2018. június 22., péntek

Rónay György: Életszekéren...

Árvai Márta festménye...

Nincs rajtam király koronája, 
sem görnyedt rabok szolgajárma: 
a szekeremen úr vagyok.

Nem bánom, hogyha kinevetnek
döcögésének kerekemnek
gyűlöletlelkű gazdagok.

De ha látom, hogy az útfélen fáznak,
remegnek rongyszegényen
tépett ruhájú koldusok:

Felveszem őket a kocsimra,
s életszekéren új utakra 
könnyebbült szívvel indulok.


Rónay György (1913-1978) József Attila-díjas költő, író, műfordító, esszéíró, irodalomkritikus,
irodalomtörténész, országgyűlési képviselő.

2018. június 20., szerda

Johan Ludvig Runeberg: Van örök kincsünk...


Van örök kincsünk, becsesebb Nincs nála földön, égen.
Az arany, ezüst, drágakő Csak por, ha hozzá mérem.
Nem múlta felül semmi még, És nincs, ami felérje.
Ez örök égi ajándék Az Isten szent igéje.

Itt rozsda, moly, futó idő Elpusztít minden régit,
És előbb-utóbb romba dől, Mit ember keze épít.
Múlik ég, föld, mint rózsaszál, Elhervad hulló szirma,
De az ige mint szikla áll, Úgy, amint meg van írva.

Vált ezredévet ezredév, De soha el nem évül,
Nem élhet az új nemzedék E régi ige nélkül.
Hit, erő, béke, üdvösség Mert nem lesz soha másban,
Megrendül bár a föld és ég, Mint Isten szent szavában.

Szent ige, te semmibe vett, Megvetett és lenézett:
Hol az a földi ismeret, Mely teveled fölérhet?
És van-e még más menedék, Hogy lelkünk óvja, védje?
Egy van csak, de ez egy elég: A kegyelem igéje.

Ha minden támasz rombadűl, S megragadod ez egyet,
És végre hozzá menekül A zúgó vészben lelked:
Ó, milyen áldott helyre lel! Ott talál békességet 
És biztos, védett kikötőt, Hol vihar el nem érhet.

És mint a hattyú elmerül A tiszta tó vizében,
Majd úszik tovább, tollait Lemosva hófehéren:
A legsötétebb szívet is Úgy mossa hófehérre
Ez élő, kristálytiszta víz, A kegyelem igéje.

Ó, zengjen néked szüntelen, Nagy Istenünk, a hála,
Hogy igéd által elvezetsz Az üdvösség útjára!
Ki rátalált e kincsre már, Nem ismer szegénységet,
S nincs, aki el ne nyerhetné E kincset: szent igédet.

Fordította: Túrmezei Erzsébet
Johan Ludwig Runeberg (1804–1877)
a finnek nemzeti költője

Füle Lajos: Bibliám...

(H.Gy.)

Ha fáradt vagyok – üdítő nyughelyem.
Ha sötét vesz körül – szava égő mécsem.
Ha éhes vagyok – éltető kenyerem.
Ha ellen szorongat – fegyvertársam nekem.
Ha beteg vagyok – mennyei patikám.
Ha egyedül állok – barát vár benne rám!

Füle Lajos (1925-2015),
magyar költő, Ybl-díjas mérnök

Gárdonyi Géza: Az újtestamentumról...


Az ÚJTESTAMENTUM a csillagos ég könyv-alakban.
Rejtelmes és kiolthatatlan. Tündöklő gondolatai a
végtelenség árnyékában ülnek, s mögöttük lebeg az Isten.

Forrás: ÉGRE NÉZŐ LÉLEK, Biblia

Gárdonyi Géza (1863-1922), magyar író és költő

Schubert: Ének a vizek felett... (Auf dem Wasser zu singen)

saját fotóm: Csónakok...(H.gy.)

Camille Thomas és Beatrice Berrut előadásában....

https://www.youtube.com/watch?v=mCBPRmt_al8

Sok zeneszerzőt megihlettek a folyók, tavak és tengerek, most egy igazi
„folyékony”, hullámzó hangulat jön Schuberttől. Az „Auf dem Wasser zu singen”-t
bécsi gondolások barkarolájának mintájára írta Schubert, a darab lüktetése a
víz ringatását jelképezi. Friedrich Leopold zu Stolberg-Stolberg verse, melyben
egy csónakban fekszik a költő ami a sima vízen siklik. Az idő feltartózhatatlanul
halad előre, a ladik úszik a vízen és a költő ráeszmél, hogy, „magam is eltűnök
a változó időben”.
A zongora kíséret egy víz-motívumból épül fel, mely kis változásokkal végig
ismétlődik. Schubert úgy írta meg a zenét, hogy bár ugyanazt az ötletet vezeti
végig, mégsem unalmas, mert minden zenei eszközzel a ringatózást, lebegést
és a megfoghatatlan időt fejezi ki.

Franz Seraph Peter Schubert (1828), 1797-osztrák zeneszerző. Bár nagyon fiatalon halt meg,
több mint hatszáz romantikus dalt, több szimfóniát, szonátát, vonósnégyest, operát és egyéb
darabot írt. A dallamok és a líricizmus iránti természetes érzékenységével Schubert a 19.
század legtehetségesebb zeneszerzői közé tartozik.

Schubert: Szerenád...(Ständchen)

saját fotóm: Ezüsthíd...(H.Gy.)


Camille Thomas és Beatrice Berrut előadásában...

https://www.youtube.com/watch?v=_JpXlliAn2I

2018. június 16., szombat

A teremtés ujjlenyomata...

saját fotóm: Tóparton ősszel...(H.Gy.)

„Ő szólt és meglett, Ő parancsolt és előállott.” (33. Zsoltár: 9)
Az elmúlt évtizedekben egyre több tudományos vita folyt, illetve folyik napjainkban is Földünk és a földi élet kialakulása körül. Általánosságban elmondható, hogy két álláspont ütközik ezekben a vitákban. Az egyik teória szerint a Föld és a földi élet évmilliárdok során alakult ki, magától, különböző evolúciós folyamatok eredményeképp. A másik elmélet szerint ezek kialakulásának hátterében intelligens tervezés áll.
A Biblia rögtön a legelején azt állítja, hogy Földünket Isten, azaz egy intelligens tervező teremtette. Erre utal a zsoltárige is írásom elején. Olvashatunk a Bibliában arról is, hogy ez a teremtő Jézus volt (Ján 1. fej., Kol 1,16–17, 1Kor 8,6, stb.), aki a szavával (1Móz 1,3, Zsid 11,3), a semmiből, összesen hat nap alatt (1Móz 2,1–3, 2Móz 20,11) készre, tökéletesre teremtett mindent (1Móz 1,31). Azt is megtudhatjuk, hogy Isten mindenféle élőlényt az „ő nemük szerint” (1Móz 1,20–25), azaz fajtánként teremtett, vagyis a különböző fajok nem egymásból, evolúció során alakultak ki.
A bibliai teremtéstörténetet alátámasztó tudományos bizonyítékok száma egyre növekszik, s ezekről már magyar nyelven is elérhető számos publikáció. Cikksorozatunkban ezekből a bizonyítékokból tekintünk át néhányat.
Elsőként foglalkozzunk egy amerikai fizikus professzor, dr. Robert V. Gentry megfigyelésével. Dr. Gentry kutatásai során a Föld legrégebbi kőzetének tartott gránit (prekambriumi, azaz a Föld kialakulásának legrégibb szakaszában létrejött) sötét, csillámpalának nevezett részeiben radioaktív eredetű fényudvarokat fedezett fel. Ezek a fényudvarok a polónium (Po) három különböző izotópjából kilökődő radioaktív energia lenyomatai. Az összes tudományos álláspont szerint Földünkön a gránitok kezdetben olvadt állapotban voltak, majd évmilliók alatt szilárdultak meg. Ha ez igaz lenne, akkor a polóniumok által termelt radioaktivitásnak nem lehetne lenyomata a gránitban, hiszen e polóniumok közül kettő csak nagyon rövid ideig létezik: a 214 Po 0,000164 másodpercig, a 218 Po 3,05 percig. A professzor azonban az általa elvégzett több mint százezer vizsgálat során számos esetben a fényudvarokban mindhárom polónium gyűrűit megtalálta. Ezekből arra következtetett, hogy a gránitok semmiképp sem alakulhattak ki évmilliók alatt. Ebben az esetben ugyanis egyik polóniumnak sem lehetne a nyomára bukkanni a gránitokban. Miért? Emlékezzünk vissza: a 214 Po gyakorlatilag a másodperc törtrésze alatt lebomlik. Ha a gránit évmilliók alatt szilárdult volna meg, nem találnánk meg benne sem a 214 Po, sőt még a 218 Po és a 210 Po nyomait sem. De ezek mégis ott vannak. Ebben az esetben tehát a gránitnak kevesebb mint egy másodpercnyi ideje volt a megszilárdulásra. Ez gyakorlatilag egy pillanat.
Dr. Gentry megfigyeléseiből egyértelműen következik, hogy a gránitok nem évmilliók alatt alakultak ki, hanem a másodperc törtrésze, vagy másképpen: egy pillanat alatt. Ezzel persze nem tudjuk egyértelműen bizonyítani a bibliai teremtéstörténetet, azonban a jelenleg ismert lehetőségek közül a Bibliában leírt teremtés áll legközelebb a gránitban lévő radioaktív fényudvarok kialakulásának az imént bemutatott tudományos magyarázatához.
Bővebben: http://www.youtube.com/watch?v=qlz6rIZb5BI
Fingerprints Of Creation By Dr Robert Gentry
Fingerprints of Creation is a 33 minute video detailing the evidence polonium halos offer that the Earth was rapidly formed and did not cool over millions of...

Evolúció vagy Teremtés I-II. rész

címlapfotó fenyő hegy tó
forrás: képguru...


Mindannyiunk számára égető kérdés, honnan jöttünk és hova megyünk! Van-e értelme egyáltalán az életünknek? Sok hasonló kérdés fogalmazódik meg bennünk az életünk során. Szabó Attila biológia, rajz szakos tanár, dr. Jeszenszky Ferenc fizikus, dr. Végh József pszichológus és Gere József lelkipásztor segít eligazodni az elméletek és tények mindenkit érintő kavalkádjában. Emlékezzünk szeretettel a filmünkben közreműködő, a közelmúltban
elhunyt Jeszenszky Ferenc fizikusra!


https://www.youtube.com/watch?v=dH25GbUNORM

2018. június 10., vasárnap

Pilinszky János: Keresztről keresztre... (részlet)

saját fotóm: Kereszt és árnyéka...(H.Gy.)

Az ember itt a földön nem is annyira
lépésről lépésre vándorol,
mint inkább keresztről keresztre száll.
Már geometriai formáját tekintve is a kereszt:
találkozás és ellentét, tiszta ellentmondás.
Tragikum és reménység egyszerre.
A teljes elhagyatottságnak és
kiszolgáltatottságnak ama metszőpontja,
ahol a lélek egyedül képes önmagát végül is
egészében és véglegesen Isten kezére adni.
Az első kereszt a gyerekkor keresztje.
Félelemből és bizalomból ácsolták.
A második kereszt a kamaszkoré.
Egyik ágának fölismerés,
másik ágának tévelygés a neve.
A harmadik kereszt a felnőttkor keresztje.
Széthúzó találkozó két ága.
Most kell beilleszkednünk a világba,
s ugyanakkor megtanulnunk lemondani róla.
Az utolsó kereszt az öregkoré.
A legsúlyosabb és a legkönnyebb kereszt,
mivel az utolsó.
Olajfák kertje, agónia a neve. „ A többi kegyelem.
A többi tiszta csend…”
A többi: a kereszt, minden ellentmondás fölülmúlása,
végleges elnémulása. Végre és végül a béke-
mindennel és mindenkivel.
A kereszt tragikus metszőpontja ugyanis
legfőbb vigaszunk, reménységünk helye is.
S hogy ez a találkozás lehetséges,
arra csak az a magyarázat van.
Az, hogy túl mindenen, már itt a Földön
egyek vagyunk az Atyában.


