Harmati Gyöngyi: REMÉNYSUGÁR, motiváló történet az év 31. hetére...- A világ a szívünkben tükröződik....

 

saját fotóm: Kőkapu...(H.Gy.)

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen

rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:

– Milyenek itt az emberek? – tudakolta.
– Hová való vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
– Athéni vagyok.– És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
– Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért
is jöttem el onnan. 

– Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és
lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni – mondta az öreg. 
A vándor búsan folytatta útját..

Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte,
hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött.
Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek. – Nagyszerű
emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! –
válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.

– Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre
találsz majd! – mondta az öreg bölcs.

A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé. A két beszélgetést
végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs
társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
– Nagyot csalódtam benned!
Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!

Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
– Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a
szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét
jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.
(Forrás: Internet)

A teljes évre szóló 52 bátorító, erőt adó történet az alábbi linken megtekinthető:
https://abekessegszigete.blogspot.com/2023/02/harmati-gyongyi-remenysugar-motivalo_6.html

Gyönyörű reggel...(ének)

 

                                                                       Napkelte...

https://www.youtube.com/watch?v=kyf6TixDBh4

(Eredeti szám: Stevens Cat - Morning Has Broken) A dal szövege: Gyönyörű reggel jön üzenettel, új ígérettel, harmatcseppel. Pont úgy, mint régen az első hajnal, hitet ébresztve, madárdallal. Mindenért hála, az egész életért, a friss esőért, a napfényért. Köszönet Néked, minden szép énekért, dicsérlek Téged minden jóért! Enyém a napfény, enyém a reggel, új lapot kezdek a Te erőddel. Nagy Lehetőség, hagyd kihasználnom, míg az új édent majd meglátom!

Szádeczky - Kardoss György: Nincs időd...

 

                                                    saját fotóm: Egy utcai óra Londonban...(H. Gy.)

https://www.youtube.com/watch?v=2Kbqo8lX5yI

Szoktál-e néha meg-megállni,
és néhány percre megcsodálni
a zöld mezőt, a sok virágot,
az ezerszínű szép világot?
A dús erdőt, a zúgó fákat,
a csillagfényes éjszakákat,
a völgy ölét, a hegytetőt?
Nem, neked erre nincs időd!

Szoktál-e néha simogatni,
sajgó sebekre enyhet adni,
hulló könnyeket letörölni,
más boldogságán is örülni?
Meghallgatni, akinek ajka
bánatra nyílik és panaszra,
vigasztalni a szenvedőt?
Nem, neked erre nincs időd!

S ha majd est borul a késő mára,
készülni kell a számadásra,
mérlegre tenni egész élted,
tettél-e jót, láttál-e szépet?
És nincs más vágyad, csupán ennyi:
nem rohanni, csak ember lenni,
hiszen már látod a temetőt!
De most már késő!......Nincs időd!

Dr. Szádeczky - Kardoss György versíró...

Petőfi Sándor: Jó ideje lement a nap...

 

Dr. Reisinger János irodalomtörténész gondolatai a vers kapcsán
ezen a linken meghallgathatóak: 
https://www.youtube.com/watch?v=3xdNG4DHhn8
 

Jó ideje lement a nap,
Le is szállott már a harmat,
Már a hold is magasan van,
Éjfél is lesz innen-onnan.
 

Mit csinál mostan Juliskám?
Összetette kis kezit tán,
S imát mond; ha imádkozik:
Tudom, értem imádkozik.
 

Mit csinál mostan Juliskám?
Már régen el is aludt tán;
Ha elaludt és álmodik:
Tudom, felőlem álmodik.
 

S ha Juliskám se' nem alszik,
Se' pedig nem imádkozik,
Hanem csak úgy gondolkodik:
Tudom, rólam gondolkodik.
 

Gondolkozzál, gondolkozzál,
Gyönyörűséges virágszál!
Gondolataid olyanok,
Mint azok a szép csillagok.
 

És vajon a csillagokat,
Juliskám, nem te gondoltad?
Te gondoltad ki ezeket,
Mikor szerelmed született.
 

Szatmár, 1847. július 14 - 27.

Harmati Gyöngyi: REMÉNYSUGÁR, motiváló történet az év 30. hetére - A kis csavar... (Nem vagy jelentéktelen!)

 

saját fotóm: Hajók a kikötőben...(H. Gy.)

Az emberi test Isten csodálatos alkotása. Egyetlen testrészünk sem felesleges. Miképpen
egy hatalmas szerkezetben egyetlen kis csavarnak is megvan a maga szerepe. Az alábbi
történet is erről beszél:

A kis csavar egy volt a sok százezer közül. Két vaslemezt szorított egymáshoz a hatalmas
hajón. Egy nap megszólalt:
- Elég kényelmetlen helyem van itt. Egy kicsit kinyújtózom, nekem is jár egy kis pihenés…
A környező csavarok kétségbeesetten üvöltöttek rá, amikor meghallották, hogy lazítani
akar egy kicsit.
- Megőrültél, kis csavar? Ha elengeded a két vaslemezt, mi kettészakadunk!
A vasgerendák nem hittek a fülüknek:
- El ne engedjétek a lemezeket, mert akkor megingunk mi is!
Szélvészként terjedt el a hír az egész hajón:
- A kis csavar forgat valamit a fejében!
Mindenki megijedt. A hatalmas hajótest még a gondolattól is remegni kezdett: a kis csavar
kieshet a lyukból…
A vékony és vastag vaslemezek, a hajóbordák, a vasgerendák üzenetet küldtek a kis
csavarnak:
- Nagyon kérünk, légy szíves és maradj nyugodtan! Ha te lazítasz, veszélybe kerül az
egész hajó, egyikünk sem fogja elérni a kikötőt! Ne tedd ezt velünk!
Ez hízelgett a kis csavar büszkeségének. Eddig eszébe sem jutott, hogy ő mennyire fontos
a többiek számára. Visszaüzente:
- Maradok, ahol vagyok!…

Kis csavarnak látod magad a családodban, a munkahelyeden, településed
közösségében? Maradj a helyeden, és tedd azt, amit rád bízott az Úr! Attól
se többet, se kevesebbet!

(Forrás: Internet)

Az egész évre szóló 52 bátorító, motiváló történet ezen a linken megtekinthető:
https://abekessegszigete.blogspot.com/2023/02/harmati-gyongyi-remenysugar-motivalo_6.html

Móra Ferenc: A jóság titka...

"Ha az emberek negyedrész annyit költenének arra, hogy jót tegyenek másokkal,
mint arra, hogy kárt tegyenek maguknak, nyoma se volna nyomornak."

Móra Ferenc (1879-1934), magyar író, újságíró, muzeológus, a „tiszteletbeli makói". 
Legismertebb műve a Kincskereső kisködmön.
Móra István testvéröccse, Móra László költő nagybátyja.

Harmati Gyöngyi: "Esőemberkék - Autizmussal élni betegség, állapot vagy bélyeg?

 

     Nemrégiben olvastam egy cikket arról, hogy az autizmus világszerte, így hazánkban is egyre gyakoribb, illetve egyre több embernél ismerik fel, diagnosztizálják. A jelenlegi statisztikák alapján megállapították, hogy minden 100. emberből egy küzd az autizmussal. Magyarországon így minimum 100.000 autista él, családtagjaikkal együtt ez nagyjából félmillió embert érinthet, a nagyvilágban pedig tízmilliók életét nehezíti meg. Megdöbbentő és elgondolkodtató adat. Milyen sorsok, életutak húzódnak meg e számok árnyékában?!

     Erről jutott eszembe egy régi történet, ami fiam egyik óvodástársával esett meg, úgy 35 évvel ezelőtt. A kisfiúval és édesanyjával többször is találkoztam, szinte egyszerre értünk az óvoda kapujához reggelente. Szomorú arcáról leolvasható volt, amit nyílt titokként kezeltek, az ő fia teljesen más volt, mint a többiek. Az óvodában folyamatosan szembesítették az anyukát gyermeke furcsa viselkedésével. A kisgyermek nehezen működött együtt. Különleges módon viselkedett, de külsőre nem tűnt fel semmi szokatlan, bájos kedves kis arca volt. Az óvodában miután nagy nehezen elengedte Anyukáját, hogy munkába mehessen csak akkor nyugodott meg, ha minden délelőtt hajszálpontosan, ugyanolyan színű és formájú lego-kockákból mindig ugyanazt az építményt elkészítette. Egy nap azzal szembesültem, hogy az anyuka és a kisfia már nem jönnek többet, 

azt suttogták, hogy másik óvodába jár a gyermek. Sajnos nem sajnálták, még örültek is neki. Az évek közben elteltek és én már majdnem meg is felejtkeztem róluk. Pár nappal ezelőtt az anyukával találkoztam, aki érdeklődésemre boldogan mosolyogva mondta el, hogy a kisfia mennyire befogadó, szeretetteljes légkörre talált az új intézményben. Bár a beilleszkedés minden iskolában nehezen ment, de egyetemet végzett informatikusként éli most az életét. Ez a spektrumzavar egyik oldala, mégpedig a naposabb. Sajnos van egy árnyékosabb oldala is, amit nemrégiben véletlenül hallottam meg egy orvosi váróteremben ülve. Ez az anyuka arról számolt be várakozás közben, hogy az
ő fia is autista, de sajnos nem tudott megtanulni sem írni, sem olvasni, még iskolába sem lehetett járatni, teljesen az ő gondoskodásukra szorul.  

    Amikor a hét betűből álló szó: autista kimondásra kerül az mindent egy csapásra megváltoztat. Vajon betegség, állapot vagy bélyeg, amit egy életre rásütnek az érintettek homlokára? Rengeteg az előítélet, a bizonytalanság, - hogyan lesz most tovább? - mely megterheli az amúgy is kimondhatatlan nehézséggel járó spektrumzavarral élő egyének és családtagjaik, hozzátartozóik mindennapjait. 

     Az Autisták Országos Szövetségének honlapján olvasható, hogy korábban ezt az állapotot 5 csoportra osztották. "Azonban az utóbbi harminc év törekvései nem tudták e kategóriák közötti különbségeket megbízhatóan igazolni, így a korszerűbb ajánlások már egységesen „autizmus spektrum zavarként” (ASD) írják le az állapotot."
(Forrás: Az autizmusról | Autisták Országos Szövetsége (aosz.hu)  

    Az autizmus fogalmát először Dr. Leo Kanner amerikai gyermekorvos írta le 1943-ban. Az autizmus, nem betegség, ezért nem gyógyítható, hanem egy olyan állapot, amely az érintettet végigkíséri egész életében. Kiváltó oka máig nem ismert pontosan, de szerepe lehet benne a genetikának. Az autizmus spektrumzavar egy gyűjtőfogalom, mely egy olyan idegi-fejlődési rendellenességet takar, ami csökkent mértékű társadalmi kapcsolatokban, szociális érintkezésekben, kommunikációs képességekben, a normálistól kisebb-nagyobb fokban eltérő viselkedési és érdeklődési mintázatokban nyilvánul meg. Az autizmus egy olyan széles spektrumon (színskálán) mozog, amely a legszélsőségesebb formákban is megnyilvánulhat.

A kis mértékben furcsán viselkedő különcökön keresztül az egész nap az ágyuk szélén ücsörgő, önellátásra és kommunikációra teljesen képtelen személyekig terjedhet a skála. Számukra az jelenthet óriási segítséget, hogy a meglévő képességeik fejlesztésével az egyedi és értékes tulajdonságaikat, amelyekkel rendelkeznek, egy megfelelő, szeretetteljes és támogató környezetben ki tudják bontakoztatni. Gyakorlatilag nincs két egyforma állapot. Ha a legapróbb változásoktól is veszélyben érzik magukat akkor védekezésül rituálékkal és rutin szerűen végzett tevékenységekkel veszik körbe magukat. Sem a metaforáknak, sem a vicceknek nincs értelme számukra, mert teljesen szó szerint veszik az elhangzottakat. Ha egy autista gyereknek azt mondják esős időben séta után hazatérve az ajtó előtt, hogy törölje le a lábát, akkor lehúzza a cipőjét és a zokniját is, és úgy törli meg a lábát a lábtörlőben. Fontos tudnivaló, hogy ezek a gyermekek nem rosszak, nem azért ilyen furák, mert nem kapnak a családban ún. "rendes" nevelést. Ők csupán másképp vannak összerakva, egyéni módon működnek mind a társas életükben, mind a tanulásban, mind a magánéletükben. Jean-Paul Bovee autista tűpontos önvallomása magáról és társairól így hangzik:

„Vannak dolgok, amiket másképp csinálunk, de ugyanannyit érünk, mint mások, nem vagyunk
értéktelenebbek, nem vagyunk betegek, és nem is kell bennünket meggyógyítani vagy megjavítani.” 

                                                Ugyanolyanok mégis különlegesek...

      Az autizmus legenyhébb formája az Asperger-szindróma, amely egy osztrák orvosról, gyógypedagógusról kapta a nevét, aki 1944-ben írta le ezt az állapotot.  Az Asperger-szindróma háromszor gyakrabban fordul elő a fiúknál, mint a lányoknál. Ezzel a tünetegyüttessel élő gyermeket megszállottan érdekli egy tárgy vagy egy témakör. Mindent meg akar tudni róla, maximálisan elmélyülnek a számukra kiemelt fontosságú témában. Szociális készségeik messze elmaradnak egészséges társaiktól. Beszéd közben az arckifejezésük kevesebb érzelmet mutat, a testbeszédük nehézkes és a hanghordozásuk lassabb. Nehezen teremtenek szemkontaktust. 
Gyakori a szorongás és a depresszió is. Ezt az állapotot nem könnyű felismerni, így az esetek közel a felében nem derül ki, hogy Asperger-szindróma áll a tünetek hátterében. Képesek beilleszkedni a társadalomba, és dolgozhatnak is: szoftverfejlesztőként, vagy a mezőgazdaságban tevékenykedhetnek, de akár a képzőművészetben is jeleskedhetnek. Szokás őket "kisprofesszoroknak" is nevezni. Vagy gondoljunk csak Greta Thunbergre, a 2003-ban született svéd származású környezetvédő aktivistára, aki nagyon is érti és szívén viseli a jelenlegi világunk visszásságait és tesz is azért, hogy jobbá tegye azt, ill. felnyissa az emberek szemeit.

