Dr. Gelencsér András: Ábrándos szép napok - Őszintén a globális fenntarthatóságról...

 

Dr. Gelencsér András légkörkutató, a Pannon Egyetem rektorának előadása
az alábbi linken meghallgatható....
elhangzott Kaposváron, 2024. áprilisában....

https://www.youtube.com/watch?v=-Wu-rbl9TPg&t=6s

Hasonló témájú anyagok az alábbi linken találhatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/%C3%96SSZEOML%C3%81S-KUTAT%C3%81S

Keresztury Dezső: Igazat szólj!

Ha mást súgna is az érdek,
Csak igazat szólj!
Hallgass, ha bölcsebbnek véled,
Csak igazat szólj!
Ha szívedben indulat éled,
Csak igazat szólj!
Ember vagy, bánd meg a vétked,
Csak igazat szólj!

A vers Dr. Reisinger János irodalomtörténész tolmácsolásában meghallgatható:
https://www.youtube.com/watch?v=xv_pmpl5IFk

Keresztury Dezső (1904-1996) Széchenyi-díjas író, költő, irodalomtörténész, kritikus,
műfordító, egyetemi tanár, az MTA tagja. A Goethe Társaság magyar tagozatának elnöke.

Roma Ádám: "Amikor negyed órára megállt az élet"...

 "Amikor negyed órára megállt az élet (Roma Ádám)

– Maga pontosan tudja, hogy meg kell halnom – mondta a fiú. – Miért nem kedvesebb hozzám addig, amíg még lehet?

A postán izgő-mozgó sor hirtelen állóképpé dermedt. A várakozók arcán grimasszá torzult a döbbenet. Öt-hat emberrel előttem állt a fiú a postaablak mellett, és olyan volt, mint egy görög isten. Erőtől duzzadó izmok, széles váll, nemes arcél. A bőre napbarnított, a haja angyalszőke, a szeme derűskék. Mint az élet megelevenedett szobra, úgy állt ott, s a halálról beszélt, a saját haláláról a postáskisasszonynak, aki az imént ráförmedt, mert rosszul állított ki valami feladóvevényt.

Csak pillantást váltottunk, szót nem, mégis egyféle gondolat motoszkált valamennyiünkben:

– Ez az ifjú, akár a megtestesült egészség. Tán a húsz éven sem fordult át még. Miféle alattomos kór pusztíthat benne, hogy ilyen gondolatokat darál ki az agya?

A postáskisasszony tért magához elsőnek. Felállt, s a pultja üvege fölé magasodva végigmérte a fiút.

– Maga tényleg beteg? – kérdezte.

– Nem vagyok beteg – mondta a fiú.

– Tehát csak bolondozott?

– Nem bolondoztam – mondta a fiú.

– De hát arról beszélt, hogy meg fog halni!

– Meg is fogok. Maga pontosan tudja, hogy meg kell halnom. Hogyha hosszú életű leszek is, csak néhány rövid évtizedig élhetek. Ha már ilyen rövid az élet, miért nem kedvesebb hozzám? Miért fortyan fel olyan semmiségen, hogy rossz helyre írtam egy címet, ahelyett, hogy rám mosolyogna és segítene?

Az állókép ismét mozgókép lett.

– Igaza van, fiam! – szólalt meg egy nénike. – Úgyis annyi a tőlünk független baj. Minek még fokozni olyannal, ami elkerülhető?

– Úgy ám! – biccentett rá egy férfi. – Ha kedvesek vagyunk egymáshoz, mindjárt egyszerűbb minden.

Remekül exponált jelenet volt.

– „De kár a sok veszekedés, vigyázz, mert az idő kevés…” – kezdte rá valaki a régi slágert, és aki tudta a szöveget, vele énekelt.

Pár taktus után aztán ment minden tovább. Csak hátul a sorban kérdezte néhány újonnan jött, mi történt voltaképp, de nemigen tudtuk elmagyarázni nekik.

Hogy is értették volna meg, hogy csúcsidőben a kis postán negyedórára megállt az élet, és senki sem méltatlankodott amúgy pestiesen, hogy „ne szórakozzanak már ott elöl, mert sosem kerülünk sorra”, hanem mindenki ,,magába szállt", hála egy húszéves alkalmi filozófusnak, aki jókor és jól adagolta a szavakat.

Nem tudom, másutt milyen hatása lett volna annak, amit mondott. Hisz amit mondott, abban nem volt semmi új, semmi meglepő.

Azt sem tudom, bennünk mi játszódott le, hogy az ügyesen komponált rögtönzéstől egyszeriben megjámborodtunk.

De azt tudom, hogy akik ott voltunk, emlékezni fogunk arra a fiúra, amíg csak élünk. S valahányszor eszünkbe jut, kicsit átmelegedik a szívünk, kicsit jobbak leszünk. Ha nem tovább, csak fél percre. De félpercnyi jóság már megmenthet egy helyzetet."

„Ha nem tudsz uralkodni magadon, olyan vagy, mint a város kőfal nélkül.” (Példabeszédek 25,28)

„Az ostoba szabad folyást enged indulatának, a bölcs pedig megfékezi és lecsillapítja haragját.” (Péld 29,11)

„Többet ér a türelmes kitartás, mint a nagy hősiesség, és az önuralom, mint a hadi sikerek.” (Péld 16,32)

„Tegyetek meg mindent, ami tőletek telik, hogy mindenkivel békességben éljetek!” (Róma 12:18)

„A szelíd és kedves szó olyan, mint az élet fája,

de a hamis beszéd összetöri az ember lelkét.” (Példa 15:4)

Egyszerű fordítású Biblia

Túrmezei Erzsébet: A legfőbb művészet...

                                                          

saját fotóm: Virágzó japáncseresznye ág...(H.Gy.)

A legfőbb művészet, tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni!
Tenni vágynál, s tétlen maradni,
igazad van, mégis hallgatni.
Soha nem lenni reményvesztett.
Csendben hordozni a keresztet:
Irigység nélkül nézni másra,
ki útját tetterősen járja.

Kezed letenni az öledbe,
s hagyni, hogy gondod más viselje.
Hol segítni tudtál régen,
bevallani alázattal, szépen,
hogy arra most már nincs erőd,
nem vagy olyan, mint azelőtt.
Így járni csendesen, vidáman
Istentől rádrakott igádban.

Teljesen ezt a művészetet

megtanulni nehezen lehet.

Ára öregen is sok küzdelem,

hogy a szívünk csendes legyen,

s készek legyünk beismerni:

Önmagamban nem vagyok semmi!

Túrmezei Erzsébet (1912-2000),  evangélikus költő, műfordító, tanár

Csányi Vilmos: Kicsit olyan a kert, mint a szép zene...

"Kicsit olyan a kert, mint a szép zene, amelyet a Nap, ez az égi karmester vezényel. Tavasszal int, kibújnak a korai hagymások levelei és kelyhei, a színek szimfóniájának első taktusai, aztán következnek a zöld akkordok, az ezerféle különös levél a zöld minden árnyalatában, illeszkedve az örökzöldek tartós, mély tónusaihoz. Aztán ahogyan az idő múlik, a Nap egy-egy intésére felszikráznak a bokrok, nyílnak a virágok: fehérek, sárgák, kékek, lilák..."

Csányi Vilmos

Reményik Sándor: Az ige...

 

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhítattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ma ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!

És aki költő, az legyen király,
És pap, és próféta és soha más,
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza -,
S a kelyhet többé nem engedi el!

József Attila: Kopogtatás nélkül....

                        

                   

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethesz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

1926. ápr.

A magyar költészet napja minden évben április 11-én van, amikor a magyar költők és versek különleges figyelmet kapnak. Ezen a napon tisztelegünk a magyar líra előtt, és megemlékezünk a költők alkotásairól. József Attila, a magyar költészet egyik kiemelkedő alakja, ezen a napon született.