Pilinszky János (1921-1981), a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, 
Baumgarten-díjas, József Attila-díjas és Kossuth-díjas.

Reményik Sándor: Sóhaj a mindenségért...

Poldi Joe fotója: esőcseppek...



Vasárnap. Harangszó. Egy asszony elmegy 
Mellettem. A harangszóra megáll.
Összeteszi kezét, fohászkodik
Az utcán elmenőben: „Uram Jézus
A rosszakon is könyörülj!” –
A rosszakon is könyörülj:
Ennyi egy-vers-soros imája.
Az asszony kendős, falusi
És amit mond, magának mondja,
S a láthatatlan csillagoknak.
Már megy tovább.
Mi fakasztotta
E furcsa, percnyi, falusi imát
Itt, a városban, közelemben?
Igen, épp az én közelemben –
S miért, hogy elfeledni nem tudom,
S gondolok rá újuló gondolattal,
Újuló kínnal s enyhüléssel?
Mi fakasztotta e furcsa imát?
Mint egy könnycsepp, mint egy villámcsapás,
Mint morajló s meginduló föld,
Mint megnyíló föld a lábam alatt:
Olyan volt.
Mi fakaszotta: részvét, bűntudat,
Az utcán, harangszóra, éppen ott?
Sejthette-e, hogy az egész
Lángbaborult
Mindenségért imádkozott??!

„Mind rászorulunk Isten kegyelmére – csak nem mind látjuk be.”

Reményik Sándor (1890-1941) költő, a két világháború közötti 
erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja.

2018. június 7., csütörtök

A hallgatás a legkeményebb dorgálás...


JÚNIUS 10.
Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felelt néki. Ott állanak pedig a főpapok
és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt. Lukács 23, 9-10 
Árvai Márta festménye...


  Krisztus küldetése nem az volt ezen a világon, hogy kielégítse a haszontalan kíváncsiságokat. Ő azért jött, hogy meggyógyítsa a megtört szívű embereket. Krisztus nem maradt volna csendben, ha Heródes palotájában egy bűnétől beteg lélek sebeit kellett volna szavaival bekötöznie és meggyógyítania. Azok számára azonban egy szava sem volt, akiket nem bántottak bűneik. Azokra az isteni igazságokra, amelyeket Ő mondhat, az ilyen emberek szentségtelen lábaikkal csak rátapostak volna.
  Krisztus mondhatott volna olyan szavakat Heródesnek, amelyek eljutottak volna a megkeményedett szívű király fülébe. Félelemmel és rettegéssel verhette volna meg, ha eléje tárja élete minden bűnét és közeledő végzete borzalmát. Krisztus hallgatása azonban a legkeményebb dorgálás volt, amit Heródesnek adhatott. Heródes elvetette azt az igazságot, amit a próféták közül a legnagyobb mondott neki, és semmi más mennyei üzenetet nem kaphatott többé. A mennyei Fenségnek nem volt egy szava sem a számára. Az a fül, amely mindig nyitva volt az emberi jajkiáltások előtt, és ma is nyitva van, csukva maradt Heródes kérései és parancsai előtt. Azok a szemek, amelyek mindig szánalommal és megbocsátó szeretettel nyugodtak meg a bűnbánó bűnösön, egy pillantásra sem méltatták Heródest. Azok az ajkak, amelyek a legmélyebb benyomást keltő isteni igazságokat jelentették ki, amelyek a leggyengédebben könyörögtek a legbűnösebb és a legmélyebbre süllyedt emberért is, zárva maradtak a dölyfös király előtt, aki nem érezte semmi szükségét az Üdvözítőnek.


E.G.White: Jézus élete c. könyv, Pilátus palotájának udvarán c. fej., 642.o.
http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/je/77.htm