandukolnak. A veszprémi állatkert parkolója megtelt autókkal. Látom, ahogy egy anyuka piciny csemetéjét takargatja be meleg pokrócba a hűvös bakonyi szél ellen, mielőtt babakocsival sétálni indulnak. Egy másik anyuka hordozójából mélán kukucskál ki egy aranyos kisbaba. A fiatal szülők is szépek. Szorosan egymásba kapaszkodnak. Némi dermedtség, bizonytalanság ül ki az arcukon. Mi lesz ezután, milyen jövő vár gyermekeinkre? Ahogy elhaladok mellettük ezek a mondatok jutnak eszembe:

„Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem. Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen.” (Ésa 49 11-12)

Az állatkert zárva van. De a kerítésen túl látom, ahogy az állatgondozók vödrökbe, kiskocsikon töltik fel az élelmet, takarmányt az etetőkbe. Az állatok hangos bőgéssel, vonyítással, rikácsolással köszönik meg a mindennapit gondviselőiknek. Az elmúlt hetekben másokat nem is láthattak. Ettől ők is nyugtalanabbak lettek. De gondozóik közelsége biztonságot jelent számukra. Vajon miért van annyi állat hasonlat - különösen bárányokkal kapcsolatos - a Bibliában?

„Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.” (Ésa 40, 11)

„Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nekik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.” ( Jn 10,27-28)

„Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig. (23. Zsoltár)

Ahogy tovább sétálok, gyermekkorom kedvelt helyszínére jutok; a már alig látogatott Fejes – völgybe. A korábban népszerű szánkópályát bokrok, cserjék nőtték be; szinte járhatatlan. Most elhagyatott, sötét, árnyékos és gondozatlan. De ezen keresztül visz utam a temető felé, ahová nemrég édesanyámat temettük. Felidéződik az előbbi zsoltár egy mondata:

„Még, ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.” (4.vers)

Ahogy túljutok az árnyas völgyön egy pázsitos mezőn keresztül vezet az ösvény a temetőig. Közben nem győzők hálát adni a Gondviselő megszámlálhatatlan jeleiért és ígéreteiért. Szüleim és bátyám sírjánál azonban megtorpanok. Vajon milyen reménységet kínál most a Biblia a járványban elhunyt tíz ezrek hozzátartozóinak, illetve akik súlyosan megfertőződtek, és kilátástalannak tűnik gyógyulásuk?

„És hallok az égből szózatot, a mely ezt mondja nekem: Írd meg: Boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket.” (Jel 14,13)

Soós Attila
A Nyitott Szemmel magazin főszerkesztője
https://www.nyitottszemmel.hu/

Soós Attila: Ne veszítsd el békességed! 2. rész „Józanok legyetek…”



 Túlságosan megalázzuk a gondviselést, amikor a saját fogalmainkat tulajdonítjuk neki, amiatti bosszúságunkban, hogy nem tudjuk megérteni.” (Dosztojevszkij: A félkegyelmű c. regényből)

Már nem mondhatjuk: „…mert, a mai rohanó világban”. Az utcák elnéptelenedtek, az üzletekben is alig látni vásárlókat; nemhogy rohanásról, de a virtuális téren kívüli megszokott társadalmi-közösségi életről sem beszélhetünk. Egyes szakértők szerint a jóléti társadalmak teljesen átalakulhatnak, vagy akár meg is szűnhetnek a járvány után. Már több százezer fertőzöttről és tízezrek haláláról beszélnek világszerte a médiák. Szakemberek az ipari civilizáció óta soha nem látott recesszióról, gazdasági válságról beszélnek. Egyesek szerint, ha lehetnek is komoly pénzügyi tartalékok a válság kezelésére, de mi lesz, ha elhúzódó járványra kell számítani és a legnagyobb ipari szektorokban (autógyártás, elektronika, élelmiszeripar, stb.) a termelés hosszú hónapokra leáll?  Nemcsak a pénzpiac, a mindennapi megélhetés kerülhet veszélybe, de az egészségügyi ellátás is összeomolhat… Sokan, sokféle vészforgatókönyvről beszélnek, de akik Isten – és próféciaismerettel rendelkeznek, hogyan tekintsenek a jelenlegi és várható eseményekre?

