A Húsvét sziget igaz története:
https://www.youtube.com/watch?v=3JBCUDMvSQc
A Húsvét sziget tragédiája és Jézus adventje
Az ezredvég tudománya a billenési pont különös fogalmával gazdagította a köznyelvet. A billenési pont az, amelyen túllépve a rendszer hirtelen, és kedvezőtlenül - megváltozik. Visszafordíthatatlan átalakulások mennek végbe. A billenési pont váratlanul, szinte előzmények nélkül és észrevétlenül - Péter apostol szavaival, mint éjjeli tolvaj -, bukkan elő. A társadalmi rendszerek katasztrófaszerű összeomlása sokáig kizárólag
elszigetelt emberi közösségek vagy kicsiny ökológiai rendszerek ritka példáin volt tetten érhető. Az egyik legismertebb eset a Húsvét-szigetek története. A legendás törzsfőnök, Hotu Matua, másfél évezreddel ezelőtt, hosszú tengeri út után ért partot a Paradicsominak tűnő Húsvét-szigeteken.
Az óceán vándorai letelepedtek a hatalmas pálmákkal borított szigeten, és hamarosan benépesítették azt. A 11 elkülönülő térséget birtokló, saját főnök által vezetett, és egymással is vetélkedő kis közösségek élték hétköznapi életüket: az erdők pálmáit kivágták, a sziget eredeti élővilágát megtizedelték. Mindenkit csodálatra késztető óriási kőalkotásokat - köztük a legnagyobbat, az El Gigante névre keresztelt csaknem húsz méter
magas és 270 tonnát nyomó szobrot - hoztak létre, amelyekkel isteneik jóindulatát, és támogatását szerették volna elnyerni. A betelepülést követő ezer esztendő alatt a sziget lakossága néhány tucatról, mintegy tízezer főre emelkedett. A népesség sűrűsége folyamatosan nőtt, fa viszont gyakorlatilag nem maradt a szigeten. Az erdők megfogyatkozásával felerősödött a talaj eróziója, ami a terméshozamokat csökkentette. Nem maradt
alapanyag sem az újabb csónakok készítéséhez. Így abbamaradt a halászat is. Végül már az ételek készítéséhez sem maradt elegendő fa - fűvel tüzeltek. Amikor azután a lakosság száma túllépte a 15 ezer főt, hirtelen - gyakorlatilag egyetlen nemzedék élete alatt - beköszöntött az éhínség, a társadalmi felfordulások és a kultúra szétesésének a korszaka. "A társadalmat gyilkos háborúk, és kannibalizmus okozta tömeghalál
elszigetelt emberi közösségek vagy kicsiny ökológiai rendszerek ritka példáin volt tetten érhető. Az egyik legismertebb eset a Húsvét-szigetek története. A legendás törzsfőnök, Hotu Matua, másfél évezreddel ezelőtt, hosszú tengeri út után ért partot a Paradicsominak tűnő Húsvét-szigeteken.
Az óceán vándorai letelepedtek a hatalmas pálmákkal borított szigeten, és hamarosan benépesítették azt. A 11 elkülönülő térséget birtokló, saját főnök által vezetett, és egymással is vetélkedő kis közösségek élték hétköznapi életüket: az erdők pálmáit kivágták, a sziget eredeti élővilágát megtizedelték. Mindenkit csodálatra késztető óriási kőalkotásokat - köztük a legnagyobbat, az El Gigante névre keresztelt csaknem húsz méter
magas és 270 tonnát nyomó szobrot - hoztak létre, amelyekkel isteneik jóindulatát, és támogatását szerették volna elnyerni. A betelepülést követő ezer esztendő alatt a sziget lakossága néhány tucatról, mintegy tízezer főre emelkedett. A népesség sűrűsége folyamatosan nőtt, fa viszont gyakorlatilag nem maradt a szigeten. Az erdők megfogyatkozásával felerősödött a talaj eróziója, ami a terméshozamokat csökkentette. Nem maradt
alapanyag sem az újabb csónakok készítéséhez. Így abbamaradt a halászat is. Végül már az ételek készítéséhez sem maradt elegendő fa - fűvel tüzeltek. Amikor azután a lakosság száma túllépte a 15 ezer főt, hirtelen - gyakorlatilag egyetlen nemzedék élete alatt - beköszöntött az éhínség, a társadalmi felfordulások és a kultúra szétesésének a korszaka. "A társadalmat gyilkos háborúk, és kannibalizmus okozta tömeghalál
rombolta szét. Katonák vették át a hatalmat, hatalmas mennyiségben gyártott lándzsahegyek borították a tájat, a győztesek megették, vagy rabszolgává tették a veszteseket, az ellenséges törzsek ledöntötték egymás szobrait, s az emberek önvédelemből barlangokba húzódtak. Az egykor buja szigeten a világ egyik legjelesebb társadalmának földje olyanná korcsosult, amilyennek a Húsvét-szigeteket ma ismerjük: kopár, füves,
ledöntött szobrokkal tarkított, a korábbi népességének csupán harmadát eltartó prérivé" A Húsvét-szigetek tragédiáját részben az elszigeteltség okozta. Elérhető közelségben egyszerűen nem volt további szabad terület.
A helyzetet végzetessé tette, hogy a fák kipusztítása miatt még építeni sem tudtak hajókat, amivel továbbköltözhettek volna. Az összeomlás váratlanul következett be. Ezért remény sem lehetett a kulturális alkalmazkodásra. Az emberiség elmúlt fél évezredes történelmében a gyors növekedés mintáját követte. A növekedés üteme különösen a népesség létszámának gyarapodásán érhető leginkább tetten. 1000-ben még alig 300, 1500-ban már 450 millió,1900-ban 1,6 milliárd, 1950-ben 2,5 milliárd, az ezredfordulón pedig már 6,2 milliárd lakosa volt a Földnek. Eközben egyre bővült a fogyasztás, és nőtt a javak előállítására szolgáló technológia "falánksága" is.
E három tényező szorzata alkotja egy közösség "ökológiai lábnyomát": annak a földterületnek a méretét, amelyet az adott létszám, a fogyasztási szokások, és az alkalmazott technológia megkövetel. Az emberiség ökológiai lábnyoma, amely 1900-ben még alig 60 százaléka volt a Földének, már jóval az ezredforduló előtt túllépte a glóbusz méretét. Ezzel konkrét értelmet nyert a "Föld-űrhajó" kifejezés. Földünk betelt: mindenütt önmagunkba
ütközünk. Nincs hová tovább lépni, és - a Húsvét-szigetekhez hasonlóan - mentőcsónak sincs, amivel tovább lehetne állni. Hirtelen rá kellett ébredni, glóbuszunk egyszerre több területen jutott közel a billenési ponthoz. Az emberiség Földünket meghaladó ökológiai lábnyoma az ökológiai rendszer billenési pontjára utal. Ezt mutatja a biológiai változatosság vészes csökkenése, és ennek tényezője az üvegházhatás okozta felmelegedés, amely
- a rendszer kaotikus jellemzői miatt - egyszerre idézhet elő globális felmelegedést, és Európát sújtó új jégkorszakot. Egyre több jelenség jelzi a gazdasági rendszer billenékenységét. A XXI. század tőzsdei visszaesése gazdasági vállalkozások dominósorát döntötte le. A globális pénzügyi rendszert naponta rázzák meg előre jelezhetetlen változások, elbizonytalanítva az egyébként is hisztérikus befektetőket. A világ távoli térségeiben
lezajló, a hazaitól független valuták, bankok, vagy iparágak válságai katasztrófába sodorják országok sorát. Az 1997-es ázsiai pénzügyi válság, egyes tanulmányok szerint, csupán a régióban 22 millió embert taszított szegénységbe. Ám billenési ponthoz közeledik a szociális rendszer is. Erre utalnak az elmúlt évtizedben, több országban lezajló genocídiumok. Egész Európában növekvő társadalmi rétegek kérdőjelezik meg a
"bízz az idegenekben" eddig sikeresen működő modelljét. A társadalmi hangulat változásának billenési pontra érkezését bizonyítják, hogy amint az adott közösségben a történelmileg kialakult közös szabályokat áthágó "idegenek" aránya bizonyos mértéket meghalad, a közösség toleranciája ugrásszerűen lecsökken. Úgy tűnik, a fejlett világ társadalmai közelednek e szociális billenési ponthoz. A következmény: még a
legtoleránsabb társadalmakban is gyanakodva kezdik szemlélni az "idegeneket". A kulturális billenési pont közelségére utalnak az elmúlt években kibontakozó különös "vallásháborúk" is. Szinte minden társadalomban, különböző formákban lehetünk tanúi az eltérő hitű közösségek egyre erőszakosabb szimbólumharcának. Itt, a "teremtés-tudomány" iskolában történő tanítása, ott az abortusz alapvető korlátozása, amott egy
közintézményben elhelyezett Tízparancsolatot ábrázoló szobor váltott ki éles vitát. Van, ahol muzulmán nők fejkendője robbant ki társadalmi konfliktust, máshol az iskola falán elhelyezett kereszt. A legújabb vihart Mel Gibson "Passio" című filmje kavarta. Meghökkentő, hogy egyes országok katolikus egyházai óvatosságra intenek, sőt elítélik a film - avatatlan, vagy nagyon is avatott füleknek - félreérthető üzenetét. Másutt, éppen ellenkezőleg
mindenkit a megtekintésére biztatnak. Ám a vallási szimbólumok erőszakos felmutatása - függetlenül kezdeményezőjük szándékától - a billenési pontjához közelítő "Húsvét-glóbuszon" az ellentétek és az erőszak eszkalációját váltja ki. A kérdést, "mi az oka annak, ami történt?", egyre többen, átfordítják arra:
"ki tette ezt velünk?" Növekszik az olyan politikusok, és mozgalmaik befolyása, akik/amelyek az okok helyett felelősök után kutatnak, és megoldások helyett bűnbakokat keresnek. Sokan a válságokra alapvetően hiten alapuló válaszokat ajánlanak, és a vallások - múltban gyökerező - kulturális mintáinak követésére buzdítanak. Ám e minták gyakran - miként a Húsvét-szigeteken - maguk is közrejátszottak a katasztrófaállapot előidézésében. Mindegyikben megtalálható a mássággal szembeni kíméletlen leszámolás követelése A vallásháborúk növekvő hangzavarából egyre inkább azt az üzenet lehet kihallani: félre a kétellyel, összezárni a sorokat az egyetlen igaz hit védelmében, és követni a hagyományt, bármennyire logikátlan is. A billenési pont környéke
mindig kaotikus és misztikus. De holnapután, miként a most mozikban játszott film címe sugallja, hirtelen - mint éjjeli tolvaj - tör ránk a veszély. Ismeretlen erők, váratlan, soha nem tapasztalt fenyegetések bukkannak elő a semmiből. Korunknak ezt a nehezen megérthető jellemvonását Dickens, csaknem két évszázada írt, Két város meséje című könyvének indító sorai fejezik ki leginkább:
"Ez volt a történelem csúcsa, és egyben ez volt a mélypontja, ez a legnagyobb bölcsesség, és egyben a legmélyebb ostobaság korszaka, ez volt a hit és egyszerre ez volt a hitetlenség ideje, ez volt a fény
és egyben a sötétség évszaka, ez volt a remény tavasza, és egyben a kétségbeesés tele."
A XXI. század hajnalán mintha a történelem minden ellentmondása hirtelen egyszerre pattanna ki, és együtt idézné elő az áttekinthetetlen káoszt. A Húsvét-szigetek példája azonban arra utal, a történelem billenési pontjának közelében csakis az óvatosság, a tolerancia, nem a hagyományok, hanem a "Jézus adventjével" számoló cselekedet, lehet az ügyek kezelésének célravezető módszere.
ledöntött szobrokkal tarkított, a korábbi népességének csupán harmadát eltartó prérivé" A Húsvét-szigetek tragédiáját részben az elszigeteltség okozta. Elérhető közelségben egyszerűen nem volt további szabad terület.
A helyzetet végzetessé tette, hogy a fák kipusztítása miatt még építeni sem tudtak hajókat, amivel továbbköltözhettek volna. Az összeomlás váratlanul következett be. Ezért remény sem lehetett a kulturális alkalmazkodásra. Az emberiség elmúlt fél évezredes történelmében a gyors növekedés mintáját követte. A növekedés üteme különösen a népesség létszámának gyarapodásán érhető leginkább tetten. 1000-ben még alig 300, 1500-ban már 450 millió,1900-ban 1,6 milliárd, 1950-ben 2,5 milliárd, az ezredfordulón pedig már 6,2 milliárd lakosa volt a Földnek. Eközben egyre bővült a fogyasztás, és nőtt a javak előállítására szolgáló technológia "falánksága" is.
E három tényező szorzata alkotja egy közösség "ökológiai lábnyomát": annak a földterületnek a méretét, amelyet az adott létszám, a fogyasztási szokások, és az alkalmazott technológia megkövetel. Az emberiség ökológiai lábnyoma, amely 1900-ben még alig 60 százaléka volt a Földének, már jóval az ezredforduló előtt túllépte a glóbusz méretét. Ezzel konkrét értelmet nyert a "Föld-űrhajó" kifejezés. Földünk betelt: mindenütt önmagunkba
ütközünk. Nincs hová tovább lépni, és - a Húsvét-szigetekhez hasonlóan - mentőcsónak sincs, amivel tovább lehetne állni. Hirtelen rá kellett ébredni, glóbuszunk egyszerre több területen jutott közel a billenési ponthoz. Az emberiség Földünket meghaladó ökológiai lábnyoma az ökológiai rendszer billenési pontjára utal. Ezt mutatja a biológiai változatosság vészes csökkenése, és ennek tényezője az üvegházhatás okozta felmelegedés, amely
- a rendszer kaotikus jellemzői miatt - egyszerre idézhet elő globális felmelegedést, és Európát sújtó új jégkorszakot. Egyre több jelenség jelzi a gazdasági rendszer billenékenységét. A XXI. század tőzsdei visszaesése gazdasági vállalkozások dominósorát döntötte le. A globális pénzügyi rendszert naponta rázzák meg előre jelezhetetlen változások, elbizonytalanítva az egyébként is hisztérikus befektetőket. A világ távoli térségeiben
lezajló, a hazaitól független valuták, bankok, vagy iparágak válságai katasztrófába sodorják országok sorát. Az 1997-es ázsiai pénzügyi válság, egyes tanulmányok szerint, csupán a régióban 22 millió embert taszított szegénységbe. Ám billenési ponthoz közeledik a szociális rendszer is. Erre utalnak az elmúlt évtizedben, több országban lezajló genocídiumok. Egész Európában növekvő társadalmi rétegek kérdőjelezik meg a
"bízz az idegenekben" eddig sikeresen működő modelljét. A társadalmi hangulat változásának billenési pontra érkezését bizonyítják, hogy amint az adott közösségben a történelmileg kialakult közös szabályokat áthágó "idegenek" aránya bizonyos mértéket meghalad, a közösség toleranciája ugrásszerűen lecsökken. Úgy tűnik, a fejlett világ társadalmai közelednek e szociális billenési ponthoz. A következmény: még a
legtoleránsabb társadalmakban is gyanakodva kezdik szemlélni az "idegeneket". A kulturális billenési pont közelségére utalnak az elmúlt években kibontakozó különös "vallásháborúk" is. Szinte minden társadalomban, különböző formákban lehetünk tanúi az eltérő hitű közösségek egyre erőszakosabb szimbólumharcának. Itt, a "teremtés-tudomány" iskolában történő tanítása, ott az abortusz alapvető korlátozása, amott egy
közintézményben elhelyezett Tízparancsolatot ábrázoló szobor váltott ki éles vitát. Van, ahol muzulmán nők fejkendője robbant ki társadalmi konfliktust, máshol az iskola falán elhelyezett kereszt. A legújabb vihart Mel Gibson "Passio" című filmje kavarta. Meghökkentő, hogy egyes országok katolikus egyházai óvatosságra intenek, sőt elítélik a film - avatatlan, vagy nagyon is avatott füleknek - félreérthető üzenetét. Másutt, éppen ellenkezőleg
mindenkit a megtekintésére biztatnak. Ám a vallási szimbólumok erőszakos felmutatása - függetlenül kezdeményezőjük szándékától - a billenési pontjához közelítő "Húsvét-glóbuszon" az ellentétek és az erőszak eszkalációját váltja ki. A kérdést, "mi az oka annak, ami történt?", egyre többen, átfordítják arra:
"ki tette ezt velünk?" Növekszik az olyan politikusok, és mozgalmaik befolyása, akik/amelyek az okok helyett felelősök után kutatnak, és megoldások helyett bűnbakokat keresnek. Sokan a válságokra alapvetően hiten alapuló válaszokat ajánlanak, és a vallások - múltban gyökerező - kulturális mintáinak követésére buzdítanak. Ám e minták gyakran - miként a Húsvét-szigeteken - maguk is közrejátszottak a katasztrófaállapot előidézésében. Mindegyikben megtalálható a mássággal szembeni kíméletlen leszámolás követelése A vallásháborúk növekvő hangzavarából egyre inkább azt az üzenet lehet kihallani: félre a kétellyel, összezárni a sorokat az egyetlen igaz hit védelmében, és követni a hagyományt, bármennyire logikátlan is. A billenési pont környéke
mindig kaotikus és misztikus. De holnapután, miként a most mozikban játszott film címe sugallja, hirtelen - mint éjjeli tolvaj - tör ránk a veszély. Ismeretlen erők, váratlan, soha nem tapasztalt fenyegetések bukkannak elő a semmiből. Korunknak ezt a nehezen megérthető jellemvonását Dickens, csaknem két évszázada írt, Két város meséje című könyvének indító sorai fejezik ki leginkább:
"Ez volt a történelem csúcsa, és egyben ez volt a mélypontja, ez a legnagyobb bölcsesség, és egyben a legmélyebb ostobaság korszaka, ez volt a hit és egyszerre ez volt a hitetlenség ideje, ez volt a fény
és egyben a sötétség évszaka, ez volt a remény tavasza, és egyben a kétségbeesés tele."
A XXI. század hajnalán mintha a történelem minden ellentmondása hirtelen egyszerre pattanna ki, és együtt idézné elő az áttekinthetetlen káoszt. A Húsvét-szigetek példája azonban arra utal, a történelem billenési pontjának közelében csakis az óvatosság, a tolerancia, nem a hagyományok, hanem a "Jézus adventjével" számoló cselekedet, lehet az ügyek kezelésének célravezető módszere.
(Forrás: Internet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése