2016. március 30., szerda

Somló György: Mese arról ki hogyan szeret...

saját fotóm: Kecskegida...(H.Gy.)


Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti,
hogy mások 
feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák
csapdájába esett.

Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja
az éhező kisgyerek.

Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat,
akivé maga is válik 
általa.

Somló György, költő (1920-2006)

2016. március 29., kedd

Bruno Ferrero: Beszéded rólad árulkodik...

saját fotóm: Naplemente idején...(H.Gy.)

Egy este, naplemente idején, háza küszöbén elmélkedett a földműves és élvezte a hűvös estét. 
Közelében volt az út, amely a faluba vezetett. Jött valaki, és amikor meglátta a gazdát elgondolkodott. 
„Ez egy lusta férfi lehet, nem dolgozik, és az egész napot a küszöbön ülve tölti el…”
Később egy másik utas jött arra, ő pedig ezt gondolta: 
„Ez a férfi egy szoknyavadász. Csak azért ül itt, hogy a lányokat nézze és megjegyzést tegyen rájuk…”
A harmadik idegen, aki a helység felé igyekezett így gondolkodott: „ Ez a férfi biztosan egy szorgalmas 
ember. Napközben sokat dolgozott és este élvezi a megérdemelt pihenést…”
Túl sokat mi sem tudhatunk a földművesről, aki az ajtó előtt ült. Annál többet a három férfiról: az első 
lusta ember volt, a másodikban volt valami jó, a harmadik dolgos ember volt.

Amit kimondasz, az rólad beszél, különösen, ha másról teszed.

Bruno Ferrero (1943—2006), olasz író és politikus.

2016. március 27., vasárnap

Hogyha szívből hozzám térni vágytok...(ének)


saját fotóm: Tóparton....(H.Gy.)











https://www.youtube.com/watch?v=ZxKBtcB9k6M

MENDELSSOHN Illés oratóriumának egy részlete, 
Basky István előadásában.

További énekek az alábbi linken meghallgathatóak Árvai Márta szerkesztésében:
https://www.youtube.com/@maranatha3071/videos

2016. március 24., csütörtök

Munkácsy Mihály: Krisztus trilógia...


saját fotóm: Golgotavirág...(H.Gy.)











https://www.youtube.com/watch?v=nyocbG7IMfU


Munkácsy Mihály: Krisztus trilógia a Biblia fényében című előadása,
Dr. Reisinger János irodalomtörténész előadásában hallgatható ill. nézhető meg.


"Sosem próbáltam isteni személyt festeni, mivel ami isteni, azt az ember nem képes megfesteni.
Én az emberi alakban megjelent Istent akartam ábrázolni.” (Munkácsy Mihály vallomása a Krisztus Pilátus előtt című festményéről.)

2016. március 23., szerda

2016. március 21., hétfő

Karinthy Frigyes: BARABBÁS...


https://www.youtube.com/watch?v=StDlrxcS7fQ

A harmadik nap alkonyán pedig kilépett a bolt keskeny kapuján, és csendesen megindult az úton. Két oldalt füstölögtek a romok. Lent a kiszáradt árok fenekén találta az elsőt azok közül, akik Pilátus háza előtt kiáltozták Barabbás nevét. Elfeketült nyelvvel vonított a vörös felhők felé.
Megállt előtte, és így szólt:
- Itt vagyok!
Az pedig felnézett rá, és zokogni kezdett.
- Rabbi, rabbi! - zokogott.
És a mester szelíden folytatta.
- Ne sírj! Állj fel és jöjj velem! Mert visszamegyek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé és új törvényt kérek magamra és reátok, akik Barabbást választottátok, s akikkel ezt mívelte Barabbás.
A nyomorult pedig feltápászkodott és az ő öltönyét megragadta.
- Mester! - kiáltott elfulladva és könnyek között - ó mester, jövök! Mondd meg, hogy mentsem meg magam! Mondd meg, mit tegyek! Mondd meg, mit mondjak!
- Semmit, mondta ő szelíden - csak azt, amit három nap előtt kellett volna mondanod, mikor Pilátus megállt a tornácon és megkérdezett titeket: „Kit engedjek el hát közülük, Barabbást, a gyilkost, vagy a názáretit?”
- Ó, én bolond! - kiáltott a nyomorult fejét öklével verve, - ó, én bolond, aki Barabbást kiáltottam! Barabbást, aki ide juttatott!
- Jól van - folytatta szelíden a mester - most jöjj hát velem Pilátus háza elé, ne törődj semmivel, ne figyelj semmire, csak rám, és amikor én intek neked, kiáltsd egész szívedből és egész tüdődből: „A názáretit!”; mintha azt kiáltanád: „Az életemet!”
Az pedig követte őt.
És találnak útközben egy másik nyavalyást, akinek Barabbás elvette házát, feleségét, gyermekét és szemeit kiszúratta.
És ő homlokon érinté csendesen kezével és így szólt:
- Én vagyok az. Jöjj velem Jeruzsálembe, és amikor én kezemmel érintelek, kiáltsad: „A názáretit!”; mintha azt kiáltanád: „A házamat! A gyermekemet! A szemem világát!”
Az pedig felzokogott és követte őt.
És találtak még másikat is, kinek lábai és kezei kötéllel voltak összekötve és nyakára hurkolva, őt magát pedig arccal lefelé bűzhödt mocsárba nyomta le Barabbás, tetvek és csúszómászók közé.
Odament hozzá, és megoldotta kötelékeit, és így szólt:
- Ismerlek téged. Te költő voltál, aki a lélek rajongó repülését hirdetted: Jöjj velem, és amikor intek, kiáltsad: „A názáretit!”; mintha ezt kiáltanád: „A szabadságot! A léleknek és a gondolatnak a szabadságát!” Az pedig megcsókolta az ő saruját és csak a szemével könyörgött, mert a szája még tele volt sárral.
És így mentek tovább, és egyre több béna és sánta és nyomorult bélpoklos csatlakozott hozzájuk, akiket Barabbás tönkretett. És mindegyik külön-külön zokogva verte mellét és könyörgött neki, hogy intsen majd, ha kiáltani kell: „A názáretit!”; mintha azt kiáltanák: „Békesség, békesség! Békesség e földön!”
Estére pedig megérkeztek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé.
Pilátus a tornácon ült és estebédjét költötte Barabbással, a gyilkossal. Kövéren és fénylő arccal ültek ott, nehéz borokat ittak, és drága ételeket ettek arany edények fenekéről: skarlátpiros palástjuk messze világított.
A názáreti pedig, élén a sokaságnak, mely követte őt, a tornác elé járult és felemelvén átszegezett kezeit, szelíden szólni kezdett:
- A pászkák ünnepe nem múlt még el, Pilátus! Törvény és szokás, hogy húsvétkor egyikét az elítélteknek elbocsátod, úgy, ahogy a nép kívánja. A nép Barabbást kívánta, engem megfeszítettek - de vissza kellett térnem halottaimból, mert láttam, hogy a nép nem tudta, mit cselekszik. E sokaság mögöttem megismerte Barabbást és most új törvényt akar.
Kérdezd meg őket újból, amint a törvényeinkben meg vagyon írva.
Pilátus pedig gondolkodott, aztán vállat vont, és kiállván a tornác szélére, csodálkozva nézett végig a sokaságon és szólt:
- Hát kit bocsássak el már most, Barabbást, vagy a názáretit?
És akkor ő intett nekik.
És ekkor zúgás támadt, és mint a mennydörgés, zengett fel a sokaság.
És a sokaság ezt kiáltotta: „Barabbást!”
És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik ezt kiáltotta: „A názáretit!”
A Mester pedig halovány lett és megfordulván végignézett rajtuk. És külön-külön megismeré mindegyiknek az ő arcát, de e sok arcból egyetlen arc lett az esti homályban, óriási fej, mely ostobán és gonoszul és szemtelenül vigyorgott az ő arcába, véres szemei hunyorogtak és szájából büdös lé szivárgott és torkából úgy bömbölt rekedten: „Barabbást!”; mintha azt hörögné: „Halál! Halál! Halál!”
Pilátus pedig zavartan lesütötte az ő szemeit és mondá neki: „Te látod...”
 Ő pedig bólintott fejével és csendesen felmenvén a lépcsőn, kinyújtotta kezeit a hóhér felé, hogy kötözze meg.

Karinthy Frigyes (1887-1938) magyar író, költő, műfordító.

A gyertya fénylik...

Poldijoe fotója...



A gyertya fénylik, világít,
Hogy hánynak, nem tud róla…
Jónak-rossznak világít?
A gyertya sem tudja.

Ég, mert ez a rendeltetése,
Szolgálja az életet,
Betölti csendben a hivatását,
-aztán feledésbe megy.

A külsején nincs semmi szépség,
De- felér annyi széppel,
Amíg másnak fényt sugároz,
Addig önmaga ég el.

Legyek én gyertya, csendes eszköz,
Szolgája az égi fénynek,
Hogyha Istenem úgy akarja,
Ne tudjam, kiért, s kikért égek.

De világítsak szüntelen,
Míg csak tart a földi létem.
Aztán, mint a leégett gyertyát
Felejtsék el, hogy értük égtem.

(Forrás: Internet)

Teréz Anya a hallgatásról

Árvai Márta: Havasi gyopár c. festménye...

A hallgatás szelídség,
amikor nem szólsz, ha bántanak,
amikor nem keresed a magad igazát,
amikor hagyod, hogy Isten
védelmezzen téged.
a hallgatás szelídség.

A hallgatás irgalom,
amikor nem feded fel testvéreid hibáit;
amikor készségesen megbocsátasz anélkül,
hogy a történteket felemlegetnéd,
amikor nem ítélsz, hanem imádkozol,
a hallgatás irgalom.

A hallgatás türelem,
amikor zúgolódás nélkül fogadod
a szenvedést,
amikor nem keresel emberi vigaszt,
amikor nem aggódsz, hanem türelmesen
várod, hogy "a mag" kicsírázzék,
a hallgatás türelem.

A hallgatás alázat,
amikor nincs versengés,
amikor belátod, hogy a másik jobb
nálad,
amikor hagyod, hogy testvéreid
kibontakozzanak, növekedjenek
és érlelődjenek,
amikor örvendezve mindent elhagysz
az Úrért,
amikor cselekedeteidet félreértik,
amikor másoknak hagyod a vállalkozás
dicsőségét,
a hallgatás alázat.

A hallgatás hit,
amikor nyugodtan vársz, mert tudod,
hogy az Úr fog cselekedni,
amikor lemondasz a világról,
hogy az Úrral lehess,
amikor nem törődsz azzal,
hogy megértsenek téged, mert elegendő
neked, hogy az Úr megért,
a hallgatás hit.

A hallgatás imádat,
amikor átkarolod a keresztet, anélkül,
hogy megkérdeznéd: "Miért?"
a hallgatás imádat.
"Jézus hallgatott" (Mt 26,63)

Teréz Anya (1910-1997) Agnes Gonxha Bojaxhiu néven született, albán szülőktől, Üszküb
városában, ma Skopje, a Macedón Köztársaság fővárosa.
 Nobel Béke-díjas apáca, aki
Kalkutta
 szegényei között végzett áldozatos munkájával az egész emberiség
elismerését kiváltotta.


2016. március 18., péntek

Monostori Mária: Sári Panka a megváltozott macska

Nyitott Szemmel magazin 40. szám
www.nyitottszemmel.hu


Sokan mondják az emberek közül, hogy nem tudnak megváltozni. Magunktól nem is vagyunk képesek erre. Istennel együtt azonban minden lehetséges. Ez a történet, amit most elmesélek, arról szól, hogyan változott meg a cicánk. Ha neki ez sikerült, mennyivel inkább megváltozhat egy ember.

