"Egy ember, akinek heves természete volt, gyakran lett mérges, de mindig azokat vádolta, akikkel együtt élt, s ezzel nagyon felingerelte őket. Kijelentette, hogy ilyen emberek között senki sem tudna jót cselekedni. Ezért úgy határozott, hogy "kivonul a világból" és remete lesz. Választott egy odút az erdőben lakóhelyül, messze az emberektől. Reggel vette a korsóját és a közeli forráshoz ment, hogy vizet merítsen a reggelihez. A sziklát benőtte a moha, és az állandóan folyó víz nagyon síkossá tette. Amint a korsót a vízáram alá helyezte, félrecsúszott. Visszarakta, de újra lecsúszott. Még néhányszor megpróbálta, de a korsó visszahelyezése egyre több és több energiába került. Végül a remete teljesen elveszítette a türelmét, és rákiáltott: "Maradj ott!" Újra felvette az edényt, és olyan nagy erővel rakta vissza, hogy a kancsó darabokra törött. Senkit sem vádolhatott, csak önmagát. Láthatta, hogy nem a körülötte lévő világ, hanem saját belső lelkivilága tette bűnössé. Bizonyára nagyon sokan ráismernek ebből a kis történetből a saját életükben megélt hasonló tapasztalatokra."
Ellet Joseph Waggoner (1855-1916): Az ÖRÖMHÍR c. könyvéből részlet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése