José Luis Fernández: „A nő, aki semmit sem csinál”...(egy szobor Zaragoza városában)

 

A spanyolországi Zaragoza városában áll egy szobor, amely mellett az emberek önkéntelenül is lelassítják lépteiket. 

Népies elnevezése: „A nő, aki semmit sem csinál”. S ebben a névben keserű irónia rejlik.

A nőalak előrehajol a háztartás terhei alatt: mosógépek, vödrök, szerszámok és mindaz, ami a mindennapi otthoni munka jelképe. Mintha a végtelen teendők súlya görnyesztené meg. Kezei azonban közben szilárdan fogják gyermekei kezét.

Ebben sűrűsödik össze minden.

Gondoskodás.
Felelősség.
Csendes állhatatosság.

A szobrot José Luis Fernández spanyol művész alkotta 2001-ben. Szavak nélkül beszél arról, ami nemzedékeken át „láthatatlan” maradt. A fizetség, szabadnap és elismerés nélküli házimunkát gyakran magától értetődőnek tekintették — vagy éppen olyasminek, ami „nem is nagy dolog”.
Pedig éppen ez a „semmi” tartja össze a családokat. Ez őrzi a mindennapok ritmusát. Ez ad biztonságérzetet a gyermekeknek. 
Ez a szobor emlékeztető: a megszokott mozdulatok mögött mindennapos erőfeszítés áll. A tiszta otthon, a kimosott ruha, az elkészített étel mögött valakinek az energiája, ideje és szeretetteljes gondoskodása rejlik.
Talán gyakrabban kellene hálát adnunk azért, amit természetesnek veszünk.
Mert olykor a „semmittevés” azt jelenti: egy egész világ súlyát hordozni.

Albert Schweitzer: A fiatalság mércéje...

 

„A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. Az ember – akár tizenhat éves, akár hatvanhat – csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és a
dolgok szépségén. Olyan fiatal vagy, mint reményeid, olyan öreg, mint kétségeid. Olyan
fiatal vagy, mint önbizalmad, olyan öreg, mint félelmed. Fiatal, mint hited, öreg, mint csüggedésed. Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság, az ember, a föld, és a végtelenség hírnökeit.”

Albert Schweitzer (1875-1965), alias Oganga, avagy Nagy Fehér Varázsló elzászi
német teológus, lelkész, filozófus, orgonaművész, tanár, orvos, Nobel-békedíjas.

KÖSZÖNET és HÁLA, a békesség szigete blog 1.000.000.-ik meglátogatásának alkalmából...

 

             

 Kedves 1.000.000- dik Látogató!

Nem tudom pontosan Ki vagy és honnan "érkeztél" ide a Békesség szigetére...

ez talán nem is fontos annyira. Az a fontos, hogy itt vagy illetve itt jártál és
őszintén remélem máskor is visszajössz még?! Mi várni fogunk Rád!!!!

Szeretném Túrmezei Erzsébet: Mindig csak adni c. versével megköszönni,
hogy immár ha virtuálisan is, de Te is a Békesség szigete közösségéhez
tartozol. És nemcsak a kerek 1.000.000-dik látogatónak, hanem
MINDEN kedves szigetlátogatónak is. Hiszen nélkületek üres lenne a
Békesség szigete, Ti töltitek meg élettel.

És szeretném azt is megköszönni, hogy továbbadhatom az Istentől küldött 

"lélekszirmocskákat" és Te elfogadod. Kérlek add Te is tovább, hogy mások
is békességet, nyugalmat, vigasztalást találhassanak.

Hálás szeretettel várlak-várunk mindenkit, 
a Békesség szigete minden időben nyitva áll: 

                                                             Harmati Gyöngyi

Túrmezei Erzsébet: Mindig csak adni.
https://abekessegszigete.blogspot.com/2015/05/turmezei-erzsebet-mindig-csak-adni_29.html

A jó öreg kút csendesen ontja
vizét így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom:
csak adni, adni minden napon.

Ilyen kúttá kellene lennem.
Csak adni teljes életemben.
Mindig csak adni?

Ez terhet is jelenthet!
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?

Belenézek, tükre rám ragyog,
de hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom,
vidáman, csendben és szabadon.

Hadd éljek ilyen kút-életet,
osszak áldást és sok-sok szeretetet!
Nem az enyém, Krisztustól kapom,
egyszerűen csak továbbadom.
Túrmezei Erzsébet (1912-2000),  evangélikus költő, műfordító, tanár

A kis dolgok fénye....

"Minden kis viaszgyertya
megtanít bennünket arra,
hogy érdemes egy kis fényért,
melegért tövig égni, mert
a kis dolgok fénye az, amely
széppé, meleggé teszi az életet."

Molnár Ferenc (1878-1952) író, újságíró.

Fodor Ákos: Hálaérzet ...

 

Hálaérzet

mikor az ember

tudja, hogy mi baja nincs

Fodor Ákos (1945-2015), magyar költő és műfordító, 

a magyar haiku egyik leghíresebb mestere.

Ha szereted a haikut, ezen a linken olvashatsz még
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/HAIKU

Tóth Árpád: Ez a nap is...

 

Ez a nap is,
Mint a többi.
Elmúlt. Vége.
Ez az est is,
Mint a többi.
Eljött. Béke.

Szerény béke,
De hálával
Veszem ezt is,
Jó pihenni,
Ha az ember
Csatát veszt is.

Furcsa béke:
Hallgat, talpig
Feketében,
Mint egy titkos
Esti virág,
Mely az ében

Alkonyatban
Nem egyéb, csak
Néma illat,
Mit az ember
Behunyt szemmel
Mélyre szívhat,

Elmosódva,
Álmosodva
Nem keresve,
Milyen lehet
Az illatnak
Szirom-teste:

Szép virág-e,
Mint az ifjú,
Mint a pőre
Rózsabimbók
Hajnalszínű,
Gyenge bőre,

Vagy csak fáradt,
Régi rózsa,
Mely reggelre
Széthull némán,
Föld porával
Elkeverve?

1927.

Tóth Árpád (1886-1928),  költő, műfordító. 

Ludvig van Beethoven: Az élet keresztjei olyanok...

 

"... Az élet keresztjei olyanok, mint a kotta keresztjei:
felemelnek..."

Ludwig van Beethoven (1770-1827) német zeneszerző. Joseph Haydn és 
Wolfgang Amadeus Mozart mellett őt tartják a bécsi klasszika harmadik
nagy alakjának, ugyanakkor zenéje a romantika jegyeit is magán viseli. 

Nemes Nagy Ágnes: TAVASZI ÉNEK...

saját fotóm: Hévízi tulipánok...(H.Gy.)
Isten, köszönöm ezt a szép napot,

Az enyhe friss földillatot,

Köszönöm ezt a csudás fényözönt,

Mely ragyogóan rám köszönt,

S bearanyozza magas, karcsú fák

Bimbót ígérő száz gallyát.

A mosolygó, szép tiszta kék eget,

Köszönöm, hogy van kikelet,

Köszönöm, hogy még szépséges a föld,

S tavaszi köntöst, újat ölt,

Minden fűszálban Reád ismerek,

Köszönöm, hogy most élhetek.

Nemes Nagy Ágnes (1922 - 1991.)
Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, esszéíró.
A Digitális Irodalmi Akadémia 1998-ban posztumusz tagjává választotta.

*