„Túlságosan
megalázzuk a gondviselést, amikor a saját fogalmainkat tulajdonítjuk neki,
amiatti bosszúságunkban, hogy nem tudjuk megérteni.” (Dosztojevszkij: A
félkegyelmű c. regényből)
Már nem mondhatjuk: „…mert, a mai rohanó világban”. Az
utcák elnéptelenedtek, az üzletekben is alig látni vásárlókat; nemhogy
rohanásról, de a virtuális téren kívüli megszokott társadalmi-közösségi életről
sem beszélhetünk. Egyes szakértők szerint a jóléti társadalmak teljesen
átalakulhatnak, vagy akár meg is szűnhetnek a járvány után. Már több százezer
fertőzöttről és tízezrek haláláról beszélnek világszerte a médiák. Szakemberek az
ipari civilizáció óta soha nem látott recesszióról, gazdasági válságról
beszélnek. Egyesek szerint, ha lehetnek is komoly pénzügyi tartalékok a válság
kezelésére, de mi lesz, ha elhúzódó járványra kell számítani és a legnagyobb
ipari szektorokban (autógyártás, elektronika, élelmiszeripar, stb.) a termelés hosszú
hónapokra leáll? Nemcsak a pénzpiac, a
mindennapi megélhetés kerülhet veszélybe, de az egészségügyi ellátás is
összeomolhat… Sokan, sokféle vészforgatókönyvről beszélnek, de akik Isten – és
próféciaismerettel rendelkeznek, hogyan tekintsenek a jelenlegi és várható
eseményekre?
„Józanok legyetek…”
Miközben nem vonhatjuk ki magunkat- mert nem is
lehet(!) - a körülöttünk zajló komoly aggodalomra okot adó történések alól,
aközben most „teljes szívvel” fordulhatunk Isten szavához útbaigazításért,
tanácsáért, bátorításért. Hiszen erre most mindenkinek szüksége lehet!
Rég óta ismerhetjük a korunkra vonatkozó Jézus által
elmondott próféciák forgatókönyvét – „lesznek halálos járványok minden felé”
(Mt 24. 6). De ilyen váratlanul, ilyen gyorsasággal,
ilyen közelségből, ennyire az egész világot sújtóan - valljuk be – nem számítottunk!
Úgy lehetünk, mint az a súlyos beteg, aki már sokszor hallotta,
hamarosan egy veszélyes, életmentő műtétre lesz szüksége, de csak akkor fogta
fel ennek valódi súlyát, mikor már a műtőasztalon volt. Lehet, hogy csak ekkor tanul
meg az ember igazán az Isten szavába kapaszkodni?
„Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én
felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak
gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek.” (Jer 29, 11)
„Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes
békében, mivel Te benned bízik” (Ésa, 26,3)
„Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja
van reátok. Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek,
az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresve, kit elnyeljen: akinek
álljatok ellen, erősek lévén a hitben.” (I. Pt 5, 7-9)
„Föld, föld, föld! halld meg az Úrnak
szavát!” (Jer 22,29)
Bibliát ismerő emberekként nem mehetünk el amellett,
hogy vajon mi lehet Isten szándéka ezzel a globális világjárvánnyal? Elsősorban
Istent, az Ő szavát, jövendöléseit nem ismerő emberek, majd a következőkben
Isten népe szempontjából próbáljunk meg ezekre röviden választ találni.
Nem gondolhatjuk, hogy valamiféle isteni csapásként
kellene tekintenünk erre az egész világot rettegésbe tartó járványra. A
Bibliából nem igazolható, hogy az Isten által küldött egyiptomi tíz csapáshoz
(I. Móz 8 -13 fejezetek) hasonló büntető ítéletről lenne szó. Vagy, ami csak a legvégső
történelmi időben Isten kegyelmét végleg visszavonó (Jel 16. fej) a Földet
pusztító különféle egymás után következő természeti csapásokként fog megjelenni.
