2015. december 31., csütörtök

Selma Lagerlöf: Újév reggelére...





Hamarosan felvirrad az újév első reggele, és ilyenkor az emberek, amikor
felébrednek, 
arra gondolnak, hogy vajon mit hoz nekik a jövő, mit várnak
tőle, mit szeretnének elérni, 
miben reménykednek. De én ezen a reggelen
azt akarnám üzenni nekik, hogy ne szerelmi 
boldogságot vagy sikert vagy
gazdagságot vagy hatalmat vagy hosszú életet vagy éppen 
jó egészséget
kívánjanak maguknak. Azt szeretném, ha összekulcsolnák kezüket, és
gondolatban egyetlen fohászt fogalmaznának meg: Istenem, mielőtt eljön
az aratás ideje, 
engedd megérlelődni a lelkem!

Selma Lagerlöf (1858-1940)
Nobel-díjas svéd írónő, legismertebb műve:
Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal Svédországon át.

2015. december 27., vasárnap

Fordítsd gondolataimat mások felé.



Fotó: Poldijoe...


Uram,
amikor éhes vagyok,
küldj valakit, akinek élelemre van szüksége;
amikor szomjazom,
küldj valakit, akinek vízre van szüksége;
amikor fázom, akkor is küldj valakit,
akinek melegre van szüksége;
amikor szenvedek,
küldj valakit, akit meg kell vigasztalni;
amikor a keresztem nehéz,
küldj valakit, akivel megosztom a terhet;
amikor nincstelen vagyok,
küldj valakit, aki szegényebb, mint én;
amikor nincsen időm,
küldj valakit, akinek egy kicsit segíthetek;
amikor bátortalan vagyok,
küldj valakit, akit bátorítani kell,
amikor megértésre vágyom,
küldj valakit, akit meg kell érteni;
amikor szeretném, hogy gondomat viseljék,
küldj valakit, akinek gondját viselhetem;
amikor magamra gondolok,
fordítsd gondolataimat mások felé.

Keresztury Dezső: Valaki tenyerében






Sokszor nem tudtam, mi derül
ki végre sok titok közül
meglepetésül;
valóság lesz a képzelet,
vad csatazajra ébredek,
harcban ész nélkül;
belezuhantam, visz az ár,
mihez, mert kell, okot talál,
hogy fennmaradjon végül.
A gyötrött test, mely elveti
eszméletét: nem kell neki,
mert csupa vér már;
visszaájul, vagy kirepül
a fénybe vagy alámerül,
sűrű, kövér sár
nyeli; új törvény dobja ki,
új áramokba hullani,
hol más fény, más sötét jár.
Kérdezhettem, hol is vagyok,
mit is tegyek, mire a sok
esély, hisz látni
néhány lépésre ha tudok,
sodrások, labirintusok
szédületében bármi
várhat, kő, iszap, parti rét,
s rámveti háló-végzetét
angyal, ördög, akárki.
Sokszor éreztem: vége van,
megölnek, elvesztem magam,
s mindig túléltem;
sokszor éreztem: eltűnök,
s a nap mindújra kisütött,
valaki lenyúlt értem;
mindig úr lett a vadakon
valami nagyobb hatalom,
s elfértem tenyerében.

Keresztury Dezső (1904-1996) Széchenyi-díjas író, költő, irodalomtörténész,
kritikus, műfordító, egyetemi tanár, az MTA tagja. A Goethe Társaság magyar
tagozatának elnöke.

2015. december 26., szombat

Horváth Gábor: A karácsony... igaz vagy hamis szeretet?

Cserjési Judit fotója...