Amikor néhány évvel ezelőtt lányaimmal a tanyára költöztünk, egyik délután nagy meglepetésünkre két nagyobb macska és két kiscica lepett meg bennünket. Nem tudtuk, honnan kerültek ide, de olyan betegesen soványak voltak, hogy lányomnak azonnal megesett rajtuk a szíve, és könyörgött, hogy adjunk nekik enni. Másnap vásároltunk is macska eledelt és naponta etettük őket. Hamarosan nevet is adtunk a kis jövevényeknek, akik ettől kezdve odaköltöztek. Ahogy a szomszédokkal megismerkedtünk, az egyikük közölte, hogy elcsábítottuk a macskáit. Nem volt komoly neheztelés a hangjában, azt gondoltam, talán nem haragszik túlságosan. Kiderült, hogy ezen a négy macskán kívül maradt még neki legalább nyolc. Kicsit jobban megvizsgálva a cicákat megállapítottuk, hogy mindegyik lány. Egyikük számomra különösen ronda volt. Bundája tarka színű, olyan, amilyet még sosem láttam. Fekete, vörös, barna színek keveréke. Azért volt olyan taszító a számomra, mert idegen színe mellett rendkívül lesoványodott. Elneveztem Sárinak. Alig telt egy hónap, a kis beköltözők megerősödtek, és birtokba vették az udvart és az ablak alá kitett ülőgarnitúrát is. Amikor a kutyát sétálni vittem, Sári is minden eljött velünk, sőt néha egy másik cica is. Sári nem csak ebben volt különleges, hanem abban is, hogy mindig hálásan megköszönte az ételt. Kis fejecskéjét hozzádörgölte köszönet képen a kezemhez, amikor enni adtam nekik.
A négy lány cica hamarosan újabb kis apróságokkal lepett meg bennünket. Egyik alkalommal Sári hat kis cicának adott életet, előző évben született gyermeke pedig háromnak. A kilenc csipás szemű szinte egy időben látta meg a napvilágot. Az egyik alom a padláson, a másik az udvaron. Megszokott életünk a feje tetejére állt. Miközben gyönyörködtünk a játékos kis jószágokban, állandóan félteni kellett őket a kutyától. Nem bántotta őket, ha nyugodtan viselkedtek. Ha azonban megijedtek tőle és fújni kezdtek rá, akkor bevadult. Elkapta nyakuknál fogva, a szájába vette, és a megrázta őket. A féltés és az idegesség kiborított bennünket. Nem tudtam, mire érkezem haza, ha elmegyek otthonról. Egyik nap azt vettem észre, hogy Sári el kezdte lehozni az udvarban született kismacskák mellé a saját cicáit a padlásról. Akkor még nem is tudtuk, hányan vannak. Ő lehozta őket, én meg visszavittem, mert féltettem. Nem fogtam meg őket kézzel, nehogy a szag miatt idegenkedjen tőlük. Erre az volt a válasza, hogy újra lehozta őket, majd úgy döntött, hogy nem megy fel hozzájuk. A kicsik már annyira éhesek voltak, hogy az egyik az emelten lévő erkély rácsán keresztül akart kibújni. Kénytelen voltam lehozni az összeset, akkor derült ki, hogy hatan vannak. Egyik szebb volt, mint a másik. Egy vörös, két zsemleszínű, egy szürke és két fekete. Hála Istennek, azonban Felhő, a jack russel kutyánk, ezek közül a kis cicák közül egyet sem tépett szét. Amikor már mi is a közelben voltunk, akkor meg tudtuk óvni őket. Egy alkalommal azonban a padláson pár napos cicákat talált, azokat mind elpusztította, mert betolakodóknak minősítette. A kilenc kis cica aranyosan kergetőzött és játszott az udvaron. Amikor megéheztek, hol az egyik anyacicához rohantak, hol a másikhoz. Nem számított, melyik az anyjuk. Azt a tolakodást, amit rendeztek, hogy élelemhez jussanak, csak nevetve lehetett nézni. Sok gondot jelentett az is, hogy egy idő után nem volt elég a tej, pótolni kellett volna valamivel. Vettem a boltban pótszert, de azt nem ették meg, rágni még nem tudtak. A másik gondot az okozta, hogy mindenhová odapiszkítottak. Már a többedik alom született meg, mire erre is megoldást találtunk. Attól féltünk, ezt a sok apróságot nem tudjuk majd kinek odaajándékozni. Feltettük a képeket az internetre, kivittük őket a vásárba és körbe kérdeztük az ismerősöket, így minden alkalommal elkeltek. Az anya cicák azonban nagyon lesoványodtak, rossz volt nézni őket. Úgy döntöttünk, hogy ivartalanítjuk őket. A négy, akkor már felnőtt cicából az egyik sajnos eltűnt. Egy másik pedig megbetegedett és elaludt. Az egyik alomból megmaradt egy fekete cica, vele egészült ki a csapat. Egy év múlva ismét megbetegedett egy cica, és őt is el kellett temetnem. Már csak Sári maradt, és a kis fekete. Amikor a fekete cica beteg kölyköket hozott a világra, őt is ivartalanítottuk. Már csak két ivartalanított felnőtt macskánk maradt.
 Mindketten megerősödtek, mert már nem kellett szoptatniuk, és nem volt, ami elszívja az energiájukat. Sári az idősebb, a ronda macska, szép, és különleges állattá vált. Szerettem volna felvenni és megsimogatni, de sosem engedte, és ha sikerült is ölbe vennem, hamar kiugrott a kezemből. Kiderült, hogy az eredeti gazdája Pankának hívta, ezért lett a neve Sári Panka. Sári továbbra is minden alkalommal megköszönte az ételt, és jött velünk sétálni. Novemberben megbetegedtem, kórházba kerültem, és utána hetekig nem voltam itthon. A szomszédok etették a cicákat. Utána elutaztam egy időre. Akkor ismerősök adtak nekik enni. Amikor hazaértem, sok elfoglaltságom akadt. Egyik este azt vettem észre, hogy a fekete cica nem eszik, és a hasa nagyon felfújódott. Láttam, hogy befekszik a helyére, amit a hideg ellen eszkábáltam nekik az udvaron. Sári nem mindig aludt ott, ő néha inkább a padlást választotta. Most azonban odafeküdt beteg gyermeke mellé és nyalogatta, szeretgette. Amikor kimentem este a tűzre tenni, bekukucskáltam a takaró alá és láttam, hogy mindketten bekuporogtak a védett helyre, és a lehorgasztott fejű fekete cicát szeretgeti az anyja. Nagyon meghatódtam a látványtól. Másnap reggel láttam, hogy Sári kijött a „házikóból”. Amikor a takarót felemeltem, a fekete cica kinyúlt és elernyedt látványa fogadott. Nagyon sajnáltam szegényt, de azzal vigasztalódtam, hogy nem szenvedett sokáig. Egy másik cicánk is néhány nap alatt elpusztult egy betegségben. Minden nyervogás nélkül, csendben szenvedett. Már akkor elgondolkoztam rajta, hogy az állatok mennyivel különbek ebben az embernél. Nem vittük orvoshoz, mert megtapasztaltuk, hogy ilyen esetben méreg drága kezelésekkel csak meghosszabbítják a szenvedéseit. Amikor beteg az állat már jobb, ha az ember nem nyúl hozzá, mert nem tudja, mi a baja és nem okoz-e neki is valami fertőzést. Így nem tudtam szegényt vigasztalni. Nagyon meghatott azonban, hogy Sári most ebben az estben megtette ezt. Egész éjszaka gyermeke mellett feküdt, és nyalogatta, szeretgette. Miután elaludt, és eltemettem, nem mászott vissza a „házba”, nem aludt ott. Nem találta a helyét, sokat nyávogott. Látszott rajta, hogy szenved. Egyedül maradt. Az egykor négyfős csapat, majd a kiscicákkal együtt 12 állat mára már csak egy cicából áll.
Sári Panka most megváltozott. Naponta többször nyávogva igényli, hogy felvegyem és simogassam. Nem dörgölődzik oda hozzám, csak megáll, vagy leül az ajtóban és jelez. Kaparászik vagy nyújtózkodik, szeretetre vágyik. Felveszem és simogatom, mert amit a társaitól már nem kaphat meg, azt most tőlem igényli. És ez öröm nekem is. Mert szeretni jó, még akkor is, ha ezt az érzést egy állatnak adhatjuk át.

