Könnyű felöltőt szegre akasztó,
Légy üdvözölve:
Szívet fakasztó, emlék-marasztó...
Kacagva libben leányka-tábor.
De szép az élet...
Fél óra múlva - zuhog a zápor...
Elkészítés:
Egy tálban keverjük ki csomómentesre a tejport vízzel. Adjunk hozzá 1 jó érett
banánt, 2-3 ek. kókuszreszeléket, majd végül annyi zabpelyhet, amennyit felvesz a
massza. Keverjük jó alaposan össze, majd tegyük be a hűtőbe 2-3 órára pihenni.
Pihentetés után nedves kézzel golyókat formálunk belőle, majd a maradék
kókuszreszelékbe hempergessük meg.
JÓ ÉTVÁGYAT!!!
Hozzávalók:
2 db (2x180g) natúr tofu: egyik villával
összetörve másik apró kockákra vágva,
fél-1 tk fekete só, 6 evőkanál növényi
joghurt vagy házi vegán majonéz, 1-2 tk őrölt mustármag, fél tk kurkuma, 2 ek
sörélesztőpehely, fél lilahagyma nagyon apróra
vágva
Elkészítése: Egy nagyobb tálban mindent összekeverünk.
Kóstolgassuk és ízlés
szerint adagoljuk a fűszereket. Néhány órára tegyük
hűtőbe, hogy összeérjenek
az ízek.
JÓ ÉTVÁGYAT!!!
https://www.youtube.com/watch?v=PuYwz4rjClY
Karinthy Frigyes, született Karinthi Frigyes Ernő (1887-1938), magyar író, költő, műfordító, eszperantista. Karinthi Ada festő és illusztrátor öccse, Karinthy Ferenc
édesapja.
Így neveljünk boldog gyermeket!
„Van egy hű barátom, kinek szava még a közvélemény szavánál is fontosabb előttem, kivel én soha nem alkuszom, mert parancsait szentnek tartom, s kinek neheztelését magamra nézve a legsúlyosabb csapásnak tekinteném, és ezen hű barátom: önlelkiismeretem.„
"Legnagyobb illúzió, amelyben élünk, az a hit, hogy elmenekülhetünk a fájdalom elől. Próbáljuk elkerülni, elfutunk előle, elnyomjuk, de a fájdalom nem ellenség, hanem tanító. Az a tűz, amely edzi a lelket – nélküle puhák, törékenyek, formálatlanok maradnánk. A fájdalom formál és alakít minket, erősebbé, valóságosabbá tesz. Azok, akik menekülnek előle, elszalasztják a leckéit, és árnyékként élnek, elszakadva az élet mélységétől. Az igazi erő abban rejlik, hogy szembenézünk a fájdalommal, mert a szenvedésen keresztül ismerjük meg igazán önmagunkat."
Ha visszavarrnád a letépett gombot
és összeöltenéd, ami szakadni kezdett;
ha belátnád, hogy ideje levetned
hamis gyöngyökkel díszített ruhádat,
s a büszkeléptű cipőt is lerúgnád,
amiben eltitkoltan fáj a lábad;
ha nem panaszkodnál újra meg újra,
hogy napról-napra kevesebbre futja,
mert jóságodból hitvány emberekre
áldoztál könnyelműen túl sokat;
ha csípéseid nyomát kenegetve
kihúznád a saját fullánkodat;
ha nem mindig a hegy csúcsát csodálnád,
amit a nap vakító fénybe vont,
de észrevennéd a riadt bogárkát
a lábad előtt, nehogy eltaposd;
ha ékestollú madarak helyett
a tenyeredből egyszer megetetnél
egy ázott verebet;
ha időnként a füled is befognád,
hogy annyi bolondító zaj után
meghallgasd a csend mondanivalóját;
ha egyszer végigálmodnál egy álmot
és elhinnéd a hihetetlent;
ha arra nevetnél, aki veled van
és nem azután néznél, aki elment;
ha elfogadnád tövissel a rózsát
és feltétel nélkül szeretni mernél –
milyen boldog lehetnél!
Fésűs Éva asszonynevén Temesi Lajosné, (1926-2019),
Kossuth-díjas magyar írónő.