     Az előítéletek eloszlatása, a sokszor rejtélyesnek, furának, különcnek titulált spektrumzavarral küzdő embertársaink jobb megismerése céljából a világon mindenhol április 2.-án tartják az Autizmus Világnapját, amelyet az ENSZ 2007-ben világnappá is nyilvánított. Ezen a világnapon nagyobb figyelem irányul az autizmusra, a spektrumzavarral élők hétköznapjaira, így segítve elő a megértést és az elfogadást. Ráirányítva a figyelmet arra a tényre is, hogy nekik is joguk van az egyenlő bánásmódhoz. Ők is gondolkodó, sokféle különleges képességekkel megáldott érző emberi lények. Ezen az áprilisi napon világszerte sok helyen kék fénnyel világítanak ki olyan ikonikus épületeket, mint a londoni Big Ben, a New York-i Empire State Buildingig. Hazánkban többek között a Parlament, és a Gellért-hegyi Szabadság-szobor is kék színű fényruhába öltözködik ilyenkor. 
                                                                Esőemberek?

     Az autizmus spektrumzavarral élő személyek életéről már nagyon sok könyv íródott és számos film is készült, ezek közül talán a leghíresebb, a 4 Oscar-díjat elnyert, 1988-ban bemutatott Esőember, Dustin Hoffman főszereplésével. A történet egy testvérpárról szól, a fiatalabb Charlie és az idősebb Raymond, aki autistaként egy intézetben él és édesapjuk halála után a tetemes vagyont ő örökli. Öccsének, Charlie-nak először pusztán testvére gyámjaként az anyagiak megszerzése a cél, de egy hosszú utazás közben ráébred, hogy a testvéri szeretet fontosabb a pénznél. A bátyjával való kapcsolat teljesen megváltoztatja, a léha, önző életmódot folytató fiatalember megtanul együtt élni testvére fogyatékosságával és különc szokásaival. Megtanulja azt is milyen jó érzés felelősséget vállalni testvéréért és milyen őszintén megszeretni
valakit. Kétségkívül ez a film legértékesebb mondanivalója.   

 
     Létezik egy másik film is, amit talán kevesen ismernek, Thomas után a címe és szintén megtekinthető az
egyik videómegosztó portálon. Ez a film életrajzi adatok alapján készült, egy valós család igaz történetét ábrázolja rövidített formában. A filmben megismerkedünk egy 6 éves autista kisfiúval, Kyle Graham-mel és Thomas névre hallgató golden retriever kölyök kutyájával. Kyle szinte mindentől és mindenkitől fél, de ezeket a félelmeit nem képes sem kimondani, sem szavakba öltöztetni. Édesanyja, Nicola tisztában van vele, hogy Kyle magányra és biztonságra vágyik, de fia jövője érdekében mégis mindent megpróbál, hogy gyermeke számára a legmegfelelőbb képzést biztosítsa és az önálló életre nevelje. Az édesapa is nagyon szereti a kisfiát, egész nap dolgozik és amikor hazaérve egy kimerült, rettenetesen elfáradt nőt talál, akkor a házasságuk is lassacskán válságba kerül. Ebbe a kritikus élethelyzetbe lép be a család életébe Thomas, a kutya. A szülők elképedve figyelik, ahogyan Kyle személyisége csodálatos módon megnyílik új barátja, Thomas felé. A család újra reménykedni kezd, a sok fáradozás, törődés gyümölcse beérik gyermekük életében.. Évekkel később Kyle sikeres érettségi vizsgát tett, majd a főiskolán gyermekgondozást kezdett el tanulni.

                                                    Szimpátia? - Empátia?...
     A spektrumzavar bármely formájában élők és hozzátartozóik számára nem csupán a szimpátiánkra, a sajnálattal határos együttérzésünkre, hanem az empátiánkra van szükségük. Arra a különleges beleérző képességünkre, hogy az ő szemszögükből lássuk meg a problémájukat, sajátos élethelyzetüket és benne az ő egyedien különleges világukat. Jobban meg kéne értenünk, hogy ők mit tartanak fontosnak. Úgy is szokták ezt mondani: lépjünk bele a másik ember cipőjébe! dr. Nicole Hollingshead, az Ohio Állami Egyetem Wexner Orvosi központjának pszichológusa így ír erről: "Az empátia az a képesség, hogy felismerjük, mások min mennek keresztül, és osztozunk a másik ember élethelyzetén. Az empátia célja nem az, hogy megoldjunk egy problémát, hanem hogy éreztessük a másik emberrel, nincsen egyedül” 

            Harmati Gyöngyi

Megjelent a Nyitott Szemmel magazin 67. számában:
www.nyitottszemmel.hu

 

 

Harmati Gyöngyi: REMÉNYSUGÁR, Motiváló történet az év 29. hetére...-- Végy emberszámba mindenkit!

