Az órásműhelyben...(tanulságos történet)

saját fotóm: Óra...
Készült Londonban a Monument Emlékműnél...(H.Gy.)

Tanulságos történet amely egy órásműhelyben játszódik. Egy fiatal óra két idősebb társa közé kerül. Az egyik aggodalmat kelt benne a jövőjével kapcsolatban, míg a másik jó tanácsokkal oldja fel aggodalmát.

Egy órásműhelyben a polcra tettek egy éppen elkészült kis órát. Ott állt két idősebb óra között, amelyek buzgón ketyegték másodperceiket.

- Úgy, most tehát rajtad a sor – mondta az egyik a kettő közül. – Sajnállak! Most ugyan vidám vagy, de várj csak, majd ha egy évben több mint 31 milliószor ketyegsz, akkor erőd végén leszel.
- Micsoda, 31 milliószor ketyegni! – kiáltotta ijedten az újonnan jött.
- Arra sosem volnék képes! – és kétségbeesésében azonnal meg is állt.
Ekkor beleszólt a beszélgetésbe a másik óra:
- Te buta jószág, minek hallgatsz ilyen szóbeszédre? Nincs semmi baj. Egyszerre mindig csak egyet kell ketyegned. Próbáld meg újra, ugye, ez nem is nehéz? És most még egyet, ezt is ugyanolyan könnyen megy, és most csak így mindig tovább.
- Ó, hát ez egyenként nem is nehéz! Akkor újra kezdem! – kiáltott megkönnyebbülve az új óra. Összeszedte magát, és bátran ketyegett tovább, egyszerre mindig csak egyet. Nem számolta sem a napokat, sem a hónapokat, de az év végére 31 milliót ketyegett, és szinte észre sem vette.

Bár csak mi, keresztények is csak egyik másodpercet a másik után vennénk, és nem az egész évet egyszerre!

Az ÚR imádságában a Miatyánkban „mindennapi” szükségleteinkről van szó

„ Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap (jövő) majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Máté 6:34). 

És ez az ígéret négyezer év után is érvényes:

„....élteden át tartson erőd!” (5. Mózes 33:25)

Luther Márton: Isten túláradó jóságáról...

Arvai Marta festménye...

„Az evangélium veleje és alapja az, hogy mielőtt példát vennél Krisztusról, felismered és
elfogadod Őt, mint Isten ajándékát és adományát, amely immár a tiéd… Lásd, ez a helyesen
felismert evangélium, ez Isten túláradó jósága, amit egyetlen próféta, apostol vagy angyal
sem ábrázol teljes egészében, s egy szív sem volt képes eléggé csodálni és megragadni…

Ez a hit vált meg téged bűntől, haláltól és pokoltól, ennek segítségével győzöl le mindent. Ó, nem lehet erről eleget beszélni, kár, hogy az ilyen prédikációra nem hallgat a világ… Ha már elfogadtad Krisztust mint üdvösséged alapját és velejét, akkor következik a második pont, hogy példát végy róla, s úgy szenteld magad felebarátod szolgálatára, ahogyan – mint láttad – Ő néked szentelte magát. Lásd, ettől kap erőre a hit és a szeretet, ezzel teljesedik be Isten parancsolata, ekkor tud az ember bármit megtenni és elviselni, boldogan és félelem nélkül.”
(Mi az evangélium?, Magyarországi Luther Szövetség, Bp., 1995, 8–9. o.)


Luther Márton (1483-1546), protestáns reformáció szellemi atyja, lelkész, reformátor.
Ágoston-rendi szerzetesként lett teológus és professzor, a wittenbergi egyetem bibliatanára. 

Ferge Béla: Az egészséges zene - Feszültség és oldás...

saját fotóm: Csónakok a vízparton...(H.gy.)

Ferge Béla zenetanár előadása

https://www.youtube.com/watch?v=hrqZ-f4Red4

Gyökössy Endre: A derű és a humor a legjobb villámhárító...

saját fotóm: Mosoly-smile...(H.Gy.)

"A derű és a humor a legjobb kenőanyag az olykor megcsikorduló
házasságban... Ez a legjobb villámhárító. Még az öregedést is késlelteti."


(Gyökössy Endre: Házasságápolás c. könyvéből idézet)
Gyökössy Endre (1913-1997), református lelkész, pszichológus, egyházi író, költő.

A hajléktalan prédikátor története...

saját fotóm: Téli táj...(H.Gy.)

Egy hideg téli napon történt. A templom parkolója hamar megtelt. Ahogy kiszálltam a kocsimból, arra lettem figyelmes, hogy a testvérek valamit sugdolóznak, miközben bemennek a gyülekezetbe. Ahogy közelebb értem, észrevettem egy embert, amint támaszkodik a templom falának. Már majdnem egészen lefeküdt, mintha aludna. Egy hosszú, nagyon rongyos viharkabát volt rajta és egy kalap a fejére húzva, hogy már az arcát sem lehetett látni. Egy kb. 30 éves cipő volt rajta, ami olyan kicsi volt rá, hogy kilógtak a lábujjai. Gondoltam, hogy hajléktalan és hogy alszik, így bementem a templom ajtaján. Bent elkezdtünk beszélgetni. Szóba került a kint fekvő hajléktalan is. Az emberek csak mosolyogtak és suttogtak, de senki sem volt hajlandó behívni, hogy üljön le. Én sem. Néhány perc múlva elkezdődött az istentisztelet. Mindenki a prédikátort várta, hogy foglalja el a helyét, és szóljon az Igéből, amikor kinyílt az ajtó. Bejött a hajléktalan, fejét lehajtva végigsétált a padok között. Az emberek zavarban voltak és suttogtak, meg arcokat vágtak. Végigment a szószékig, ahol aztán levette e kalapját és a kabátját. Elszorult a szívem. Ott állt a prédikátorunk... ő volt a hajléktalan. Senki sem szólt egy árva szót sem.

