2020. november 29., vasárnap

Harmati Gyöngyi: Adventi sugárkoszorú...







A négy égtáj felől sebesen törj elő Lélek
Minden ember sóvárogva várja jöttödet.
Oszlasd el a félelem és a magány sötét,
Sűrű fátyolát, mely fojtogató ködként 

Rátelepszik ezernyi sebből vérző világunkra.
Úgy várjuk már a HIT, a REMÉNY, a BÉKE
És a SZERETET fénylő sugaraiból font koszorúdat,
Mely védernyőként ráborul a szomjazókra. 

Gyógyítsd önzéstől jéggé dermedt szívünk,
Reszketeg lelkünk. Azt kívánjuk ne csak pár
Hétig, de életünk minden napján lakjál nálunk, 
Ragyogásod töltse be minden porcikánkat.

Harmati Gyöngyi
        S.D.G.

Megjelent a POET versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/299634

További verseim az alább linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Marilyn Monroe: A legjobb smink...

 



"A mosoly a legjobb smink, amit egy nő viselhet." 

Marilyn Monroe (1926-1962), amerikai színésznő,
fotómodell és énekesnő. 

2020. november 27., péntek

JEAN RACINE - Egy keresztény panasza...


(Egy keresztény panasza amiatt, hogy magában ellentmondásokat tapasztal.) 


Dr. Reisinger János irodalomtörténész előadása a versről itt meghallgatható: 
https://www.youtube.com/watch?v=5XbYMJkJEVs

 

Uram, mily szörnyű háborúság!

Magamban két embert lelek.

Harcol az egyik, hogy legyek

szerető szívvel hű tehozzád.

A másik meg merő dacosság

törvényed ellen, ellened!

 

Az egyik csupa fény és szellem;

azon van, hogy égre tapadt

szememnek az örök javak

kincsén kívül semmi se kelljen.

A másik súlyával szünetlen

földre görbeszti vállamat.

 

Jaj, magammal víva csatákat,

békét ígyen hol lelhetek?

Akarom, s mégse köthetek.

Akarom, s jaj - ily bajt ki látott! -

A rosszat teszem, mit utálok,

és nem a jót, mit szeretek.

Szent kegyelem, ó, üdv sugára,

jöjj, békíts végre össze már:

édes erőszakkal akár

ejts rabságba, vidd szolgaságba

a lázadót; ő is kívánja,

mert gazdája most a halál

 

(Illyés Gyula fordításában)


Jean Racine (1639-1699), francia író, drámaíró. A franciák nagy századának
klasszicista drámaírója Pierre Corneille és Molière mellett.

Túrmezei Erzsébet: Fogynak a fények...





Fogynak a sugarak, a fények...

elfogy az őszi napsugár.
Fogynak a kerti virágok...
elfogy a szín, a virág.
Fogynak a levelek a fákon...
elfogy a sárga levél.
Fogynak a dalok az erdőn...
elfogy és halkul a dal.
Fogynak a percek, az évek...
elfogy és elfut az év.

De nem fogy el Isten kegyelme...
mindennap új kegyelem.
És nem fogy el Krisztus szerelme...
mindennap új szeretet.
Nem fogy el a Szentlélek fénye...
mindennap új ragyogás.

S fogyhat és futhat az év,
fogyhat az erdőn a dal,
fogyhat az őszi napsugár:
mindennap új kegyelemben,
mindennap új szeretetben,
mindennap új ragyogásban
visz az út hazafelé.


Túrmezei Erzsébet (1912-2000), 
 evangélikus költő, műfordító, tanár.


2020. november 25., szerda

Harmati Gyöngyi: Szilveszter idején...


                                                            
                                                  Arvai Marta festménye....


Szilveszter, szilveszter rövid a te királyságod
Egy röpke napon át viselheted diadémod.
Egyetlen éjszakádon az egész világ harsogva
Ünnepel, fújják a papírtrombitát, robbantják a

Sziporkázó tűzijátékot, mulatják az elfolyt évet
Próbálják feledni ami rossz volt, talán sikerül(het)
Születnek fogadalmak, mit teszünk majd másképp
Amiről előre tudjuk úgy sem lesz majd másképp.

