2017. július 31., hétfő

A mintadiák...(inspiráló, igaz történet)

saját fotóm: Padok...(H.Gy.)

Egy Brad Cohen nevű fiatalember inspiráló, igaz története, aki Tourette-szindrómáját
legyőzve tanár lesz. A filmdráma Cohen saját emlékiratán alapul, mely nemcsak 

együttérzést vált ki egy félreértett állapotról, hanem egyben tanulságos is.

http://adventvideo.hu/egyeb/k_a_mintadiak/

2017. július 30., vasárnap

Az élet rejtélyének megfejtése - Darwin tévedett volna? (teljes film)

Poldi Joe: Rajtra készen...


Egy elképesztő jól illusztrált tudományos áttörést feszegető dokumentumfilm arról,
hogy még egy 
baktérium ostormotorja sem alakulhatott ki természetes kiválasztódással, 
nem hogy egész fajok. A testünk molekuláris gépekből épül fel. Alapmű biologikusan
gondolkodók számára. 


https://www.youtube.com/watch?v=ekCdbbewFWU

Utazás a sejt belsejében...

Poldi Joe fotója...


Dr. Stephen C. Meyer - Honnan származik az információ?


https://www.youtube.com/watch?v=ihjjxmP85aQ


Forrás: ÉRTEM - Értelmes Tervezés Munkacsoport
www.ertem.hu

Dr. Jeszenszky Ferenc: Tudományos nézeteket nem építhetünk ingatag alapokra...

Fotó: Poldijoe...

Hihető-e, hogy az élővilág e végtelenül valószínűtlen – mondhatjuk bátran:
csodálatos – jelenségeit a mutáció-szelekció primitív, irányítatlan mechanizmusa
hozta létre? Felfedeztem, hogy e téren elméletként, sőt bizonyított tényként
kezelnek olyan megállapításokat, amelyek a fizikában legfeljebb átmeneti
munkahipotézisként volnának elfogadhatók. Az egész világnézetünket
meghatározó tudományos elméleteket nem szabad ilyen ingatag alapokra építeni.”


Dr. Jeszenszky Ferenc, okleveles fizikus
ÉRTEM - Értelmes Tervezés Munkacsoport
www.ertem.hu

Charles Darwin: Az ösztönök kifejlődésének problémájáról...

saját fotóm: Állati barátságok...
(H.Gy.)



„Vannak ösztönök, melyek oly csodálatosak, hogy kifejlődésük problémáját az olvasó
valószínűleg az egész elméletemet megdöntő nehézségnek fogja tekinteni.”


Charles Darwin (1809-1882): A fajok eredete c. könyvéből részlet

ÉRTEM - Értelmes Tervezés Munkacsoport

www.ertem.hu

A természet IQ-ja...

saját fotóm: Ló a mezőn...(H.Gy.)

A hangyák, a madarak és az emlősök táplálkozási, védekezési, szaporodási tevékenységeik jelentős részét születésüktől fogva adott módon, ösztönösen hajtják végre. De honnan tudják az állatok, hogy mikor, mit és hogyan kell csinálniuk? Honnan származik a természet IQ-ja? Saját magától intelligens a természet? Vagy inkább egy természetfeletti, külső intelligencia tükröződik sokszínűen a világunkban, amely ötletes megoldásokat alkalmazott az élővilág létrehozása során?

"Ha a királylány megcsókolja a békát, és átváltozik, akkor az mese. De ha az átváltozás évmilliók alatt történik, már tudomány." (Farkas Ferenc)


Pecznyik Pál: Vándorok vagyunk...

Árvai Márta: A vándor c. festménye...




Két évszám között

Rövid kis vonás,
Földi életünk
Csupán villanás?
Mint borús égen
Villám fénye ad,
Suhan, mint madár,
Mint a gondolat?

Mégis oly sokan
Kérkednek vele,
Mások keze meg
Munkával tele.
Időt nyújtani
Soha nem lehet,
Rövid az időnk
Itt a föld felett.
Halál éjjele
Hamar ránk borul,
Porból szőtt testünk
Ismét porba hull.

Vándorok vagyunk,
Ha tetszik, ha nem,
Ha szólít az Úr,
Innen menni kell.
Időnk itt rövid,
Úgy bánjunk vele,
Hogy életünk
Lehessen tele
Égi örömmel,
Amely végtelen,
s tükrözze arcunk
Majd a mennyben fenn!



Pecznyik Pál (1920-2017) népi költő

2017. július 29., szombat

E.G.White: Tápláló ételeinkről...

saját fotóm egy vegán főzőköri alkalomról....
(H.Gy.)


Gabonából, gyümölcsből és zöldségféléből áll az az
étrend, melyet a Teremtő számunkra választott. Ezek
az ételek a lehető legegyszerűbb és legtermészetesebb
módon elkészítve a legegészségesebbek és legtáplálóbbak;
olyan erőt, szívósságot és szellemi frissességet
biztosítanak, ami a bonyolultabb táplálékból nem
meríthető."

E.G.White (1827-1915) amerikai, keresztény írónő
Válaszd az életet! c. könyvéből részlet

További könyvei ezen a linken olvashatóak:
http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/index.htm

"Mondta Isten: Íme, néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát,
amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül."1. Mózes 1:29. "

Joseph Waggoner: Ki a hibás?



"Egy ember, akinek heves természete volt, gyakran lett mérges, de mindig azokat vádolta, akikkel együtt élt, s ezzel nagyon felingerelte őket. Kijelentette, hogy ilyen emberek között senki sem tudna jót cselekedni. Ezért úgy határozott, hogy "kivonul a világból" és remete lesz. Választott egy odút az erdőben lakóhelyül, messze az emberektől. Reggel vette a korsóját és a közeli forráshoz ment, hogy vizet merítsen a reggelihez. A sziklát benőtte a moha, és az állandóan folyó víz nagyon síkossá tette. Amint a korsót a vízáram alá helyezte, félrecsúszott. Visszarakta, de újra lecsúszott. Még néhányszor megpróbálta, de a korsó visszahelyezése egyre több és több energiába került. Végül a remete teljesen elveszítette a türelmét, és rákiáltott: "Maradj ott!" Újra felvette az edényt, és olyan nagy erővel rakta vissza, hogy a kancsó darabokra törött. Senkit sem vádolhatott, csak önmagát. Láthatta, hogy nem a körülötte lévő világ, hanem saját belső lelkivilága tette bűnössé. Bizonyára nagyon sokan ráismernek ebből a kis történetből a saját életükben megélt hasonló tapasztalatokra."