A prédikátor elővette a Bibliáját és letette. "Testvéreim, azt hiszem, nem kell mondanom, hogy miről fogok ma prédikálni." Aztán elkezdett énekelni egy éneket, amelynek így hangzottak a szavai:

"Ha tudok segíteni valakin, amint elmegyek mellette. Ha tudok egy vidám szót, mi megnevettette.Ha meg tudom mutatni, hogy az ő útja helytelen, akkor már nem hiábavaló az életem." 

Vajon hiábavaló az én életem? 

         "Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak."   
          (Jakab 4:17)

Anthony de Mello: ÉLETMENTŐ ÁLLOMÁS...(Az egyház története)

saját fotóm: Csónakok a Deseda-tó partján...(H.Gy.)

(Az egyház története) 

Sziklás tengerparton, ahol a hajók gyakran zátonyra futottak, csak egy kis omladozó életmentő állomás állt. Egy kunyhóból és egy csónakból állt az egész, de az a pár ember, aki ott dolgozott, nagyon elkötelezett volt. Szemüket állandóan a tengeren tartották, magukkal és biztonságukkal nem törődve, félelem nélkül tengerre szálltak a vihar kellős közepén, ha egy hajótörésnek csak a legkisebb hírét vették. Sok életet mentettek meg így, és az állomás híres lett. Ahogy az állomás híre nőtt, úgy nőtt a környék lakosainak is a vágya, hogy valahogy kapcsolatba kerüljenek annak nagyszerű munkájával. Nagylelkű adományaik és önkéntes munkájuk új tagok jelentkezését eredményezte, új csónakokat vettek, és új személyzetet képeztek ki. A kunyhó helyére is egy kényelmes épület épült, ami a tengerből kimentett hajótöröttek minden szükségletét kielégítette, és természetesen, mivel hajótörés nem történik minden nap, közkedvelt hellyé vált, egyfajta helyi klubbá. Ahogy telt az idő, a tagok annyira belemerültek a társasági életbe, hogy szinte semmi kedvük sem maradt az életmentéshez, bár a jelvényükön továbbra is ott díszelgett az életmentő mottó. Valójában, ha néhány embert mégis kimentettek a tengerből, az csak nyűg volt számukra, mert a hajótöröttek piszkosak és betegek voltak, összepiszkolták a szőnyegeket és a bútorokat. Nemsokára a társasági élet eseményei annyira megszaporodtak, az életmentő tevékenység meg olyan kevés lett, hogy az egyik gyűlésen összetűzésre került sor. Néhány tag azt hangsúlyozta, hogy illene visszatérni eredeti céljukhoz és tevékenységükhöz. Szavazásra került sor, s a bajkeverőket, akikről kiderült, hogy igencsak kisebbségben vannak, távozásra kérték fel. El is mentek. Kissé lejjebb a parton olyan önzetlenséggel és bátorsággal folytatták tevékenységüket, hogy nemsokára hősiességüknek híre kelt. Erre aztán a taglétszámuk megnövekedett, a kunyhójukat felújították, és lelkesedésük kialudt. Ha valaki ma arra a környékre vetődik, jó néhány exkluzív klubot talál a part mentén. Mindegyik jogosan büszke az eredetére és a hagyományaira. A hajók még most is zátonyra futnak arrafelé, de azzal már nem nagyon törődnek.

Albert Einstein: Az univerzum törvényének szelleme...

"Bárki, aki komolyan foglalkozik a tudomány művelésével, arra a meggyőződésre jut, hogy
az univerzum törvényeiben olyan szellem nyilvánul meg, amely az embernél jóval hatalmasabb,
és amellyel szemben korlátozott erőnket tekintve szerénnyé kellene válnunk."

Albert Einstein (1879-1955), elméleti fizikus.

J.S.Bach: János-passió...

Bach János-passiója Jézus szenvedéstörténetét és halálát jeleníti meg János apostol evangéliuma
alapján. A mű 1723 Nagypéntekére íródott; csodálatos keveréke színházi műnek és oratóriumnak. Monumentális zenedarab.

https://www.youtube.com/watch?v=ftUWuMVYlYg&t=385s

Johann Sebastian Bach (1685-1750) barokk-kori német zeneszerző,orgonista,hegedűművész,
a zeneművészet kiemelkedő egyénisége, a protestáns egyházi zene jeles képviselője.
A Lipcsei Szent-Tamás templom karnagya.

Kós Károly: Ingyen ajándékok...

saját fotóm: A sárvári arborétumban járva...
(H.Gy.)

„Megtanultam megelégedni azzal, amit a sors számomra juttatott: az egészséget, a
családomat és az Úristennek azt a sok-sok szépségét, amit az emberek nem tudnak
elrontani és megcsúfolni, s ami ingyen ajándékként jut minden embernek, csak a
szemét kell kinyitni a látásra, fülét a hallásra és lelkét a befogadásra.”


Kós Károly (1883-1977), magyar építész, író 

E.G.White: Vándorlás a keskeny ösvényen, avagy ki tartja fenn a kötelet?