„Józanok legyetek…”

Miközben nem vonhatjuk ki magunkat- mert nem is lehet(!) - a körülöttünk zajló komoly aggodalomra okot adó történések alól, aközben most „teljes szívvel” fordulhatunk Isten szavához útbaigazításért, tanácsáért, bátorításért.  Hiszen erre  most mindenkinek szüksége lehet!
Rég óta ismerhetjük a korunkra vonatkozó Jézus által elmondott próféciák forgatókönyvét – „lesznek halálos járványok minden felé” (Mt 24. 6).  De ilyen váratlanul, ilyen gyorsasággal, ilyen közelségből, ennyire az egész világot sújtóan - valljuk be –  nem számítottunk!
Úgy lehetünk, mint az a súlyos beteg, aki már sokszor hallotta, hamarosan egy veszélyes, életmentő műtétre lesz szüksége, de csak akkor fogta fel ennek valódi súlyát, mikor már a műtőasztalon volt. Lehet, hogy csak ekkor tanul meg az ember igazán az Isten szavába kapaszkodni?
„Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek.” (Jer 29, 11)
„Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik” (Ésa, 26,3)
„Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok. Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresve, kit elnyeljen: akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben.” (I. Pt 5, 7-9)


„Föld, föld, föld! halld meg az Úrnak szavát!” (Jer 22,29)

Bibliát ismerő emberekként nem mehetünk el amellett, hogy vajon mi lehet Isten szándéka ezzel a globális világjárvánnyal? Elsősorban Istent, az Ő szavát, jövendöléseit nem ismerő emberek, majd a következőkben Isten népe szempontjából próbáljunk meg ezekre röviden választ találni. 
Nem gondolhatjuk, hogy valamiféle isteni csapásként kellene tekintenünk erre az egész világot rettegésbe tartó járványra. A Bibliából nem igazolható, hogy az Isten által küldött egyiptomi tíz csapáshoz (I. Móz 8 -13 fejezetek) hasonló büntető ítéletről lenne szó. Vagy, ami csak a legvégső történelmi időben Isten kegyelmét végleg visszavonó (Jel 16. fej) a Földet pusztító különféle egymás után következő természeti csapásokként fog megjelenni.
És azt is tudhatjuk, hogy a rossz és semmilyen természeti csapás közvetlenül Istentől nem származhat. Hiszen „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” (Jak 1,17) Ez csak attól a valakitől jöhet, akiről Jézus azt állította, hogy „emberölő volt kezdettől fogva…” (Jn 8, 44)
Inkább arra gondolhatunk, hogy a mértéktelen fogyasztás, a környezetünket globálisan pusztító életmódunk következtében a közeli „végállomás” előtt Isten „behúzott egy vészféket”. Sokan érezhetik most a négy fal közé szorulva, hogy át kell gondolniuk eddigi tevékenységüket, életmódjukat, szórakozásaikat, mert a „hét bő esztendő” után most lehet, hogy „hét szűk esztendő” következik. És természetesen nemcsak az egyszerű fogyasztók szintjén volna erre szükség, hanem a kizárólag profitra éhes nagy multinacionális cégek, gazdasági főszereplők kényszerülnek elgondolkodniuk a jelenleg kialakult helyzeten! Mert Isten nemcsak az Őbenne hívőkért aggódik, hanem „minden embert szeretne megmenteni”! (I. Tim 2,4). És most nem pusztán egy józan életforma-váltás a cél, hanem a „lét a tét”.  Ezt írja Yuval Noah Harari, izraeli történész a Time magazin napokban megjelent cikkében:
„Remélhetőleg ez a járvány rádöbbenti az emberiséget arra, hogy a legnagyobb veszélyt a világméretű széthúzás jelenti számára. Jelen pillanatban a legnagyobb harc nem a vírus ellen, hanem az emberiség jövőjéért folyik. Ha a járvány hatására minden eddiginél nagyobb lesz az emberek közötti bizalmatlanság és széthúzás, akkor a vírus nyert.” https://24.hu/kulfold/2020/03/23/harari-koronavirus-emberiseg-jarvany/
Kicsit gondolkodjunk hangosan. Mi van, ha a fentiekre ebben a járványban sem „döbben rá” az emberiség? Mi van, ha az elmúlt évtizedekben a nemeztközi politika, illetve öko-politika szintjén sem látunk erre pozitív példát? Mi van, ha most a világokat teremtő és fenntartó Isten sokakat most így próbál elgondolkodásra késztetni? Mi lenne, ha tovább hagyná, hogy az eddig megszokott életmódunk mellett rövid időn belül annyira tönkre tegyük Földünket, hogy egy szempillantás alatt a jelenlegi áldozatok többszörösét kelljen elszenvednünk? Miért is kongatták évtizedek óta tudósok, ökológusok, természetvédők a vészharangot – eddig mindhiába? Akiknek meg kellett volna hallani, azok miért nem hallották meg? Mi van, ha most ezzel a vírussal – a szomorú haláleseteket leszámítva – kapunk még egy, tán utolsó esélyt a változásra, a megtérésre?
„Mert ímé az Úr kijön helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát…(Ésa 26,21)
„Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon, Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is. Az a "még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg. Annak okáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.” (Zsid 12, 25-28)
Modernebb fordításban:
Vigyázzatok, nehogy visszautasítsátok, amit Isten mond! Azok az emberek sem menekültek meg, akik visszautasították, amikor figyelmeztette őket itt a földön. Akkor mi hogyan menekülhetnénk meg, ha elfordulunk Istentől, aki a mennyből szól hozzánk?! Akkor régen, mikor Isten szólt, a hangja megrázta a földet. Most pedig azt ígéri: „Még egyszer megrázom, de nemcsak a földet, hanem a mennyet is.” Ez a „még egyszer” azt jelenti, hogy minden teremtett dolgot megráz, és ezek el fognak tűnni. Akkor csak az marad meg, ami (aki) kibírja ezt a megrázást. (Zsid 12, 25-27, un. egyszerű fordításban)

Soós Attila
A Nyitott Szemmel magazin főszerkesztője
https://www.nyitottszemmel.hu/
(hamarosan folytatjuk)

Tóth Árpád: Elégia egy rekettyebokorhoz...


Elnyúlok a hegyen, hanyatt a fűbe fekve,
S tömött arany diszét fejem fölé lehajtja
A csónakos virágú, karcsú, szelíd rekettye,
Sok, sok ringó virág, száz apró légi sajka.
S én árva óriásként nézek rájuk, s nehéz
Szívemből míg felér bús ajkamra a sóhaj,
Vihar már nékik az, váratlan sodru vész,
S megreszket az egész szelíd arany hajóraj.
Boldog, boldog hajók, vidám lengők a gazdag
Nyárvégi délután nyugalmas kék legén,
Tűrjétek kedvesen, ha sóhajjal riasztgat
A lomha óriás, hisz oly borús szegény.
Tűrjétek kedvesen, ha lelkének komor
Bányáiból a bú vihedere kereng fel,
Ti nem tudjátok azt, mily mondhatlan nyomor
Aknáit rejti egy ily árva szörny, egy - ember!
Ti ringtok csendesen, s hűs, ezüst záporok
S a sűrű napsugár forró arany verése
Gond nélkül gazdagúló mélyetekig csorog,
Méz- s illatrakománnyal teljülvén gyenge rése;
Ti súlyos, drága gyöngyként a hajnal harmatát
Gyüjtitek, s nem bolyongtok testetlen kincs után,
Sok lehetetlen vágynak keresni gyarmatát
Az öntudat nem űz, a konok kapitány.
Én is hajó vagyok, de melynek minden ízét
A kínok vasszöge szorítja össze testté,
S melyet a vad hajós őrült utakra visz szét,
Nem hagyva lágy öbölben ringatni búját restté,
Bár fájó szögeit már a létentúli lét
Titkos mágneshegyének szelíd deleje vonzza:
A néma szirteken békén omolni szét
S nem lenni zord utak hörgő és horzsolt roncsa.
És hát a többiek?... a testvér-emberek,
E hányódó, törött vagy undok, kapzsi bárkák,
Kiket komisz vitorlák vagy bús vértengerek
Rettentő sodra visz: kalózok s könnyes árvák, -
Ó, a vér s könny modern özönvizébe vetve
Mily szörnyü sors a sok szegény emberhajóé:
Tán mind elpusztulunk, s nincs, nincs közöttünk egy se,
Kit boldog Ararát várhatna, tiszta Nóé.
Tán mind elpusztulunk, s az elcsitult világon
Csak miriád virág szelíd sajkája leng:
Szivárvány lenn a fűben, szivárvány fenn az ágon,
Egy néma ünnepély, ember-utáni csend,
Egy boldog remegés, és felpiheg sohajtva
A fájó ősanyag: immár a kínnak vége!
S reszketve megnyilik egy lótusz szűzi ajka,
S kileng a boldog légbe a hószín szárnyu Béke.

Tóth Árpád (1886-1928) költő, műfordító.

2020. április 13., hétfő

Dr. Vankó Zsuzsa: Jövőképünk bibliai nézőpontból...




A ma emberét érintő fontos és aktuális kérdésekről hallhatunk
egy érdekes és értékes előadást, Jövőképünk bibliai nézőpontból címmel.
Előadó: Dr. Vankó Zsuzsa, a SOLA Scriptura Teológiai Főiskola mb. rektora 

2020. április 12., vasárnap

Földes Lívia: Isten tenyerén ébredtem...



Isten tenyerén ébredtem
Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,
Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyermekként ragyogni
Sirályokat felette felhőkkel táncolni,
Láttam a békét az emberek szívében,
Láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,
Láttam az embert, és láttam a zenét,
Láttam a földet szeretetben élni,
Láttam a csöndet a széllel zenélni.
Láttam Istent amerre csak néztem,
Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,
S az Ő hangján szólt hozzám a szél,
Mint anya, ki gyermekének mesél,
Millió apró tükörben láthatod magadat,
Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!

2020. április 10., péntek

Márai Sándor: A boldogságról és a feledékenységről...


“Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után! Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek.”
Márai Sándor: Füveskönyv (részlet)

Márai Sándor (1900-1989), eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik magyar író, költő, újságíró. (Posztumusz Kossuth-díjas) Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. Már az 1930-as években korának egyik legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott.