 |
| Cserjési Judit fotója... |
Szeretem a karácsonyt...
...mert ilyenkor az emberek türelmesebbek, figyelmesebbek, talán kicsit több időt szánnak egymásra. Olyan kérdéseket is fel lehet tenni, amire máskor nincs idő, nincs hely, vagy egyszerűen nem adódik tér.
Szeretem, mert úgy is hívják: a szeretet ünnepe. Ekkortájt sokunkban nagyobb a nyitottság, lehetőség adódik arra, hogy valódi értékekről beszélgessünk, egy kicsit többet megosszunk magunkból a másikkal, és nekünk is marad arra időnk, hogy meghallgassuk családtagjaink, barátaink, ismerőseink örömeit, kudarcait és tapasztalatait.
Szeretem, mert ahogyan a Bibliában is olvashatjuk "jobb adni, mint kapni"(Csel 20,35), és ilyenkor többen arra készülnek, hogy meglepjék, megajándékozzák szeretteiket valamivel. Adni tényleg jó. Az is örül, aki adja, és az is, aki kapja. Még a megvetettekre, hajléktalanokra, részegesekre is több jut: "Legyen egy jó napja... elvégre karácsony van, és ez azért mégis a szeretetről szól."
Szeretem, mert a városok, utcák, terek és az otthonok fénybe öltöznek. Szép koszorúk kerülnek az ajtókra, jó illatok szállnak mindenfelé, szorgoskodnak a háziasszonyok, előre készül a bejgli és egyéb finomság. Sajátos atmoszféra lengi körül a decemberi készülődést.
Szeretem, mert sokakban érzem, hogy ott a vágy egy olyan jobb világ után, ahol ezek az értékek uralkodnak.
Nem szeretem a karácsonyt...
...mert tudom, hogy sajnos csak egy hét erejéig tapasztalható a nagyobb türelem, figyelem és az egymásra fordított több idő. És mi van a másik ötveneggyel? Már előre szomorkodom, mert félek a törékenysége miatt.
Nem szeretem, mert a karácsonyi szeretet közhely marad, éppen azért, mert hamar elillan, és leleplezi önmagát - nem igazi, hanem hamis szeretet.
Nem szeretem, mert pont a szeretet forrása hiányzik belőle: Krisztus. Nem szeretem, mert azt a jelentését is elvesztette, ami volt: Jézus lejött a földre hozzánk. Nem a kis Jézuska, hanem Isten maga, aki vállalta a kockázatot, amit az emberré válás jelentett, és vállalta megmentésünket is, amiért a legnagyobb árral kellett fizetnie. Gondolom, azért nem olvashatunk a Bibliában Jézus pontos születési dátumáról, mert Isten nem akarta, hogy mindez csupán csak egy hétről szóljon. Egész évre tervezte a szeretet életrendjét, ami a kalendáriumi évben nem egy, hanem ötvenkét hétből áll.
Nem szeretem, mert sokan, akiknek valóban nagy szükségük lenne a gondoskodásra, csak ebben az időben kapják meg, és ekkor sem a valódi, hanem a színlelt, lelkiismeretet megnyugtató formában.
Nem szeretem, mert a karácsony egyre inkább üzletté és iparággá válik. "A kereskedők állítólag ötvenmilliárddal több bevételt várnak idén, így kb. 850 milliárdot fogunk költeni ajándékra." (Mikulás, Mikulásné c. cikk, Doros Judit) Nem jó ez így, mert a gyermekeknek sokkal értékesebbek az ajándékok, mint maga az ajándékozó, és fontosabb lesz nekik, hogy a fa alatt ott lesz-e az új Xbox, a tablet, a bicikli, vagy a hajas baba, mint a családi együttlét, a találkozás a barátokkal, a szeretetteikkel. Pedig ez az igazi ajándék. Nem szeretem a karácsonyt, mert sokszor az ajándékozás az illemből és nem a szívből fakad.
Nem szeretem, mert a decemberi díszek, színek, illatok után annyira üresnek és sivárnak tűnik a január.
És legfőképpen azért nem szeretem, mert egy újabb teljes évet kell várni rá.
Hála Istennek...
...mert megmutatta, nekünk minden nap "karácsony" lehet, hogy az a szeretet, amivel szeretne megajándékozni, nem kampányszerűen működik, hanem az életünk részévé - életgyakorlatunkká - válhat. A szeretet himnuszában olvashatjuk, hogy az igazi "szeretet soha el nem fogy"(1.Kor, 13,8). Ez aztán az örömhír!
Hála Istennek, hogy tudjuk az igazságot. Jézus első eljövetelének van egy másik nagyon fontos és sokak számára ismeretlen tanítása is: egy valóságos második adventre várunk, amikor a Szeretet Forrása visszatér, és nem lesz többé elválás. Ez az idő Isten igéje szerint már nincs messze. Az a nap, a valódi szeretet diadala lesz!
"Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre, most töredékesen ismerem az Istent, akkor pedig úgy ismerem majd, amint Ő ismer engem. Három dolog marad meg addig: a hit, a reménység és a szeretet; ezek közül pedig legnagyobb, a szeretet." (1.Korinthus 13,12-13)
(Horváth Gábor)
A cikk forrása: www.jelek.hu