"A szűk kapun menjetek be. Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan járnak rajta.De az életre vezető ajtó szűk, az ösvény keskeny és csak kevesen találják meg."Máté 7:13-14.

"Amikor 1868 augusztusában Battle Creekben voltam, azt álmodtam, hogy egy tömegben vagyok. Az összegyűltek egy része útra készülődött. Jól megrakott kocsikkal haladtunk az úton, amely a hegyre vitt. Az út egyik oldalán mély szakadék volt, a másik oldalán magas, sima fehér fal, amely olyan volt, mint a szobafalak kemény és meszelt vakolata.
  Mikor tovább utaztunk, az út mindig keskenyebb és meredekebb lett. Kénytelenek voltunk egészen a falhoz lapulni, hogy a szakadékba ne essünk. Amikor ezt tettük a lovakon lévő csomagok a falhoz nyomódtak, melyek a mélységbe zuhantak. Tovább lovagoltunk nagy félelemmel, hogy az út keskenyebb részeinél elveszítjük egyensúlyunkat és lezuhanunk. Ilyenkor mintha egy kéz megfogta volna a gyeplőt és átvezetett ezeken a veszélyes helyeken.
  Amikor az ösvény keskenyebb lett, felismertük, hogy a lovakon való utazás többé már nem biztonságos és otthagyva lovainkat, gyalog folytattuk utunkat libasorban egymást nyomon követve. Ezen a helyen a tiszta, fehér fal tetejéről kötelet eresztettek le, melyeket azonnal megragadtunk, hogy egyensúlyunkat fenn tudjuk tartani. A további utazásnál ezek a kötelek velünk együtt haladtak. Az ösvény végül olyan keskeny lett, hogy arra a meggyőződésre jutottunk, hogy cipő nélkül biztosabban folytathatjuk utunkat. Levettük cipőnket és egy darabig ezek nélkül mentünk. Nemsokára elhatároztuk, hogy harisnya nélkül biztosabb lesz az út, ezeket is levetettük és mezítláb mentünk tovább.
  Most azokra gondoltunk, kik nem szokták meg a fáradalmakat és nehézségeket. Hol lehettek ezek? Nem voltak közöttünk. Minden változásnál visszamaradtak egyesek és csak azok maradtak velünk, akik hozzászoktak a teherbíráshoz. Az út nehézségei még inkább sarkalta őket, hogy a végét elérhessék.
  Mindig nagyobb lett a veszély, hogy az útról leesünk. Egészen a falhoz lapultunk, de az ösvény olyan keskeny volt, hogy lábainkat nem tudtuk teljesen ráhelyezni. Ekkor majdnem teljesen a köteleken csüngtünk és így kiáltottunk: "Fent tartanak bennünket! Fent tartanak bennünket!" Az egész csapat ezeket  a szavakat mondta. Megborzadtunk, amikor a vigalomnak és a dorbézolás hangjai a mélységből fülünkbe jutottak. Hallottuk az istentelen átkokat, a durva tréfákat és a közönséges bűnös dolgokat. Hallottuk a zenét és a hangos nevetést, átkokkal és panaszokkal vegyülve és most még jobban ügyeltünk arra, hogy a keskeny ösvényen maradjunk. Többnyire kénytelenek voltunk teljes súlyunkkal a kötélen lógni, ami állandóan vastagabb lett. Láttam, hogy a szép fehér fal vérfoltos. Bánat lopózott szívünkbe, hogy a falat vérfoltosan láttuk. Ez az érzés azonban csak egy szempillantásig tartott, mivel nemsokára azt gondoltam, hogy ennek így kell lenni! Azok, akik követnek minket, erről tudják meg, hogy mások már mentek ezen a keskeny nehéz úton és a célt elérik majd, ha mások is képesek voltak tovább menni ők is megtudják azt tenni. Ha fájó lábukból kiserken a vér, nem fognak elbátortalanodni, hanem tudják, látva a falon a vért, hogy mások ugyanezt a fájdalmat elviselték.

  Végül egy nagy szakadékhoz értünk, ahol ösvényünk véget ért. Nem volt semmi amire lábunkat helyeztük volna. Csak a kötelekre bízhattuk magunkat. Megrémülve és suttogva kérdeztük: "Mire van a kötél erősítve?" Férjem előttem volt. Nagy verejtékcseppek hullottak homlokáról, nyakán és homlokán az erek kétszerte jobban kidagadtak, mint máskor és ajkait elnyomott, kínos nyögések hagyták el. A verejték hullt az arcomról és olyan kínt éreztem, amilyet még soha. Borzalmas harc állt előttünk. Ha itt elbukunk, akkor az utunk eddigi nehézségeit hiába szenvedtük át. Előttünk a szakadék másik oldalán egy gyönyörű, fűvel benőtt szép rét volt. Nem láttam a Napot, azonban világos, szelíd sugarai aranyhoz és ezüsthöz hasonló fénnyel árasztották el a rétet. Semmi földi dolog sem hasonlított szépségben és dicsőségében e mezőhöz. De átjutunk-e? Volt a rettenetes kérdés. Ha a kötél elszakad, elveszünk.

  Újra nyomasztó félelemmel suttogtuk e szavakat: "Ki tartja a kötelet?" Egy pillanatig vonakodtunk előre menni. Aztán így kiáltottunk: "Egyetlen reményünket a kötélbe helyezzük. Az egész nehéz úton tőle függtünk. Nem fog minket most sem elhagyni." Azonban még mindig tétováztunk és nagy szükségben voltunk. Azután e szavakat hallottuk: "Isten tartja a kötelet. Nem kell félnünk." Ezeket a szavakat a mögöttünk levők ismételték és hozzáfűzték: "Ő nem fog bennünket most sem elhagyni. Ő hozott eddig is biztonságban."