 

Árvai Márta festménye....

Egy napon, amikor vége volt a halhús csomagoló szakmunkás munkaidejének, benézett az egyik hűtőkamrába, hogy valamit leellenőrizzen, magára zárta az ajtót véletlenül és ott ragadt fogságban a hűtőtérben.

Erőteljesen verte az ajtót és elkezdett kiabálni, de senki sem hallotta. A munkások java már hazament és gyakorlatilag nem lehetett hallani az ajtó vastagsága miatt a segélykiáltásokat. Öt órát töltött el a hűtőtérben, már a halál küszöbére került.

Egyszerre csak kinyílt az ajtó. A biztonsági őr bejött és kimentette őt.

Ennek az esetnek a kapcsán megkérdezték az őrt, hogy jutott az eszébe, hogy kinyissa ezt az ajtót, amikor az nem tartozik a munkakörébe? Ő elmagyarázta ezt:

Ebben a gyárban dolgozom már 35 éve. Alkalmazottak százai jönnek a gyárba minden nap, de ő volt az egyetlen, aki köszönt nekem reggelenként és elköszönt tőlem esténként. A többi dolgozó úgy kezelt engem, mintha láthatatlan lennék.

Ma, mint rendesen, mondta nekem, hogy "Jó reggelt!" de nem hallottam elköszönni, hogy "Viszontlátásra holnap!"

Én mindig, minden nap türelmetlenül várom ezeket a szavakat, "Helló, Jó napot" és azt, hogy "Szia, viszontlátásra holnap"

Mivel tudtam, hogy még nem köszönt el tőlem, gondoltam, hogy valahol az épületben kell lennie, és elkezdtem keresni....és addig kerestem, amíg meg nem találtam!

És mindez csak a köszönés miatt!

(Forrás: Internet)

A teljes évre szóló 52 motiváló, bátorító történet az alábbi linken megtekinthető:

A békesség szigete: Harmati Gyöngyi: REMÉNYSUGÁR, motiváló történetek hétről-hétre...(ELŐSZÓ + 52 történet) (abekessegszigete.blogspot.com)

Ady Endre: Kisvárosok őszi vasárnapjai...(Kaposvárról írt verse)

 

Gera Katalin és Csernák Máté közös alkotása egy valós találkozót idéz meg. 1909. november 7-én a jelenleg Kapos Hotelként működő, akkoriban viszont Korona Szálló néven ismert hotel nagytermében tartott irodalmi estet Ady Endre. Az eseményen Rippl-Rónai is tiszteletét tette, akit ekkorra már a kaposvári művészeti élet ikonikus alakjaként tartott számon a város. Itt futott össze a költővel, akit a felolvasást követően invitált a Róma villába. A festőt Happy nevű kutyája is elkísérte a szállóba, ezért szerepel ő is a szoborcsoport tagjai között.

Amellett, hogy prózában megemlékezett a különleges kaposvári élményeiről, az ominózus találkozó után verset is írt a városról, Kisvárosok őszi vasárnapjai címmel, amit a Nyugat folyóiratban jelentetett meg nem sokkal később. 

Ma találkoztam veletek,
Kiket ma is siratva bánok
Őszi vasárnap-délutánok,
Hideg ajkú, halott mátkáim,
Kisvárosok bus leányzói:
Őszi vasárnap-délutánok.
Ma megint találkoztam veletek.

Mennyi szép fiatal erőt
Unt álmodozással titokba
Hordtam meredt karjaitokba.
Ködben harangoztak a tornyok
S én a fényes Bábelek vágyát
Hordtam meredt karjaitokba,
Mennyi szép, kár-volt, fiatal erőt.

Hideg és süket emberek
Néztek rám, a vánszorgóra
Egy-egy század volt egy-egy óra,
Kimenős cselédek az utcán
S szivemben szép, uszályos delnők,
Egy-egy század volt egy-egy óra
S körül hideg és süket emberek.

Ma találkoztam veletek,
Kiket ma is siratva bánok,
Őszi vasárnap-délutánok,
Hideg ajkú, halott mátkáim,
Kisvárosok bus leányzói:
Őszi vasárnap-délutánok,
Ma megint találkoztam veletek.

(Kaposvár)

Ó nyíljatok meg, szívkapuk...(ének)

 

Ó nyíljatok meg, szívkapuk.... 
https://www.youtube.com/watch?v=N6OfscD1Wg4&t=2s

További énekek az alábbi linken meghallgathatóak Árvai Márta szerkesztésében:
https://www.youtube.com/@maranatha3071/videos

Füst Milán: Zsoltár...