Szeretem a karácsonyt...
...mert ilyenkor az emberek türelmesebbek, figyelmesebbek, talán kicsit több időt szánnak egymásra. Olyan kérdéseket is fel lehet tenni, amire máskor nincs idő, nincs hely, vagy egyszerűen nem adódik tér.
Szeretem, mert úgy is hívják: a szeretet ünnepe. Ekkortájt sokunkban nagyobb a nyitottság, lehetőség adódik arra, hogy valódi értékekről beszélgessünk, egy kicsit többet megosszunk magunkból a másikkal, és nekünk is marad arra időnk, hogy meghallgassuk családtagjaink, barátaink, ismerőseink örömeit, kudarcait és tapasztalatait.
Szeretem, mert ahogyan a Bibliában is olvashatjuk "jobb adni, mint kapni"(Csel 20,35), és ilyenkor többen arra készülnek, hogy meglepjék, megajándékozzák szeretteiket valamivel. Adni tényleg jó. Az is örül, aki adja, és az is, aki kapja. Még a megvetettekre, hajléktalanokra, részegesekre is több jut: "Legyen egy jó napja... elvégre karácsony van, és ez azért mégis a szeretetről szól."
Szeretem, mert a városok, utcák, terek és az otthonok fénybe öltöznek. Szép koszorúk kerülnek az ajtókra, jó illatok szállnak mindenfelé, szorgoskodnak a háziasszonyok, előre készül a bejgli és egyéb finomság. Sajátos atmoszféra lengi körül a decemberi készülődést.
Szeretem, mert sokakban érzem, hogy ott a vágy egy olyan jobb világ után, ahol ezek az értékek uralkodnak.
Nem szeretem a karácsonyt...
...mert tudom, hogy sajnos csak egy hét erejéig tapasztalható a nagyobb türelem, figyelem és az egymásra fordított több idő. És mi van a másik ötveneggyel? Már előre szomorkodom, mert félek a törékenysége miatt.
Nem szeretem, mert a karácsonyi szeretet közhely marad, éppen azért, mert hamar elillan, és leleplezi önmagát - nem igazi, hanem hamis szeretet.
Nem szeretem, mert pont a szeretet forrása hiányzik belőle: Krisztus. Nem szeretem, mert azt a jelentését is elvesztette, ami volt: Jézus lejött a földre hozzánk. Nem a kis Jézuska, hanem Isten maga, aki vállalta a kockázatot, amit az emberré válás jelentett, és vállalta megmentésünket is, amiért a legnagyobb árral kellett fizetnie. Gondolom, azért nem olvashatunk a Bibliában Jézus pontos születési dátumáról, mert Isten nem akarta, hogy mindez csupán csak egy hétről szóljon. Egész évre tervezte a szeretet életrendjét, ami a kalendáriumi évben nem egy, hanem ötvenkét hétből áll.
Nem szeretem, mert sokan, akiknek valóban nagy szükségük lenne a gondoskodásra, csak ebben az időben kapják meg, és ekkor sem a valódi, hanem a színlelt, lelkiismeretet megnyugtató formában.
Nem szeretem, mert a karácsony egyre inkább üzletté és iparággá válik. "A kereskedők állítólag ötvenmilliárddal több bevételt várnak idén, így kb. 850 milliárdot fogunk költeni ajándékra." (Mikulás, Mikulásné c. cikk, Doros Judit) Nem jó ez így, mert a gyermekeknek sokkal értékesebbek az ajándékok, mint maga az ajándékozó, és fontosabb lesz nekik, hogy a fa alatt ott lesz-e az új Xbox, a tablet, a bicikli, vagy a hajas baba, mint a családi együttlét, a találkozás a barátokkal, a szeretetteikkel. Pedig ez az igazi ajándék. Nem szeretem a karácsonyt, mert sokszor az ajándékozás az illemből és nem a szívből fakad.
Nem szeretem, mert a decemberi díszek, színek, illatok után annyira üresnek és sivárnak tűnik a január.
És legfőképpen azért nem szeretem, mert egy újabb teljes évet kell várni rá.
Hála Istennek...
...mert megmutatta, nekünk minden nap "karácsony" lehet, hogy az a szeretet, amivel szeretne megajándékozni, nem kampányszerűen működik, hanem az életünk részévé - életgyakorlatunkká - válhat. A szeretet himnuszában olvashatjuk, hogy az igazi "szeretet soha el nem fogy"(1.Kor, 13,8). Ez aztán az örömhír!
Hála Istennek, hogy tudjuk az igazságot. Jézus első eljövetelének van egy másik nagyon fontos és sokak számára ismeretlen tanítása is: egy valóságos második adventre várunk, amikor a Szeretet Forrása visszatér, és nem lesz többé elválás. Ez az idő Isten igéje szerint már nincs messze. Az a nap, a valódi szeretet diadala lesz!
"Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre, most töredékesen ismerem az Istent, akkor pedig úgy ismerem majd, amint Ő ismer engem. Három dolog marad meg addig: a hit, a reménység és a szeretet; ezek közül pedig legnagyobb, a szeretet." (1.Korinthus 13,12-13)

(Horváth Gábor)
A cikk forrása: www.jelek.hu

2015. december 24., csütörtök

Dr. Reisinger János: A emberi szeretet az önzés egyik válfaja...

saját fotóm: Balatoni csónakok...(H.Gy.)



