2017. február 27., hétfő

Ki Istenének...(ének)

saját fotóm: Vízparton...(H.Gy.)



https://www.youtube.com/watch?v=Hq0qcelR2w8





Ki Istenének átad mindent,
Bizalmát csak belé veti.
Azt csudaképpen őrzi itt lent,
Ínség, baj közt is élteti.
Ki mindent szent kezébe tett,
Az nem fövényre épített.

A súlyos gondok mit használnak,
A sóhaj, sok jajszó mit ér,
Ha sebeink még jobban fájnak
S minden nap kínunk visszatér.
Így terhünk egyre súlyosabb,
Ha lelkünk búnak helyet ad.

Csak légy egy kissé áldott csendben:
Magadban békességre lelsz.
Az Úr-rendelte kegyelemben
Örök, bölcs célnak megfelelsz.
Ki elválasztá életünk,
Jól tudja, hogy mi kell nekünk.

Zengj hát az Úrnak, s járd az utat,
Mit éppen néked Ő adott.
A mennyből gazdag áldást juttat,
S majd Jézus ád szép új napot.
Ki Benne bízik és remél,
Az mindörökké Véle él.

További énekek az alábbi linken meghallgathatóak Árvai Márta szerkesztésében:
https://www.youtube.com/@maranatha3071/videos

FILM: Hachiko - Hacsi, a leghűségesebb barát...





https://www.youtube.com/watch?v=raHSTOmY9E4

Hacsikó bronzszobra Shibuya állomásépülete előtti téren áll. A szobor egy japán professzor 1923-as születésű, akita fajtájú, hűséges kutyáját ábrázolja, aki minden nap a vasútállomáson várja a munkából hazatérő gazdáját. Amikor a gazdi meghal, Hacsikó képtelen elfogadni, hogy gazdája nincs többé, és 9 éven át változatlanul, minden nap kimegy az állomásra a megszokott időben, gazdája érkezésének reményében. A 9 (egyesek szerint 11) év alatt a helyiek szemmel kísérik a történetét és Hacsi a hűség példaképévé válik. 1934-ben közadakozásból szobrot állítanak neki, így Hachiko emlékműve ma is ott ül a vasútállomáson. Hatchikó 12 évesen halt meg, mindössze néhány méterre az őt ábrázoló szobortól.
Halála után Hacsikó születési helyén; Odate-ban is szobrot állítottak a kutyának, Hachiko kitömött teste szintén őrzi a kutya emlékét Japánban, az Országos Természettudományi Múzeumban. A történetről 1987-ban jelent meg az első film, majd 2009-ben, Lasse Hallstrom rendezésében, Hacsi – A leghűségesebb barát (Hachiko: A Dog’s Story) címmel az amerikaiak adaptálták a sztorit, akkor már Richard Gere főszereplésével. 

MEGSZENTELT, DE NEM BŰNTELEN...


FEBRUÁR 27.
 "Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul: Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék."
(1. Korinthus 1:30-31)  
Árvai Márta festménye...
  
  Itt különbséget kell tennünk az igazi és az álmegszentelődés között. A megszentelődés nem merül ki Isten Igéjének csupán megvallásában és tanításában, hanem magába foglalja az Ő akaratához való alkalmazkodást is. Akik azt állítják, hogy bűntelenek, és dicsekszenek megszentelődésükkel, azok önhittek, és nem ismerik fel, milyen veszélyben vannak. Ők abban a hiedelemben ringatták lelküket, hogy ha egyszer megtapasztalták Isten megszentelő erejét, akkor többé nem áll fenn az elbukás veszélye. Míg azt állítják, hogy gazdagok, meggazdagodtak és semmire sincs szükségük, addig nem tudják, hogy ők a nyavalyásak, szegények, vakok és mezítelenek. 
  De azok, akik igazán megszentelődtek, tudatában vannak saját gyengeségüknek. Érzik annak szükségességét, hogy világosságért, kegyelemért és erőért járuljanak Jézushoz, akiben az egész teljesség lakozik, és aki egyedül képes kielégíteni szükségleteiket. Meg vannak győződve tökéletlenségükről, ezért arra törekszenek, hogy egyre hasonlóbbá váljanak Krisztushoz és szent törvényének alapelveivel összhangban éljenek. Az önmagában elégtelenségnek ez a folyamatos érzése vezeti az embert az Istentől való teljes függőséghez, melyet az Ő Lelke munkál benne. A menny kincsestára megnyílik, hogy kielégítsen minden éhező és szomjazó lelket. Minden ilyen jellemvonásokkal rendelkező emberben élhet annak a napnak a bizonyossága, melyen azt a dicső országot megláthatjuk, melyet most csak képzeletben homályosan látunk. 
  Azoknak, akik érezték Isten megszentelő és átalakító hatalmát, nem szabad abba a veszélyes tévedésbe esniük, hogy azt gondolják, ők már bűntelenek, elérték a tökéletesség legmagasabb fokát és már túl vannak a kísértések határán. A színvonal, melyet a kereszténynek állandóan szem előtt kell tartania: Krisztus jellemének tisztasága és szépsége. Öltsön magára nap mint nap újabb szépséges jellemvonásokat, és tükröztessen vissza a világba egyre többet és többet az isteni képmásból.


