2020. február 27., csütörtök

Reményik Sándor: Mindenki megy...

saját fotóm: Tóparti sétaút...(H.Gy.)



Vagy így, vagy úgy, de mindenki siet
Mostanában tőlem valahova -
Nem volt ily kurta azelőtt a perc,
S az óra ily kiszabott, mostoha.
Mindenki megy és mindenki lohol,
Egyik csomagol - másik haldokol.
Vagy messze néz, vagy éppen sírját ássa:
Jövevények és vándorok vagyunk
És nincsen itt senkinek maradása. -
Néha borzadok s fázom élni, lenni:
Ebben a maradástalan világban
Nekem is útra kellene már kelni...
Körülnézek: ma este merre menjek?
S lassanként nem lesz már többé hova,
Nem lelek többé otthont, menhelyet -
Szabott a perc, az óra mostoha.
"A világ végezetéig veled!"
Ezt Jézus mondta, s ő is messze van,
Emmausba betért egy pillanatra - -
S a végtelen elnyelte nyomtalan.

Reményik Sándor (1890-1941) költő, a két világháború közötti 
erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja.

2020. február 22., szombat

Fodor Ákos: Aszinkron...

saját fotóm: Tükröződés...(H.Gy.)

Nem én kések.
A világ siet.


Fodor Ákos (1945-2015) magyar költő és műfordító, 

a magyar haiku egyik leghíresebb mestere.

2020. február 21., péntek

Várnai Zseni: Szolgálj szívem...






Csak kis kitartás! - biztatom magam,

még futni kell, még minden messze van.
Szolgálj, szívem, még egy kicsit nekem,
jaj, meg ne állj az úton hirtelen,
sok a dolgunk még s nem mutathatom,
hogy a harcot már nem bírom nagyon,
és este, ha ágyamba roskadok,
érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok.

Kicsit nehéz volt, jól tudod, szívem,
elkoptunk, de ne sejtse senki sem,
higgyék csak azt: az óra jól ketyeg,
nem irgalmaznak ám az emberek,
csak hajtsd a vért, arcom piros legyen,
frissen induljak minden reggelen,
csak én tudom, ha ágyba roskadok,
estére már milyen fáradt vagyok.

Szemem árkos és ajkam szögletén
a két vonás már mély lett és kemény,
sokat sírtam; eső után a föld
ilyen barázdált, csapzott, elgyötört...
de ha mosolygok, mint ha nap kigyúl,
arcom hegy-völgye lágyan kisimul,
csak este, ha ágyamba roskadok,
érzem megint, nagyon fáradt vagyok.

Csak kis kitartás, - kip-kop... pontosan,
holnap sikerül minden biztosan,
a félúton, szívem, jaj meg ne állj,
kip-kop... tovább is híven kalapálj,
a hegynek föl kicsit nehéz az út,
szív kell hozzá, de aki odajut,
a csillagok közt csillagként ragyog...
csak este, este oly fáradt vagyok.

Sose pihentem, nem volt rá jogom...
Most meg-megállok s felfohászkodom:
- Ó Istenem, kicsit még el ne hagyj!
szegény szívem, te meg szaladj, szaladj...
Csak kis kitartás, még egy hős iram,
fussunk dalolva bátran és vígan...
de este már a dal is csak dadog;
altassatok el engem, csillagok!



Várnai Zseni (1890-1981), születési nevén Weisz Eugénia zsidó származású József Attila-díjas
költő, Peterdi Andor író felesége, Peterdi Mária írónő és Peterdi Gábor festőművész édesanyja.

 

2020. február 18., kedd

Faludy György: Mennyei logika...



saját fotóm: Kereszt és árnyéka...(H.Gy.)



Krisztus s az Úr ott állt az égi korlát

mellett. A földi rémségekre láttak.
A gladiátorok egymást gyilkolták
a cirkuszban, míg a nézők újráztak.

Egy satrafa a vak koldus kutyáját
verte agyon, hogy aprópénzt szerezzen.
Vihogó, ronda kamaszok ugrálták
körül rabszolgák testét négy kereszten

a Fórumnál. Isten e szörnyűségek
láttán elfordult, majd Krisztusra nézett:
"Menj a földre, fiam. Az emberek

gyalázata felér a magas égig.
Ha téged is felfeszítenek,
úgy bűneiket megbocsátom nékik."