Az idei szilveszter rendhagyó módon alakul
Feltesszük a maszkot, állunk majd egymástól
Másfél méter távol. Kézfogás, ölelés elmarad
Virtuális köszöntés, koccintás divat lesz az idén.

Napok, hónapok, évek, hátunk mögött maradoznak
Ki tudja mi vár még ránk, amíg az idő óriáskereke 
Szüntelen csak forog. Öltöztessük lelkünket a HIT

Hófehér a REMÉNY smaragdzöld és a SZERETET
Lángvörös fonalából szőtt isteni kegyelem égi köntösébe,
Így fogadjuk bármi vár is ránk az újabb esztendőben.
    (2020. szilveszterén)

Harmati Gyöngyi
   S.D.G.

Megjelent a POET versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/300598

További verseim az alábbi linken olvashatóak:

Márai Sándor: „És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre. Ez a legfontosabb....”

 

                                                            saját fotóm: Zsibvásár...(H. Gy.)


„És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre. Ez a legfontosabb....”

„A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes. A világ egyre jobban hasonlít egyfajta Woolworths-áruházra, ahol egy hatosért megkapni mindent, silány kivitelben, ami az élvező hajlamú tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón és krajcáros minőségben kielégítheti. Ennek a tömegkielégülésnek veszélyei már mutatkoznak, az élet és a szellem minden területén. Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. Te válogass. Ne finnyásan és orrfintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot.”
(Füves könyv – Az igényről)

Márai Sándor (1900-1989), eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik magyar író, költő, újságíró. Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. Már az 1930-as években korának legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott.

DOKUMENTUMMAL KAPCSOLATOS TEVÉKENYSÉGEK

2020. november 22., vasárnap

Karel Čapek: Az öt kenyérről...

 

Reményik Sándor: Jóakarat...

 


„Én jót akartam, – s minden rosszra vált…”
Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés;
Mellyel a szív magának ád halált,
S önnön hajába markol szaggatón
A kétségbeesés?!
„Én jót akartam.
Zephirt vetettem, – és vihart arattam. –
Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! –
S megindult alattam,
Mint a horkanó paripa, vadul.
Egy tégla nem tetszett a templomfalban,
Megmozgattam, – s a templom összedőlt.
Én jót akartam.”
Mikor eljő az ítéletnek napja,
A végső nap,
S a maga jussát minden szív kikapja,
Mikor a Bíró rátekint merőn:
Egyensúlyozni bűnök tonnasúlyát,
Egy hópehely a másik serpenyőn,
Lángtengerek közt keskeny tejfolyó.
Kárhozat-földjén üdvösség-barázda:
Jóakarat – elég lesz ez a szó?…

Reményik Sándor (1890-1941) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra 
kiemelkedő alakja. Írói álneve: Végvári.

2020. november 18., szerda

Egy nemes ember hagyatéka...

                                                Árvai Márta: A tíz szűz példázata c. festménye...
 

Egy bizonyos hegyi faluban évszázadokkal ezelőtt egy nemesember azon gondolkodott, hogy milyen örökséget hagyjon a falu lakóinak. Végül eldöntötte, hogy templomot épít hagyatékként. A templomépítés tervét titokban tartotta egészen a befejezésig.

Amikor az emberek összegyűltek, csodálkoztak a templom szépségén és tökéletességén.
Sok dicsérő megjegyzés után egy jó megfigyelő megkérdezte:
- "De hol vannak a lámpák? - Miként világítják meg a templomot?"
Anélkül, hogy válaszolt volna, a nemes rámutatott a falon lévő lámpatartókra, aztán minden egyes családnak adott egy lámpát, hogy vigyék magukkal az istentiszteletre és függesszék
fel a falra:
- "Valahányszor itt vagytok, az a hely, ahol ültök, világos lesz" - felelte a nemesember. Amikor pedig nem lesztek itt, az a hely sötét lesz. Amikor távol maradtok a templomtól, Isten házának bizonyos része sötéten marad."
Vajon a mi lámpásunk meg van gyújtva?
Azon a helyen világítunk ahová Isten helyezett minket? (Forrás: Internet)

2020. november 17., kedd

Harmati Gyöngyi: DECEMBER...(Képes naptár 12.)

 DECEMBER
(Álom hava)



Tizenegy hónaptestvér egy nagy asztal
Körül ülve izgatottan várja legidősebb
Bátyjuk megérkezését. Dércsípte pirospozsgás 
Arccal December be is toppan hamar. 
Nem váratja tovább kedves vendégeit. 

Mindegyikőjük csupán egy röpke hónapig 
Uralkodik évente, mégis békésen adják át
Egymásnak a stafétabotot. Így volt ez az 
Idén is, így lesz ez jövőre is bizton állítják.
Kedves emberek boldog új esztendőt kívánunk!

Harmati Gyöngyi
      S.D.G.


Harmati Gyöngyi: A 12 testvér...(Képes naptár versciklus)
A békesség szigete: Harmati Gyöngyi: A 12 testvér testvér...(Képes naptár versciklus) (abekessegszigete.blogspot.com)

További verseimet az alábbi linken olvashatód:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

2020. november 14., szombat

Ellen Niit: Az otthonok otthonokká terebélyesednek...

 

Árvai Márta festménye....

A szoba csak lakás,

a ház csak ház.
Az otthon valami más.
Az otthonok idővel válnak otthonokká.
Mikor a kerti ösvény útilapui,
az aszfaltozott udvar
csenevész gizgazai
szívedhez nőttek,
mikor a szív gyökerei
áttörnek pázsiton, kövön és aszfalton,
mikor a szív gyökerei elérik a talajvizet,
akkor vagy otthon.
Az otthonok észrevétlen
terebélyesednek otthonokká.
Szállingózó őszi levelek,
alvó vidékek fölött
vándorló felhők növesztik
napról napra, évről évre.
Az állandóság tudata,
egy-egy bátorító
pillantás, érintés teszi
otthonná az otthont.
A minden reggeli
búcsúintegetés,
az ablakon kopogó
csontos és lombtalan, deres és havas,
bimbós, virágos és lombos, ősszel
tenyerükön almát tartó ágkezek.
A házak is gyökeret vernek,
szobákat hajtanak, nyílnak,
virágoznak, magvakat szórnak szét,
ha már otthonokká
terebélyesedtek.
(Kányádi Sándor fordítása) Ellen Niit (1928-2016),  észt gyermekíró, költő és műfordító volt. Élete során több mint
negyven prózai és verses könyvet írt gyerekeknek. Emellett számos prózai és verses
gyűjteményt írt felnőtteknek. Munkáit tizennyolc nyelvre lefordították.

2020. november 12., csütörtök

Harmati Gyöngyi: Visszatekintés: 2023 - Előretekintés: 2024...

 



                                                              




Harmati Gyöngyi: ELŐRETEKINTÉS....

Téli hideg szelek szárnyán új reményekkel
Megérkezett egy újabb esztendő kezdete.
S vele a zimankós Január, a Fergeteg hava
A természet is csendben megpihen.
Várakozik megújulásra, feltámadásra.

Ó esztendő mit viszel?
- hallgass mélyen botlásainkról.
Új esztendő mit hozol?
-  hófehér, tiszta lapot nyiss nekünk.
          S.D.G.

     Harmati Gyöngyi: VISSZATEKINTÉS
             (Év-végi számvetés...)


Ó! mennyi, de mennyi év telt el már az életemből.
Egyik nap sebes léptekkel követi a másikat.
A napokból hetek, a hetekből hónapok lesznek.
A hónapok évekké, majd évtizedekké fonódnak össze.

Isten hatalmas óráján a mutatók rendületlenül
Haladnak, lassan elütik életem utolsó pillanatait?
Nem tudhatom - ezt csak mennyei Atyám tudhatja
Mennyi időt tölthetek itt ezen a Föld nevű bolygón.

Az év utolsó napjához közeledve lelkemben, mint
Száraz, szélfútta levelek az őszi utca porában,
Milliónyi megválaszolatlan kérdés özöne kavarog:
Voltak-e őszinte pillanataim, együtt-érző mosolyaim,

Segítő kézfogásaim, szívemben irgalom-szánalom
Mások és magam gyengeségei, erőtlenségei felett?
A patikamérleg nyelve ide-oda kileng, pozitív irányba
Ritkán, csak pár röpke villanásnyi időre fordul. Sokat,
Mérhetetlenül sokat időzik negatív tartományokba.

Sötét éjen kristályfényű lánggal felírva tündököl:
Milyen kis semmiség a nagy Összhangban az életem.
Istenem! Egy örökkévalóság is kevés megköszönni
Megjobbító szereteted végtelenül türelmes áramlását.

Lelkemből a HÁLA buzgó folyamai felfakadnak, így várom
Reménykedő szívvel az újabb beköszöntő esztendőt.
Uram, a Te kegyelmed bőségesen elegendő útravaló.
Utam bármerre is vezessen, nem félek, ha velem jössz!
    S.D.G.

2020. november 5., csütörtök

Harmati Gyöngyi: November...(Képes naptár 11.)

(Az enyészet hava)











A tél előcsarnokában nagy a
Sürgés forgás az aranyfürtös 
Őszapó pakolja kellékeit, 
Készül átadni a helyét a hideg, 

Zúzmaraszívű 
Télanyónak.
A fák elhullajtják tiri-tarka 
Levélruhájukat. L
ábunk alatt 
Halkan zörren az avarszőnyeg, 

Sün család menekül riadtan. 
Jeges szelek fújnak. Eső áztatja 
sóvárgó vágyaink elhaló párájában
fuldokló 
csendszürke világunkat.

Harmati Gyöngyi
      S.D.G.


Harmati Gyöngyi: A 12 testvér...(Képes naptár versciklus)

2020. november 4., szerda

Harmati Gyöngyi: Mókuskaland Londonban...

Pillanatkép életem apró történéseiből...

 

Mókus etetés a St. James parkban...
 






      Fiam pár évig a közel 10 millió lelket számláló hatalmas metropoliszban élt és dolgozott, így alkalmam nyílt kétszer is körülnézni Londonban. Az ott eltöltött napok, hetek legkedvesebb emléke nem a méltán híres műemlékekhez, múzeumokhoz kötődik, hanem a város csodaszép parkjaiban eltöltött órákhoz, a vidáman ugráló mókusok etetése felejthetetlen élményt nyújtott. London egy nagyon élhető világváros, területének közel negyven százalékán madárcsicsergéstől hangos parkok, zöldellő botanikus kertek találhatóak. Az esős, ködös jelzőkkel illetett londoni időjárás szeptember közepén langyos, napsütéses idővel fogadott és így is maradt egészen hazautazásomig, amiért nagyon hálás is voltam. Eközben Magyarországon felhőszakadással kombinált esőzés nehezítette meg az otthoniak életét. Miután az ikonikus látnivalók egy része úgymond kipipálásra került, szerettünk volna egy "lustálkodó" napot beiktatni és céltalanul csellengeni kellemes, pihentető környezetben. A Kew Gardens és a Greenwich Parkkal való ismerkedés után a Hyde Park és a St. James Park látnivalóinak felfedezésére indultunk. Már sokat hallottunk az itt "garázdálkodó"  vidám mókuscsapatokról, így vittünk magunkkal mogyorót is megvesztegetési céllal számukra. E kis termetű  fákon ugráló élőlények népies neve, a fura hangzású kelempájsz madár. Hyde Park  140 hektáros területével és a folytatásában fekvő Kensington Parkkal együtt nagyobb, mint a Monacoi hercegség. Ebből is kitűnik mekkora vállalkozásba fogtunk a város zöld oázisainak felfedezésére tett ígéretünkkel. A jó idő kicsalogatta az embereket a parkba, sokan sétáltak, futottak, bicikliztek, napoztak, piknikeztek. Balázzsal letelepedtünk egy csendesebb helyen, előkészítettük a csalinak szánt mogyorószemeket is, majd vártunk és vártunk! Vörös bundás, fürgeléptű kis barátaink tisztes távolból figyeltek bennünket, majd hirtelen felugorva eltűntek a fák lombkoronái között. Fiammal próbáltunk úgy tenni, mintha nem is miattuk jöttünk volna ki és egyáltalán nem is érdekelnének bennünket. Sajnos nem sikerült becsapni őkelméket, így egy idő után szomorúan összeszedelőzködtünk és átsétáltunk a St James (Szent Jakab) Park-ba, mely "csupán" 23 hektáron terül el, egyben a legrégebbi királyi park, és a  zászlós díszszemlék színtere. 