Ellet Joseph Waggoner (1855-1916): Az ÖRÖMHÍR c. könyvéből részlet.

Atosz, a vakvezető kutya története...

saját fotóm: Nagy zöld térség...(H.Gy.)
Mesélek neked egy kutyás történetet. Ez egy vak barátunkkal és kutyájával: Atosszal történt.
   Évekkel ezelőtt közösen kirándultunk több alig látó és nem látó barátunkkal, látó kísérőinkkel az egyik Pest környéki erdőben.
   A két vakvezető kutyát gazdáik szabadon engedték,  hadd szaladgáljanak jó nagyot ott, ahol rajtunk kívül nem volt várható, látható senki más. Nem kellett attól tartani, valakit megtámadnának. A kutyák vezetése helyett természetesen a kísérők karoltak a két nem látó gazdába.
   Addig, míg hámba kötve szolgálták gazdáikat, bárányszelídségű sárgás, fekete foltos farkaskutya: Atosz és hosszú-, vörösesen aranyszőrű másik kutya, hirtelen támadt szabadságuknak örülve boldogan szaladgáltak egymás mellett és után az úton, vagy beljebb a fák közt az erdőben.
   Gazdáik nem zavarták őket felesleges fegyelmezéssel, hadd fussanak, hadd legyenek szabadok, boldogok… Kis társaságunk egymással beszélgetve lassan haladt a kellemesen hűvös, zöld lombkoronás erdei úton eközben.
   Egyszer csak egy vadász telkéhez, házához értünk, aminek a kerítése mögött hatalmas, hófehér komondor hangos ugatással üdvözölte a két, egyenesen felé tartó kutyát. Annyira látványosan örültek egymásnak hárman, hogy az elmondhatatlan. Igazi énjük előtört és egyetlen szempillantás alatt máris valódi ősi kutyatermészetük uralta őket. Eszeveszetten rohangáltak föl-alá a kerítés mentén és boldogan ugattak, ahogy a tüdejük engedte és a torkukon kifért... Majdnem szétszedték örömükben a kerítést. Ha nem lett volna az az erős kerítés, ki tudja, mi történt volna velük és velünk… A komondor cafatokra szaggatott volna bennünket, az biztos…
   És akkor Atosz gazdája megelégelte a két kutyánál a nagy érzelmi felindulást és a magas hőfokú érzelmi találkozást… Attól tartott, nem lesz jó vége. Viktor határozottan annyit mondott:
- „Atosz, ide, hozzám!”
Az őrülten föl-alá rohangáló, boldogságában szinte pörgő Atosz, mintha képszakadás következett volna be egy filmben, abban a pillanatban megállt, mint aki megkövült… Mint aki egy szempillantás alatt megsüketült, mint aki nem hallotta a komondor hangos csaholását, hanem csak a gazdája szavát, gazdája irányába fordulva halál nyugodtan Viktor felé indult. Soha nem láttam ilyet. Elképzelhetetlen volt számomra ez a viselkedésbeli változás… Mintha nem is Atosz őrjöngött volna egyetlen másodperccel azelőtt… Mint, aki elfelejtette a továbbra is őt hívó komondort.
   Példamutató kötelességtudással, hátratekintés-, visszafordulás nélkül egyenesen odament gazdája mellé, és újra nyugodt lélekkel tűrte, hagyta, hogy rátegyék a szabadságát abszolút mértékben korlátozó hámot, és tiltakozás nélkül felvette hátára.
   A komondor „szirénhangú” és őt visszahívó, visszakövetelő hangos ugatása nem hatott rá többé…
-        Micsoda önfegyelem!!!  Micsoda emberfeletti, azaz: kutya feletti önfegyelem!!! – gondoltam, miközben csodálattal és elnémultan ámultam…
-        „Hihetetlen…! Ha nem én magam látom, nem hiszem el!!!”  Atosz, a kutya, képes rá? Én meg nem? Miért nem? - A lelkemben mélyen szégyelltem magam… Atosz, a kutya, egy jól kiképzett állat többre képes, mint én… Megalázottnak éreztem magam…
  
Azóta Atosz, az önfegyelem, a kísértések feletti győzelem élharcosa, bámulatra méltó mintakép és mélyen emlékezetembe vésett emlékkép számomra… (Forrás: Internet)

2017. július 28., péntek

E.G.White: Naponkénti feladatunk!


saját fotóm: levendulamezőben...(H.Gy.)


Szenteld oda magad Istennek reggelenként! Mindig ez legyen
a legelső dolgod. Így szólj Istenhez imádságodban:

„Vonj magadhoz engem, Uram, úgy, mint aki egészen a tiéd!
Összes tervemet lábadhoz teszem. Használj fel engem a mai
napon szolgálatodra. Lakozzál bennem, kérlek, hogy minden
munkámat tebenned végezzem!”




Naponkénti feladatunk legyen ezt tenni! Minden reggel szenteld oda magad
Istennek arra a napra! Rendeld alá összes tervedet akaratának, készen arra,
hogy megvalósítsd vagy feladd őket, amint gondviselése irányít majd. Így nap
mint nap Isten kezébe helyezheted az életedet, Ő pedig mind jobban és jobban
átformál téged Krisztus hasonlatosságára. 

           E.G.White (1827-1915) amerikai keresztény írónő.
           Jézushoz vezető út, Növekedés Krisztusban c. fej.:
           http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/jvu/9.htm

2017. július 25., kedd

Dr. Reisinger János: Ki nekünk Arany János?