Az egyik legnagyobb baj az életben, ha a magunk módján szeretünk. Amit a magunk természete
szerint adunk, azt velejéig áthatja az önzés. Ezért gyanítják sokan, és nem minden alap nélkül,
hogy az emberi szeretet nem is más, mint csupán az önzés egyik válfaja.
Életelvünkké kell tennünk, hogy szeretet címen ne adjunk, hanem – továbbadjunk. Az adás mögött
ott settenkedik a büszkeség és az „érdem” gondolata. A továbbadás viszont kötelesség és küldetés.
Aki ad, az hajlamos magamagát dicsérni és dicsőíteni, aki továbbad, az olybá veszi cselekedetét,
mintha tartozást róna le, mely azonban nem egyszeri kötelezettség, hanem folyamatosan fennáll
mindenki iránt és minden élethelyzetben.
Kitől kapjuk azonban azt a tiszta és bölcs jót, amit szeretet néven továbbadhatunk? Minden ember
számára ez a „lenni vagy nem lenni” kérdése…
„God is good” – hangzik az angol közmondás. Az Isten jó. Az igazi jót tőle lehet kapni és továbbadni,
akkor is, ha vannak jó családi példáink, és akkor is, ha nincsenek…
Isten jóságát azonban hogyan ismerhetjük meg? Ki az igaz Isten? Ki az „egyedüli igaz Isten”, ahogyan
Jézus Krisztus nevezte? (Jn. 17:31)
Nem az, akiről beszélnek, és akit beszéltetnek, hanem bizonyára az, aki maga beszél hozzánk. Isten
beszédét kell megtalálnunk, ha az Istent akarjuk megtalálni.
A világon több ezer vallás van, de közülük csak 3-4 hivatkozik arra egyáltalán, hogy Isten beszédét,
beszédeit birtokolja. Ha pedig még tovább megyünk, egyetlen egyet találunk, amelyiknél egyáltalán 

ellenőrizni is lehet, hogy kijelentései beteljesedtek. Ez a Biblia.
A Biblia Istene az a páratlan Isten, akiben az igazság és a szeretet találkozik, akiben ez a kettő
egyetlen egy. Az ember kitalálta istenek nem rendelkeznek sem a semmiből való teremtés, sem az
erkölcsi tökéletesség ismérveivel. Azzal a szeretettel legkevésbé, melyet elfogadni és továbbadni is
lehet. Feketén-fehéren látnunk kell ezt. Ha nem jutunk el idáig, egész életünkben csak egy helyben
toporgunk, és a feketét fehérnek, a fehéret feketének látjuk.
Dr. Reisinger János
irodalomtörténész

2015. december 22., kedd

Harmati Gyöngyi: Gondolatok az Újév küszöbén...

Arvai Marta festmenye....


MOTTÓ:
"Mi lenne, ha holnapra csak azok a dolgok maradnának meg az
életemben, amiért ma hálát adtam?
 Mi lenne, ha holnapra csak azok a dolgok maradnának meg az
életünkben, amiért ma hálát adtunk?"

Különösen aktuális kérdés ez így az év végén, amikor az óév búcsúzni
készül és az újév sebes léptekkel közeledik, hogy átgondoljuk számba
vegyük azt a sok jót amivel mennyei Atyánk elhalmozott bennünket. 
Talán túlságosan könnyen vesszük, talán túlságosan magától értetődőnek
tartjuk, hogy mindezek megadatnak nekünk. 
Tényleg mi lenne velem/mi
lenne velünk, ha azok a "dolgok" amikért nem adunk hálát eltűnnének az életünkből? 
Szeretnénk a következő évünket nélkülük kezdeni vagy
egyáltalán lehetséges lenne-e, gondolok 
itt például a mindent átható és
éltető levegőre.

                  Miért adok én hálát?:
Hálát adok a levegőért, ami nélkül csak pár percig élhetnék.
Hálát adok az ételért ami úgy táplálja a testemet, ahogyan Isten igéje
                   a lelkemet.
Hálát adok a ruházatért, mely öltöztet, védelmet nyújt a hideg és a
                   meleg ellen.
Hálát adok azért mert fedél van a fejem felett és kényelemben élhetek.
Hálát adok hogy egy apró mozdulattal megérinthetem a villanykapcsolót
                   és világosság vesz körül.

Hálát adok az ivóvízért, mely csillapítja szomjúságomat és mindig mindenhol                           rendelkezésemre áll. Nem kell érte kilométereket gyalogolnom,
                   mint számtalan embertársamnak.

Hálát adok mert van autóm, ami megkönnyíti a napi teendőim ellátását                                     és üzemanyagot is tudok bele vásárolni. 
Hálát adok amiért egészséges vagyok annyira, hogy nem szorulok mások                                segítségére.
Hálát adok a lábaimért, mert elvisznek ahová szeretnék menni és ahová                                  szükséges.
Hálát adok a kezeimért, hogy munkálkodhatok velük és megfoghatom
                   mások kezét.

Hálát adok azért, hogy van munkahelyem, ahol dolgozhatom és nem kell                                céltalanul töltenem napjaimat.
Hálát adok a családomért, akik nélkül talán könnyebb, de biztosan
                   szegényebb lenne az életem.
Hálát adok a hittestvéreimért, akikkel szeretetben egybeforrhatok.
Hálát adok az egyházamért, ahol hitemet testvéreimmel együtt megélhetem.
Hálát adok a képességeimért, amelyeket ajándékba kaptam és mások
                  örömére felhasználhatok. 
Hálát adok a jó barátaimért, akik erősítenek és bátorítanak.
Hálát adok a kevésbé jó barátaimért, akik tükröt tartanak elém.
Hálát adok az időjárásért, akármilyen is legyen az, ha hálás vagyok nem
                  számít esik-e az eső vagy 
fúj a szél!
Hálát adok az éjszakai égbolton ragyogó csillagokért amelyekre a mennyei                             otthonomba vágyódva feltekinthetek.
Hálát adok a szemeimért, melyek által láthatom a különböző formákat és
                  színeket.

Hálát adok a füleimért melyekkel felfoghatom a hangokat és a hallhatom a                               madarak énekét.
Hálát adok az orromért mellyel érezhetem a virágok illatát.
Hálát adok a nyelvemért mellyel érezhetem az ízeket és szavakat is
                  segítenek formálni.

Hálát adok az ujjaimért, mert velük kitapinthatom a körülöttem lévő dolgokat.
Hálát adok az Isten által belém plántált lelkiismeretért, mely segít egymástól                            megkülönböztetni jót és rosszat.
Hálát adok a színekért, illatokért, hangokért melyek nélkül egyhangú
                   szürkeség borítaná el a világot.

Hálát adok a nap 24 órájáért, mely pontosan alkalmas keret életem számára.
Hálát adok a természet hihetetlenül változatos állat és növényvilágáért mellyel                         Teremtőnk megörvendezteti lelkemet, lelkünket. 
Hálát adok az eső után az égen tündöklő szivárványért, mely reménnyel
                   tölti be a szívemet.
Hálát adok a pihentető alvásért is, mert utána frissen indulhatok neki az újabb napnak.
Hálát adok az élet apró örömeiért, egy kedves mosolyért mely segít a napi                                küzdelmeket könnyebben elviselhetővé tenni.
Hálát adok amiért iskolába járhattam és tanulhattam, bárcsak minden                                       kisgyermeknek megadatna.
Hálát adok azért, hogy tudok írni, olvasni, számolni és sok egyéb ismerettel is                         rendelkezem, így könnyebben eligazodom a világ útvesztőiben.
Hálát adok az értelmes gondolatokért is, melyeket a jó Isten elmémbe ültetett.
Hálát adok azért, hogy Isten a létezés örömét velem is megosztotta és                                     gyermekeként szeret.
Hálát adok
 azért, hogy Isten már előre elkészítette számunkra azt az utat, 

ami hitünk növekedését és jellemünk fejlődésünket az új esztendőben is a legjobban segíti.

Harmati Gyöngyi
      S.D.G.
"Mindenben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok."
 (1. Thesszalonika 5: 18)

2015. december 20., vasárnap

Petőfi Sándor: Világosságot!

saját fotóm: Vízparton...(H.Gy.)


Sötét a bánya,
De égnek benne mécsek.
Sötét az éj,
De égnek benne csillagok.
Sötét az ember kebele,
S nincs benne mécs, nincs benne csillag,
Csak egy kis hamvadó sugár sincs.
Nyomorú ész,
Ki fénynek hirdeted magad,
Vezess, ha fény vagy,
Vezess csak egy lépésnyire!
Nem kérlek én, hogy átvilágíts
A másvilágnak fátyolán,
A szemfedőn.
Nem kérdem én, hogy mi leszek?
Csak azt mondd meg, hogy mi vagyok
S miért vagyok?...
Magáért születik az ember,
Mert már magában egy világ?
Vagy ő csak egy gyűrűje
Az óriási láncnak,
Melynek neve emberiség?
Éljünk-e önnön öröminknek,
Vagy sírjunk a síró világgal?
Hány volt, ki más szívéből
Kiszíta a vért
Saját javára,
És nem lett büntetése!
S hány volt, ki más javáért
A vért kiontá
Saját szívéből,
S nem lett jutalma!
De mindegy; aki áldozatnak
Od’adja életét,
Ezt nem díjért teszi,
De hogy használjon társinak.
S használ-e vagy sem?
A kérdések kérdése ez,
És nem a „lenni vagy nem lenni?”
Használ-e a világnak, aki érte
Föláldozá magát?
Eljő-e a kor,
Melyet gátolnak a rosszak
S amelyre a jók törekednek,
Az általános boldogság kora?
S tulajdonképen
Mi a boldogság?
Hisz minden ember ezt másban leli;
Vagy senki sem találta még meg?
Talán amit
Mi boldogságnak nevezünk,
A miljom érdek,
Ez mind egyes sugára csak
Egy új napnak, mely még a láthatáron
Túl van, de egykor feljövend.
Bár volna így!
Bár volna célja a világnak,
Bár emelkednék a világ
Folyvást, folyvást e cél felé,
Amíg elébb-utóbb elérné!
De hátha úgy vagyunk,
Mint a fa, mely virágzik
És elvirít,
Mint a hullám, amely dagad
Aztán lesimul,
Mint a kő, melyet fölhajítnak,
Aztán lehull,
Mint a vándor, ki hegyre mászik,
S ha a tetőt elérte,
Ismét leballag,
S ez így tart mindörökké:
Föl és alá, föl és alá...
Irtóztató, irtóztató!
Kit még meg nem szállott e gondolat,
Nem fázott az soha,
Nem tudja még: mi a hideg?
E gondolathoz képest
Meleg napsugár a kígyó,
Mely keblünkön jégcsap gyanánt
Vérfagylalón végigcsúszik,
Aztán nyakunkra tekerőzik,
S torkunkba fojtja a lélekzetet
(Pest, 1847. március.)

Petőfi Sándor (1823-1849) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős,
a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja.


2015. december 18., péntek

Kodály Zoltán: Adventi ének...


Árvai Márta festménye...


Meghallgatható a Zugligeti Advent Kórus előadásában:
https://www.youtube.com/watch?v=DALz52iMEXU

Kodály Zoltán Adventi ének című műve egy középkori himnusz feldolgozása. Ez a himnusz
Ézsaiás könyvének négy Messiás-jövendölését sorolja fel, így ragyogtatja fel az eljövendő
Krisztus nagyságát.
Immánuel ezt jelenti: velünk az Isten. Jézus testté létele azt bizonyítja, hogy Isten
nem ellensége az embernek, nem is közönyösen nézi, hogyan „forog keserű levében", hanem
utánanyúl, kiemeli abból a szakadékból, amelyből önerejéből nem tud kijönni. A testté lett
Krisztusban Isten ezt a mentő szeretetét kínálja nekünk.
A Jessze vesszeje (Ézs 11,1) kifejezés arra utal, hogy mivel Jézus Isainak (ennek másik
alakja a Jessze), Dávid apjának a leszármazottja, benne teljesednek be mindazok a próféciák,
amelyeket Isten az eljövendő Messiásról kijelentett.
Ő a „napkelet", a felkelő nap is, aki az Istentől elszakadt világ lelki sötétségébe olyan fényt
hozott, ami leleplez, útbaigazít, segít tájékozódni, sőt kivezet a halálból az életbe
(Ézs 9,2)
És ő a Dávid kulcsa (Ézs 22,22), aki megnyitotta minden benne hívő előtt a mennyország
kapuját, lehetővé tette a bűnös embernek az élő Istennel való találkozást, ezért hasadt ketté
halálakor a templom kárpitja. Erre egyedül ő volt képes.
A himnusz utolsó verse pedig Adonájnak nevezi őt, ami a mindenható és örökkévaló Isten
megszólítása, személyes hitvallás: Uram.
Ne csináljunk ebből a hatalmas Úrból „kis Jézuskát", mert neki adatott minden hatalom
mennyen és földön. Ő már testté lételekor is ilyen hatalmas Isten volt, és így jelenik majd
meg második eljövetelekor is nagy hatalommal és dicsőséggel.

(Cseri Kálmán gondolatai)

Kodály Zoltán (1882-1967) háromszoros Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenetudós,
zeneoktató, népzenekutató, az 
MTA tagja.


Jövel, jövel Emmánuel,
Csak téded áhít Izrael
És hozzád sóhajt untalan,
Mert Isten híján hontalan.
Meglásd, meglásd! Ó Izrael,
hogy eljövend Emmánuel.
Jövel, ó Jessze vesszeje,
És állj a rossznak ellene.
A mélyből, mely már eltemet,
S a tűzből mentsd ki hívedet.
Meglásd, meglásd! Ó Izrael,
hogy eljövend Emmánuel.
Jövel, jövel ó napkelet,
Ím árva néped költöget;
Törd át a sűrű éj ködét
És oszlasd gyászát szerteszét,
Meglásd, meglásd! Ó Izrael,
hogy eljövend Emmánuel.
Jövel, ó Dávid adta kulcs,
Hogy fényességes napra gyújts;
A mennyországba tárj utat
És rekeszd el a poklokat.
Meglásd, meglásd! Ó Izrael,
hogy eljövend Emmánuel.
Jövel, jövel ó Adonáj,
Ki Sinaj hegyről szólalál,
Hogy törvényt lássál népeden,
Jöjj fenségednek teljiben.
Meglásd, meglásd! Ó Izrael,
hogy eljövend Emmánuel.
Amen.

(Szedő Dénes verses műfordításában)

Az ADVENT Üzenete:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Az%20ADVENT%20%C3%BCzenete

2015. december 17., csütörtök

Selye János: Tekintsünk fel!


saját fotóm: Repcemező és kék ég...
(H.Gy.)


"Ha tekintetünket a végtelen nagyra szegezzük,
hétköznapi gondjaink semmiséggé törpülnek.
Van egy fajta lelki nyugalom és lelki béke, amit
csak a felsőbbrendűhöz való kapcsolódás nyújthat."





Életünk és a stressz c. könyvéből idézet.

Selye János (1907-1982) osztrák-magyar származású
kanadai vegyész, belgyógyász, endokrinológus.

E.G.White: A kegyelem tanújelei....


Árvai Márta:
Harmatos virágszirmok c. festménye...



"Legyenek állandóan élénken emlékezetünkben a
kegyelem  megannyi tanújelei, amelyekkel Isten
bennünket elhalmozott,
       a könnyek, melyeket felszárított,
       a fájdalmak, miket lecsillapított,
       a veszedelmek, miket elhárított,
       a szükségletek, miket kielégített
 és az áldások, melyeket reánk árasztott."


E.G.White: (1827-1915), amerikai keresztény írónő
Jézushoz vezető út c. könyvéből idézet

http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/jvu/toc.htm

Átvezet rajta....

saját fotóm: Útelágazás a Jeli Arborétumban...
(H.Gy.)



"Isten nem tett arra ígéretet, hogy kiemel
a nehéz helyzetekből,

azt viszont ígérte, hogy átvezet rajta."


Forrás: www.maiige.hu

Victor Hugo: Isten ébren virraszt...



"Legyen bátorságod elviselni az élet nagy fájdalmait,
türelmed szembenézni az apróbbakkal. S mikor elvégezted
napi feladatodat, békében térj nyugovóra. Isten ébren virraszt."

Victor Hugo (1802-1885) francia költő, író

2015. december 3., csütörtök

Gárdonyi Géza: Intelmek fiaimnak...



saját fotóm: Útelágazás a Jeli Arborétumban...
(H.Gy.)



Gárdonyi Géza  fiainak szóló intelmeiben  írta a következőket: 


„Én csak arra figyelmeztetlek benneteket, hogy a pénzszerzés ne legyen
életcélotok. A lélek nem gazdagszik pénzzel. És nem is szegényedik a
pénz fogytával. 
Amit a lelketek nyer, az az igazi nyereség.”
„A pénz okos embernek: zsebben ülő szolga. Az oktalan embernek: zsebben ülő úr.” 

Gárdonyi (Ziegler) Géza (1863-1922) író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a 
Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. A 19–20. századforduló 
magyar irodalmának népszerűségében máig kiemelkedő alakja.

Rabindranath Tagore: Örömteli kötelesség...