" Az igaz az ő állatának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen." Példabeszédek 12,9

2016. március 17., csütörtök

Bajor László: Homokba írjad!

saját fotóm: Farönk játszótér...(H.Gy.)
Kew Gardens, London.



A panaszodat, bánatodat a homokba írjad! 
Ha fáj valami, úgy akárkinek el ne sírjad! 
Homokba írjad! A porba írjad!... 
A szíved búja bármilyen nagy 
Az embereknek azt el ne mondjad, 
A terhet csak csendben hordjad. 
A mások bűnét, gyarlóságát homokba írjad, 
A meg nem értést, támadásokat fel ne rójad! 
A Mester is így cselekedte ezt, 
Bár várta Őt a golgotai kereszt 
Legyen az bármilyen szent igazság, 
Mind eltapossák. 
Ha vérzik szíved- mosolyogják. 
Ezért ha égig ér a bánatod, 
Ha könnyeidet el nem sírhatod, 
Hordanod kell, el kell hogy bírjad! 
Ha nem látják, hát a homokba írjad! 
Emlékeid, mik idekötnek, homokba írjad! 
Mit kölcsönadtál, pénzt, bizalmat, a porba írjad... 
De bizton számíthatsz az Úrra, 
Ezt márványba vésd! 

Ezt ne írd a porba! 

Nelson Mandela: A szeretet tanulható...





„Senki sem születik gyűlölettel szívében egy másik ember iránt a bőre
színe, a származása vagy a vallása miatt. A gyűlöletet meg kell tanulni,
és ha a gyűlöletet meg lehet tanulni, akkor a szeretetet is meg lehet
tanulni. A szeretet természetesebben jön az ember szívébe, mint a
gyűlölet.”  


Nelson Mandela (1918-2013), Nobel Béke-díjas, a Dél-afrikai Köztársaság első fekete bőrű elnöke. 
Korábban apartheidellenes aktivista, a 46 664-es rab. 

2016. március 15., kedd

Túrmezei Erzsébet: Hiszek a szeretetben

saját fotóm: Az égbe vezető út...(H.Gy.)

Fehér szobánkban napsugarak járnak.
Kék őszi ég, nincs rajt egy kósza felleg.
Szívemben boldog, halk dallamok kelnek:
Hiszek a szeretetben.

Valamit kérve kértem, várva vártam,
S úgy tusakodtam a keserű “nem”-mel,
Most bízom, s várok békén, türelemmel,
Hiszek a szeretetben.
Hiszek benne, ha nem látom, ha látom,
Hiszek, ha ád, és hogyha “nem”-mel éget.
Nem ismerek mélységesebb mélységet,
Hiszek a szeretetben.
Tudom, hogy enyém. És tudom: a létem
Szétosztogatni édes kötelesség!
Hogy mások is ujjongva hirdethessék:
Hiszek a szeretetben.

Túrmezei Erzsébet (1912-2000),
evangélikus költő, műfordító, tanár

2016. március 14., hétfő

Csendes éj - Animációs film


Petra, Jordan, szamár



https://gloria.tv/?media=219752&language=DGtkouwHWmP


Egy kis szamár, Abib története elevenedik meg
ebben a mesében. Akinek fontos szerep jutott
az emberiség egyik legszebb történetében, amely
a kis Jézus születéséről szól. 
Mária és József útra kelnek, hogy eljussanak
Betlehembe. Arra azonban nem készültek fel, hogy az úton milyen veszedelmek
várnak rájuk. A kalandokban nem kis része van Abibnak és barátainak, akik
mindent megtesznek a vándorok kényelme, és biztonsága érdekében.

139. Zsoltár


saját fotóm: Zsippói mezőség...(H.Gy.)

https://www.youtube.com/watch?v=6_HEP-yhCWg&feature=share

Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. 
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. 
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. 
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! 
Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. 
Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt. 
Hová menjek a te lelked elől és a te orcád elől hova fussak? 
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba (sír, sírgödör) vetek ágyat, ott
is jelen vagy. 

Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: 
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobb kezed fogna engem. 
Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem
éjszaka lesz, 

A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség
olyan, mint a világosság. 

Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. 
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te
cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem. 

Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam,
mintegy a föld mélyében. 

Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva:
a napok is, amelyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülük. 

És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája! 
Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok. 
Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem! 
Akik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid. 
Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne utáljam-é? 
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek! 
Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és
ismerd meg gondolataimat! 

És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem
az örökkévalóság útján!
(139. Zsoltár)

2016. március 11., péntek

Zene az anyaméhben...

saját fotóm: Hunyor...(H.Gy.)


Az első érzékszerv, ami egy ember életében a fogantatást követő napokban kifejlődik, a fül. Még mielőtt az embrió beágyazódna a méhbe, már láthatók a fülek kezdeményei, annak sejtcsoportjai elkülönülnek a többi szövettől. Ekkor a magzat csupán 0.9 mm. Még mielőtt először megdobbanna egy ember szíve, a fül már kialakul. A belső fül a 12. héttől kezd működni, az embrió pedig bizonyíthatóan hall a 14. hétre. A terhesség 20. hetére a fül belső érzékszerve, a csiga, ami egy csontos, folyadékkal telt szerv, eléri a végleges, felnőtt korban is jellemző méretét. A 22. héten a fül teljesen funkcióképes, a pocaklakó képes felismerni az édesanya hangját, szívverését. A 24. héten elkezd figyelni a külvilágból érkező zajokra is. Megismeri az édesapa hangját, reagál a zajokra, zenére. Kevesen tudják, de a babák emlékeznek a méhen belül őket ért hanghatásokra. Azokra a dallamokra lesznek később fogékonyabbak, amelyekkel ebben az időszakban találkoznak. A magzat hangos, durva zene hatására rugdosni kezd, szívverése gyorsul egyfajta védekezésképp. Az anyaméh optimális esetben a legvédettebb, legnyugodtabb közeg, mellyel az ember élete során érintkezésbe kerül. A modern zenei technika megjelenésével ez közel sincs így. A mélyen belül csupán 30 decibellel hallani halkabban, mint azon kívül. Hangos, monoton, elsősorban ritmushangszer domináns zenéktől a magzat fél. Kísérletek igazolják viszont, hogy Vivaldi és Mozart zenéjére elcsendesedve, mozdulatlanságban, koncentráltan figyelnek. Ezen zenék hallgatása fokozza az agysejtek mennyiségét. Születés után a hasonló, bonyolult zenék hallgatása több szinapszis létrejöttét befolyásolják, amitől gyakorlatilag a későbbi úgynevezett okosság függ. Német kutatók megfigyelték, hogy rock zene hatására a magzatok annyira hevesen reagálnak, hogy az édesanya nem tudja végighallgatni a koncertet a heves rugdosástól. A babák így jelzik, hogy ez a "stílus" számukra elviselhetetlen. Segítségképp íme néhány zenemű, amitől születendő kisbabád nyugodt, kiegyensúlyozott, értelmes lesz. 


FORRÁS: www.zongoramester.blogspot.hu








Mozart: Symphony No. 40 in G minor, K. 550 [complete]


saját fotóm: Szökőkút...(H.gy.)


Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) osztrák klasszicista zeneszerző, zongorista,
karnagy és zenepedagógus. 

Vivaldi: Négy évszak...


Árvai Márta: 4 évszak...
(Összeállítás a festményeiből)
https://www.youtube.com/watch?v=u4Kg_nNom-4


Antonio Lucio Vivaldi (Velence, 1678. március 4. -- Bécs, 1741. július 28.)
olasz barokk zeneszerző, hegedűs.

Bach-Vivaldi: Koncert 4 zongorára....

saját fotóm: Fura fák...(H.Gy.)
Készült: Hampton Court palota, London...



https://www.youtube.com/watch?v=7OwQOb6bd1M

Antonio Lucio Vivaldi (Velence, 1678. március 4. -- Bécs, 1741. július 28.) 
olasz barokk zeneszerző, hegedűs.

2016. március 9., szerda

Bruno Ferrero: Számla az ingyenes szeretetről...


A Jeli arborétumban...
(H.Gy.) 

Egy este, amikor az anya a vacsorát főzte, a tizenegy éves fia megjelent a konyhaajtóban,
kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a gyerek a cédulát az
anyjának, aki 
megtörölte a kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:
A virágágyás kigyomlálásáért: 500,- Ft.
A szobám rendberakásáért: 1000,- Ft.
Mert elmentem tejért: 100,- Ft. 
Mert három délután vigyáztam a húgomra: 1500,- Ft.
Mert kétszer ötöst kaptam 
az iskolában: 1000,- Ft.
Mert minden nap kiviszem a szemetet: 700,- Ft.
Összesen: 4.800,- Ft”
A mama kedvesen nézett a fia szemébe. Rengeteg emlék tolult fel benne. Fogott egy tollat
és egy cédulára ezeket írta:
Mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft.
Az összes átvirrasztott éjszakáért, amit betegágyad mellett töltöttem: 0 Ft.
A sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0 Ft.
A könnycseppjeid felszárításáért: 
0 Ft.
Mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0 Ft.
Minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, 
zsemlékért, amiket készítettem neked: 0 Ft. Összesen: 0 Ft.
Amikor befejezte, a mama mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak. A gyerek elolvasta
és két nagy könnycsepp gördült le az arcán.
Összegyűrte a papirost és azt írta a saját számlájára: FIZETVE”.
Aztán az anya nyakába ugrott és csókokkal halmozta el.

A szeretet ingyenes.

Bruno Ferrero, 1943. június 2. — 2006. április 15.
olasz író és politikus

2016. március 5., szombat

Minden szerinted legyen....(ének)


saját fotóm: Égbe vezető út...(H.Gy.)

https://www.youtube.com/watch?v=LRxhvUQG7ug

Minden szerinted legyen, Uram!
Te vagy a Mester én az anyag.
Formálj és készíts terved szerint,
Jól esik nékem, ha szavad int!

Minden szerinted legyen, Uram!
Bûnös élettel szakítottam.
És mától kezdve szolgád leszek,
Szavaidra folyton figyelek!

Minden szerinted legyen, Uram!
Tiszta kezedre bízom magam.
A hónál mossál fehérebbre,
Kereszten kifolyt szent véredben!

Minden szerinted legyen, Uram!
Tebenned nagy a bizodalmam.
Ha te velem vagy utaimon,
Akkor én gyõzök minden bajon!

További énekek az alábbi linken meghallgathatóak Árvai Márta szerkesztésében:
https://www.youtube.com/@maranatha3071/videos

2016. március 4., péntek

A piros üveggolyó....

saját fotóm: Piros rózsák...(H.Gy.)


https://www.youtube.com/watch?v=DvynFKkR7_c

A nagy depresszió évei alatt egy dél idahoi falucskában laktam. Reggelenként megálltam Miller úr
zöldséges standja előtt, hogy az éppen szezonban levő zöldségből, gyümölcsből vásároljak. Az étel 

és a pénz igen kevés volt abban az időben, ezért sokszor cseretárgyakat ajánlottak fel a vásárlók az
árúért. 
Egyik nap Miller úr egy zsák krumplit pakolt nekem, amikor észrevettem egy nagyon sovány
kisfiút, aki szakadt, 
de tiszta ruhában epekedve nézte a zöldbabot.
Kifizettem a krumplimat, de közben engem is megragadott a gyönyörű zöld babos kosár látványa.
Miközben 
azon gondolkodtam, hogy vegyek-e belőle, végighallgattam Miller úr és a rongyos ruházatú
kisfiú beszélgetését.
- Hello Barry, hogy vagy?
- Hello Miller úr! Jól, köszönöm jól. Csak csodálom a babot... Nagyon jól néz ki!
- Nagyon finom is! Hogy van az anyukád?
- Erősödik, napról-napra erősödik.
- Az jó! Segíthetek valamiben?
- Nem, uram! Csak csodálom a babot.
- Szeretnél belőle hazavinni?
- Nem, uram! Nincs mivel fizetnem.
- Nos, mid van, amire elcserélhetném a babot?
- Csak egy üveggolyóm van.
- Tényleg? Hadd nézzem csak!
- Tessék, itt van! Nagyon szép.
- Igen, azt látom. Hmmm, csak egy baj van, ez kék és én a pirosat szeretem! Van esetleg egy piros
üveggolyód otthon?

- Nem egészen, de majdnem…
- Mondok én neked valamit! Vidd haza ezt a zsák babot és mikor legközelebb erre jársz, hozd magaddal
a piros üveggolyódat, hogy megnézhessem!

- Rendben van! Köszönöm Miller úr!
Miller asszony, aki a közelben állt odajött hozzám, hogy segítsen. Egy mosollyal így szólt:
- Van meg két ilyen fiúcska ebben a faluban, mindhárman nagyon szegényes körülmények között élnek.
Jim szeret velük üzletelni babért, almaért, paradicsomért vagy ami éppen van. Amikor visszajönnek a
piros üveggolyóikkal, és mindig visszajönnek, Jim úgy dönt, hogy mégsem tetszik neki a piros, és
hazaküldi őket egy zsák valamilyen zöldséggel, és azzal, hogy hozzanak valamilyen más színű
üveggolyót, narancssárgát például. 
Mosolyogva jöttem el az árusbódétól, teljesen meghatódva Miller
úr tettén. 
Nem sokkal később Colorado államba költöztem, de soha nem feledtem ennek a férfinak a
"csere" üzletét. 
Aztán eltelt jó néhány év...
Nemrégiben látogatóban jártam Idaho államban, és felkerestem néhány barátomat abban a régi kis
falucskában. Mikor megérkeztem, hallottam, hogy Miller úr
 meghalt és pont akkor van a temetése. Mivel
a barátaim el szerettek volna menni a temetésre, hát én is velük mentem. Mikor megérkeztünk a
ravatalozóba, beálltunk a sorba, hogy a halott hozzátartozóival együtt részvétünket kifejezhessük Miller asszonynak. Előttünk a sorban állt három fiatalember.

Egyikőjük katonai egyenruhában volt, a másik kettő pedig fekete öltönyben, igen elegánsan volt felöltözve.
Mikor rájuk került a sor, Miller asszonyhoz léptek, aki mosolyogva nézett rájuk férje koporsója mellől. Mind
három fiatalember megölelte, és megpuszilta az asszonyt, beszéltek vele pár szót, majd a koporsóhoz
léptek. Az asszony lágy, könnyes kék szemei követték lépteiket, amint ők egyenként megálltak egy
pillanatra a koporsónál, megfogták a halott kezet, majd tovább indultak.

Mindhárman szemeiket törölgetve hagyták el a ravatalozót. Mikor ránk került a sor, elmondtam Miller
asszonynak, hogy ki is vagyok, és megemlítettem neki azt a régi történetet, amit mesélt nekem három
kisfiúról és az üveggolyóikról.

Csillogó szemekkel megfogta kezemet, és odavezetett a koporsóhoz.
- Az a három fiatalember, akik épp ön előtt voltak, az a három kisfiú, akikről akkor meséltem. Épp most
mondták el, hogy mennyire értékelték, ahogy Jim bánt velük. És most végre, hogy Jim már nem tudja meggondolni magát a színt vagy a méretet illetően, eljöttek, hogy kifizessék tartozásukat... Soha nem
voltunk gazdagok ezen a földön, de biztos vagyok benne, hogy Jim ebben a pillanatban a leggazdagabb
embernek tartaná magát. 
Ekkor szerető gyengédséggel felemelte az élettelen ujjakat. A férje keze alatt
három fényes piros üveggolyó pihent.
A szavainkra nem fognak emlékezni az emberek, de kedves cselekedeteinkre
annál inkább.

Változtass a szavaidon. Változtass a világodon.



saját fotóm: Hévízi tulipánok...(H.Gy.)


https://www.youtube.com/watch?v=ya0eySNGZ2Q

Ez egy csodálatos nap és én nem láthatom!

Változtass a szavaidon. Változtass a világodon.

2016. március 3., csütörtök

Áprily Lajos: A csavargó a halálra gondol...

Árvai Márta festménye...



https://www.youtube.com/watch?v=Jd6SOrRiiY0


Uram, a tél bevert a templomodba.
Álltam vaspántos portádon belül
s ámulva néztem botra-font kezemre
sugárban omló fényességedet.
Térdelt a nép, én álltam egyedül,
úgy hallgattam, amit beszélt papod:
"Ez világot szívedben megutáljad
és úgy menj ki belőle meztelen..."
Uram, te ezt így nem akarhatod.
Tudom, hogy földed nagy területéből
egyetlen barlangod jutott nekem,
s megreng az is, ha viharod zenéje
végigrobajlik fenn a tölgyeken.
De ha tavaszod jő, enyém az erdő,
és jó hozzám az erdő: ennem ad,
rigószavaddal kelt a kora-reggel
s odvamba surran este sűnfiad.
Gazdám, a nyár, az ősszel hullt levéllel
új őszig minden gondot eltemet:
mezítláb járom harmatos meződet
s verőfényed füröszti mellemet.
S ha kóborolni küld a nyugtalanság
s nótázva fut mellettem patakod,
kurjantással köszöntöm kék lakásod,
s fütyörészem s Uram, te hallgatod.
Zöld asztalomon vadgyümölcs az étel,
otthon-kínáló tűz nem int felém,
de mondd, volt-e valaha szép világod
valakié úgy, ahogy az enyém?
Ha menni kell,
vállamról rongyruhámat
egy rándítással elhullathatom,
saruim szíja sem marad velem.
Uram, utálni nem tudom világod,
de indulhatok, amikor kívánod,
igéd szerint: egészen meztelen.

Áprily Lajos (1887-1967), született Jékely Lajos József Attila-díjas költő, műfordító.
Jékely Zoltán édesapja.

2016. március 1., kedd

Túrmezei Erzsébet: Ha nem teszek semmit sem

saját fotóm: Vízparti nyugalom...
(H.Gy.)




Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Most megnyugszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem...
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Túrmezei Erzsébet (1912-2000),  evangélikus költő, műfordító, tanár