E címmel tartott előadást Dr. Reisinger János irodalomtörténész
Arany Jánosról, és hívta fel ismét a figyelmet a kétszáz évvel
ezelőtt született zsenire, 
aki egész életében szerény, egyszerű
EMBER tudott maradni.

https://www.youtube.com/watch?v=_gham0RH1RM

2017. július 23., vasárnap

Newton: Csillagok alatt és fölött...





"Amit itt a csillagok alatt Istenből látok, elég nekem, 

hogy higgyek abban az Istenben, aki a csillagok
fölött van, s akit nem látok."

Isaac Newton, angol fizikus, matematikus, csillagász.
(1642- 1727)

Szeretni művészet...

saját fotóm: Aranyló repcemező...(H.Gy.)

„A szeretet lényegét a legtöbb ember abban látja, hogy őt szeretik, és nem abban,
hogy ő szeret, hogy képes szeretetre.” 
(Erich Fromm: A szeretet művészete c. könyvéből idézet) 
A szeretetnek ez talán az
egyik legalacsonyabb rendű felfogása. 
Ebből a gondolkodásból szinte természetesen
következik, hogy ha 
egy ember állandóan csak másoktól várja a szeretetet, előbb-utóbb 
oda jut, hogy ő sem lesz képes másokat szeretni, hanem csak saját
magát, de végül  azt sem…
A legtöbb ember úgy képzeli el a szeretetet, hogy az nem igényel különösebb
ismeretet, szeretni tudást, erőfeszítést. Csupán a megfelelő tárgyat – embert,
állatot stb. – kell megtalálni
szeretetünkhöz, s akkor szeretni már könnyű, sőt boldogító
érzés. Talán e szeretetfelfogás már magasabb leli kultúrával, igényességgel
rendelkezik, mint az előző, de még itt is nagy szerepet játszik az énközpontú, haszonélvező gondolkodás…
Szeretni, ahogyan tudunk. E harmadikként említett szeretetfajta vált talán társadalmunkban
és az egész európai kultúrában a legáltalánosabban elterjedt szeretetmodellé, életgyakorlattá…
Az Augustínus féle „Szeress, és tégy, amit akarsz” szeretetjelszó átcsaphat akár a szeretet
ellentétébe a gyűlöletbe is, ha ösztöneink éppen így diktálják…
Szeretni művészet. Akik szeretetük gyakorlása közben hajlandók fájó kudarcaikkal őszintén szembesülni, s felvenni a küzdelmet ellenük, azoknak talán nem nehéz beismerniük:
életünk legszebb és legnemesebb feladata a szeretet művészetének tanulása és gyakorlati megvalósítása. A művészet kifejezést abban az értelemben használjuk, hogy a valódi szeretet elsajátítása is magasabb rendű tudást, képességet, körültekintést, gyakorlatot és fáradtságot
igényel, akárcsak valamely művészi alkotás létrehozása….
Szeretni tehát nem jelent mást, mint állandó tanulási folyamatban élni…
A szeretet művészetének elsajátítása a Mester példáján keresztül, őt követve lehetséges egyedül.”
(Soós Attila: A szeretet művészete a Biblia tükrében c. könyvéből részlet...)

A szeretet legmagasabb foka az, ha valaki hajlandó az életét áldozni azért, akit szeret. 
A gyermekéért, a szüleiért még csak vállalja valaki a halált, de már a barátaiért nem.
Az ellenségéért pedig ki halna meg? Jézus megtette, ő meghalt értünk, az ellenségeiért.
Mi hol tartunk ebben a tanulási folyamatban?

2017. július 21., péntek

Spurgeon: A hit olyan, mint egy léghajó...

saját fotóm: Kew Gardens-ben járva...
(H.Gy.)

„A hit a látszólag kedvezőtlen körülmények között fejlődik a legjobban. 
Amikor felszabadul a pillanatnyi hangulatoktól, érzelgéstől és az emberekbe
vetett bizalomtól, könnyen emelkedik a menny felé, mint a léghajó, 
amelyből kidobálták a homokzsákokat.”


 
C.H. Spurgeon (1834-1892), angol megújult baptista prédikátor. 
A keresztény világban a prédikátorok fejedelmeként tartják számon.

2017. július 18., kedd

Pongrácz Róbert: Mit ír a Biblia a hitel csapdájáról és a gazdagság utáni vágyról?

Poldijoe fotója...

A Szentírásban található Habakuk könyve i. e. a VII. században íródott. A könyv szerzője, Habakuk próféta a Szentlélek sugalmazására a következőket írja az utolsó idők hitel-csapdáiról: „És felelt nékem az Úr és mondta: Írd fel e látomást, és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen. Mert e látomás bizonyos időre szól, de vég felé siet, és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne, mert eljön, el fog jönni nem marad el! … Jaj annak, aki rakásra gyűjti ami nem az övé! De meddig? És aki adóssággal terheli magát! Avagy nem támadnak-e hirtelen, akik téged mardossanak, és nem serkennek-e fel, akik háborgassanak téged? És zsákmányul esel nékik.” (Hab 2,2-3.6-7; Károli ford. szerint)
  Ha valaki ennek az idézetnek minden sorát és szavát megfontolja, megértheti, hogy a prófétai látomás a végidőben fog teljesedni, mert „a vég felé siet”, nem csal meg, egészen biztos be fog következni, ezt háromszor erősíti meg. Az, hogy valaki „rakásra gyűjti azt, ami nem az övé, ezt természetesen nemcsak hitelfelvételre lehet érteni, de az „adóssággal terheli magát” kifejezések pontosítják, hogy erről van szó. Gondoljunk arra, hogy akik néhány évvel ezelőtt svájci frankban vettek fel a lakásukra vagy autójukra a hitelt, azokat az árfolyam megugrása mennyire „mardosott”, és akik háttérben a szálakat mozgatják a szerencsétlen kiszolgáltatott emberek kizsákmányolására, azok mennyire tudják háborgatni ezeket az embereket, míg végül sokakat zsákmányul ejtenek. Egy férfivel beszélgettem, hogy miért árulja a házát, melynek javítására, rendbetételére a korábbi években ilyen jellegű hitelt vett fel. Azt válaszolta, hogy az eddigi évek során már a felvett összeg másfélszeresét fizette vissza a banknak, és még van bőven, amit fizetnie. A havi részlete évek óta akkora, hogy a felesége hat éve Németországban kénytelen beteget gondozni, és így fizetik a törlesztő részleteket. Végül oda jutott, hogy egy speciális cégnek fogja eladni a házát, amelyik kifizeti a bankot és számára lehetővé teszi, hogy a saját házában bérlő lehessen élete végéig, és így majd a jelenlegi banki részletének csak a felét, vagy egyharmadát kell fizetnie hónapról hónapra. A felnőtt gyerekére semmit sem tud hagyni. Hány ilyen ember van, aki azt kérdezi, hogy ki tudhatta előre, hogy ilyen gazdasági világválság, vagy bármi másnak is nevezhető spekuláció révén emberek ezrei ide fognak jutni? Teljes együttérzéssel vagyok az ilyen becsapott és kiforgatott emberek iránt, mégis láthatja az olvasó, hogy a Biblia ír erről a hitel vagy adósság-csapdáról a végső időre nézve, és figyelmeztet a veszélyre. Az hogy a végső idő mi alapján azonosítható, ezt bármely Bibliát olvasó ember felismerheti a bibliai próféciák ismerete nélkül is, hogy ha elolvassa a 2Tim 3,1-5 szakaszt az Újszövetségből. Ha valaki a Szentlélek világosságát kérve naponta tanulmányozza a Szentírást, megértheti az Úr szavának tanácsait életének különböző területeire nézve, és azokból a döntéseihez világosságot nyer.
  A gazdagság utáni vággyal kapcsolatban írja bölcs Salamon, hogy az „embernek a kívánsága be nem telik”. (Préd 6,7) Pál apostol pedig azt írja, hogy: „akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat átalszegezték sok fájdalommal. De te, óh, Istennek embere, ezeket kerüld ...”. (1Tim 6,9-11a; Károli ford. szerint)
  Mit ír a Biblia azokról, akik a gazdagságukat más emberek kisemmizése árán növelik? Ezt írja: „Jaj azoknak, akik házat házhoz sorakoztatnak, szántóföldet szántóföldhöz ragasztanak, míg az övék nem lesz minden hely, s nemcsak ők lakják az egész országot. Megesküdött a Seregek Ura fülem hallatára: Bizony rommá lesz a sok ház, és a szép nagy paloták lakatlanná válnak.” (Iz/Ézs 5,8-9; a Szent István Társ. ford. szerint) Ha hamarabb nem, akkor az utolsó hét csapás idején teljesedik ez a kettős prófécia, vagy az azt közvetlenül megelőző időszakban. (vö. Jel 15,5- - Jel 16,1-211Tessz 5,2-4Lk 21,34-36Préd 9,14Jel 3,10) Hasonlót jövendöl az ilyenek felől Mikeás könyve is, és ebből is láthatjuk, hogy az Isten igéje mennyire egybehangzóan nyilatkozik ebben a témakörben: „Jaj azoknak, akik gonoszat forralnak, a fekvőhelyükön rosszat forgatnak fejükben; virradatkor végbe is viszik, mert kezüknek hatalmában van. Ha megkívánják a földeket, meg is szerzik, és a házakat hatalmukba kerítik. Kezet emelnek a másik emberre és a házára, mind az emberre, mind örökségére.” (Mik 2,1-2 a Szent István Társ. ford. szerint) Mind az izaiási/ézsaiási mind a mikeási jövendölés és a fölöttük kimondott ítélet azzal kezdődik, hogy „jaj azoknak…”, tehát az isteni igazságszolgáltatás nem marad el.
  Gyakran hallok hívő embereket is elbizonytalanodni abban a tekintetben, hogy vajon lesz-e végül igazságszolgáltatás és érdemes-e ilyen világban Isten parancsolatai szerint élni? Felidézem még ezzel kapcsolatban Malakiás próféta sorait. A próféta neve azt jelenti, hogy „az én követem”. Tehát, Malakiás, az Úr követe ezt írja: „Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járjunk a Seregeknek Ura előtt? Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket, hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kísértik az Istent! Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és emlékkönyv íratott előtte azoknak, akik félik az Urat, és becsülik az Ő nevét. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, amint ki-ki kedvez a maga fiának, aki szolgálja őt. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és aközött, aki nem szolgálja őt.” (Mal 3,14-18; Károli ford. szerint) A szenvedő ember azt látja, hogy az Isten „figyel és hallgat” de azt kevesen tudják, hogy „emlékkönyv íratik előtte” mindarról, ami elhangzik, ami történik, és amit ki-ki az ő szívében gondol, és ami az ítéletkor ismét előkerül a maga csupasz valóságában (vö. Préd 12,16Jel 20,13). A hitetlen emberek számára ezek a sorok semmit sem jelentenek, nem is értük van leírva, hanem a szenvedő, igazsághoz és becsületességhez ragaszkodók miatt, akik bíznak az Úr nevében. Egy napon majd mindenkinek meg kell állni Krisztus ítélőszéke előtt (vö. 2Kor 5,10), és akkor következményeiben is látszani fog a különbség „az igaz és a gonosz között”. Így szól az Úr: „Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztők ellen, a paráznák és hamisan esküvők ellen, és azok ellen, akik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és akik nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura.” (Mal 3,5-6; Károli ford. szerint).
  A jó Isten nem akarja, hogy a gazdag ember szegénnyé és nincstelenné legyen, és azt sem, hogy a szegény emberből mindenképpen gazdag legyen. Kétségtelen, hogy a gazdagsággal és a pénzzel sok jót lehet tenni, a szenvedést lehet enyhíteni, és az életet emberhez méltóbbá lehet és kell tenni. Az Isten igéje viszont a telhetetlenségtől óv, attól, hogy a pénz és a gazdagság utáni vágy nehogy birtokba vegye az ember egész szívét és gondolkodásmódját. Az Isten igéje szerint „a pénz szerelme” romlásba és pusztulásba dönti az embert, amelynek következménye végül az örök halál lesz (1Tim 6,9Jel 20,14). E lelki torzulás folyamatára most nem térhetek ki, ám tény az, hogy a jó Isten mindenkit óvni és menteni akar, hogy lehetőleg minél több ember megismerje az igazságot és üdvözüljön (vö. 1Tim 2,4). Az Isten szeretet, aki nem akarja, hogy bárki is elvesszen, hanem hogy minél több ember megtérésre jusson. Ő olyan Isten, aki „könyörülő és irgalmas, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz (ember) miatt / aki meggondolja a veszedelmet”. (vö. Joel 2,13; Károli és a Makkabi Kiadó Bibliafordítása egybevetése alapján)
  A mindenható Isten azonban azt is jól tudja, hogy sajnos a bűnnek és az önzésnek van olyan határvonala, amelyet ha valaki átlép, onnan már képtelen a megtérésre (vö. Jak 1,15). Szerencsére ezt egyetlen ember sem tudhatja sem önmagáról, sem másról, ezért ennek a megítélése nem is ránk tartozik. A hívő emberre az Isten akaratának a megismerése és annak a teljesítése tartozik (vö. Jn 17,3Jn 6,29), aki bár ebben a világban él, de nem vegyül az e világ önzésének a hálójába, és a Bibliát olvasva megfontoltan akarja elkerülni a hitelek és a gazdagság csapdáit. Sőt, szeretettel figyelmezteti a gazdagokat is a saját érdekükben, hogy ne a gazdagságban bizakodjanak, hanem az élő Istenben. Így ír erről Jakab apostol: „Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, amelyek elkövetkeznek reátok. Gazdagságotok megrohadt, és ruháitokat moly ette meg. Aranyatokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban! Íme, a ti mezőiteket learató munkások bére, amit ti visszatartottatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez. Dőzsöltetek e földön és bujaságban hizlaltátok szíveteket a leölés napjára. Elkárhoztattátok (elítéltétek), megöltétek az igazat, s ő nem állt ellen néktek.”  (Jak 5,1-6; Károli és a Szent Jeromos kat. ford. egybevetése alapján)
  Azoknak, akik gazdagok e világon, mond meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra; hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet.” (1Tim 6,17-19; Károli ford. szerint)
  Ebben az írásomban is teljesen azon voltam, hogy ne valamelyik egyház tanítását közöljem, hanem csak azt, hogy mit érthetünk meg a Biblia összefüggései alapján ebben a témában. Mind a hitelek felvétele, mind a gazdagság utáni hajsza helyett álljon előttünk Salamon királynak a bölcs tanácsa: „Jobb egy teljes marok nyugalommal, mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával és lelki gyötrelemmel”. (Préd 4,6)
Felhasznált irodalom: Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján, Szt. Jeromos Kat. Bibliatársulat, Bp., 2002. / Biblia, Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szt. István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp., 2008. / Szent Biblia, fordította: Károli Gáspár, Bp., 2002. / Biblia, az Istennek az Ószövetségben és Újszövetségben adott kijelentése, Kálvin János Kiadó, Bp., 2004; Héber-magyar Biblia két kötetben - II. Makkabi Kiadó, Bp.

           Pongrácz Róbert                                                                                                                             www.szentirascom.blogspot.com
        

Pongrácz Róbert: Teremtés vagy evolúció?

saját fotóm: Vízparton...(H.Gy.)


Charles R. Darwinnak a „Fajok eredetéről” című könyve 1859-ben jelent meg. Azóta a természettudományos világban begyűrűzött az ember eredetére nézve egy addig ismeretlen elképzelés és feltevés, amely szerint az ember évmilliók során az állatvilágból emelkedett ki. Egy ateista és egy marxista eszmék béklyóiban vergődő társadalomban élő ember inkább származtatta magát a majomtól, semhogy szembenézzen azzal a felelősséggel, hogy a teremtő Istentől függő lény. A gyakorlati kapitalizmus pedig nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, mert „itt és most akar élni, és lehetőleg minél jobb körülmények között”, és nem ér rá az Isten dolgaival törődni.
Ha az ember a majomtól származik, akkor nem kell számolnia azzal, hogy az Isten szól hozzá a Szentírás szavai által, kinyilatkoztatja önmagát, és hogy van az emberre nézve személyre szabott terve és akarata (vö. Ef 3,9-11Kol 1,20.). Darwin fejlődéselméletét mind a mai napig nem sikerült igazolni a természettudósoknak és az antropológusoknak sem arra nézve, hogy a naprendszerünk a Földdel együtt évmilliók, milliárdok alatt alakult volna ki, sem arra nézve, hogy az ember majomtól származik. Az egyházak (beleértve a katolikus egyházat is) kezdetben ellenálltak az evolúció elméletének, ma már azonban alig van olyan felekezet, amelyik ne hódolt volna be ennek a Szentírással ellentétes eredetmagyarázatnak. A Kat. Egyház II. János Pál pápa nyilatkozatai óta elfogadta és beépítette tanrendszerébe ezt a fajta eredet feltevést mind a világra, mind az emberre nézve olyan módon, hogy „a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon”. Így született meg az evolúció keresztény értelmezése, amely szerint Isten teremtette a világot és benne az embert, de annak a hogyanjára, mikéntjére a tudomány adja meg a választ. Ez a magyarázat arra volt jó, hogy az evolúciót elfogadó tömegek ne szakadjanak ki az egyházból olyan címen, hogy „lám az egyház a tudomány kerékkötője, maradi és nem képes lépést tartani ezzel a világgal”. Az elmúlt évtizedek alatt azonban főként Amerikában, de máshol is megjelentek a bibliai teremtést védő hívő természettudósok is, ők a kreacionisták (kreacio=teremtés). Ezek a tudósok (pl.: Walt Brown, Werner Gitt és még nagyon sokan) nem a Szentírásból, hanem természettudományos eszközök segítségével mutatták ki, hogy az evolúció elmélete sosem vált bizonyítottá. Ezeknek a bizonyítékoknak a feltárására ezúttal több okból sem vállalkozhatok, de még egy laikus, hozzá nem értő embernek is feltűnik az a tény, hogy sem az állatvilágban, sem az ember esetében nem találtak hatalmas számban olyan kövületeket, amelyek valamely faj átmenetét tudná igazolni a másik faj kialakulásához. Pedig ezeknek az átmeneti lényeknek minden állat esetében garmada számra létezniük kellene, hiszen állítólag évmilliókig éltek és szaporodtak, amíg egy-egy mai állatfaj megjelent. A Neandervölgyi ember és a Jávai ember és hasonlók megtalálása nem bizonyíték az előember létezése mellett, mert azok lehettek a bűn következtében elkorcsosult, és visszafejlődött embercsoportok is ahhoz képest, amilyennek az Isten Ádámot teremtette. Nem beszélve arról, hogy a rádió-karbon C14-es leleteket vizsgáló módszer évezredekre és évmilliókra visszamenőleg nem tud semmilyen biztos eligazítást adni.
A Szentírásban a Teremtés könyve írja le a naprendszerünk, a Föld és rajta minden élőlény teremtését. Az Isten szava szerint a Teremtő a növényeket és az állatokat az ő „nemük” (fajtájuk) szerint teremtette (vö. Ter 1,11-12. 21. 25), tehát nincsen az egyik fajtából átmenet a másikba. A Szentírásban az Úr azt mondja magáról, hogy Ő teremtő, és egyedül Ő az igaz Isten, mert Ő teremtette és tartja fenn a világmindenséget és benne az embert. A 33-dik Zsoltár ezt írja: „Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregük” (6. v.). „Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt s előállott” (Zsolt 33,9). Dávid király a Szentlélek ihletésére ezt írta: „Mikor látom egeidet, a te ujjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél: Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla? … Úrrá tetted őt kezeid munkáján, mindent lábai alá vetettél; juhot és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadjait is; az ég madarait és a tenger halait …” (Zsolt 8,4-9).  Izaiás prófétánál ezt mondja az Örökkévaló: „Én alkottam a Földet, és az embert rajta én teremtettem”. „Mert így szól az Úr, aki az eget teremtette, ő az Isten, aki a Földet formálta és megalkotta, ő, aki megalapozta, … azért formálta, hogy lakjanak rajta: Én vagyok az Úr, és nincs más (vö. Iz 45,12.18)”. „Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten és nincsen több (Iz 45,22).” Már az Ószövetségben az Úr egyértelműen kijelenti, hogy ő a teremtő, az egyedüli igaz Isten, és nincsen rajta kívül szabadító. Ezt erősítik meg az újszövetségi iratok is. Az Isten szólott hozzánk Fia által, aki által a világokat is teremtette (Zsid 1,2). A Szentírás az Atyával együtt Krisztust is teremtőnek mondja, mert az Atya általa teremtett mindent, ezért az imádat neki is ugyan úgy jár (vö. Zsid 1,9), mint az Atyának, mert Krisztus az, „aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget” (Zsid 1,3). Az Isten igéje tanúsága szerint Krisztus nem teremtmény, hanem isteni személy az Atyával együtt (vö. Iz 9,6Mik 5,2Kol 1,15-17Jn 1,1.18Kol 1,9Róm 9,5Jel 3,14: „Isten teremtésének a fejedelme”; stb.). Ezért az Írás megkülönböztető módon nem azt írja Krisztusról, a Fiúról, hogy „teremtetett”, hanem hogy „született” (görögül= monogenész).
A Jelenések könyvében az ég közepén repülő angyal (követ) többek között ezt kiáltja: „ … imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a Földet, és a tengert és a vizek forrásait (Jel 14,7)”. Ez szószerinti idézet a tíz parancsolat negyedik parancsolatából (vö. Kiv 20,8-11). Krisztus jól tudta azt, hogy eljön az idő, amikor az emberek kétségbe vonják Isten teremtői hatalmát. Miért hangsúlyozom ezt? Azért mert ma kevesen vallják a keresztény tömegek részéről azt, hogy a bibliai hat napos teremtéstörténetet szó szerint kellene érteni. Egyes teológusok szerint mítosz, mások szerint a hat nap korszakokat jelentene. Ezzel szemben a Szentírás azt állítja, hogy az Isten szólt, és az meglett: „És mondta Isten, hogy legyen világosság, és világosság lett.” (Ter 1,3). Vagy azt, hogy: „Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére, Isten képére teremtette őt: férfinak és nőnek teremtette őket (Ter 1,27).” Valamint: „Megalkotta tehát az Úr Isten az embert a földnek porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé (Ter 2,7).”
Milyen következményei vannak annak, amikor az ember elveti azt a szentírási igazságot, hogy az Isten hat nap alatt teremtette az eget és a Földet, a tengert és a vizek forrásait? Ezzel azt is elvetnénk, hogy az Isten igéje igazság, mert ha ezt elvetjük, akkor Jézus gyógyításait és halott-feltámasztásait is ugyanúgy el kellene vetnünk, hiszen minden egyes csoda révén Isten teremtői hatalma nyilatkozott meg Krisztus által (vö. ApCsel 2,22). Ha a Szentírás valamely részével valakinek fenntartása van, akkor Krisztus szavaival kapcsolatban is lehetne hasonlóképpen. Ha ez így lenne, mire alapozhatnánk a hitünket? Ha Krisztus élete és szavai, halála és feltámadása nem lenne kétségbevonhatatlan tény, milyen értelme lenne a keresztény hitéletünknek? Ha a Biblia egyik részét elfogadja valaki Istentől ihletettnek, akkor annak minden részét el kell fogadnia, mert ez logikus és ez a kézenfekvő. Jézus szavai szerint is „az Írás fel nem bontható.” (vö. Jn 10,352Pt 1,19-21). Milyen következményei voltak a múltban annak, hogy elvetették a Szentírást és a hat napos teremtés történetet? Franciaországban az 1789-es forradalom után egy rövid időszakban, amikor a középkori egyházzal együtt a Szentírást is elvetették, felállították a tíz napos „dekádokat” a hetek helyett, amelyet sem az állat, sem az ember nem bírt elviselni, ezért rövid időn belül be kellett szüntetni. A volt Szovjetunióban is próbálkoztak már, hogy az évet ugyanígy tíz napokra osztva, kilenc napig dolgozzanak az emberek, és a tizediken pihenjenek, de ott sem sikerült ezt maradandóvá tenni. Miért? Azért mert a teremtett világba és az emberbe van kódolva az, hogy hat nap munka után legyen mindenkinek egy teljes nap nyugalma. A Szentírás szerint maga az Isten akarta ezt így: mert hat nap alatt teremtetett mindent és a hetedik napon, szombaton (vö. Kiv 20,10) megpihent, és az Úr megáldotta és megszentelte a hetedik napot, „mivel azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után” (vö. Ter 2,3). A Szentírásban a vasárnap a hét első napjának számít és nem a hetediknek (vö. Lk 24,1Mt 28,1).
Végül pedig érdemes megfontolni azt, hogy ha Isten nem lenne valóságos teremtő, ahogyan a Szentírás írja, akkor az elhunytak sem támadnának fel. Mert a feltámadás valójában semmiből való újjáteremtés, amely Krisztus isteni hatalma által bizonyosan végbe fog menni a feltámadás rendje szerint (1Kor 15,22-23Jn 5,21-29). Ahogyan az emberek többsége nem hisz a feltámadásban, ugyan úgy kétségbe vonja azt is, hogy az Isten teremtő, elveti azt is, hogy az Isten a világot hat nap alatt teremtette, és azt is, hogy a Biblia és annak minden kijelentése úgy, ahogy van Jézus szavai szerint „Isten szájából származik” (Mt 4,4). Ebből is láthatjuk, hogy a Szentírás tanítása egységes egész. Ha elvetjük a hat napos teremtéstörténetet, azzal, hogy az nem valóságos napokat, hanem korszakokat jelöl, vagy netán mítoszt, akkor a hetedik napi nyugalmat sem kellene komolyan venni a Szentírás szerint. Az emberek nem is veszik komolyan, ezért egymást és önmagukat is kizsákmányolják, felőrölik, és nem lesznek már képesek arra, hogy emberként viszonyuljanak egymáshoz ebben a világban. Az Isten törvénye szent és örök, mert az Isten jellemét tükrözi vissza (vö. Jak 1,17). Aki ezzel a renddel szembeszáll, az nemcsak az Isten, de önmaga legjobb java ellen is vét, és a törvényszegés állapotában a végső halál felé tart.
Ha az ember elveti a teremtő Istent szükségszerűen más „isteneket” fog keresni magának, hogy azoknak hódoljon. Az Isten szava hív és figyelmeztet minden embert arra, hogy egyedül azt imádjuk „aki teremtette az eget, a földet, a tengert és a vizek forrásait” (Jel 14,7Kiv 20,11). A tíz parancsolat első parancsolata is erre szólít fel, hogy „Ne legyen néked egyetlen idegen istened sem az én színem előtt (Kiv 3,20).” Gyergyószentmiklóson a gyerekkorom óta ismerek egy férfit (egyet a sok hasonló eset közül), akinek a teremtő Istenbe vetett hitét a nyolcadik osztályban tanult evolúciós elmélet tette tönkre, és elmondása szerint több mint egy évtizedig nem találta a helyét és önmagát, mert arra gondolt, hogy ha az ember az állatvilágból emelkedett ki, akkor a Szentírás tanítása nem áll meg. Pedig 150 évvel Darwin után az evolúciós elmélet is csak egy gyenge, erőtlen „hit”, olyan elmélet, amelyet sohasem bizonyítottak be tényekkel és tudományos eszközökkel. Erre épül az egész történelemszemléletünk, és az iskolákban is ezt tanítják, pedig a Szentírás tanítása szerint nem fejlődésben van a világunk a kőkorszaktól az aranykorig, hanem lepusztulóban van (vö. Dn 2Jak 1,15b) úgy az egyén, mint a társadalom, és a Földünk is, ahol élünk. Az ipari forradalom, a technika fejlődése senkit ne tévesszen meg az ember felől, mert az nem tette jobbá az ember szívét, nemesebbé jellemét, és szeretőbb lénnyé a személyiségét. Mindezt csak az Isten Lelke viheti végbe egy-egy ember életében az Isten igéjének a befogadása által, amely azt mondja, hogy az élő Isten teremtett mindent (vö. Iz 45,12.18Zsolt 104,5Zsolt 33,9Zsolt 8,4Ter 1,1-2. 3Róm 1,20ApCsel 17,24), és ezért egyedül Őt illeti meg az imádat és a hódolat, senki mást.
Felhasznált irodalom: Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján, Szt. Jeromos Kat. Bibliatársulat, Bp., 2002. / Biblia, Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szt. István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp., 2008. / Szent Biblia, fordította: Károli Gáspár, Bp., 2002., Biblia, az Istennek az Ószövetségben és Újszövetségben adott kijelentése, Kálvin János Kiadó, Bp., 2004.
    Pongrácz Róbert                                                                                                       www.szentirascom.blogspot.com

Albert Schweitzer: Tanulságos igehirdetés a boldogságról...

saját fotóm: Erdőben...(H.gy.)

Az egyik reggelen az afrikai őserdő mélyén, Lambarénében istentiszteletre gyűltek össze Albert Schweitzer munkatársai és fekete bőrű betegei. A „nagy fehér doktor”-, ahogy ápoltjai nevezték, szívesen tartotta a szabad ég alatt istentiszteleteit. „Ott az ég madarai is velünk énekeltek” – szokta mondani. Ezen a reggelen előbb egy Bach korált játszott hordozható harmóniumán. Mindenki megigézve hallgatta Bach legkiválóbb interpretátorának játékát. Betegei áhítattal himbálták magukat a zene hullámzó ütemére. Majd egy ismerős éneket keresett ki az őserdő doktora, s a különös gyülekezet énekelni kezdett, együtt az ég madaraival: fehérek, feketék, német, francia, amerikai, izraeli, svájci, holland, angol orvosok és ápolók, a bennszülött ápoltak, s azok hozzátartozói. Éneklés után Albert Schweitzer kezébe vette a Bibliát és felolvasta Afrika szívében Jézusnak a Galileai-hegyen elhangzott szavait: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők
meglátják az Istent”. Ennek alapján hangzott el az a különös, őserdei igehirdetés,
amelyet most szinte szóról szóra idézünk.
Eljöttetek – kezdte a doktor –, hogy meggyógyuljatok. De én most Jézusról beszélek nektek, hogy ha hazamentek, ki-ki a maga falujába, elmondhassátok: mi már ismerjük Jézus Krisztust. Eddig olyan volt a szívetek, mint egy szemetes falu, amelyben több gonosz törzsfőnök is uralkodik egyszerre.
Ezek a gonosz törzsfőnökök a ti gonosz gondolataitok a szívetek mélyén. Az egyik törzsfőnök azt parancsolja szívetekben: „Hazudjatok!” – és ti szemrebbenés nélkül hazudtok a parancsára. Azután a másik gonosz törzsfőnök veszi át a szót, és azt parancsolja nektek: „Legyetek módosak, módosabbak, mint a szomszéd kunyhó lakója! Ennek a legegyszerűbb módja, ha loptok!” És máris loptok. Majd egy harmadik törzsfőnök kezd beszélni a szívetekben, s azt parancsolja nektek: „Patvarkodjatok, verekedjetek!” – s máris egymásnak estek. No, van még néhány ilyen törzsfőnök a szívetek szemetes falujában.
Egyet különösen jól ismerek, az szüntelen parancsolgat nektek, ezt lustaságnak hívják. Ti híven követitek a parancsát. De ne felejtsétek: a ti szívetek az a falu, ahol ezek a törzsfőnökök parancsolgatnak.
Most kérdezek valamit és feleljetek! Boldog lehet-e az a falu (ország), amelynek gonosz törzsfőnöke van? Látom, azt bólogatjátok, hogy nem lehet.
És lehet-e szívetek boldog, ha nem is egy, hanem több gonosz törzsfőnök parancsolgat benne? Az a szív, amely boldog, olyan békés és csöndes, mint a tó, amikor ragyog felette a nap és az ég kékje tükröződik benne. A boldogtalan szív pedig olyan, mint az Ogawe folyó, amikor a tornádó közeledik.
Most megkérdezem: Boldog-e a szívetek? Ha egyenként hozzátok lépnék, és mindenkit külön-külön megkérdeznék, s őszintén felelnétek, tudom, azt mondanátok: Nem, doktor, ha a szívembe nézek, akkor csak azt mondhatom, nincs benne béke és nem boldog a szívem. Én pedig azt válaszolnám: Akármilyen színű is valakinek a bőre, boldogságot és békességet szeretne a szívében érezni, ebben biztos vagyok.
Ez azonban csak egyféleképpen lehetséges. Új főnököt kell beengedni a szívetekbe. És akit én ajánlok: az Jézus Krisztus. Máris ott van a szívetek előtt. Ha kéritek, hogy lépjen be – belép. S ha beengeditek, a gonosz törzsfőnökök kisompolyognak onnan, mert nem mernek egy helyen lenni Jézussal, mert Jézus erősebb náluk. Szennyes, vaksi szívünket csak Jézus tisztítja meg egészen.
Ha pedig Jézus lesz a szívetek Ura, akkor abban a jó Isten fog parancsolni. Mert ahová Jézus lép be, oda a jó Isten lép be. És akinek a szívében a jó Isten van, az boldog ember. Nos, azt tanácsolom, kérjétek meg imádságban Jézus Krisztust, vegye át az uralmat szívetekben, hogy megtisztuljon és boldogok legyetek, ne csak egészségesek.
Albert Schweitzer (1875-1965) alias Oganga, avagy Nagy Fehér Varázsló elzászi
német teológus, lelkész, filozófus, orgonaművész, tanár, orvos, Nobel-békedíjas.
 

2017. július 15., szombat

Yehudi Menuhin: Mai korunk áldozata, a zene...

saját fotóm: Kilátó a Jeli Arborétumban...
(H.Gy.)



"Korunk a mesterségesen felkorbácsolt érzelmek kora, és következetesebben manipulálnak bennünket, mint a történelem során bármikor. A régi civilizációk szentnek tartották a zenét: valamiféle szépségideál volt, amelyet futólag megpillanthattunk, amelyre áhítozhattunk.
Korunkban szinte teljesen elveszítette ezt a szerepét a zene, áldozatul esett a mindenütt
jelenvaló kizsákmányolásnak."

Yehudi Menuhin (1916-1999), amerikai zsidó hegedűművész és karmester, aki művészi pályájának
nagy részét az Egyesült Királyságban futotta be, végül brit állampolgár lett és lovaggá is ütötték. Louis
Persinger, George Enescu és Adolf Busch tanítványa volt.

„A föld sója” vagy „a föld showja”?

Gondolatok a Virtuózok című televíziós show-műsor kapcsán

http://www.nyitottszemmel.hu/cikk/a-zene-szarnyan/-a-fold-soja--vagy--a-fold-showja-/409

2017. július 14., péntek

Kodály Zoltán: A zene tápláló, vigasztaló elixír...

saját fotóm: Kőváza a Cambridge-i Arborétumban
(H.Gy.)


„Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét,
az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló,
vigaszta
ló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind
meghatványozza.”

Kodály Zoltán (1882-1967), háromszoros Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenetudós,
zeneoktató, népzenekutató, az 
MTA tagja.