(Budapest, 1999)

Faludy György, szül. Leimdörfer György Bernát József (1910-2006), angol nyelvterületen
olykor George Faludy Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, író

2020. február 17., hétfő

Fodor Ákos: Kis gyakorlat...

saját fotóm: Nagy kék ég...(H.Gy.)

gondolj egy súlyra,
melyet letehettél és
lélegezz mélyet


Fodor Ákos (1945-2015) magyar költő és műfordító,
a magyar haiku egyik leghíresebb mestere.

Harmati Gyöngyi: Április...(Képes naptár 4.)



Árvai Márta festménye...

A szeleburdi kistestvér, 
április is megmutatja tudományát,
Vásott kölyökként hol a télbe,
hol a nyárba nyargalászik.

Rakoncátlan szelekkel pirosra fújatja 
a gyerkőcök arcát. A Nap mosolygó sugaraival
kipattintja a szunnyadó rügyeket.

A szundikáló természet új életre kel.
Virágba borul a kert, a rét.
Gyermekkacaj röppen szerteszét.

                                                                 Harmati Gyöngyi
                                                                       S.D.G.


                                                           
                                                    Megjelent a POET.hu oldalon:
                                                  https://www.poet.hu/vers/284132



2020. február 13., csütörtök

Nem gondolta meg magát...




"Számtalan okot adtam már Krisztusnak arra,
hogy ne szeressen, egyik miatt sem gondolta meg magát."

(Forrás: internet)

2020. február 11., kedd

Egyszerű terápia...(Egy gyógyító találkozás története)

saját fotóm: Utcai szobor...(H.gy.)


(Az üzletember és a szegény asszony találkozása...)
Egy igen elfoglalt, rohanó életet élő üzletember súlyos depresszióba esett. Állandóan a hasznot, a saját nyereségét hajszolta, s attól rettegett, mi lesz, ha veszteségek érik a tőzsdén.
Állapota egyre rosszabb lett, így pszichológushoz fordult. A szakember vidéki levegőt és kikapcsolódást ajánlott neki. Mivel az üzletember már a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudott dolgozni az erősödő depressziója miatt, végül rászánta magát, hogy a hegyek közé, egy eldugott kisvárosba utazik néhány hétre. Amikor odaért, alighogy leszállt a vonatról az aprócska kis állomáson, egy szerencsétlen, kopott ruhás asszonykára lett figyelmes.
Zokogva szorította magához néhány éves kisgyermekét, aki lázasan, félájultan feküdt a karjaiban. Az asszony odafordult az üzletemberhez.
„Kérem, nem tudná megmondani nekem, merre van az orvos rendelője? Nagyon beteg a kisfiam, a karomban hoztam el a távoli kis falunkból. Már nem bírja sokáig.”
Az üzletember így felelt: „Nem, sajnos nem tudom, hol az orvosi rendelő, én sem vagyok idevalósi. Azonban épp az imént rendeltem taxit, hogy vigyen el a szállodába. Amint megérkezik, azonnal megkérem, hogy előbb magukat vigye el az orvoshoz. Én ráérek utána is a szállodába menni, semmi sietős dolgom nincs.” És valóban így is tett. Utasította a taxist, hogy szállítsa az asszonyt és a beteg kisfiút az orvos házához, sőt még a fuvardíjat is kifizette.
Amikor a hálás asszonyka könnyei között is mosolyogva búcsút intett neki a taxi ablakából, az üzletember meglepődve konstatálta, hogy máris mennyivel jobban érzi magát.
Másnap levelet írt a pszichológusnak. „Hálás vagyok, hogy elküldött kikapcsolódásra ide a hegyek közé. Egy nap telt el, és sokkal jobban vagyok. Persze nem a vidéki levegő segített ilyen gyorsan, dehogyis! Inkább arra jöttem rá, hogy másokat segíteni, másokat szeretni sokkal nagyobb boldogság, mint állandóan csak saját magammal foglalkozni.”

(Forrás: internet)

2020. február 8., szombat

Harmati Gyöngyi: A boldogság művészete...

Felirat hozzáadása



Mi a boldogság? - kérdezi
Öreg, fiatal, gazdag, szegény,
Mindenki ezt kutatja, és
Mindenki máshol és másban
Leli meg, vagy meg sem találja.

Ha van szép családom, jó munkám,
És még egészséges is vagyok.
Hát persze, hogy ilyenkor boldog vagyok,
De ha egy nap arra ébredsz,
Hogy mindezek semmivé foszlottak,
Mint a délibáb az alföldi rónán.

Mihez kezdesz szegény magaddal?
Siratod, ami elmúlt vagy nem is volt?
Ha minden jól megy, könnyű
Boldognak lenni. Próbáltál már
Megelégedni egyszerűbb élettel?

Ételekkel dúsan megrakott asztal,
Ruhákkal tömött gardrób nélkül is
Lehet derűs szívvel boldognak lenni.
Akik ezt megtapasztalják, az élet
Iskolájában jelesre vizsgáznak

A boldogság művészete órán.

                                                                  Harmati Gyöngyi
                                                                          S.D.G.




                                                         Megjelent a POET oldalán:                                                                                                                  https://www.poet.hu/vers/280222
                                                     Megjelent a Holnap magazinban:
Megjelent nyomtatásban: Kárpáti Petronella: Boldogságra vágyunk c. könyvében:


Harmati Gyöngyi: A tékozló leány...



Cseppnyi újszülöttként megérkeztem e földi planétára.
Az érzékeim még nem fogták fel a teremtett világ ezernyi
Hangját, csodaszép színeit, édes-keserű illatát.
Még magatehetetlenül bámultam a világba.
Még nem tudtam semmi rosszat elkövetni.

Miközben napról-napra fejlődtem. Napról-napra
Nőtt bennem a mindentudónak gondolt értelem.

Óriásira dagadt és minden jót maga alá temetett.
Ó, bárcsak maradtam volna meg csecsemőnek.

Kaptam mindent, mi emberséges emberré tehet.
Kaptam ingyen, és ó jaj mit tettem vele?
Eltékozoltam, 
mintha örökké tartana.
Mintha nem kéne elszámolnom vele.

 
Tékozoltam időt, életerőt, egészséget.
Kedvező alkalmakat mulasztottam el örökre.
Vesztegeltem, mint a vakvágányra állított vonat.
Nem tudtam hová, merre induljak.

Csak azt tudtam innen el, menekülni amíg lehet.
Amíg bírok, amíg van hová, amíg még nem késő.
Még nyitva a kegyelem ajtaja, ki tudja meddig?
Még visszavár mennyei jó Atyám, még van remény.



Harmati Gyöngyi
        S.D.G.

Megjelent a POET versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/288699
További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Weöres Sándor: A gondolatok színe és visszája....

saját fotóm: Vihar után...(H.Gy.)

"Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e, vagy sötétet; mert amit gondoltál, megteremtetted."
Weöres Sándor (1913-1989) Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, író,
műfordító, irodalomtudós. Felesége Károlyi Amy költő volt.


Harmati Gyöngyi: Valamikor...

saját fotóm: Őszi falevél...(H.Gy.)

Az idő végtelen horizontján megszülettem valamikor...
Az idő egy Isten által kijelölt pontján elmúlok valamikor...

Lét és nemlét e két láthatatlan pontja között a
távolság könyörtelenül fogy napról napra.
Felkavaró kérdések az álmot messze űzik,
az éjszaka árnyai hűséges szövetségestársaim.

- Mennyi őszinte sóhaj szállt fel az égbe?
- Mennyi szívdobbanás halt el némán hiába?
- Mennyi könnycsepp égetett lyukat az idő szövetén?
- Mennyi mosoly szőtt hálót köztem s közötted?
- Mennyi szó maradt kimondatlan fogsorod börtönében?
- Mennyi szeretet ragadt önzésünk pókhálójába?
- Mennyi simogatás maradt sután, mozdulatlan?

Te tudod a választ?
2019. november
Harmati Gyöngyi
S.D.G.


Megjelent a POET.hu oldalán:
https://www.poet.hu/vers/279009

További saját verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

2020. február 6., csütörtök

Franz Kafka és az elveszett baba...


saját fotóm: Utcarészlet...(H.Gy.)

"Franz Kafka, aki egyébként sosem nősült meg és nem is voltak saját gyerekei, egyszer Berlinben találkozott az utcán egy zokogó kislánnyal. Odalépett hozzá és megkérdezte tőle, hogy miért sír. A kislány azt válaszolta, azért, mert elvesztette kedvenc babáját. Kafka és a lány elkezdték együtt keresni a környéken a játékot, de sajnos nem jártak sikerrel. Kafka azt mondta, találkozzanak másnap is és folytassák a keresést.
Másnap, amikor továbbra sem találták a babát, Kafka elővett a zsebéből egy levelet, amiről azt mondta, a baba üzenete. Ez állt benne: "Kérlek, ne sírj, elmentem világot látni. Minden nap írok neked és beszámolok a kalandjaimról."
Kafka élete végéig minden áldott nap találkozott a lánnyal és újra meg újra felolvasott neki egy-egy levelet, amelyben a baba "beszámolt" a kalandjairól. A kislány nagyon boldog volt és izgalommal várta mindig a találkozást és a híreket szeretett babájától.
Aztán egy nap Kafka egy babával érkezett a találkozóra, amit egy levél kíséretében átadott a kislánynak. A levélben pedig az állt: "Megérkeztem".
A lány azt mondta, ez nem az ő babája, az ő babája másképp nézett ki. Kafka átadott egy másik levelet is: "Az utazásaim megváltoztattak engem."- A kislány átölelte a babát szeretettel és hazavitte.
Évekkel később, amikor lányból nő lett, a babában talált elrejtve egy levelet. Az aprócska papíron Kafka kézírásával ez szerepelt: "Van, hogy amit nagyon szeretünk elveszítjük, de a végén a szeretet mindig visszatér, csak másként vagy más képében."

Forrás: internet
Franz Kafka (1883-1924), német nyelven alkotó csehországi születésű zsidó író, a 20. századi
irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja.
 

2020. február 2., vasárnap

Harmati Gyöngyi: Védőburokban...

saját fotóm: Óra egy londoni utcán...(H.Gy.)
 (61. születésnapomra)

Életem kozmikus óráján a mutató szép csendesen
A 60-as számról átsiklik a 61-es számra.
Íróasztalomon a naptár fekete betűkkel hirdeti
Ma július hónap negyedik napja, szombat van.
Ezen a reggelen is halkan, de szelíden felébresztettél
Istenem, mint ahogy ez már máskor is megtörtént velem.
Készítettél számomra egy újabb csodálatos napot.
Adtál hozzá 24 órát, számtalan jó és rosszabb pillanatot.
A Föld és az Ég szereteted ezernyi rezdülésével
Van átitatva. Felbecsülhetetlen értékű ajándékaid,
Mint az égen tündöklő napból a fénylő, melengető
Napsugarak feltartóztathatatlanul áradnak felém.

Jóságod védőburkába zárt aprócska életem
 minden
Másodpercét végtelen boldogsággal töltöd be.

Néha felhőt is teremtesz fölém, hogy megvédjen
És megerősítsen a rám váró feladatokban.

Bármennyi is legyen még életem ideje,
Tudom teljes békében Tereád bízhatom.
Bármit mérjen ki rám irgalmas kezed,
Hálás szívvel mindent előre megköszönök.

(Íródott 2020-ban.)

Harmati Gyöngyi
      S.D.G.

Megjelent a POET versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/290332
Megjelent a Holnap magazinban:
http://holnapmagazin.hu/vers.php?vers_id=55561

További verseimet az alábbi linken olvashatód:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

2020. február 1., szombat

Dr. Vankó Zsuzsa: Krisztus ítélőszéke előtt...

saját fotóm: Kereszt és árnyéka...(H.Gy.)


Dr. Vankó Zsuzsa a Sola Scriptura Teológiai Főiskola tanárának
www.sola.hu
előadása, Krisztus ítélőszéke előtt címmel hangzott el...
Gondolatok a végső, egyetemes ítéletről....

https://www.youtube.com/watch?v=qPAskHZ5n5g