És azt is tudhatjuk, hogy a rossz és semmilyen természeti
csapás közvetlenül Istentől nem származhat. Hiszen „minden jó adomány és
minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a
kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” (Jak 1,17) Ez csak attól a
valakitől jöhet, akiről Jézus azt állította, hogy „emberölő volt kezdettől
fogva…” (Jn 8, 44)
Inkább arra gondolhatunk, hogy a mértéktelen fogyasztás,
a környezetünket globálisan pusztító életmódunk következtében a közeli „végállomás”
előtt Isten „behúzott egy vészféket”. Sokan
érezhetik most a négy fal közé szorulva, hogy át kell gondolniuk eddigi
tevékenységüket, életmódjukat, szórakozásaikat, mert a „hét bő esztendő” után
most lehet, hogy „hét szűk esztendő” következik. És természetesen nemcsak az
egyszerű fogyasztók szintjén volna erre szükség, hanem a kizárólag profitra éhes
nagy multinacionális cégek, gazdasági főszereplők kényszerülnek elgondolkodniuk
a jelenleg kialakult helyzeten! Mert Isten nemcsak az Őbenne hívőkért aggódik,
hanem „minden embert szeretne megmenteni”! (I. Tim 2,4). És most nem pusztán
egy józan életforma-váltás a cél, hanem a „lét a tét”. Ezt írja Yuval Noah Harari, izraeli
történész a Time magazin napokban megjelent cikkében:
„Remélhetőleg ez a járvány rádöbbenti az emberiséget
arra, hogy a legnagyobb veszélyt a világméretű széthúzás jelenti számára. Jelen
pillanatban a legnagyobb harc nem a vírus ellen, hanem az emberiség jövőjéért
folyik. Ha a járvány hatására minden eddiginél nagyobb lesz az emberek közötti
bizalmatlanság és széthúzás, akkor a vírus nyert.” https://24.hu/kulfold/2020/03/23/harari-koronavirus-emberiseg-jarvany/
Kicsit gondolkodjunk hangosan. Mi van, ha a fentiekre ebben
a járványban sem „döbben rá” az emberiség? Mi van, ha az elmúlt évtizedekben a nemeztközi
politika, illetve öko-politika szintjén sem látunk erre pozitív példát? Mi van,
ha most a világokat teremtő és fenntartó Isten sokakat most így próbál elgondolkodásra
késztetni? Mi lenne, ha tovább hagyná, hogy az eddig megszokott életmódunk
mellett rövid időn belül annyira tönkre tegyük Földünket, hogy egy
szempillantás alatt a jelenlegi áldozatok többszörösét kelljen elszenvednünk? Miért
is kongatták évtizedek óta tudósok, ökológusok, természetvédők a vészharangot –
eddig mindhiába? Akiknek meg kellett volna hallani, azok miért nem hallották
meg? Mi van, ha most ezzel a vírussal – a szomorú haláleseteket leszámítva –
kapunk még egy, tán utolsó esélyt a változásra, a megtérésre?
„Mert ímé az Úr kijön helyéről, hogy
meglátogassa a föld lakóinak álnokságát…(Ésa 26,21)
„Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki
szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették,
sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon, Kinek szava
akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer
megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is. Az a "még egyszer" pedig
jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a
rendíthetetlen dolgok maradjanak meg. Annak okáért mozdíthatatlan országot
nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző
módon kegyességgel és félelemmel.” (Zsid 12, 25-28)
Modernebb fordításban:
„Vigyázzatok, nehogy visszautasítsátok, amit
Isten mond! Azok az emberek sem menekültek meg, akik visszautasították,
amikor figyelmeztette őket itt a földön. Akkor mi hogyan menekülhetnénk meg, ha
elfordulunk Istentől, aki a mennyből szól hozzánk?! Akkor régen, mikor Isten
szólt, a hangja megrázta a földet. Most pedig azt ígéri: „Még egyszer megrázom,
de nemcsak a földet, hanem a mennyet is.” Ez a „még egyszer” azt jelenti, hogy minden
teremtett dolgot megráz, és ezek el fognak tűnni. Akkor csak az marad
meg, ami (aki) kibírja ezt a megrázást.” (Zsid 12, 25-27, un. egyszerű
fordításban)
(hamarosan folytatjuk)