Nelli préselt levelei...




"Aludtam, és azt álmodtam: az élet öröm.
Felébredtem, és azt láttam: az élet kötelesség.
Dolgoztam, és azt láttam: a kötelesség öröm."

Rabindranath Tagore
(1861-1941), indiai író, költő, zeneszerző

2015. december 1., kedd

Dan Millman: Amit vetünk, azt aratjuk!!!




saját fotóm: Mezőben...(H.Gy.)


Ha répát akarunk, répát kell ültetnünk.
Ha retket akarunk, retket kell ültetnünk.
Ha szeretetet akarunk, szeretetet kell ültetnünk.
Ha megértést akarunk, megértőnek kell lennünk.
Ha megbecsülést akarunk, meg kell becsülnünk másokat.
Ha azt akarjuk, hogy szeressenek minket,
szeretnünk kell másokat.



(Dan Millman)

A kismadár...(Helen Keller igaz története)

Fotó: Poldijoe



https://www.youtube.com/watch?v=QndpTtrJt5A

Helen Keller halmozottan hátrányos lány, akit kezelhetetlen állapota miatt szülei
teljesen elzárnak a külvilágtól. Helen csupán dührohamaival képes kommunikálni
és ezért szülei már az intézeti elhelyezésén gondolkoznak. Ekkor lép be az életükbe
Anne Sullivan, a gyengén látó tanárnő, akiben megvan a beleérző képesség és a
türelem kellő elegye, hogy Helent visszahozza ebbe a világba. A szülők eleinte
ellenzik a tanárnő módszereit, ám hamarosan meglepve tapasztalják a bámulatos eredményt. Helen Keller (1880-1968) amerikai író, aktivista és előadó volt.
Ő volt az első siket és vakdiák, aki főiskolai diplomát szerzett.  

Helen Keller
Köszönöm, Istenem, fogyatékosságomat

 Köszönöm, Istenem, fogyatékosságomat,
 mert általa találtam meg
 magamat, munkámat,
... sőt téged, magadat is Istenem!
 Köszönöm, hogy életem sötét és néma éveiben
 használtad életemet valami célra,
 melyet ugyan nem ismerek,
 de egy napon majd mindent meg fogok érteni
 és akkor nagyon elégedett leszek.

 Hiszem, hogy az életet azért kaptuk,
 hogy növekedjünk a szeretetben.
 Hiszem, hogy Istenem bennem vagy,
 miként a nap a fényben és az illat a virágban.
 Fény az én sötétségemben!
 Hang a csöndemben.
 Hiszem az örök életet.

 Hiszem, hogy ott enyémek lesznek azok az érzékek,
 amelyeket most nélkülözök,
 és hogy odaát csodaszép otthonom lesz
 telve színnel, zenével,
 a virágok bólongatásával
 és szeretteim arcával.

2015. november 29., vasárnap

Reményik Sándor: Azt mondják...

saját fotóm: Ezüsthíd...(H.Gy.)

Azt mondják, hogy fényt hintek szerte-szét
- Én olyan sötétnek tudom magam. –

Azt mondják, köszöntésem: békesség.
- S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan! –

Azt mondják, dalom ír és enyhülés,
És több, mint szépség: jó cselekedet.

- Bennem dúl a magamra-ismerés,
S mea culpázva verem mellemet.

 - Azt mondják, aki találkozik vélem,
Hogy tőlem ő kapott ajándékot.

- S én tehetetlen, sajgó kínnal érzem,
Hogy mindenkinek adósa vagyok.
- Ó, Barátaim, ha egy fénysugár 
Lelketekig hullt, át a lelkemen:

Nem enyém az a fény, csak bennem jár.
Istennek köszönjétek, - ne nekem!

Reményik Sándor (1890-1941) költő, a két világháború közötti
erdélyi magyar líra 
kiemelkedő alakja.

2015. november 22., vasárnap

William Barclay: A szeretet nem számolgat...


saját fotóm: Fehér szirmok...(H.gy.)

"A szeretet nem áll meg, hogy számolgasson, megéri-e.
A szeretet nem áll meg annál a pontnál, amelyiknél még
mértéktartóan adhat. Az isteni, mindent átható szeretet
mindent odaad, amivel csak rendelkezik, és soha nem
számolja az árat. A számolgatás nem lehet része
semmiféle szeretetnek sem."




William Barclay (1907-1978) skót író.

