Fésűs Éva: Ha...

 

Ha visszavarrnád a letépett gombot
   és összeöltenéd, ami szakadni kezdett;
ha belátnád, hogy ideje levetned
   hamis gyöngyökkel díszített ruhádat,
   s a büszkeléptű cipőt is lerúgnád,
   amiben eltitkoltan fáj a lábad;
ha nem panaszkodnál újra meg újra,
   hogy napról-napra kevesebbre futja,
   mert jóságodból hitvány emberekre
   áldoztál könnyelműen túl sokat;
ha csípéseid nyomát kenegetve
   kihúznád a saját fullánkodat;
ha nem mindig a hegy csúcsát csodálnád,
   amit a nap vakító fénybe vont,
   de észrevennéd a riadt bogárkát
   a lábad előtt, nehogy eltaposd;
ha ékestollú madarak helyett
   a tenyeredből egyszer megetetnél
   egy ázott verebet;
ha időnként a füled is befognád,
   hogy annyi bolondító zaj után
   meghallgasd a csend mondanivalóját;
ha egyszer végigálmodnál egy álmot
   és elhinnéd a hihetetlent;
ha arra nevetnél, aki veled van
   és nem azután néznél, aki elment;
ha elfogadnád tövissel a rózsát
   és feltétel nélkül szeretni mernél –
   milyen boldog lehetnél!

Fésűs Éva asszonynevén Temesi Lajosné, (1926-2019),
Kossuth-díjas magyar írónő.