E.G.White: (Bible Echo, 1898. február 21.) 

   

2017. február 26., vasárnap

Max Lucado: Te melyikre figyelsz ma?

saját fotóm: Tulipános sétány...
(H.Gy.)






Kétféle hang követeli ma a figyelmedet?
A negatív megtölti elmédet kétséggel,
keserűséggel, félelemmel.
A pozitív reményt és erőt közvetít.
Te melyikre figyelsz ma?




Max Lucado: Értékes vagy...(A foltmanók története)
https://abekessegszigete.blogspot.com/2015/09/max-lucado-ertekes-vagy.html

2017. február 24., péntek

Luther Márton: Isten megszámlálhatatlan ajándéka...

Árvai Márta festménye...

"Ha képes volna arra egy ember, hogy egyetlenegy rózsát csináljon, egy országot kellene neki ajándékozni. De az Isten megszámlálhatatlan ajándékát nem becsülik. A legkisebb virágocskában
is meg kellene látnunk és meg kellene gondolnunk Isten mindenhatóságát, bölcsességét és jóságát. Mert valóban, ki tudná azt megmagyarázni, hogyan teremt Isten a kopár földből olyan szép színű és kedves illatú sokféle virágot, amilyent egy festő sem vagy egy vegyész sem tudna így megalkotni."


Luther Márton (1483-1546), protestáns reformáció szellemi atyja, lelkész, reformátor.
Ágoston-rendi szerzetesként lett teológus és professzor, a wittenbergi egyetem bibliatanára.
 

2017. február 21., kedd

Moretti Gemma: Másként...

saját fotóm: Erdei boglárka...(H.Gy.)

Sok mindent másként kellett volna.
Bárcsak az idő megfordulna
s kezdeni lehetne mindent, újra.
Élni tudni és élni merni,
néha járatlan úton menni,
nem csak rohanni, meg-megállni
azt, ami szép, körülcsodálni.
Nem szégyellni a gyengeséget,
meghallani ha hívnak, kérnek,
jobban bízni, jobban szeretni,
szeretteink kedvét keresni.
Kérés nélkül adni mosolyt, jó szót, türelmet
rossz napjaiban is hinni a szerelmet
többet gondolni rá, mit érez a másik,
szeretet tüzével fűteni, ha fázik.
Élhettem volna így is én.
Újra kezdeni nincs remény,
de amennyi időm hátravan
ebben a felemás világban,
hadd élhessem meg tiszta szívvel,
csendes örömök árnyékában.


Moretti Gemma, Isztambulban született magyar, olasz származású szülőktől 1932-ben,
Magyarországon élő óvónő, könyvtáros, költő....

2017. február 16., csütörtök

Luther Márton: Vigasztaló jelek....




„Ebben az evangéliumban két fő pontot találunk: Először azokat a jeleket,
amelyek megelőzik az Ő eljövetelét, másodszor ezek a jelek azért adattak,
hogy megvig
asztalják az igazhívőket. … De azok az emberek, akik nem
akarnak hinni még akkor sem hinnének, ha a nap minden nap elsötétednék,
és ha a csillagok fürtökben hullanának is le az égből... Nem engedem meg
senkinek, hogy megraboljon engem ama véleményemtől, hogy az Úr napja
ne lenne már nagyon közel hozzánk…” 



Vigasztaló Szentbeszéd Krisztus megjelenéséről. c. művéből idézet.

Luther Márton (1483-1546), protestáns reformáció szellemi atyja, lelkész, reformátor.
Ágoston-rendi szerzetesként lett teológus és professzor, a wittenbergi egyetem bibliatanára.
 

A megbocsátás útja...

saját fotóm: Az égbe vezető út...(H.Gy.)

A filmben látott történet valós eseményeken alapul....

https://www.youtube.com/watch?v=DSE3vvRnuzA

Egy férfi váratlanul elveszíti a feleségét és a kislányát, amikor azok szörnyű autóbalesetet szenvednek. Eleinte úgy tűnik, hogy az asszony figyelmetlenül kanyarodott ki egy parkolóból, később azonban kiderül, hogy két fiatal gyorsulási versenyt rendezett és talán ez vezethetett a tragédiához. A férfi ekkor ádáz csatába kezd az igazáért és azért, hogy megtalálják a bűnös fiatalokat.


Állatokhoz hasonlítunk, amikor ölünk.
Emberekhez hasonlítunk, amikor ítélünk.

Istenhez hasonlítunk, amikor megbocsátunk.

2017. február 15., szerda

Túrmezei Erzsébet: Isten madárkái...

Fotó: Poldijoe...

Isten madárkái tovahagytak minket.

Verebek lakják most fecskefészkeinket.
Isten madárkái messze délre szálltak.
Fényes napkeletig bizony meg se álltak.
Őket a hideg tél utol se éri.
Röptüket ragyogó napsugár kíséri.
Hozzánk tavaszt hoznak, tőlünk nyarat visznek.
Csalóka, szép ősznek egy percig se hisznek.
Istenem, ha én is madárkád lehetnék,
zord, hideg világban tavaszt hirdethetnék!
Milyen jó is volna! Jöhetne hideg tél,
dermesztőn, fagyosan fújhatna hideg szél:
messze délre szállnék, addig meg se állnék.
Én Istenem, bárcsak madárkáddá válnék!
Ó, adj nekem, kérlek, boldog fecskeszívet,
napsugárral teltet és Tehozzád hívet!
Adj nekem hitszárnyat, könnyű fecskeszárnyat,
ha jön a hideg tél, hogy Tehozzád szálljak,
szerető szíveden puha fészket rakjak,
s örökkön örökké Tenálad maradjak!

Túrmezei Erzsébet (1912-2000),  evangélikus költő, műfordító, tanár

Túrmezei Erzsébet: A legnagyobb művészet...

Ne csak OKTÓBER elsején, az IDŐSEK VILÁGNAPJA alkalmából 
gondoljunk sokat megélt, átélt embertársainkra... 
Túrmezei Erzsébet versével kívánok békés napokat.
Szeretettel és üdvözlettel: gyöngyi



A legfőbb művészet, tudod mi?

Derűs szívvel megöregedni!
Tenni vágynál, s tétlen maradni,
igazad van, mégis hallgatni.
Soha nem lenni reményvesztett.
Csendben hordozni a keresztet:
Irigység nélkül nézni másra,
ki útját tetterősen járja.
Kezed letenni az öledbe,
s hagyni, hogy gondod más viselje.
Hol segítni tudtál régen,
bevallani alázattal, szépen,
hogy arra most már nincs erőd,
nem vagy olyan, mint azelőtt.
Így járni csendesen, vidáman
Istentől rádrakott igádban.
Teljesen ezt a művészetet
megtanulni nehezen lehet.
Ára öregen is sok küzdelem,
hogy a szívünk csendes legyen,
s készek legyünk beismerni:
Önmagamban nem vagyok semmi!

Túrmezei Erzsébet (1912-2000),  evangélikus költő, műfordító, tanár

Vörösmarty Mihály: Az emberek

saját fotóm: Tükröződés...(H.Gy.)

      
Hallgassatok, ne szóljon a dal,
Most a világ beszél,
S megfagynak forró szárnyaikkal
A zápor és a szél,
Könnyzápor, melyet bánat hajt,
Szél, melyet emberszív sóhajt.
Hiába minden: szellem, bűn, erény;
Nincsen remény!

Hallátok a mesét: 

a népnek Atyái voltanak, 
S amint atyáik vétkezének, 
Ők úgy hullottanak: 
A megmaradt nép fölsüvölt:
Törvényt! s a törvény újra ölt.
Bukott a jó, tombolt a gaz merény:Nincsen remény!    
            
És jöttek a dicsők, hatalmas
Lábok törvény felett.
Volt munka: pusztított a vas!
S az ember kérkedett.
S midőn dicsői vesztenek,
Bújában egymást marta meg.
S a hír? villám az ínség éjjelén:
Nincsen remény!                 
És hosszú béke van s az ember
Rémítő szapora,
Talán hogy a dögvésznek egyszer
Dicsőbb legyen tora:
Sóvár szemmel néz ég felé,
Mert hajh a föld! az nem övé,
Neki a föld még sírnak is kemény:
Nincsen remény!                 
Mi dús a föld, s emberkezek még
Dúsabbá teszik azt,
És mégis szerte dúl az ínség
S rút szolgaság nyomaszt.
Így kell-e lenni? vagy ha nem,
Mért oly idős e gyötrelem?
Mi a kevés? erő vagy az erény?
Nincsen remény!                 
Istentelen frigy van közötted,
Ész és rossz akarat!
A butaság dühét növeszted,
Hogy lázítson hadat.
S állat vagy ördög, düh vagy ész,
Bármelyik győz, az ember vész:
Ez őrült sár, ez istenarcú lény!
Nincsen remény!             
Az ember fáj a földnek; oly sok
Harc - s békeév után
A testvérgyűlölési átok
Virágzik homlokán;
S midőn azt hinnők, hogy tanul,
Nagyobb bűnt forral álnokul.
Az emberfaj sárkányfog-vetemény:
Nincsen remény! nincsen remény!


Vörösmarty Mihály (1800-1855) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos 
Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik 
legnagyobb alakja.

2017. február 14., kedd

Luther Márton: A tévtanításról...

H.Gy.)


"A tévtanítás ellen sohasem lehet erőszakkal védekezni. Másfajta fogás kell hozzá; másfajta harc és ügy ez, mint a kard ügye. Itt Isten igéjének kell küzdenie! Ha ez nem viszi véghez, akkor a világ hatalma sem viheti véghez, még ha vérrel árasztaná is el a földet. A tévtanítás lelki dolog, nem lehet semmiféle fegyverrel elpusztíttatni, semmilyen tűzzel elégetni, sem vízbe fojtani. Egyedül Isten igéje az, amely legyőzi."

Luther Márton (1483-1546), protestáns reformáció szellemi atyja, lelkész, reformátor.
Ágoston-rendi szerzetesként lett teológus és professzor, a wittenbergi egyetem bibliatanára.
 

2017. február 9., csütörtök

Hinni taníts...(ének)

Árvai Márta: Illés imája c. festménye....










https://www.youtube.com/watch?v=1PXHuEtx7kk

További énekek az alábbi linken meghallgathatóak Árvai Márta szerkesztésében:
https://www.youtube.com/@maranatha3071/videos


Árvai Emil: Az ima...                              

Menekülés a földi valóságból  e szörnyű valóságból a mennyei valóságba
menekülés Őhozzá akinek mindenki drága
(talán) még én is.

Tavaszváró...

Árvai Márta festménye...


JÖN A TAVASZ....

https://www.youtube.com/watch?v=LbP-Z_7VvxE

2017. február 8., szerda

Luther Márton: A Szentírásról...


(H.Gy.)

"A Szentírást sem tanulással, sem értelemmel nem érthetjük meg.
Előszőr is imával kell kezdened! Könyörögj az Úrhoz, kegyelme
által engedje meg, hogy az Írásokat megértsd! Isten szavának nincs
más tolmácsolója, mint maga a Szerző, ahogy mondja is:
"Mindnyájan Istentől tanítottak lesznek." Saját munkádtól vagy
értelmedtől ne remélj semmit! Egyedül Istenben és Lelkének
befolyásában bízzál! Hidd el ezt egy olyan embernek, aki mindezt
tapasztalatból mondja!"

Luther Márton (1483-1546), protestáns reformáció szellemi atyja, lelkész, reformátor.
Ágoston-rendi szerzetesként lett teológus és professzor, a wittenbergi egyetem bibliatanára.
 

Thomas Mann: Az idő becses ajándék...


saját fotóm: Óra-cégér...(H.Gy.)

Az idő becses ajándék: azért kaptuk, hogy okosabbak,
jobbak, érettebbek és tökéletesebbek legyünk általa.


Thomas Mann (1875-1955),  német író, a 20. századi német nyelvű irodalom egyik
legjelentősebb alakja. Elbeszéléstechnikája a 19. századhoz, elsősorban Tolsztojhoz,
illetve Theodor Fontane és Richard Wagner szimbólumaihoz és vezérmotívumaihoz kapcsolódik.

2017. február 2., csütörtök

Túrmezei Erzsébet: Hagyjad az Úrra utaidat...

saját fotóm: Virágszőnyeg...(H.Gy.)

Mely sorsod szálait szövi,
Ne siettesd a szent kezet -
Oly finom, sok munkát adó,
Amit felőled végezett.
Ő dolgozik türelmesen,
Csak szívedet add Néki át!
Bízzál! Az Úr véghez viszi
Rajtad dicső akaratát!

Mely sorsod szőnyegét szövi,
Ne gátold hát a szent kezet:
Ha terveit nem érted is,
Magad ne szőj te terveket!
Itt egy világos, ott sötét.
Amott egy fényes szál szalad.
Balgán ne kontárkodj belé,
Ne kuszáld szét a szálakat!

S meglátod, egyre érthetőbb
És egyre tisztább lesz a rajz.
A kusza emberarc helyett
Feltűnik majd egy drága arc.
A szívedet félő alázat,
Imádat, hála járja át.
Krisztus benned, gyarló fiában
Kiábrázolja önmagát!


Túrmezei Erzsébet (1912-2000),  evangélikus költő, műfordító, tanár