2015. november 21., szombat

Túrmezei Erzsébet: Újévi kérés

Kis-Bankné Kondákor Marianna fotója...

"Isten erejével a mázsás teher könnyű, mint a szalmaszál
nélküle mázsás súly a szalmaszál is." (Luther)
Láttam, Uram!
Egyik béna volt, a másik aszott, sárga...
vagy nem volt lába...
De a Te fényed hullt a betegágyra!
Hitükkel elrejtőztek nálad,
és úgy hordozták mázsás terhüket
a Te erőddel, mint a szalmaszálat.
És láttam szalmaszál alatt roskadozókat.
Mert mázsás teher
könnyű, mint a kis szalmaszál, Veled.
De nélküled
a szalmaszál is mázsás súly lehet.
Új évbe indulok,
és nem tudom, mi vár rám.
Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván.
Csak azt tudom: utam már kijelölted.
Mint bízó gyermek, járhatok előtted.
Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.
Csak egyet adj: hogy cél iránt haladjak,
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!
És ha szereteted mázsás teherrel
tenné próbára ezt a gyenge vállat
segíts úgy vinni mázsás terhemet
a Te erőddel mint a szalmaszálat!

Túrmezei Erzsébet (1912-2000),  evangélikus költő, műfordító, tanár

Túrmezei Erzsébet: Isten kezében...

Poldi Joe fotója...

Felvett az Isten az út
porából, s a kezére tett
félénk ázott bús kis verebet,
Sokáig egyebet sem tett,
csak melengetett.
Lassan - Ó de lassan! -
minden csepp véremet,
átjárta melege,
kimondhatatlan hűsége,
atyai szeretete.
Kezéből etetett.
Igéjéből itatott.
Csipogni, repülni, hordani
tanított. Mindez sokáig
ó, de sokáig tartott.
Kezében vagyok.
Kezéből élek...
Bár szédít sokféle veszély,
Ujjai közt, ha kinézek,
de nem félek!
Tudom, - vihar is megtépáz,
Héja is kerülget,
Kétség, bú gond, nyomor,
szívemre feküdhet,
de Isten kezéből
semmi ki nem vehet!
S így 'lelkem szép csendesen
nyugszik csak az Úr Istenben.'
Kezében csupán eszköznek lenni,
Ugyan-e kezekbe lelkeket vezetni,
Megtanít az Isten!

Túrmezei Erzsébet (1912-2000),  evangélikus költő, műfordító, tanár

2015. november 19., csütörtök

Babits Mihály: Miatyánk




Miatyánk ki vagy a mennyekben,
harcokban, bűnökben, szennyekben,
rád tekint árva világod:
a te neved megszenteltessék,
a te legszebb neved: Békesség!
Jöjjön el a te országod.
Véres a földünk, háború van,
kezed sujtását sejtjük, uram,
s mondjuk, de nyögve, szomorúan,
- add hogy mondhassuk könnyebben -:
Legyen meg a te akaratod!
- mint angyalok mondják mennyekben.
Előtted uram, a hon java,
s hulljon a lomb, csak éljen a fa:
de vajon a legkisebb lombot
nem őrzi-e atyai gondod?
nem leng-e az utolsó fürtön is,
áldva miképpen mennyekben,
azonképpen itt a földön is?
Megráztál, nem lehet szörnyebben,
már most ami fánkon megmaradt
őrizd meg őszig a bús gallyat:
mindennapi kenyerünket add
meg nekünk ma, és gyermekeinket
növeld békére, ha bűn hogy lábunk
ma vérbe csúszik meg: értük az!
Bocsásd meg a mi bűneinket,
miképpen mi is megbocsátunk

ellenünk vétetteknek, a gaz
tied, büntetni, mienk csak az
hogy védelmezzük a mieinket!
És ne vígy a kisértetbe minket,
hogy ártatlanságunk tudatát,
mint drága páncélos inget
őrizzük meg bár véresen
hogy át ne hasadjon sohasem.
Jaj, aki ellenünk mozdul:
megvívunk, készen, bármi csatát,
de szabadíts meg a gonosztul,
mert tied az ország,
kezedbe tette le sorsát,
s te vagy a legnagyobb erősség,
ki neveden buzdul,
bármennyit küzd és vérez,
előbb vagy utóbb övé lesz
a hatalom és a dicsőség!

Szentistváni Babits Mihály (1883-1941), teljes nevén: Babits Mihály László Ákos költő, író, 
irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat 
első nemzedékének tagja.