St. James parki virágok....
      A csodaszépen gondozott virágokkal gazdagon teleültetett színpompás kerten hatalmas tó húzódik végig a park hosszában, amely 47 féle vízimadár otthona - köztük pelikánoké, fehér és fekete hattyúké is. A madarak nagyon barátságosan totyognak a sétányon az emberek között, néha szinte forgalmi akadályt képezve a járdán. Úgy döntöttünk, hogy leülünk egy padra és csakúgy gyönyörködünk a szépséges park látnivalóiban, nem erőltetjük rá a társaságunkat a mókusokra. Ha nem akarnak velünk barátkozni, hát akkor hazavisszük a mogyorót aztán majd otthon megesszük. Ennél jobb haditervet nem is találhattunk volna ki. Talán bosszantotta őket, hogy látszólag ügyet sem vetettünk rájuk, így egyre közelebb merészkedtek. Ekkor felbátorodva kivettünk a zacskóból 1-1 szem mogyorót és két ujjunk közé szorítva vártuk a reakciójukat. Az egyik mókus kihasználva a helyzetet, villámgyorsan kapta ki a kedvenc csemegéjét a kezemből, a többiek a pad körül és a tó körüli rácsokon végezték szokásos akrobata mutatványaikat, jó páran pedig a fák levelei közül kikandikálva figyelték az eseményeket. Egy másik bátor állatka közlekedési útnak vélte lábamat, mire felocsúdtam, már tova is tűnt. Még megijedni vagy esetleg síkitani sem volt időm. Szemünk előtt elevenedtek meg Tersánszky J. Jenő: Misi Mókus kalandjairól írt könyvéből jól ismert bájos és szerethető figurák a londoni parkban. Az állatkák étvágya, kíváncsisága csillapíthatatlan, újra éújra megjelennek, amit nem tudnak elfogyasztani azt elássák. Számtalan fa nőtt már így ki e bájos, fürge rágcsálók "feledékenysége" miatt. Amíg a Hyde parki mókusok csak messziről engedték magukat megfigyelni, addig  a St. James parkiakkal sikerült barátságot kötnünk. Sikerélménnyel zártuk a napot, madarat lehetett volna fogatni velünk, ahogy szokták mondani. Azóta is sokat emlegetjük ezeket a szép pillanatotokat, ez a közös emlék még jobban összeköt bennünket. Ez a csendes, és békés nap a zsúfolt nagyváros felejthetetlen ajándéka volt számunkra.

Harmati Gyöngyi
       S.D.G.
 
Hasonló családi történeteket, pillanatképeket az életünkből ezen a linken olvashatsz:
 https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek

Harmati Gyöngyi: A legjobb tanítómester...(Szonett a szenvedésről)




 Amikor erre a világra egy gyermek születik
Mindig megelőzi a vajúdás boldogító fájdalma.
A fazekas kezei által formált sáros agyag a
Tűzforró kemencében válik hasznos edénnyé.

A fényes igazgyöngy a tenger hallgatag mélyén
Nagy nyomás alatt születik meg a kagylóban.
A költő lelke titkolt küzdelmeiből merítve erőt
faragja ki verse sorait a nemlétből az öröklétbe.

Ha szépre, igazra, jóra vágysz, mi emberré tehet
Ebben a földi létben, ne rettegj megküzdeni érte, 
fájdalmak útja hervadatlan babérkoszorút terem. 

Fogadd a szenvedést hűséges barátoddá, segítőd,
társad ő bármerre is járj. Tudd, hogy azt aki most
vagy csakis egyedül neki, őneki köszönheted. 

Harmati Gyöngyi
       S.D.G.



Megjelent a POET versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/325114

További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM