2015. február 26., csütörtök

Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne... (részlet)



saját fotóm: Dőlő fa a vízparton...(H.Gy.)


"Amikor a civilizált emberiség az őt körülvevő és éltető
természetet elvakult és önző módon pusztítja, 
ökológiai
összeomlással fenyegeti önmagát. Amikor ezt majd
gazdaságilag is megérzi, valószínűleg 
felismeri hibáját,
de megeshet, hogy akkor már késő lesz."





Konrad Lorenz (1903-1989),  osztrák zoológus, ornitológus,
a modern etológia egyik megalapítója.


(A civilizált emberiség nyolc halálos bűne c. könyvéből részlet)

2015. február 22., vasárnap

Gajárszky Magdolna: "Mégis tolvaj"


Nelli préselt növénye....



Nem vagy tolvaj, sosem loptál.
Csak mikor kértek, nem adtál.
mikor hívtak, te nem mentél,
tetted várták, s te nem tettél.
Szavad lesték, mégsem szóltál,
szívedben közönyös voltál.
Karod kérték, nem nyújtottad,
a más terhét nem hordoztad,
légyen öreg, fáradt, beteg,
nem oszthatta gondját veled.
Szeretetlen, önző voltál,
mindent magadnak akartál!
Ugye mennyit, mennyit loptál?

Jásdiné Gajárszky Magdolna (1924-2011) költő.

2015. február 20., péntek

A megelégedettség fehér lova - Áldás vagy átok?


Egervári Lídia festménye...


Élt egyszer egy öregember, aki egy kicsi faluban lakott. Bár szegény volt, mégis mindenki irigyelte gyönyörű fehér lováért. Még a király is megkívánta az öregember kincsét. Az emberek jó pénzt megadtak volna a paripáért, de a gazdája mindig visszautasította.
- Ez a ló nem pusztán egy ló a számomra mondta az érdeklődőknek -, hanem a barátom, és nem a tulajdonom. Hogy adhatnék el egy barátot? A férfi szegény volt, a kísértés pedig nagy, de nem volt hajlandó megválni a lótól. Egyik reggel azonban nem találta az istállóban a paripáját. Az egész falu összecsődült.- Te bolond öreg csúfolták. Megmondtuk előre, hogy előbb-utóbb el fogják lopni a lovadat. Annyira szegény vagy, hogy is remélhetted, hogy meg tudod védeni azt az értékes állatot? Jobban tetted volna, ha eladod. Akármennyit megadtak volna érte. Most aztán se ló, se pénz. Átok ül rajtad. Az öregember így válaszolt.- Ne ítélkezzetek túl gyorsan. Csak annyit mondjatok, hogy a ló nincs az istállóban. Egyenlőre ez minden, amit tudunk, a többi csak ítélet. Honnan tudjátok, hogy átok, van-e rajtam vagy sem? Minek alapján ítélkeztek? A falubeliek visszavágtak.- Ne nézz minket bolondnak! Lehet, hogy nem vagyunk filozófusok, de nem is kell nagy értelem felmérni azt, ami történt. Az a tény, hogy elment a lovad, egy átok. Ismét megszólalt az öregember.- Csak annyit tudunk, hogy az istálló üres, nincs benne ló. A többit nem tudom. Azt, hogy ez átok, vagy áldás senki se tudhatja. Csak a dolgok töredékét látjuk. Ki tudja megmondani, mi következik ezután?A falu lakói kinevették. Mindig bolondnak tartották az öreget. Ha nem lett volna az, már régen eladta volna a lovát, és felélte volna az árát. Ehelyett napról napra kaparta össze a betevőt a favágásból. Most bebizonyította, hogy tényleg bolond. Tizenöt nap múlva a ló visszajött. Nem lopták el, hanem elkószált az erdőbe. De nem egyedül tért ám vissza, hanem egy tucat
vadlovat hozott magával! Ismét összecsődült a falu népe a favágónál, de most így beszéltek.
- Öreg, igazad volt, tévedtünk. Amit mi átoknak gondoltunk, az lényegében áldás volt. Kérünk, bocsáss meg nekünk! Ő így válaszolt.- Ismét túl messzire mentek Csak annyit mondjatok, hogy a ló megint itt van. Csak azt állapítsátok meg, hogy egy tucat vadlóval együtt tért vissza, de ne hozzatok elhamarkodott ítéletet! Honnan tudjátok, hogy ez áldás-e vagy sem? Most csak az események töredékét látjuk. Ha nem ismeritek az egész történetet, hogyan ítélkeznétek? Ha csak egy oldalt
olvastatok el, hogy tudjátok elbírálni az egész könyvet? Amit most ismerünk, az csupán egy részlet. 
Ne mondjátok, hogy ez áldás. Senki sem tudhatja. Én meg vagyok elégedve azzal, amit tudok és nem zaklat fel az, amit nem tudok. - Talán igaza van az öregembernek – mondták. De magukban mégis azt gondolták, hogy nincsen. Ők tudták, hogy a tizenkét vadló csatlakozása a favágó lovához, csak áldás lehet. Kevés munkával a vadlovakat be lehet törni, betanítani és sok-sok pénzért eladni. Az idős embernek volt egy fia, az egyetlen fia. A fiatalember elkezdte betörni a lovakat. Néhány nap múlva leesett az egyikről
és mindkét lábát eltörte. 
A falu lakói megint eljöttek, és rögtön véleményt mondtak a történtek alapján.- Igazad volt – ismerték el. A tizenkét vadló nem áldás volt, hanem átok. Egyetlen fiad eltörte mindkét lábát, és most öreg korodra nincs, aki segítsen neked. Most szegényebb vagy, mint valaha. Az idős favágó ismét csak ezt mondta.- Ne menjetek olyan messzire az ítélkezésetekben. Csak annyit mondjatok, hogy a fiam eltörte a lábait. Ki tudja, hogy ez átok-e
vagy áldás? Senki sem tudhatja. Az egész kép töredékét látjuk csupán.
Néhány héttel később az ország háborúba keveredett a szomszédos országgal. A falu minden fiatalemberének be kellett vonulnia a hadseregbe. Csak az öregember fia kapott felmentést, balesete miatt. Az ellenség óriási túlerővel érkezett, és az emberek nagyon féltek, hogy soha többé nem fogják látni fiaikat. Ismét felkeresték az idős favágót, sírva, jajgatva, mert elvitték drága fiaikat.- Igazad volt öreg – ismerték be. Ez most bebizonyosodott. Fiad balesete áldás lett. Bár mindkét lába eltörött, de legalább itt van veled. A mi fiaink pedig örökre elmentek. Megint megszólalt az öregember.- Miért vontok le mindig következtetéseket? Senki sem tudja még, mi lesz .Csak annyit mondjatok, hogy a ti fiaitok elmentek a háborúba, és az enyém nem ment el.Senki sem elég bölcs, hogy megállapítsa, ez vajon áldás vagy átok. Csak Isten tudja.
(Egy régi portugál történet, ismeretlen szerző)

2015. február 13., péntek

Juhász Gyula: Tavaszvárás...







Árvai Márta: Tavasz c. festménye...
 

A déli szélben lehunyom szemem
És gyöngyvirágok szagát érezem.
Az esti égen violás a szín
És kikeletben járnak álmaim.

A hó alól már dobban boldogan
A föld nagy szíve s csöndesen fogan
A csíra, melyből új élet terem
S bimbók bomolnak majd szűz réteken.

Az örök nap még bágyadtan ragyog,
De tavaszosok már a csillagok
S az éjszakában zizzenő neszek,
Egy új világ susogja már: leszek!

A földre fekszem, hallgatom szívét,
Az égre nézek, kémlelem színét,
Ég, föld között angyali üzenet
Hirdeti a jövendő életet.

Mert boldog ige ez és szent igaz
És örök törvény és áldott vigasz,
Hogy győz az élet, duzzad és dagad
S elönti mind az ócska gátakat!

Juhász Gyula (1883-1937) magyar költő. A 20. század első felében
Magyarország egyik legelismertebb költője, József Attila előtt a
magyarság sorsának legjelentősebb magyar lírai kifejezője.
   



Dsida Jenő: Krisztus...

saját fotóm: Havihegyi Krisztus...
(H.Gy.)



Krisztusom,
én leveszem képedet falamról. Torz
hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase
tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy.
Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan
derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen
enyhe pirosnak, mint a tejbeesett rózsa.
Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is
számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű
voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló.
Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek
útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit,
s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget
nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai.
Hangod fájó hullámokat kavart, mikor
a sok beszéd után rekedten újra
szólani kezdtél. Megtépett és színehagyott
ruhádon vastagon ült a nagy út pora,
sovány, széltől-naptól cserzett arcodon
bronzvörösre gyúlt a sárgaság s két
parázsló szemedből sisteregve hullottak
borzas szakálladra az Isten könnyei –

Dsida Jenő (1907-1938) erdélyi magyar költő.

Ady Endre: Istenhez hanyatló árnyék...

saját fotóm: Élő, zöld függöny...(H.Gy.)



A vers Dr. Reisinger János irodalomtörténész tolmácsolásában meghallgatható:
https://www.youtube.com/watch?v=VwevN0Z128E

Mint az árnyék, mikor elhanyatlik, el kell mennem,
és ide s tova hányattatom, mint a sáska.”
   (Zsoltárok könyve 109:23) 


Akaratomból is kihullassz 
Én akart, vágyott Istenem,
Már magamat sem ismerem
S Hozzád beszélni rontás fullaszt.
Üldöztetésimben kellettél
S kerestelek bús-szilajon
S már-már jajomból kihagyom
Neved, mely szebb minden neveknél.
Szent Képzelés, örök hit-balzsam,
Ki létlenül is leglevőbb,
Meghalok szent Szined előtt
S akarom, hogy hited akarjam.
Megűzeték s nem nyugszom addig,
Míg hitedet meg nem nyerem.
Mert kockán van az életem,
Mint árnyék, mikor elhanyatlik.
S hányattatom, miként a sáska,
Mert csak Tenéked van erőd
S mert nem láttam régen előbb:
Nem szabad hinni senki másba.

Ady Endre (1877-1919), teljes nevén: diósadi Ady András Endre a huszadik század egyik 
legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja.

Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök

saját fotóm: Tükröződés... (H.Gy.)
Készült: Deseda-tó, Kaposvár



Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni,
hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.


Az igazság nem mondatokban rejlik,
hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik,
hanem az összhang állapotában.

Weöres Sándor (1913-1989),  Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, író, műfordító, 
irodalomtudós. Felesége Károlyi Amy költő volt.

2015. február 12., csütörtök

Pascal: Mindent vagy semmit????.....

saját fotóm: tükröződés... (H. Gy.)
Készült: Deseda-tó, Kaposvár

"Ha hiszel Istenben és nincsen Isten, nem vesztettél semmit.
De ha van Isten és nem hiszel benne, mindent elvesztettél."

Blaise Pascal (1623-1662)
francia matematikus, fizikus és gondolkodó

2015. február 6., péntek

Életem elmúlt, és sosem kaptam meg amit akartam....

saját fotóm: minden szépség múlandó...
(H.Gy.)



Tavasz volt, de én a nyarat vártam:
    a meleget, a patakok hűs vizét
Nyár volt, de én az őszt vártam,
    a színes leveleket, és a hűvös, száraz levegőt.
Ősz volt, de én a telet vártam
   a ropogós havat, és a karácsony örömét.
Eljött a tél, de én a tavaszt vártam,
    a rügyfakadást, a nap melegét.
Gyermek voltam, de felnőtt akartam lenni,
    szabad és önálló.
Húszéves voltam, de harminc akartam lenni,
    érett és sokat ismerő.
Középkorú voltam, de húszéves akartam lenni,
    ifjú és szabadlelkű.
Nyugdíjas lettem, de középkorú akartam lenni,
     tevékeny élettel.
Életem elmúlt, és sohasem kaptam meg, amit akartam.

(Forrás: Internet)

2015. február 2., hétfő

Tolsztoj: A lelki szépség varázsfény...

Árvai Márta fotója...


"A lelki szépség oly varázsfényt kölcsönöz az ember egész valójának,
hogy az egyszerű megjelenésével meghódítja a szíveket, és barátokat
szerez anélkül, hogy tudná."

Lev Tolsztoj (1828-1910) orosz író, filozófus; az orosz irodalom és a világirodalom
egyik legnagyobb alkotója, „legragyogóbb lángelméje”, a realista orosz próza mestere.