Pilinszky János: Átváltozás

saját fotóm: Virágzó bokor...(H.Gy.)

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.  Csúf, de te gyönyörűnek találtál. Végig hallgattad mindig, amit mondtam.  Halandóból így lettem halhatatlan. Pilinszky János (1921-1981), a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője,  Baumgarten-díjas, József Attila-díjas és Kossuth-díjas.

E.G.White: Életadó igazságok...

Árvai Márta: Erdei út. c. festménye...

"A természet világának szépségei nem láthatók addig, amíg a Nap
– eloszlatva a sötétséget – nem áraszt el mindent a fényével. Isten
szavának kincseit sem értékeljük addig, amíg az Igazság Napjának
fényes sugarai nem teszik láthatóvá őket. A Szentlélek belevési a
lélekbe azokat az életadó igazságokat, amelyeken az ember üdvössége
múlik. Az élet útja olyan egyszerű lesz, hogy senkinek sem kell eltévednie.

Amikor a Szentírást tanulmányozzuk, könyörögjünk Isten Lelkének
világosságáért! Világosítsa meg fénye az Igét, hogy meglássuk és értékeljük
kincseit!”

E.G.White (1827 - 1915), amerikai keresztény írónő: Krisztus példázatai c. könyve, Az elrejtett kincs c. fejezetből.

http://adventista.hu/egwhite/honlap/kp/9.htm

E.G.White: Az Igazság Napjának sugarai...

(H.Gy.)

"A világon mindig voltak kitűnő tanulók, nagyon értelmes emberek, akik széleskörű
tudományos kutatásokat végeztek, akiknek kijelentései gondolkodásra serkentették az
embereket, és az ismeretek roppant területeit tárták szemünk elé. Ezeket a férfiakat úgy
tisztelték, mint az emberiség vezetőit és jótevőit; azonban van Valaki, aki felettük áll.
A feljegyzések alapján nyomon követhetjük a világ tanítóinak sorát, de a világosság
már őelőttük is létezett. Amiképpen a Hold és a csillagok a Nap visszatükröződése miatt
fénylenek, úgy a világ nagy gondolkodói - amennyiben tanaik igazak -, az Igazság Napjának
sugarait tükrözik vissza. A gondolat minden fénysugara, az értelem minden felvillanása a
világ Világosságától (János 8:12) származik." 

E.G.White (1827-1915) amerikai keresztény írónő, Előtted az élet c. könyvéből idézet.
http://adventista.hu/egwhite/honlap/eae/0.htm

Fejszés András: Szeretni...

saját fotóm:
Kereszt és árnyéka...(H.Gy.)

Szeretni annyit jelent, mint adni,
ezzel örömöt szerezni másnak,
minden alkalmat megragadni,
hogy bús arcokon mosolyt lássak,
terheit hordozni egymásnak...
Embert szeretni így kellene.

Szeretni annyit jelent: magamat adni.
A teljes szeretet: én-emet feladni.
Krisztust követni így kellene.

Feladni akaratomat, ízlésemet,
az indulatokat, érzületet,
és akkor bennem is megszülethet
az Agapé - az isteni szeretet

Így szeretett Isten: adott, nem kért,
hanem Jézusban önmagát adta
a világért.

Küldd Szentlelked...(ének)

saját fotóm: pünkösdi rózsák...(H.Gy.)

Ének Pünkösd napjára...
https://www.youtube.com/watch?v=KFeVN92Cy3I

További énekek az alábbi linken meghallgathatóak Árvai Márta szerkesztésében:
https://www.youtube.com/@maranatha3071/videos

Túrmezei Erzsébet: Pünkösd után...

Árvai Márta fotója...

Pünkösdig hallgattak. Vártak. Hallgattak.
Szívükben szunnyadt a húsvéti hír.
Nem mentek vele. Egy helyben maradtak.
Aztán pünkösd lett, és ütött az óra.
Zendült a szó: Lélek volt és erő.

És háromezren állottak
egyetlen prédikációra.
És egyház született.

Ma is megmozdul ezer és ezer szív
hogyha a szó Lélektől ihletett.
Lélektelen mennyit beszéltünk már mi…
Tanuljunk csendben a Lélekre várni.

Túrmezei Erzsébet (1912-2000),  evangélikus költő, műfordító, tanár

Somogyi lehel: Hogyan igazodjunk el az alternatív gyógymódok között?

https://www.youtube.com/watch?v=i_klprkylUU

Bemutatkozik az Eleki Életmód Központ (http://www.elekieletmodkozpont.hu/),
ahol Az egészséges életmód 8 alapelve szerint gyógyítanak:
Táplálkozás, Testmozgás, Víz, Napfény, Mértékletesség, Levegő, Pihenés, Lelki békesség.

Jézus panasza...(A lübecki Krisztus-szobor felirata)

saját fotóm: Repcemezőben...(H.Gy.)

“Ti Mesternek hívtok, 
és nem kérdeztek engem.
Útnak neveztek,
és nem jártok rajtam.
Világosságnak hívtok,
de nem néztek rám.
Életnek neveztek,
és nem kerestek engem.
Bölcsnek hívtok,
és nem követtek engem.
Irgalmasnak neveztek,
és nem kértek tőlem.
Igazságosnak hívtok,
és nem bíztok bennem.
Hatalmasnak neveztek,
és nem féltek tőlem.
Ha egyszer örökre elvesztek,
ne okoljatok engem.”

A Lübecki Krisztus-szobor felirata.
(Ismeretlen német költő verse)

A kis csavar...

saját fotóm: Hajók a kikötőben...(H. Gy.)

Az emberi test Isten csodálatos alkotása. Egyetlen testrészünk sem felesleges. Miképpen
egy hatalmas szerkezetben egyetlen kis csavarnak is megvan a maga szerepe. Az alábbi
történet is erről beszél:

A kis csavar egy volt a sok százezer közül. Két vaslemezt szorított egymáshoz a hatalmas
hajón. Egy nap megszólalt:
- Elég kényelmetlen helyem van itt. Egy kicsit kinyújtózom, nekem is jár egy kis pihenés…
A környező csavarok kétségbeesetten üvöltöttek rá, amikor meghallották, hogy lazítani
akar egy kicsit.
- Megőrültél, kis csavar? Ha elengeded a két vaslemezt, mi kettészakadunk!
A vasgerendák nem hittek a fülüknek:
- El ne engedjétek a lemezeket, mert akkor megingunk mi is!
Szélvészként terjedt el a hír az egész hajón:
- A kis csavar forgat valamit a fejében!
Mindenki megijedt. A hatalmas hajótest még a gondolattól is remegni kezdett: a kis csavar
kieshet a lyukból…
A vékony és vastag vaslemezek, a hajóbordák, a vasgerendák üzenetet küldtek a kis
csavarnak:
- Nagyon kérünk, légy szíves és maradj nyugodtan! Ha te lazítasz, veszélybe kerül az
egész hajó, egyikünk sem fogja elérni a kikötőt! Ne tedd ezt velünk!
Ez hízelgett a kis csavar büszkeségének. Eddig eszébe sem jutott, hogy ő mennyire fontos
a többiek számára. Visszaüzente:
- Maradok, ahol vagyok!…

Kis csavarnak látod magad a családodban, a munkahelyeden, településed
közösségében? Maradj a helyeden, és tedd azt, amit rád bízott az Úr! Attól
se többet, se kevesebbet!

(Forrás: Internet)

Bruno Ferrero: Jel az almafán....

saját fotóm: Almafa...(H.Gy.)

Egy fiatalember egymagában ült az autóbuszon. Kitekintett az ablakon. Alig múlt húsz éves,
csinos, finom arcvonású fiú volt. Egy nő ült le a mellette lévő ülésre. Miután kicsit kedvesen
elbeszélgettek a meleg tavaszias időről, a fiú váratlanul így szólt:

- Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok hazafelé.

Áradt a szó belőle, miközben mesélte, hogy egy szegény, de becsületes családban nőtt fel, és
az a bűntett, amit elkövetett mekkora szégyent és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a két
év alatt semmi hírt nem kapott. Tudta, hogy szülei túl szegények ahhoz, hogy vállalják az utat
és meglátogassák őt a börtönben, és azt is tudta, hogy túl tudattalannak érzik magukat ahhoz,
levelet írjanak neki. Mivel választ nem kapott, ő a maga részéről nem írt nekik többet.

Szabadulása előtt három héttel tett egy utolsó, reménytelen próbálkozást, hogy kapcsolatba
lépjen velük. Bocsánatukért könyörgött, amiért csalódást okozott nekik.

Miután kiengedték, felszállt az első buszra, ami éppen a házuk előtt haladt el, ott ahol
felnevelkedett, és ahol még most is élnek szülei.

Szüleinek megírta, hogy megbocsátásuk jeléül egy jelet kér tőlük. Olyan jelet, amit jól lát az
autóbuszból: ha még visszafogadnák őt, kössenek egy fehér szalagot a kert almafájára. Ha ezt
a jelet nem látja, nem száll le az autóbuszról, és örökre távozni fog életükből.

Az úti célhoz közeledve a fiút egyre nagyobb nyugtalanság töltötte el. Nem mert az ablakon
kinézni. Biztos volt benne, hogy az almafán nem fogja meglátni a szalagot.

Útitársa, végighallgatta történetét, majd udvariasan megkérte a fiút:

- Cseréljünk helyet. Majd én figyelek az ablakból.

Éppen csak néhány ház előtt haladt el az autóbusz, amikor a nő meglátta az almafát.

Könnyeivel küszködve kedvesen megérintette a fiatalember vállát:

- Nézze! Nézze! Az egész fát szalagok borítják.

Állatokhoz hasonlítunk, amikor ölünk.

Emberekhez hasonlítunk, amikor ítélünk.

Istenhez hasonlítunk, amikor megbocsátunk.

Bruno Ferrero, 1943. június 2. — 2006. április 15.
olasz író és politikus