 

Zenét és nyugalmat, lágy arcú gyermekeket,
Munkát, amely boldogít s nőt, aki szeret,
Megadod majd, megadod máskor…

Most megtörten s hajadonfővel állok Eléd
S ahogy teremtettél, búskomor tekintetemmel, –
Gondjaim terhén merengek, – barna hajam eső veri
S Feléd tárom ki két karom…

S kiáltanék a mélységből, hogy halld szavam… De megismersz-e még?
Vagy elfeledtél, nem szeretsz s már jó kezed
Elnehezűlt szivemre többé nem teszed?
S már lázas felhőid közt sincs lakásod
S hiába várom onnan késő jeladásod?…

Ki teremtettél s megátkoztál,
Ki megcsókoltál és eltaszitottál,
Uram, én nem tudok már szólani Hozzád!
Néma lettem én s a szívem nem talál.

De majd! az idők végével talán, ha dolgom itt letelt
S ha szólitasz s megkérdezed majd tőlem: „miért fiam s hogyan?”
S e hangra, mint a gyermek, felfigyel az alélt fájdalom s e szózatod
Majd húnyt szememből ismét előcsalja régi könnyeim,
Hogy ami néma már, – hová tünt, nem tudom, de érzem, él, –
Az esengés Uram… mivoltod nagy fényétől új életre kél:
Oh akkor felmutatom majd Előtted tört szivem…
…Mi más valék, mint esengés? Hisz abból gyúrt kezed
És nem szerettem senkit s voltam átkozott, akit az emberszív kivet…
Taníts meg rá, hogy újra áldjalak
S feledjem el, hogy nem találtalak…
Oh add, hogy elfeledjem ezt az életet!

Füst Milán 1888 1967, Fürst Kossuth- és háromszoros Baumgarten-díjas magyar író, költő, drámaíró, esztéta, a magyar szabadvers megteremtője. 2000-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjai közé választotta.

Pilinszky János: Zsoltár...

 

                                                                     Böbe kenyere...

Aki több napos éhezés után
kenyérre gondol:
valódi kenyérre gondol.

Aki egy kínzókamra mélyén
gyengédségre áhítozik:
valódi gyengédségre vágyik.

S aki egy vánkosra borulva
nem érzi magát egyedül:
valóban nincsen egyedül.

Pilinszky János (1921-1981), a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője,
Baumgarten-díjas, József Attila-díjas és Kossuth-díjas. A Nyugat irodalmi folyóirat 

negyedik, úgynevezett „újholdas” nemzedékének tagja.

Rembrandt: A tékozló fiú hazatérése...(A festő születésnapjára emlékezve)

 

A festő, A tékozló fiú visszatérése c. alkotása az Ermitázsban, Szentpéterváron látható.

Rembrandt (eredeti nevén Rembrandt Harmenszoon van Rijn) (1606. júl.15. - 1669. okt. 4.) , a világ egyik legismertebb festője, a holland festészet aranykorának egyik legjelentősebb alakja.

Rembrandt gyakorlott metszetkészítő volt, számos rajza és rézkarca is is fennmaradt. Alkotásai abban az időszakban születtek, amelyet a művészettörténészek holland aranykornak, illetve „arany évszázadnak”,
vagy egyszerűen Rembrandt korának neveznek (kb. a 17. század középső harmada). Ebben az időben volt csúcspontján a holland kultúra, tudomány, kereskedelem, katonai és politikai hatalom.

 Rembrandt legkedveltebb bibliai Igéje volt: 

"És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal." (János 1: 14) 

Dr. Reisinger János irodalomtörténész gondolatai meghallgathatóak 6 percben:
https://www.youtube.com/watch?v=73-lCm4g_8A&t=17s

Füle Lajos: Az Atya... 

Kettőért terhelte a gond,
mert két tékozló fia volt.
Az egyik távol tékozolt,
a másik közel tékozolt.
Ám szeretete nem pihent:
Az egyiknek elébe ment,
a másiknak utána ment.

Harmati Gyöngyi: REMÉNYSUGÁR, motiváló történetek az év 28. hetére - Joseph Waggoner: Ki a hibás?

 

"Egy ember, akinek heves természete volt, gyakran lett mérges, de mindig azokat vádolta, akikkel együtt élt, s ezzel nagyon felingerelte őket. Kijelentette, hogy ilyen emberek között senki sem tudna jót cselekedni. Ezért úgy határozott, hogy "kivonul a világból" és remete lesz. Választott egy odút az erdőben lakóhelyül, messze az emberektől. Reggel vette a korsóját és a közeli forráshoz ment, hogy vizet merítsen a reggelihez. A sziklát benőtte a moha, és az állandóan folyó víz nagyon síkossá tette. Amint a korsót a vízáram alá helyezte, félrecsúszott. Visszarakta, de újra lecsúszott. Még néhányszor megpróbálta, de a korsó visszahelyezése egyre több és több energiába került. Végül a remete teljesen elveszítette a türelmét, és rákiáltott: "Maradj ott!" Újra felvette az edényt, és olyan nagy erővel rakta vissza, hogy a kancsó darabokra törött. Senkit sem vádolhatott, csak önmagát. Láthatta, hogy nem a körülötte lévő világ, hanem saját belső lelkivilága tette bűnössé. Bizonyára nagyon sokan ráismernek ebből a kis történetből a saját életükben megélt hasonló tapasztalatokra."

Ellet Joseph Waggoner (1855-1916): Az ÖRÖMHÍR c. könyvéből részlet.

További történetek az év minden hetére az alábbi linken olvashatóak:
A békesség szigete: Harmati Gyöngyi: REMÉNYSUGÁR, motiváló történetek hétről-hétre...(ELŐSZÓ + 52 történet) (abekessegszigete.blogspot.com)

Márai Sándor: Július...

 

Már reggel, ébredéskor, van a levegőben valami vészhírszerű. A madarak hajnali fél három felé kezdik. Háromtól ötig vitatkoznak, készülnek a napra, az életre. Ezek a titkos órák. A város savanyú lepleibe göngyölten alszik, gyötrötten és aléltan készül a nappal harmincnégy fokos végzetére. De a kora hajnal, ez a gyöngéd, nemes és szagos júliusi hajnal az érettség egészséges és üde illatával lélegzik.

Erkélyemen állok, reggel négykor, a fák között, hallgatom azt a finom zizegést, mellyel a fák ébrednek. Igen, ez a nyár, gondolom; s mintha elborítana egy érzés, amely nem alkuszik többé, s tele van egyszerű, testi emlékekkel: egy uszoda szagát érzem, a kajszibarack illatát, annak a viaszosvászonnal behúzott hencsernek hűvös szagát, melyen diákkoromban hasaltam júliusi délutánokon, s Jókait olvastam, boldog habzsolással, a „Kőszívű ember fiai”- t és „Erdély aranykorá - t. Azután egy domboldalt látok az alkonyatban, apám megy a jegenyék alatt, puskával kezében, előtte Castor és Pollux, a két barna vizsla, anyám a kertilak tornácán áll, fehér pongyolában, s a táj tele van barna és kék alkonyati árnyakkal. Negyvenéves lehet e pillanatban apám; sárga szalmakalapot visel, s vadásztáskájáról véres szemű fürjek lógnak le. A füzest látom, a sekély vizű folyó partján, a porfelhőt az országúton, a teleholdat a meleg éjszakában, Nepomuki Szent János szobra felett. A szobor orrát letörték részeg vándorlegények. A tücsköket hallom. Az éjszakában nők nevetnek valahol, a füzes közt tót leányok fürdenek a folyóban. Ez a nyár, ilyen volt, emlékszem.

Hajnali ötkor bemegyek szobámba, becsukom az ablakot. Író vagyok, mesterséges klímára van szükségem, hogy dolgozni tudjak. Nem lehet strandra járni júliusban és írni. Nem lehet negyvenfokos napfényben tántorogni az olvadó, szortyogó köztereken és írni. Az írás nem természetes mesterség Sötét szobában, villanyfény mellett, e mesterkélt klímában dolgozom. Az ember maradjon hűséges mestersége feltételeihez. A bányász sem tehet másként, csak a nyirkos sötétben találja meg az ércet, melyet keresni és megtalálni, élete egyetlen értelme. Így vigasztalom magam, amíg napközben – a külvilágból- csapzott különcök érkeznek, és rémhíreket mesélnek. Olvad az aszfalt, mondják, megöltek egy krupiét, az emberek ájuldoznak az utcán, a levegő elemeire bomlik a hőségtől, minden erjed, rothad és málladozik. A sötét lakásban nesztelenül élek, meghallgatom e híreket, aztán visszaülök asztalomhoz, s egy-két sort írok, esetleg a nyárról, az égésről, a préritűzről, mely pusztítja a külső világot. Mit csináljak mikor ez a dolgom, kánikulában is?

Este hét felé lemegyek az utcára. A nap még villog a János-hegy fölött, sárga dühvel, egy haldokló ámokfutó dühével. A gépkocsi, mely a szerkesztőségbe visz, dülöngél a meleg kövek között. Odabenn most kezdünk dolgozni, mikor a többiek – miniszterek, öntözők, mozdonyvezetők – napi munkájuk után már a zuhany alatt állanak.A szürkésfekete forróságban dolgozunk, mint a néger fűtők a hadihajó kazánja előtt. Munkások, újságírók, írók, ingujjra vetkőzve járunk a folyosókon, verekszünk az elemek lázadásával, a szellemi munka testi feltételeivel. Formába öntjük a párás, néha véres anyagot, melyet a forró nap megérlelt. Éjfél felé munka után, sápadtan megyünk az utcákon, lehetőleg korrekten öltözve, mint a trópusokon a fehérek, akik kénytelenek fegyelmezettek maradni akkor is, mikor a természet fegyelmezetlen s a bennszülöttek elvesztik fejüket.

Hajnali háromkor megint künn állok az erkélyen. Hallgatom a madarakat. Arra gondolok, hogy az irodalom a mérsékelt égöv terméke. A trópusokon csak élni lehet. S még ezt gondolom, tikkadtan és honvággyal: nem is lehet rossz, a trópusokon. Nem is lehet rossz, élni, alélni az élet ötvenfokos, halálos ölelésében; élni, csak élni.

Márai Sándor, eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik  (1900-1989), 
magyar író, költő, újságíró. Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. 

Mindig és mindenütt jelen van... (Pilinszky János gyönyörű sorai Jézusról)

Pilinszky János nemcsak a XX. század egyik legtehetségesebb írója volt, hanem mély és igaz hitéről és sokszor tanúságot tett. Nagyon sokszor ír Jézus Krisztusról és az Ő jelleméről, gyönyörködve, alázattal – csodás megfogalmazásban. Nem lehet elégszer ajánlani: olvassatok Pilinszkyt!

„Mindig és mindenütt jelen van. Nem ismeri a lehetetlen időpontot. Ott van a hajnali gyors indulásánál, és a késő éjjel befutó vonatok érkezésekor. Az elhagyatott tereken és túlzsúfolt piacokon. Mindenütt lehet találkozni vele, a legszűkebb, sötét folyosón, a kivégzőtelep havában, bármelyik ház vagy udvar bezárt kapujára borulva.

Ki és mikor ismeri föl, hogy jelen van, hogy itt van?

A menyasszony a lakodalmas asztal gyertyafényében, vagy az özvegy a síri mécs világosságában? A boldogok, vagy a boldogtalanok? A szegekre aggatott lator, vagy a szívében jó hírrel úton levő vándor? A bűnére redukált elítélt, egyetlen elkövetett tettére „visszametszett”, kísérleti állatként szorongó fogoly, vagy épp az egyetemes igazságban kitáruló egyén, szent, tudós, művész? – Ki tudja. Azt szoktuk mondani, hogy minden kegyelem, s a kegyelem útjai kiszámíthatatlanok. De ez a „kiszámíthatatlanság” isteni. Személy szerint némi tapasztalatom van az ihlet – sokkal kevésbé isteni – szerepéről. Nos: kevés dolgunk kiszámíthatatlanabb az ihletnél, ugyanakkor semmi se megbízhatóbb. Gondolom, hogy akik a kegyelem tapasztalatában élnek, mindannyiunknál nyugodtabbak, s ez a bizonyos „kiszámíthatatlansági elem” csak arra jó, hogy alázatukat növelje, vagyis még teljesebb békét teremtsen lelkükben.

Igen, a kegyelem útjai kiszámíthatatlanok, s ugyanakkor a mi Jézusunk mindig és mindenütt jelen van, bizonyosabban, mint katona a posztján, vagy az öreg koldus a templom ajtajában. Jelen van, a leghívebbeknél is hűségesebben. Sokszor egy egész emberi életen keresztül kell várakoznia egyetlen gesztusért, egyetlen mozdulatért, amiről végre – annyi mindenki közül –, végre fölismerjük őt, az örök vándort, az örök ácsorgót, a mindörökre „félénk jegyest, isteni szeretőt”. A bárányt: szemérmes megváltónkat.”

(Megjelent: 1971, Új Ember folyóirat)

Pilinszky János (1921-1981), a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője,
Baumgarten-díjas, József Attila-díjas és Kossuth-díjas. A Nyugat irodalmi folyóirat 

negyedik, úgynevezett „újholdas” nemzedékének tagja.

Petőfi Sándor: Ismét magyar lett a magyar...(Petőfivel hétről-hétre)

 

Dr. Reisinger János tolmácsolásában, néhány hozzáfűzött 
gondolat kíséretében a vers meghallgatható: 
https://www.youtube.com/watch?v=37qRsqs36iA

Ismét magyar lett a magyar,
Mert ekkorig nem volt a,
Hogy is lett volna? szolga volt,
S nem magyar, aki szolga!

 Ismét magyar lett a magyar,
Bilincsét összetörte,
Mint ősszel a száraz levél,
Csörögve hull a földre! 

Ismét magyar lett a magyar,
Kardot ragad kezébe,
Kardján a napsugár ragyog
S a bátorság szemébe'! 

Ismét magyar lett a magyar,
Lángol, piroslik arca,
Kitűzött zászló mindenik,
Amely jelt ád a harcra! 

Ismét magyar lett a magyar,
Egy szív miljók keblében,
És dobbanása rémület
Az ellenség fülében! 

Ismét magyar lett a magyar,
A síkra állt vitézül,
És a világ, a nagyvilág
Csodákat látni készül! 

Ismét magyar lett a magyar,
S világvégéig az lesz,
Vagy iszonyúan és dicsőn
Mind, mind egy szálig elvesz! 

Pest, 1848. július