  Ezután férjem átlendült a szakadék felett a szép rétre. Én azonnal követtem. Óh, a megkönnyebbülés és a hála csodás érzése töltötte be szívünket Isten iránt. Hallottam, amint győzelmesen hangzott az Isten dicsőítése. Boldog voltam, teljesen, tökéletesen boldog."

E.G. White (1827-1915), amerikai keresztény írónő.
Életünk és munkánk c. könyvéből:
http://adventista.hu/egwhite/honlap/em/28.htm

Tudósok, akik hittek a hat napos teremtésben....

saját fotóm: Vadkacsák...(H.Gy.)

1. Ebben a kis írásban olyan tudósokat mutatunk be, akik hittek a hat napos teremtésben. A galéria nem teljes, mert nem lehetne olyan egykönnyen
   elkészíteni...
   
   1. John Napier 1550 - 1617 Feltalálta a logaritmust. Bevezette a tizedes törtek
   ma használatos jelölését. Feltalálta a róla elnevezett számolópálcát, a logarléc
   ősét. A gömbháromszögek kapcsán felfedezte a Napier analógiákat. Kepler segítsége volt. A matematika csak hobbija volt, a protestáns teológia volt a „szerelme”.
2. 2. Galileo Galilei 1564 - 1642
   Elsőnek vizsgálta teleszkóppal az eget. Felfedezte a Jupiter holdjait. A kísérletek általi kutatás egyik úttörője. Kritizálta a római katolikus egyház dogmáit, amik nem voltak biblikusak, de hívő volt. Ő írta: „Úgy gondolom elsősorban, hogy Istennek tetsző kijelenteni, hogy a Szent Biblia soha nem beszél igazságtalanságot, ha helyesen van értelmezve”.
3. 3. Johannes Kepler 1571 - 1630
   Megállapította a bolygók mozgásának a három törvényét. Felfedezte, hogy a dagályt a Hold okozza. Kutatásokat végzett a szemüvegek, távcsövek, emberi szem, és a fénytörés terén. Hitéért el kellett hagynia Graz városát, mivel nem akarta megtagadni protestáns voltát. Kepler írta: „Mivel mi, asztronómusok a Magasságos Isten „papjai” vagyunk, a természet könyve kapcsán, szükséges azért, hogy jó tanítók legyünk, nem a mi elménk dicsőségére, de mindenek felett Isten dicsőségére.”
4. 4. Robert Boyle 1627 - 1691
   A kémia atyja. Szorgalmazta a kísérleteket, a tudományos tételek alátámasztására. Felállította a gázok törvényét. A londoni Royal Society egyik alapítója. Protestáns hitéről számtalanszor tett bizonyságot. Közbenjárt Isaac Newtonért II. Károly királynál. A londoni tűzvész után sokaknak épít szállást. Nagy számú Bibliát nyomtattatott. A következőket mondta: „Az Ő munkájának ismerete által, megismerhetjük Istent”.
5. 5. Isaac Newton 1642 - 1727 Leírja a fizika törvényeit, beleértve a tömegvonzás törvényét. Optikai kísérleteket végzett felbontva a fényt prizmával. A matematikai analízis (integrálszámítás és differenciálszámítás) egyik megalkotója. „Hiszek a Bibliában, mint Isten Szavában, amit Istentől ihletett emberek írtak. Naponta tanulmányozom a Bibliát.” „Minden felfedezésem válasz imádságaimra.”
6. 6. Carol von Linné (Carolus Linnaeus) 1707 - 1778 Megalkotta a modern tudományos rendszerezés alapjait - a taxonómia atyja. Kidolgozta a modern tudományos nevezéktant – az élőlényekre alkalmazta a kettős elnevezést. A következőket írta: „A természet tanulmányozása fel fogja fedni Isten teremtett világának rendjét, ahogyan azt a szent alkotó elrendelte”.
7. 7. Leonhard Euler 1707 - 1783 Kezdetben református teológiát tanul, de Bernoulli meggyőzi református lelkipásztor édesapját, hogy engedje matematikát tanulni. 900 művet írt a matematikai kutatás és más területekről. Megvakulása után diktálta munkáit. Szinte egymaga alkotta meg a trigonometriát. Az örvényszivattyúk és a turbinák méretezését ma is az Euler egyenlet szerint végzik. Kálvinista hittel érvelt az ateista Voltaire ellen. „Mivel a Világegyetem egy mindenek felett bölcs Teremtő műve és alkotása, azért semmi sem foglal helyet úgy a Világegyetemben, hogy ne lenne maximum vagy minimum törvényszerűség benne.”
8. 8. Michael Faraday 1791 - 1867 
9. A legnagyobb kísérletező fizikus. A motor, generátor, transzformátor és elektrolízis „atyja”. Mértékegységek lettek elnevezve tiszteletére. A tudományok népszerűsítője. „Spekulációk? Nekem nincs egy sem. Én bizonyosságokban nyugszom: ‘mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra’.” 2. Timoteus 1:12
10. 9. Samuel F. B. Morse 1791 - 1872 Híres festő, szobrász, és korai fotográfus. A frissen alakult Egyesült Államok kérésére megfestette La Fayette tábornok képét. A távíró feltalálója – az első üzenete: „Íme mily nagy dolgot cselekedett Isten!”.
    A róla elnevezett kód vagy abc megalkotója. „Minél közelebb érek zarándoklatom végéhez, annál világosabb a Biblia isteni volta, annál fenségesebb és csodálatosabb Istennek a bűnbe esett ember állapotára való megoldása, és a jövő reménnyel és örömmel van megvilágítva.”
11. 10. John Herschel 1792 - 1871
    21 évesen a Royal Society tagja. Tökéletesítette híres édesapja távcsövét. Több mint 70000 csillagászati objektumot katalogizált. Újításokat vitt végbe a frissen felfedezett fényképezés terén. A következőket írta: „Minden emberi felfedezés egyre inkább erősíti a fentről jövő igazságokat és erősítik a Szentírásban leírtakat.”
12. 11. James Prescott Joule 1818 - 1889
    Üzletemberként hobbiból végzi a saját maga által finanszírozott kísérleteket. Leírja az energia megmaradás törvényét. Felfedezi a hő mechanikai egyenértékét. A Joule-kelvin effektus a hűtőgépek működési elvének alapja. Az energia nemzetközi mértékegységét róla nevezték el. Ezt írta: „Isten akaratának megismerése és a neki való engedelmesség után, a következő célunk az kell legyen, hogy megismerjünk valamit szent jellemvonásaiból, bölcsességéből, erejéből, és szeretetéből, amiről a kezei munkái beszélnek… Nyilvánvaló, hogy a természet törvényeinek ismerete nem kevesebb, mint Istennek az azokban kijelentett igazságainak ismerete.”
13. 12. Gregor Mendel 1822 - 1884
    Ágoston rendi szerzetes, a genetika atyja. 28.000 kísérletet végzett kereszteződésekkel. Felfedezte a domináns és recesszív géneket. 1866 adta ki munkáit, hét évvel Darwin után, de 35 évig figyelemre sem méltatták. Hittel vallotta: „Hajtott tehát a föld gyenge füvet, maghozó füvet az õ neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az õ neme szerint. És látta Isten, hogy jó. „ – 1 Mózes 1:12
14. 13. Louis Pasteur 1822 - 1895 Minden idők legnagyobb biológusa. A mikrobiológia, immunológia és járványtan megalapítója. Többet járult hozzá az emberi életek megmentéséhez, mint bárki más. A lépfene és a veszettség ellen fejlesztett ki vakcinákat. Kidolgozta a pasztörizálást. Kutatásai alapján elutasította a Darwinizmust. „Minél inkább tanulmányozom a természetet, annál inkább rácsodálkozom a Teremtő munkájára.”
15. 14. James Clerk Maxwell 1831 - 1879 Einstein mondta róla: „A legalaposabb és legtermékenyebb fizikus volt Newton óta.” Az elektromosság és mágnesesség területén végezte a kutatásait. Megszervezte a Cavendish Laboratóriumot. Elméletileg kimutatta, hogy a Szaturnusz Gyűrűje sok kis darabból áll. Sok költeményt tanult meg kívülről, és ő maga is írt költeményeket. Maxwell írta: „Taníts meg tanulmányozni a Te kezed munkáit, hogy alávessük a Földet a mi hasznunkra és megerősödjünk a Te szolgálatodban; és elfogadjuk a te áldott szavadat, hogy higgyünk Ő benne, akit te küldtél, hogy megmutassa szabadulásunkat és azt ahogyan megbocsáttatnak bűneink.”
16. 15. George Washington Carver 1864 - 1943
    Amerikai botanikus, vegyész, és agronómus. 325 dió, és 188 édes burgonya fajtát hozott létre, amik arra szolgáltak, hogy a gyapot ültetvények helye ismét termőföld legyen. A II. világháborúban 500 féle festéket dolgozott ki a hadsereg számára, mert az európai import csökkent. Bár szegény családból származott, Pasteur-höz hasonlóan minden találmányát szabaddá tette. „Szeretek úgy gondolni a természetre, mint egy non-stop sugárzó állomásra, amelyen keresztül Isten szól hozzánk minden órában, ha bekapcsoljuk a vevőt.”
17. 16. Henrietta Swan Leavitt 1868 - 1921
    2000 változó csillagot mért meg. A periódus-fényesség összefüggését fedezte fel. Leavitt munkája lett Edwin Hubble munkájának alapja. Megnyitotta az utat az Univerzum felmérése előtt. Nobel díjra jelölték, de már nem kaphatta meg, mert haza költözött Megváltójához. Hitvalló keresztyénként mondta: „Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve. – 1. Korinthus 15:41”
18. 17. James Irwin 1930 - 1991
    Egyike annak a 12 embernek akik jártak a Holdon. Elsőként vezette a Lunar Rovert, a Hold autót. Alapítványt hozott létre a bibliai helyek tanulmányozására. Ő mondta: „A repülés után Isten Lelke munkálkodott bennem, és egy növekvő érzés vett rajtam erőt: Isten újabb feladatot bízott rám.”
19. 18. Richard D. Lumsden 1938 - 1997 A legnagyobb elismerést kapta a parazitológia területén végzett munkájáért. Több száz dolgozatot írt. 30 PhD-st készített fel. Az egyetemről kidobták, miután hitre jutott Jézus Krisztusban, és kreacionista lett. Ezt írta: „A testem tiltakozása ellenére egyre közelebb kerültem Istenhez, és amikor megtaláltam, akkor értettem meg, hogy Jézus Krisztus érettem is meghalt, és hitemet belevettem, mint Uramba és Megváltómba.”
20. 19. Wernher von Braun 1912 - 1977
    Az űrkutatás egyik úttörője. Kidolgozta az Apollo Hold-rakétát. 25 díszdoktori címet és számos elismerést kapott. Ezeket mondta: „Ugyanolyan nehéz nekem megérteni egy olyan tudóst aki nem hajlandó elismerni egy felsőbb intelligenciát az Univerzum létezése mögött, mint megérteni egy teológust, aki elutasítja a tudományok előre menetelét… …az én tapasztalatom a tudományokkal vezetett engem Istenhez.”
21. 20. „A természettudományok poharából egy korty ateistává tesz, de a pohár alján ott vár Isten.” Werner Heisenberg (1901 – 1976)
    
    (Forrás: internetről válogatva)

E.G. White: A mértékletesség mindenben csodákat eredményez.

saját fotóm: Tükröződés...(H.Gy.)
Készült: Kaposvár, Deseda-tó...

"A mértékletesség és a rendszeresség fenntartása mindenben csodákat eredményez.
Ez fontosabb a körülményeknél vagy a született adottságainknál, annak a nyugodt és
kellemes életérzésnek a kialakításában, amely könnyebbé teszi életutunkat. Ezzel egy
időben felismerjük az önuralom erejét is, amely a legértékesebb eszköz arra, hogy
sikeresen fel tudjuk vállalni kötelességeinket és a kemény valóságot."

E.G.White  (1827-1915), amerikai keresztény írónő.
Írásai: http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/index.htm

Martin Luther King: A siker meghatározása...

Árvai Márta fotója...

"Hajlamosak vagyunk a sikert jövedelmünk vagy autónk nagyságával meghatározni,
nem pedig segítőkészségünk fokával vagy emberségünk érettségével."


Martin Luther King (1929-1968), amerikai baptista tiszteletes, polgárjogi harcos, politikai aktivista,
az afroamerikai polgárjogi mozgalom egyik vezető személyisége. 

Kémcsőbe zárt érzelmek...(egy érdekes kísérletről)

Elmer Gates professzor a washingtoni egyetem pszichológiai laboratóriumában érdekes biokémiai kísérleteket folytatott.

Kimutatta, hogy az emberi szervezetben lelki hatások, érzelmek következtében mérgek termelődnek. A professzor a következő kísérletet végezte el: cseppfolyós levegő elpárologtatásával -271 Celsius-fokra hűtött le kémcsöveket.

Különböző lelkiállapotban lévő egyének leheltek az üvegcsövekbe. Pár perc után az egészséges és normális lelkiállapotú ember kilégzésének párája színtelen cseppek formájában csapódott le a lehűtött üvegcső falára.

De ha a kísérleti alany erős haragot érzett abban az időpontban, a lecsapódó folyadék nem színtelen, hanem barna színű lett, bánat esetén szürke, lelkiismeret-furdaláskor pedig rózsaszín.

A csapadéknak természetesen nemcsak a színe, hanem a kémiai összetétele is más és más volt.  A kísérletek folyamán Gates professzornak lassanként elegendő ilyen anyag állt rendelkezésére ahhoz, hogy tengeri malacokkal végezhessen kísérleteket.

Amikor a barna anyagot beoltotta a kísérleti állatba, az eleinte rendkívül ingerlékeny lett, majd valóságos dührohamot kapott, fogaival nekiesett a ketrec falának. Gates többször megismételte a kísérleteit, és az eredmények reprodukálhatók voltak. Annak az embernek a leheletéből kiválasztott méreg, akiben erős gyűlölet tombolt, a kísérleti állatokat nyomban megölte.

A professzor megállapította, hogy tíz percig tartó erős gyűlölet elegendő mérget tartalmaz ahhoz, hogy azzal több személyt el lehessen pusztítani. Ez a méreg egyike a legerősebbeknek, amelyet a tudomány ismer.  A gyűlölet salakja

Az ember szervezete felszívja az érzelmek, gondolatok hatására képződő mérget, és így önmagát mérgezi meg vele. Ezek a mérgek éppúgy, mint a hormonok, már a legparányibb mennyiségben is igen hatásosak, és salakként gyülemlenek fel a szervezetben.

Valahányszor haragszunk vagy gyűlölködünk, a szervezetünk mérget választ ki. Ezt a mérget kétségtelenül az ellenségnek szánjuk. Azonban az ember ilyenkor önmaga esik áldozatul, ha nem korlátozza rosszindulatú érzéseit.

Érdekes dr. Vasant Lad közlése, mely szerint az elfojtott mohóság, birtoklási vágy a szívre és a lépre is hatással lehet, az elfojtott félelem és szorongás a veseműködésre,
de megváltoztathatja a vastagbél flóráját is.

Ennek eredményeképpen a has a képződő gázoktól felfúvódik és fájdalmat okoz (ezt a fájdalmat össze lehet téveszteni a szív- és májbántalmakkal).

Az elfojtott érzelmek az immunrendszerre is hatnak, és ez allergiás reakciókhoz vezethet (por-, virágpor-, ételallergia stb.).

Gates professzor kísérleteiből az is kiderült - s megállapítását már sokan igazolták -, hogy
a jó hangulat a szervezet számára rendkívül hasznos kémiai anyagokat állít elő, például endorfinokat, amelyek morfinszerű, fájdalomcsillapító vegyületek.

A tudósok újra, meg újra felfedezik, hogy a Biblia több ezer éves tanítása ma is igaz:
- szeresd felebarátodat (embertársadat)...Elmer R. Gates professzor (1859 – 1923) az emberi érzelmek kémiáját és pszichológiáját vizsgáló amerikai tudós és feltaláló.

Jules Massenet: "Meditation from Thais"

saját fotóm: Tóparti békesség...(H.Gy.)

A Meditáció ("Meditation") Massenet Thais c. operájából önállósult kis remekmű. A hegedűsök kedvelt darabja, mivel a hegedű viszi a vezető szólamot. Végtelenül lírai, a szakemberek szerint
éppen ezért kell nagyon vigyázni az előadónak, nehogy túlzásba vigye.

https://www.youtube.com/watch?v=o0IFbdUWFG8

Jules Massenet (1842-1912) francia zeneszerző. Leginkább operáiról híres, melyek nagyon ismertek
voltak a 19. század végén és a 20. század elején, de később feledésbe merültek. És csak az 1980-as
évek óta kerülnek elő ismét. 

Életed filmje így peregjen le?

saját fotóm: Óra...(H.Gy.)

Ahogy megszületünk, megállíthatatlanul elkezdünk menetelni a halál felé.
Szomorú ténymegállapítás, de sajnos nagyon igaz.
Kaptunk pár évtizedet, nagyobbrészt rajtunk áll, mivel, hogyan töltjük ki ezt az időt.
Létezik egy keresztény karikatúra, melynek címe: Életed filmje így peregjen le?
Melyen kilenc kis kép találóan ábrázolja az emberi életutat.
A képek felirata itt olvasható:

- Túl fiatal, hogy Istenre gondoljon
- Túl gondtalan, hogy Istenre gondoljon
- Túl öntudatos, hogy Istenre gondoljon
- Túl szerelmes, hogy Istenre gondoljon
- Túl elfoglalt, hogy Istenre gondoljon  
- Túl fáradt, hogy Istenre gondoljon
- Túl sok gondja van, hogy Istenre gondoljon
- Túl idős, hogy Istenre gondoljon
- Már túl késő, hogy Istenre gondoljon

"A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és
nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk." (Zsoltárok 90: 10)

E.G.White: Isten szeretete soha meg nem változik...

Árvai Márta festménye...

"Még ha minden emberi kötelék megszűnik is, ha barát baráthoz hűtlen lesz,
ha az anyák megszűnnek gyermekeiket szeretni, ha az ég és a föld elmúlnak,
Isten hozzánk való szeretete soha meg nem változik."

Ellen G. White (1827-1915) amerikai, keresztény írónő.
Jézushoz Vezető Út c. könyve:
http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/jvu/toc.htm

Weöres Sándor: Isten szava visszahat életünkre...

(H.Gy.)

Isten szavához, parancsaihoz többféle módon
viszonyulhatunk, és az visszahat életünkre, közérzetünkre:
Légy szigorú önmagadhoz, de ne gyötörd természetedet.
Bontsd le szeszélyeid, sóvárgásaid, nem azért, hogy
nélkülük nyomorogj, hanem, hogy folyhass, mint a víz,
és biztos lehess, mint az ég.
A szabály nem arra való, hogy beléje börtönözd magad;
legyen lakószobád, szabadon ki-be járhass, dolgod szerint.
A szabály semmit sem ér, ha elhatározás-szerűen viseled,
ha komoran és konokul csörömpöl rajtad; a szabály akkor
jó, ha érzéseidbe ivódik és finoman, hajlékonyan támogat.


Weöres Sándor (1913-1989), Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, író, műfordító, irodalomtudós. Felesége Károlyi Amy költő volt.

Túrmezei Erzsébet: Úton van feléd...

Árvai Márta festménye...

"Egy csoda úton van feléd!"
- írta valaki messziről
bátorító levélben neked.

De hadd írjak most én is levelet,
s beszélgessek benne Veled.
Örömmel, bátran, bizonyosan
hadd írjam meg, hogy
egy csoda kevés!
Nem egy, hanem száz és számtalan,
minden nap új csoda
van úton feléd!
Hogy letörölje könnyed,
hogy kútja legyen erőnek, örömnek,
szolgálatnak, bizakodásnak,
teherbírásnak,
megbocsátásnak,
megoldhatatlan kérdéseidre
váratlan megoldásnak!

Jézus Krisztusban
minden nap új csodák földje
nyílik eléd!
Száz és számtalan,
minden nap új csoda
van úton feléd!


Túrmezei Erzsébet (1912-2000),  evangélikus költő, műfordító, tanár

Túrmezei Erzsébet: A FORRÁSHOZ...

Árvai Márta festménye...

" Te nemcsak olyan forrás vagy, amelyik engedi magát megtalálni.
Te az a forrás vagy, amelyik maga indul el megkeresni a szomjazókat."
Sören Kierkegaard

Tiszta- bővizű csodálatos Forrás,
keresd tovább a szomjasakat!
Látod, mennyien vannak!
Posvány vizével oltják szomjúságuk.

Szomjaznak, életre, szeretetre,
irgalomra és bocsánatra, jóságra,
igazságra, örömre, igazi szabadságra.
Szomjazók számlálhatatlan serege!
Mi lesz velük, ha rád nem találnak?!

Milyen felfoghatatlan, ahogy elindulsz
megkeresni őket, ahogy szüntelen
útban vagy feléjük, meg se várva,
hogy ők keressenek!
Milyen csodálatos titok!

Boldog akit már megtaláltál,
s nem posványok mérgező vizét issza!
Ahogy ígérted,
nem szomjazik soha többé,
és belsejéből szeretet, öröm,
irgalom, jóság: élő víz fakad.

Krisztus-forrás, te áldott, drága, tiszta,
keresd tovább a szomjasakat!


Túrmezei Erzsébet (1912-2000),  evangélikus költő, műfordító, tanár

Túrmezei Erzsébet: IGEN, ATYÁM!

saját fotóm: Virágos mezőben...(H.gy.)

Igen, Atyám! Most már csak arra vágyom,
hogy míg fekszem a betegágyon,
Te nagyon meg tudj növekedni bennem,
s taníts meg újra kisgyermekké lennem.
Könnyű keresztem hogyne hordanám
örömmel, békén. Igen, Atyám!

Igen, Atyám! Most már csak arra kérlek,
ne haragudj, hogy amiért fel nem érlek,
hogy amiért utadat homály borítja,
és nem találom, hol a próbák nyitja,
nem tudja rögtön mondani a szám
örömmel, békén: Igen, Atyám!

Keresztül húztad, amit én akartam.
Felfedted bennem, amit eltakartam.
Minden erőmet szélbe szórtad széjjel.
Kerestem - nincs már... betakart az éjjel.
Csak a hit égett fényt ragyogva rám;
Köszönöm Néked: Igen, Atyám!

Olyan jó gyenge, erőtlennek lenni.
Olyan jó magam egészen letenni.
Olyan jó tudni, hogy semmit se érek,
semmit se bírok, gyarló földi féreg.
Kegyelem minden! Hogyne mondanám
hittel az Áment: Igen, Atyám!

Igen, Atyám! Gyönge erőtlen bárány,

pihenek most már jó Pásztorom vállán,

s Ő szelíden visz az úton előre,

híves forrásra, kies legelőre.

S hála dalával telik meg a szám:

Köszönöm Néked! Igen, Atyám!

Túrmezei Erzsébet (1912-2000),  evangélikus költő, műfordító, tanár

Túrmezei Erzsébet: Ahol ránk Jézus vár...

saját fotóm: Magányos pad...(H.Gy.)

Valami mindig vár.
Hol munka, lárma, hajsza,
hol a mindennapok küzdelme, harca,
hol keservek és kísértések,
próbák, bukások, szenvedések,
hol csend, csend, csend…
Kívül?
Vagy bent?
Valami mindig vár.

S Valaki mindig vár.
Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.
Ott a zajban, a mindennapokban,
küzdelmekben és feladatokban,
ott szenvedésben és kísértésben,
hogy felemeljen, őrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,
átvigyen tűzön és akadályon,
új erőt adjon új kegyelemben.

Mindenütt mindig vár,
de százszorosan vár ránk
-a csendben!



Túrmezei Erzsébet (1912-2000), 
evangélikus költő, műfordító, tanár.

Túrmezei Erzsébet: NEM MONDOTT FEL NEKEM...

Szolgálatára angyalok sietnek,
Parancsol viharoknak és szeleknek.
Megérteni, felfogni nem lehet,
Hogy meglátott, parányi porszemet,
És szolgálatába vett.

Szívemben ujjongva dalol a hála.
Kerek világon nincs jobb gazda Nála!
Mikor szolgálatába fogadott,
Nem csak munkát, drága feladatot,
Erőt is Ő adott.

Szent lelkét adta, segítsen, vezessen,
Sürgessen: soha ne időzzek resten.
Tekintete rajtam volt szüntelen,
Mindenre elég volt a kegyelem.
maga járt velem!

Talált volna annyi hűségesebbet,
Parancsainak engedelmesebbet...
Csoda irgalmát áldja énekem,
Hogy szolgálhattam hosszú éveken,
És nem mondott fel nekem.

Pedig annyiszor megtehette volna!
S én szegény, gyenge, engedetlen szolga
Türelmét, irgalmát dicsérhetem...
Mert ezután sem mond fel... sohasem!
Övé az életem!

Túrmezei Erzsébet (1912-2000),  evangélikus költő, műfordító, tanár

Túrmezei Erzsébet: A minta...

saját fotóm: Arborétumban járva...
(H.Gy.)

Mindig mosolyog és szeretve szolgál.

Tekintetéből távol fény ragyog.

Lényéből már a menny nyugalma árad.

El sose fárad.

Megsérteni semmivel nem lehet,

hisz nincsen benne kit megsérteni,

nincs énje. Földhöz nem köti már semmi.

Kész hazamenni.

Nincs neve. Krisztus nevében él.

Krisztus kezének csendes eszköze.

Krisztus lényének visszasugárzása:

hűséges mása.

Ím, itt a minta. Áldó két kezed,

én Mesterem, vezesse hát a vésőt!

Fájjon, ha fáj, én kegyelmedet zengem.

Készíts el engem!  


Túrmezei Erzsébet (1912-2000),  evangélikus költő, műfordító, tanár

Túrmezei Erzsébet: Fohász...

Árvai Márta festménye...

Keserű kérdések
egész özönével
kínoztam a lelkem.
Feleletet, választ
egyikre se leltem
nélküled, Úr Jézus.

Kegyelmeddel nyílt meg
mindegyik miértnek
titkos művű zára.
Tebenned találtam
életem céljára.
Tebenned, Úr Jézus.

Most már, bármi fájjon,
minek kérdjek? Tudom,
aranykalászt terem
fájdalmak vetése.
Áldott a Te kezed
minden vezetése.
Csak vezess, Úr Jézus! 


Túrmezei Erzsébet (1912-2000),  evangélikus költő, műfordító, tanár