 |
| saját fotóm: Naplemente...(H.Gy.) |
https://www.youtube.com/watch?v=0n9ptgOgTLA
Karinthy Frigyes (1887-1938) magyar író, költő, műfordító.
Karinthi Ada festő és illusztrátor öccse.
2018. március 30., péntek
Karinthy Frigyes: Méné, tekel...
https://www.youtube.com/watch?v=0n9ptgOgTLA
Karinthy Frigyes (1887-1938) magyar író, költő, műfordító.
Karinthi Ada festő és illusztrátor öccse.
Fodor Ákos: Morálminimum...
 |
| saját fotóm: Nyíregyháza-Sóstói tavak... (H.Gy.) |
Ha adhatsz: úgy adj,
hogy meg ne alázd a Más
szegényebbségét.
Fodor Ákos (1945-2015) magyar költő és műfordító,
a magyar haiku mestere.
hogy meg ne alázd a Más
szegényebbségét.
Fodor Ákos (1945-2015) magyar költő és műfordító,
a magyar haiku mestere.
Reményik Sándor: Golgotha...
 |
| Arvai Marta festménye... |
Kővel, kereszttel csínján bánjatok,
Kövezni könnyű, megfeszítni játék,
Kimondatlanságba kimondott szavatok
Nehogy majd visszavágyjék.
Kövezni könnyű, megfeszítni játék,
Kimondatlanságba kimondott szavatok
Nehogy majd visszavágyjék.
Jaj, hány lélekben vannak mindig hárman:
Kétfelől két bűn két keresztre verve
S közbül az Isten egyszülött fia,
Nem értve, nem ismerve.
Reményik Sándor (1890-1941) költő, a két világháború közötti
erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja.
Kétfelől két bűn két keresztre verve
S közbül az Isten egyszülött fia,
Nem értve, nem ismerve.
Reményik Sándor (1890-1941) költő, a két világháború közötti
erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja.
2018. március 28., szerda
Dsida Jenő: Nagycsütörtök...
Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.
Dsida Jenő (1907-1938) erdélyi magyar költő.
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.
Dsida Jenő (1907-1938) erdélyi magyar költő.
Juhász Gyula: A hegyi beszéd...
 |
| Árvai Márta festménye... |
A Genezáret holdfényes vizén
Mint néma hattyú, halkan ring a csónak,
Fáradt halászok félhangon dúdolnak.
A Mester arcán boldog égi fény.
Ragyog a hegy ezüstös glóriában,
A ciprus bűvös illatot lehel,
A hold az ég tetőin vesztegel,
Köröskörül tavaszi újulás van.
Szöllő virágzik dús lankásokon
S a kékes árnyból, távol ormokon
Nászdala búg az ittas gerlicéknek.
A földre ráborul egy mély igézet,
Jézus lehúnyja nagy, sötét szemét:
Halkan fölcsendül a hegyi beszéd.
(1905)Juhász Gyula (1883-1937) magyar költő. A 20. század első felében
Magyarország egyik legelismertebb költője, József Attila előtt a
magyarság sorsának legjelentősebb magyar lírai kifejezője.
Magyarország egyik legelismertebb költője, József Attila előtt a
magyarság sorsának legjelentősebb magyar lírai kifejezője.
Harmati Gyöngyi: A roncstemető feltámadása...
Ha körülnézel ebben a felemás, lassan embernek
Élhetetlen világban mit látsz magad körül?
Az emberek, mint az űzött vadak hajszolják a
Boldogságot, kergetik amíg csak össze nem rogynak.
Zaklatott lélekkel, hajszolt akarattal szüntelen
Űzzük, kergetjük a saját dédelgetett vágyainkat.
Megállni, csendben pihenni, ó jaj miért is nem
Tudunk, Ki fog megállítani bennünket?
Némelyik ember olyan, mint a kiszáradt medrű
Tenger fenekén árván kallódó hajóroncs.
A másik embernek az élete csupa rozsda,
Nyikorog, meg-megcsikordul és sehova sem ér el.
Istenem, az egész világ egy gigantikus roncstemető.
Nincs remény? Nincs segítség? Nincs kegyelem?
Istenem, én tudom, hogy keresztáldozatod gyógyír,
Feltámadásod pedig az egyetlen reménységünk.
Ha hiszek Benned akkor meglátom amikor a
Roncstemető lakói életre kelnek, megelevenednek.
(2018, Húsvét)
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
Megjelent a POET versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/284716
További verseim ezen a linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM
Roncstemető lakói életre kelnek, megelevenednek.
(2018, Húsvét)
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
Megjelent a POET versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/284716
További verseim ezen a linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM
2018. március 23., péntek
Túrmezei Erzsébet: Andris útravalója...
 |
| saját fotóm: Fák alulnézetből...(H.Gy.) |
Andris fölmászott az öreg diófára, és egészen fönt, ahol deszkadarabokból kényelmes helyet tákolt össze magának, leült és körülnézett. Messze ellátott. A falu, a templomtorony, az erdős hegyoldal, a rét, a kis patak, minden a szeme elé tárult most, és összeszorult a szíve: milyen sokáig nem láthatja! Holnap viszi a vonat a város, az iskola felé, s mire hazajöhet, hó borítja már az erdőt, rétet. Pedig most alig kezdenek még sárgulni a levelek, a fák gyümölcssúlya alatt roskadoznak. – Olyan szép minden! Andris sohasem látta még ennyire szépnek a faluját és sohasem érezte még, hogy ennyire szereti.
Odabent édesanyja csomagolt. Rendre rakosgatta a ládába kisfia ruháit. Aztán a legszebb piros almákra, legfinomabb körtékre s mindenféle jóra került sor. Ne éhezzen az Andris gyerek abban a nagy városban!
Amit a legdrágább útravalónak szánt, azt nem tette a ládába, úgy akarta kisfia kezébe adni. Egy kis fekete könyv volt az. Leült az asztal mellé, és írt beléje valamit. Amíg írt, többször megtörölte a szemét, nehogy az aláperdülő könnytől elmosódjék az írás. És Andrisnak meg kellett ígérnie, hogy azt a legdrágább útravalót egy nap se hagyja olvasatlanul. Így lett Andris útravalója a Biblia, s így indult el Andris a városba.
A Biblia első fehér lapjára néhány egyszerű, meleg anyai szó volt írva:
„Nagyobb kincset, drágább útravalót ennél a Könyvnél nem adhatnék neked, édes fiam. Sötét útra fényes szövétnek. Nehéz útra biztos támasz. Krisztus hajol feléd minden szavában. Becsüld meg, olvasd hűségesen! Élj vele, akkor nincs mitől féltsen téged, érted imádkozó Édesanyád!”
Andris a városban nagybátyja házának a lakója lett. Így nem került idegenek közé. Ők is örültek a kis jövevénynek, mert hiányzott a katonaiskolás nagyobb fiuk, csak az Andrisnál két évvel öregebb Laci volt otthon a háznál. Vele lakott Andris egy szobában. Legalább lesz kitől megkérdeznie, ha nem ért valamit. Laci jeles tanuló volt. Pedig alig látni könyvet a kezében. Nagyon jó feje volt.
Alig telt el egy-két nap, Andris egészen Laci bűvkörébe került. Amit Laci helyeselt, az jó volt, amit kicsúfolt, az gyerekség volt. A drága útravaló? Ó, az ott feküdt a polcon olvasatlanul. Laci kinevette Andrist, amikor elővette. Próbálta titokban olvasni, aztán egészen abbahagyta.
Eleinte ellenkezett, ha Katus néni előtt vele akarta Laci a hazugságait igazolni: ide kell menni, oda kell menni, itt voltak, ott voltak. De nem hagyhatta cserben Lacit, és ehhez is hozzászokott. Tőle tanult meg le-föl ugrálni a robogó villamosról és lépcsőn utazni ingyen. Ó, nagyon hűséges tanítvány volt! De elég korán rajtavesztett. Mert Valakinek a vigyázó szeme mindig rajta pihent, és az a Valaki nem akarta, hogy Andris egészen meggyökerezzék a bűnben.
A szép szó, a sok édesanyai kérés a hazulról érkező levelekben nem segített. Másképp kellett hát közbenyúlni.
Andris leesett a villamosról, és keresztülment egy kerékpár a lábán. Könnyen el is veszthette volna kezét, lábát, még az életét is. De amikor a mentőorvos megvizsgálta az eszméletlen gyereket, csak törést állapított meg. Laci sápadtan állt mellette és nézte, hogyan emelik be a mentőautóba. Éppen akkor tért egy kicsit magához, és ő is meglátta Lacit. „Laci, a Bibliámat!” – suttogta, és elrobogott vele az autó.
Lacinak nem tört el semmije, de jobb szeretett volna Andris helyében lenni. Hogyan menjen most haza? Mit hazudjon? Úgy vádolta a lelkiismeret. Miatta történt az egész. Csak rosszat tanult tőle Andris, amióta itt van.
Nem törött lábbal, de összetört szívvel csengetett be otthon egyedül. És bevallott mindent, nem szépített semmit. Jól esett volna, ha nagyon megbüntetik. De az Andrisért aggódó szülők a kórházba siettek, és ő otthon maradt.
Sokáig sírt. Aztán elővette Andris Bibliáját. Kinyitotta.
„Atyám vétkeztem az ég ellen és Te ellened.”
Ó, hogy szíven találta ez az Ige!
Másnap már együtt olvasták bent a kórházban a Bibliát. És azontúl együtt olvasták minden reggel. Szövetnékük lett a sötét úton, biztos támaszuk nehéz úton, ahogy Andris édesanyja az első lapra odaírta.
2018. március 21., szerda
Bartók Béla: III. (E-dúr) zongoraverseny...
 |
| saját fotóm: Pad virágokkal...(H.Gy.) Készült a sárvári Arborétumban... |
https://www.youtube.com/watch?v=wwAvEArza3I
Bartók Béla III. (E-dúr) zongoraversenye 1945-ben keletkezett, amikor is a szerző már az Egyesült Államokban élt, és a leukémia már előrehaladott állapotában szenvedett.
A premierre 1946. február 8.-án került sor, Sándor György és a Philadelphia Orchestra közreműködésével, akiket Ormándy Jenő vezényelt. A mű időtartama a nyomtatott kotta tanúsága szerint 23 perc.
A művet feleségének, Pásztory Dittának ajánlotta, aki maga is igen képzett zongorista volt. Az eddigi zongoraversenyeiben az „agresszivitás” és a virtuozitás volt előtérben, most inkább a líraiságon van a hangsúly. Bartóknak ez a „végakarata” különös, új harmóniában oldja fel egész életművének konfliktusait. A kompozíció utolsó 17 ütemének hangszerelését Serly Tibor egészítette ki, mivel Bartók ugyan behúzatta az ütemvonalakat Péter fiával, de már nem volt lehetősége befejezni.
Bartók Béla (1881-1945), szül. Bartók Béla Viktor János magyar zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene nagy gyűjtője, a Zeneakadémia tanára; a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője.
2018. március 20., kedd
Majd megnevelem …
 |
| saját fotóm: Fahíd a Deseda-tónál...(H.Gy.) |
“Ha elveszel feleségül egy mosómedvét, számíts rá, hogy egész életében dörzsölni fogja a két pracliját, és ‘mosni’ fog. Nem tudod leszoktatni róla.”
Nem tudjuk egymást megváltoztatni. Sokan úgy mennek bele egy párkapcsolatba, hogy “majd megnevelem.” Felejtsd el. Egyet tehetsz érte: hogy szereted. Akkor is, ha egy életen át dörzsöli a két pracliját. Ha idegesít, ne kösd össze vele az életedet. Odáig el tudsz jutni vele, hogy ritkábban mos, vagy stikában mos – de mosni fog, mert ez a lényében van. Ő olyan. Minden szokás előbb-utóbb jellemmé válik, s azt nagyon nehéz megváltoztatni. Nagy az Isten állatkertje. Ne feledd, te is egy állatfajta vagy benne. Mondjuk nem mosol, de rágcsálsz például, vagy lusta vagy, és téli álmot alszol, mint a macik. A párkapcsolatok zöme azért megy tönkre, mert nem bírjuk ki egymás természetét. Irritál minket.
Minél érettebb és bölcsebb egy lélek, annál több embert visel el - még egy idegennel is jól elvan. Ha az egód nem annyira monomániás és kőkemény, sok emberrel ki tud jönni. Képes vagy közösségben létezni, és nem azt látod egy mosómedvében, hogy mindig mos, hanem azt, hogy milyen jólelkű, aranyos maci. Egy idő után már nem is látod, hogy dörzsöli a két pracliját. Mások figyelmeztetnek rá. “Te, a nejed miért csinál mindig így?” – és ha erre azt kérdezed: “Hogyan?” – az nemcsak azt jelenti, hogy megszoktad őt, hanem azt is, hogy szereted.
2018. március 19., hétfő
Túrmezei Erzsébet: Hátha még utolér!
 |
| saját fotóm: Afrikai oroszlánok...(H.Gy.) |
Ahogy az afrikai teherhordók
hajszolt menet után
egyszer csak leültek,
se parancsra, se fenyegetésre
nem indultak tovább,
mert be akarták várni,
amíg "a lelkük utoléri őket":
huszadik századvégi rohanók,
nem kellene egy kicsit megállnunk?
Mért ez a tempó, hova a rohanás?
Jaj, ha lemarad ebben a rohanásban a lélek!
Jó volna megállni és várni!
Hátha még utolér!
Túrmezei Erzsébet (1912-2000), evangélikus költő, műfordító, tanár
hajszolt menet után
egyszer csak leültek,
se parancsra, se fenyegetésre
nem indultak tovább,
mert be akarták várni,
amíg "a lelkük utoléri őket":
huszadik századvégi rohanók,
nem kellene egy kicsit megállnunk?
Mért ez a tempó, hova a rohanás?
Jaj, ha lemarad ebben a rohanásban a lélek!
Jó volna megállni és várni!
Hátha még utolér!
Túrmezei Erzsébet (1912-2000), evangélikus költő, műfordító, tanár
2018. március 17., szombat
Túrmezei Erzsébet: Az égő arany...
 |
| Árvai Márta festménye... |
Láttatok már égő gyertyát? Ugye láttatok? Égő papírost is, égő fát is, talán még égő házat is? Hát égő aranyat?
- Azt még én sem láttam, pedig ez a történet mégis arról szól, égő aranyról.
Gombos takácsmester kereste meg szorgalmas, becsületes munkával és tette el boldogan a szekrénybe. Hamarosan szükség lesz rá. Úgyis ritka eset, ha egy tízgyermekes édesapa félre tud tenni valamit keresetéből. Aztán valami borzasztó dolog történt. Mire kellett, mire elő akarta venni, az aranypénz nem volt sehol.
Laci kereste a legderekabban… pedig neki keresnie sem kellett volna. Ő vette észre a szekrényben és mivel olyan csábítóan, gyönyörűen csillogott, ő csúsztatta gyorsan a zsebébe. S azon a rettenetes napon, amikor az egész család az aranyat kereste, úgy égett a zsebében az a pénzdarab, mint a tüzes parázs. Laci ki se bírta, úgy égette, perzselte. Új rejtekhelyet keresett hát neki. De az égő arany új rejtekhelyén se hagyta nyugton. Kivette onnét is, elvitte alkonyatkor a tó partjára.
Sima volt a tükre. Esti imájukat csicseregték a parti fák ágain a madarak. Laci leroskadt a fűbe. Megtegye? Meg kell tennie. Az majd segít. Ott nem talál rá senki. És nem tudja meg senki. Halk csobbanás, és az égő aranyat elnyelte a víz. Legalább nem égeti tovább Laci lelkét.
Igazán nem égeti? Nem! Hiszen elnyelte a víz, sose tudja meg senki. Laci megnyugodott és elfeledkezett az égő aranyról. Teltek, múltak az évek. Laci felnőtt, kitört a háború, s ő is ott menetelt a katonák között. Bátor katona volt, szemébe mert nézni a halálnak. De ott a fronton, a halálveszedelemben megint el kezdte égetni lelkét az égő arany.
- Bár rendezted volna el ezt a régi dolgot bevonulásod előtt, - súgta egy belső hang.
- Tolvaj vagy! Mi lesz, ha Isten ítéletre hív?
A csata alatt olyan elviselhetetlenül gyötörte már a lelkiismeret, hogy elhatározta, megtakarítja azt a lopott pénzt a zsoldjából, hazaviszi az édesanyjának, és beismer, bevall mindent.
Megmenekült. S amikor hazakerült a halál torkából, csakugyan odaadta öreg édesanyjának a megtakarított pénzt, és azt mondta:
- Ezt neked hoztam, édesanyám.
Semmi mást nem mondott. A régi bűnt nem vallotta be. Vajon soha többé nem égeti lelkét az a tó fenekén pihenő, iszap betakarta aranydarab?
Megint eltelt egy-két esztendő. Laci már a maga gazdája volt, meg is házasodott, amikor annak a városnak az életébe, ahol lakott, beleszólt az Isten. Odarendelt valakit, aki erővel, hatalommal hirdette az Ő üzenetét. A templom minden alkalommal zsúfolásig megtelt. A lelkek úgy itták az igét, mint a szomjú föld az eső cseppjeit.
Laci testvérei is azok között voltak, akik az Ige világosságában rádöbbentek bűnös voltukra, s bocsánatot, békességet találtak Jézus vérében. Laci is eljárt a templomba, de büszkén hangoztatta, hogy ő becsületes, istenfélő ember, neki nincs szüksége a megtérésre. Aztán mégis összetört kemény szíve, mert Isten Igéje olyan, mint a sziklazúzó pöröly: a dacos, büszke, kemény szíveket is össze tudja törni. Térdre borult Krisztus megmentő keresztje előtt és új emberré lett.
Ebben a boldog, áldott időben nem jutott eszébe az égő arany. De egyszer, munka közben, mint a villám, cikázott át rajta az emlékezés: valami nincs még elrendezve. Az arany! Az égő arany! Hiába volt a tó fenekén! Még mindig égette a lelkét. Azon a napon Laci nem habozott tovább. Félretette a munkáját, és öreg édesanyjához sietett. Bevallotta bűnét, és szívből bocsánatot kért. Örömünnep volt az a nap az édesanya kicsiny hajlékában. Végre rendben volt minden. Az égő arany nem égetett többé.
Túrmezei Erzsébet (1912-2000), evangélikus költő, műfordító, tanár
- Azt még én sem láttam, pedig ez a történet mégis arról szól, égő aranyról.
Gombos takácsmester kereste meg szorgalmas, becsületes munkával és tette el boldogan a szekrénybe. Hamarosan szükség lesz rá. Úgyis ritka eset, ha egy tízgyermekes édesapa félre tud tenni valamit keresetéből. Aztán valami borzasztó dolog történt. Mire kellett, mire elő akarta venni, az aranypénz nem volt sehol.
Laci kereste a legderekabban… pedig neki keresnie sem kellett volna. Ő vette észre a szekrényben és mivel olyan csábítóan, gyönyörűen csillogott, ő csúsztatta gyorsan a zsebébe. S azon a rettenetes napon, amikor az egész család az aranyat kereste, úgy égett a zsebében az a pénzdarab, mint a tüzes parázs. Laci ki se bírta, úgy égette, perzselte. Új rejtekhelyet keresett hát neki. De az égő arany új rejtekhelyén se hagyta nyugton. Kivette onnét is, elvitte alkonyatkor a tó partjára.
Sima volt a tükre. Esti imájukat csicseregték a parti fák ágain a madarak. Laci leroskadt a fűbe. Megtegye? Meg kell tennie. Az majd segít. Ott nem talál rá senki. És nem tudja meg senki. Halk csobbanás, és az égő aranyat elnyelte a víz. Legalább nem égeti tovább Laci lelkét.
Igazán nem égeti? Nem! Hiszen elnyelte a víz, sose tudja meg senki. Laci megnyugodott és elfeledkezett az égő aranyról. Teltek, múltak az évek. Laci felnőtt, kitört a háború, s ő is ott menetelt a katonák között. Bátor katona volt, szemébe mert nézni a halálnak. De ott a fronton, a halálveszedelemben megint el kezdte égetni lelkét az égő arany.
- Bár rendezted volna el ezt a régi dolgot bevonulásod előtt, - súgta egy belső hang.
- Tolvaj vagy! Mi lesz, ha Isten ítéletre hív?
A csata alatt olyan elviselhetetlenül gyötörte már a lelkiismeret, hogy elhatározta, megtakarítja azt a lopott pénzt a zsoldjából, hazaviszi az édesanyjának, és beismer, bevall mindent.
Megmenekült. S amikor hazakerült a halál torkából, csakugyan odaadta öreg édesanyjának a megtakarított pénzt, és azt mondta:
- Ezt neked hoztam, édesanyám.
Semmi mást nem mondott. A régi bűnt nem vallotta be. Vajon soha többé nem égeti lelkét az a tó fenekén pihenő, iszap betakarta aranydarab?
Megint eltelt egy-két esztendő. Laci már a maga gazdája volt, meg is házasodott, amikor annak a városnak az életébe, ahol lakott, beleszólt az Isten. Odarendelt valakit, aki erővel, hatalommal hirdette az Ő üzenetét. A templom minden alkalommal zsúfolásig megtelt. A lelkek úgy itták az igét, mint a szomjú föld az eső cseppjeit.
Laci testvérei is azok között voltak, akik az Ige világosságában rádöbbentek bűnös voltukra, s bocsánatot, békességet találtak Jézus vérében. Laci is eljárt a templomba, de büszkén hangoztatta, hogy ő becsületes, istenfélő ember, neki nincs szüksége a megtérésre. Aztán mégis összetört kemény szíve, mert Isten Igéje olyan, mint a sziklazúzó pöröly: a dacos, büszke, kemény szíveket is össze tudja törni. Térdre borult Krisztus megmentő keresztje előtt és új emberré lett.
Ebben a boldog, áldott időben nem jutott eszébe az égő arany. De egyszer, munka közben, mint a villám, cikázott át rajta az emlékezés: valami nincs még elrendezve. Az arany! Az égő arany! Hiába volt a tó fenekén! Még mindig égette a lelkét. Azon a napon Laci nem habozott tovább. Félretette a munkáját, és öreg édesanyjához sietett. Bevallotta bűnét, és szívből bocsánatot kért. Örömünnep volt az a nap az édesanya kicsiny hajlékában. Végre rendben volt minden. Az égő arany nem égetett többé.
Túrmezei Erzsébet (1912-2000), evangélikus költő, műfordító, tanár
Túrmezei Erzsébet: „A HALÁL ÉS A RŐZSESZEDŐ”
 |
| saját fotóm: Farönkök...(H.Gy.) |
(Jean Francois Millet képéhez)
Rőzsét szedegetett. Legyen mivel
megfőzni otthon a sovány ebédet.
Így diktálta az élet,
meg a nyomor.
De eljött, megjelent a másik úr,
sötét, komor:
a halál, a könyörtelen halál.
„Elég!”
A rongyos öregember összeroskadt,
és átölelte rőzsekötegét.
megfőzni otthon a sovány ebédet.
Így diktálta az élet,
meg a nyomor.
De eljött, megjelent a másik úr,
sötét, komor:
a halál, a könyörtelen halál.
„Elég!”
A rongyos öregember összeroskadt,
és átölelte rőzsekötegét.
Mennie kell.
Az új világ
körülderengi már.
Semmit sem vihet el.
De jaj, a rőzse! Kincse, mindene,
nyomora, koldus volta.
Ó, hányszor lehajolt a
fekete, száraz ágakér’!
Utolsó mozdulattal
azokat öleli, tartja,
amint ereiben megáll a vér.
Még a rőzsét is nehéz odaadni,
az örökéletér’!
Az új világ
körülderengi már.
Semmit sem vihet el.
De jaj, a rőzse! Kincse, mindene,
nyomora, koldus volta.
Ó, hányszor lehajolt a
fekete, száraz ágakér’!
Utolsó mozdulattal
azokat öleli, tartja,
amint ereiben megáll a vér.
Még a rőzsét is nehéz odaadni,
az örökéletér’!
Rőzsét szedegetünk.
Az én rőzsém a rím,
a toll, a nyelv,
az iskolakönyv, gyermeklélek.
Rőzsét szedegetünk,
így diktálja az élet.
A te rőzséd a gép:
írsz, varrsz és szősz vele.
A harmadiké a konyhakanál,
a negyediké a kapa nyele…
véső, eke, kasza, kard, kalapács…
százannyi más.
Az én rőzsém a rím,
a toll, a nyelv,
az iskolakönyv, gyermeklélek.
Rőzsét szedegetünk,
így diktálja az élet.
A te rőzséd a gép:
írsz, varrsz és szősz vele.
A harmadiké a konyhakanál,
a negyediké a kapa nyele…
véső, eke, kasza, kard, kalapács…
százannyi más.
Rőzsét szedegetünk,
így diktálja az élet.
De jaj nekünk,
ha a rőzseszedésünk mindenné lett.
Nem az a cél,
nem a rőzserakás.
Messze a cél,
messze magasan,
nem idelenn.
Jaj nekünk, ha a rőzsénket öleljük,
ha a hatalmas halál megjelen.
így diktálja az élet.
De jaj nekünk,
ha a rőzseszedésünk mindenné lett.
Nem az a cél,
nem a rőzserakás.
Messze a cél,
messze magasan,
nem idelenn.
Jaj nekünk, ha a rőzsénket öleljük,
ha a hatalmas halál megjelen.
Mi elmegyünk,
nincs itt lenn maradásunk.
Másé lesz a rőzserakásunk.
Másé az aratásunk.
Tűzhelyünk tüzénél más melegszik
más szegi meg vetésünk kenyerét.
Mi lesz a miénk,
ha majd a halál megállít: Elég?
nincs itt lenn maradásunk.
Másé lesz a rőzserakásunk.
Másé az aratásunk.
Tűzhelyünk tüzénél más melegszik
más szegi meg vetésünk kenyerét.
Mi lesz a miénk,
ha majd a halál megállít: Elég?
Szedegessük a rőzsét,
így diktálja az élet.
Mindenki gyűjtse híven, igazán.
De a rőzseszedegetés alatt,
Keressük meg, ami a miénk marad.
Dúdoljuk: Itt a földön nincs hazám.
A messze cél
ragyogjon fel nekünk!
Induljunk el felé,
hazafelé
Krisztus erős kezén,
amíg rőzsét szedegethetünk!
Mert a halál, ha int,
s a rőzse mind,
s a föld is messze mögöttünk marad,
s lesz örökéletünk!
Túrmezei Erzsébet (1912-2000), evangélikus költő, műfordító, tanár
így diktálja az élet.
Mindenki gyűjtse híven, igazán.
De a rőzseszedegetés alatt,
Keressük meg, ami a miénk marad.
Dúdoljuk: Itt a földön nincs hazám.
A messze cél
ragyogjon fel nekünk!
Induljunk el felé,
hazafelé
Krisztus erős kezén,
amíg rőzsét szedegethetünk!
Mert a halál, ha int,
s a rőzse mind,
s a föld is messze mögöttünk marad,
s lesz örökéletünk!
Túrmezei Erzsébet (1912-2000), evangélikus költő, műfordító, tanár
2018. március 14., szerda
Vivaldi - Andante from Concerto in D minor for 2 Mandolins
 |
| saját fotóm: Erdei boglárka (H.Gy.) |
https://www.youtube.com/watch?v=kZMaVHN51DY
Antonio Lucio Vivaldi (Velence, 1678. március 4. -- Bécs, 1741. július 28.)
olasz barokk zeneszerző, hegedűs.
2018. március 12., hétfő
Mennyi kisember fér el egy szívben...
 |
| Egervári Lídia rajza... |
Amikor Marika férje lelépett, nemcsak a gyereket hagyta ott feleségének, hanem - a munkahelyéről hazahordott szerszámok miatt - egy csomó adósságot is. Pár hónap
múlva megjelent a végrehajtó. Az asszony, hogy időt nyerjen, megkérte a férfit, térjen
vissza szeptember 12-én, addigra megkapja a gyes-t. Így is történt. Szeptember 12-én megjelent a végrehajtó.....egy csokor virággal, mert éppen Mária nap volt. Újabb néhány
hónap múlva össze is házasodtak. Boldogságukat csak egyetlen dolog árnyékolta be,
Marika szívműtétje miatt nem lehetett közös gyermekük.
múlva megjelent a végrehajtó. Az asszony, hogy időt nyerjen, megkérte a férfit, térjen
vissza szeptember 12-én, addigra megkapja a gyes-t. Így is történt. Szeptember 12-én megjelent a végrehajtó.....egy csokor virággal, mert éppen Mária nap volt. Újabb néhány
hónap múlva össze is házasodtak. Boldogságukat csak egyetlen dolog árnyékolta be,
Marika szívműtétje miatt nem lehetett közös gyermekük.
Egy nap aztán az asszony váratlan ötlettel állt elő. December 6-án "kakaó-bált" szervezett
a munkahelye egy gyermekotthon kis lakóinak, Marika pedig beleszeretett egy kislányba. Kancsal is volt, vézna is volt, maszatos is volt és ez neki éppen elég is volt. Mi lenne, ha hazavinnék? A férje azonnal igent mondott, Marika pedig lázasan kutatott a megoldás után.
Nos, megoldás volt is, egy apró bökkenővel. A kislánynak volt egy kisöccse és csak együtt lehetett őket örökbe fogadni. Marika kicsit félve hozakodott elő újfent a dologgal, de az ura
csak ennyit válaszolt: „Akkor két pár papucsot és két pizsamát kell vennünk.”
Nagy volt a boldogságuk, mert nagy lett a családjuk. Marika elsőszülött lányával együtt már három gyermeket neveltek. Nem sokáig. Mert, hogy hírt kaptak a gyermekvédelemtől, ismét találtak egy testvért. Nem volt kérdés, pár hét múlva már ő is velük élt. Alig telt el egy év,
újabb hír és aztán újabb gyermek érkezett a családba. Már eddig is csoda volt számomra
a két ember, pedig még közel sem tudtam mindent. Az igazi ámulattal egybefonódott tisztelet akkor tört elő belőlem, amikor megkértem Marikát, meséljen kicsit a gyerekekről.
- Ibolya 12 éves, középsúlyos értelmi fogyatékos, beszédhibás. Pityu 8 éves, középsúlyos értelmi fogyatékos, beszéde nehezen érthető, éjszaka nem szobatiszta. Lacika 6 éves, középsúlyos értelmi fogyatékos, nem beszél, nem szobatiszta. Janó 4 éves, középsúlyos
értelmi fogyatékos, nyúl ajakkal és farkastorokkal született, nem beszél, nem szobatiszta.
- Mondja Marika, miért csinálják?
- Mert szerintem a legszebb dolog a világon gyermekeket nevelni.
- És mi lenne, ha megtudnák, hogy van még egy testvér?
- Azonnal mennénk érte. Ahol ennyi emberre kimos a mosógép, ott kimos még egyre.
Ahol ennyi adag étel megfő, ott megfő még egynek.
Ahol ennyi kisember megfér egy szívben, ott van hely még egynek...de, ezt már csak magamban tettem hozzá.
a munkahelye egy gyermekotthon kis lakóinak, Marika pedig beleszeretett egy kislányba. Kancsal is volt, vézna is volt, maszatos is volt és ez neki éppen elég is volt. Mi lenne, ha hazavinnék? A férje azonnal igent mondott, Marika pedig lázasan kutatott a megoldás után.
Nos, megoldás volt is, egy apró bökkenővel. A kislánynak volt egy kisöccse és csak együtt lehetett őket örökbe fogadni. Marika kicsit félve hozakodott elő újfent a dologgal, de az ura
csak ennyit válaszolt: „Akkor két pár papucsot és két pizsamát kell vennünk.”
Nagy volt a boldogságuk, mert nagy lett a családjuk. Marika elsőszülött lányával együtt már három gyermeket neveltek. Nem sokáig. Mert, hogy hírt kaptak a gyermekvédelemtől, ismét találtak egy testvért. Nem volt kérdés, pár hét múlva már ő is velük élt. Alig telt el egy év,
újabb hír és aztán újabb gyermek érkezett a családba. Már eddig is csoda volt számomra
a két ember, pedig még közel sem tudtam mindent. Az igazi ámulattal egybefonódott tisztelet akkor tört elő belőlem, amikor megkértem Marikát, meséljen kicsit a gyerekekről.
- Ibolya 12 éves, középsúlyos értelmi fogyatékos, beszédhibás. Pityu 8 éves, középsúlyos értelmi fogyatékos, beszéde nehezen érthető, éjszaka nem szobatiszta. Lacika 6 éves, középsúlyos értelmi fogyatékos, nem beszél, nem szobatiszta. Janó 4 éves, középsúlyos
értelmi fogyatékos, nyúl ajakkal és farkastorokkal született, nem beszél, nem szobatiszta.
- Mondja Marika, miért csinálják?
- Mert szerintem a legszebb dolog a világon gyermekeket nevelni.
- És mi lenne, ha megtudnák, hogy van még egy testvér?
- Azonnal mennénk érte. Ahol ennyi emberre kimos a mosógép, ott kimos még egyre.
Ahol ennyi adag étel megfő, ott megfő még egynek.
Ahol ennyi kisember megfér egy szívben, ott van hely még egynek...de, ezt már csak magamban tettem hozzá.
(Forrás: Internet, szerző ismeretlen)
2018. március 10., szombat
Túrmezei Erzsébet: A király nyomában...
 |
| Árvai Márta fotója... |
Éjszaka nagy hó esett, s amikor Pista reggel kitekintett az ablakon, szeme-szája elállt a gyönyörűségtől. Faluvégen laktak, nem látott mást, mint ragyogó fehérséget. Sietve öltözött fel. A nagy bögre tej és jó karéj kenyér is gyorsabban fogyott, mint máskor. Alig várta, hogy kiszaladhasson a hóba.
Néhány falat volt már csak hátra, amikor édesapja hazaérkezett. Míg Pista aludt, ő megjárta a pusztát, felkereste az intéző úrékat. Egész nap sok dolog várja még, csak egy kicsit ül oda melegedni a búbos kemence mellé.
- Nem is könnyű ebben a fehér világban eligazodni – meséli.
- Betakart minden utat a hó… Ejnye ez meg mi lehet?
Valami keményet tapint a zsebében. Előveszi, hát egy levél.
Méghozzá nagyon fontos levél, sürgősen oda kellett volna adni az intéző úrnak. Mi tévő legyen? Nem ér rá még egyszer nekivágni a nagy útnak. De csillogó szemmel, tettre készen elibe áll Pista és lelkesen ajánlkozik, hogy elviszi ő a levelet. Csak a jó édesanyának vannak aggodalmai:
- Ekkora hóban! Amikor út sincsen! Eltévedsz! Megesznek a farkasok!
- Pistának már könnyebb lesz! – pártolja kisfia kérését az édesapa. – Én a nagy csizmámmal tapostam már egy kis utat oda-vissza, neki csak az én csizmám nyomába kell lépnie.
Így történt, hogy Pista jól felöltözködve útnak eredhetett ezen a ragyogó, téli reggelen. Bizony utat nem lehetett látni, mindent betemetett a hó. De neki könnyű dolga volt. Mindig az édesapja nyomába lépett. Ment, amerre a nyom vezette, s gyönyörködött a nagy fehérségben. Még valaki igyekezett ezen a reggelen szapora léptekkel a puszta felé. Az intéző úrék nagyfia érkezett meg a reggeli vonattal karácsonyi vakációra. Későn írt, nem várta senki, hazaindult hát gyalogszerrel, s utolérte a buzgón lépegető kislegényt.
- Hogyan lehet az, hogy te nem tévedsz el ebben a hóban, kisöcsém?
Pista csillogó szemmel és büszkén felelt:
- Édesapám most jött a pusztáról, s én mindig az ő csizmájának a nyomába lépek.
A fiatal teológus mosolyogva nézett a kipirult arcú gyerekre. – Derék fiú vagy. Örülsz, hogy az édesapád nyomában járhatsz? Hát a Király nyomában örömest mennél-e?
S amíg lépkedtek a fehér havon, amerre a nagy csizmák nyoma vezetett. Pista csodálatos dolgokat tudott meg arról, hogyan hívja el a királyok Királya, az Úr Jézus, az embereket, hogy tanítványai legyenek és a nyomában járjanak…
Amikor átadta a fontos levelet, szép, piros almát kapott az intéző nénitől, a fiatal tisztelendő bácsitól pedig egy Újtestamentumot, mert csak az ismeri meg mindig a Király nyomát, aki az Ő beszédét hűségesen olvassa.
Pista úgy érezte, hogy szárnyai nőttek. Nem is ment, de repült hazafelé. Lépkedett a nagy csizmák nyomában és egyre azon örvendezett, hogy ő, Pető Pista, a királyok Királyának a nyomában járhat. Micsoda dicsőséges dolog, de nem mindig könnyű.
Régi pajtása, Miska, sehogyse értette meg, hogy aki a Király nyomában jár, az nem tehet minduntalan rossz fát a tűzre. El is csúfolta anyámasszony katonájának, gyászvitéznek. Akkor reggel is így volt, amikor a folyó jegére hívogatta, hogy csúszkáljanak egyet. Pista tudta, hogy a Király nyoma oda nem vezethet, hisz édesanyja szigorúan megtiltotta. Miska csúfolódva futott le a partról a jégre:
- Nyulam-bulam! Nyulam-bulam! – De szájára fagyott és rémült sikoltásba szakadt a szó, mert a jég reccsent-roppant és Miskát elnyelte a folyó.
- Segítség! Segítség! – kiáltozott Pista.
Felbukkant Miska sápadt, ijedt arca. Most… most odavezet a Király nyoma a jégre… Pista óvatosan rálép, elkapja Miska kezét, húzza… de a súlyos teher alatt tovább hasad a jég… Pista is elmerül a vízben. Maga sem tudja, hogyan kapja el a fűzfa ágát, hogyan kapaszkodik ki az eszméletlen Miskával a partra. Látja, hogy emberek futnak feléjük, aztán nem tud semmiről semmit.
Láztól piros arccal hánykolódik az ágyon. Nem látja, hogy az édesanyja sírva tördeli ágya mellett a kezét. Sokkal szebbet lát. Megy a fehér havon, mint akkor reggel, s előtte ott megy Valaki. Ruhája fehér, fején korona. Mennek egy sugárzó, szép város felé. De a messzeségből segélykiáltás hangzik:
- Pista! Pista!
Miska hangja. A Király megáll és Pistára mosolyog:
- Menj hívd ide Miskát is.
Eltűnik az aranyváros…
- Miért sírsz édesanyám?
Hetek óta az első szó! Elmúlt a veszély. Pista meg fog gyógyulni. Ragyogó arccal betűzgeti már a másik beteg, Miska, irkalapra ákombákom betűkkel írt levelét:
„Bocsáss meg, hogy kicsúfoltalak! Most már én is ott szeretnék menni a Király nyomában. Köszönöm, hogy megmentetted az életemet.”
Túrmezei Erzsébet (1912-2000), evangélikus költő, műfordító, tanár
Néhány falat volt már csak hátra, amikor édesapja hazaérkezett. Míg Pista aludt, ő megjárta a pusztát, felkereste az intéző úrékat. Egész nap sok dolog várja még, csak egy kicsit ül oda melegedni a búbos kemence mellé.
- Nem is könnyű ebben a fehér világban eligazodni – meséli.
- Betakart minden utat a hó… Ejnye ez meg mi lehet?
Valami keményet tapint a zsebében. Előveszi, hát egy levél.
Méghozzá nagyon fontos levél, sürgősen oda kellett volna adni az intéző úrnak. Mi tévő legyen? Nem ér rá még egyszer nekivágni a nagy útnak. De csillogó szemmel, tettre készen elibe áll Pista és lelkesen ajánlkozik, hogy elviszi ő a levelet. Csak a jó édesanyának vannak aggodalmai:
- Ekkora hóban! Amikor út sincsen! Eltévedsz! Megesznek a farkasok!
- Pistának már könnyebb lesz! – pártolja kisfia kérését az édesapa. – Én a nagy csizmámmal tapostam már egy kis utat oda-vissza, neki csak az én csizmám nyomába kell lépnie.
Így történt, hogy Pista jól felöltözködve útnak eredhetett ezen a ragyogó, téli reggelen. Bizony utat nem lehetett látni, mindent betemetett a hó. De neki könnyű dolga volt. Mindig az édesapja nyomába lépett. Ment, amerre a nyom vezette, s gyönyörködött a nagy fehérségben. Még valaki igyekezett ezen a reggelen szapora léptekkel a puszta felé. Az intéző úrék nagyfia érkezett meg a reggeli vonattal karácsonyi vakációra. Későn írt, nem várta senki, hazaindult hát gyalogszerrel, s utolérte a buzgón lépegető kislegényt.
- Hogyan lehet az, hogy te nem tévedsz el ebben a hóban, kisöcsém?
Pista csillogó szemmel és büszkén felelt:
- Édesapám most jött a pusztáról, s én mindig az ő csizmájának a nyomába lépek.
A fiatal teológus mosolyogva nézett a kipirult arcú gyerekre. – Derék fiú vagy. Örülsz, hogy az édesapád nyomában járhatsz? Hát a Király nyomában örömest mennél-e?
S amíg lépkedtek a fehér havon, amerre a nagy csizmák nyoma vezetett. Pista csodálatos dolgokat tudott meg arról, hogyan hívja el a királyok Királya, az Úr Jézus, az embereket, hogy tanítványai legyenek és a nyomában járjanak…
Amikor átadta a fontos levelet, szép, piros almát kapott az intéző nénitől, a fiatal tisztelendő bácsitól pedig egy Újtestamentumot, mert csak az ismeri meg mindig a Király nyomát, aki az Ő beszédét hűségesen olvassa.
Pista úgy érezte, hogy szárnyai nőttek. Nem is ment, de repült hazafelé. Lépkedett a nagy csizmák nyomában és egyre azon örvendezett, hogy ő, Pető Pista, a királyok Királyának a nyomában járhat. Micsoda dicsőséges dolog, de nem mindig könnyű.
Régi pajtása, Miska, sehogyse értette meg, hogy aki a Király nyomában jár, az nem tehet minduntalan rossz fát a tűzre. El is csúfolta anyámasszony katonájának, gyászvitéznek. Akkor reggel is így volt, amikor a folyó jegére hívogatta, hogy csúszkáljanak egyet. Pista tudta, hogy a Király nyoma oda nem vezethet, hisz édesanyja szigorúan megtiltotta. Miska csúfolódva futott le a partról a jégre:
- Nyulam-bulam! Nyulam-bulam! – De szájára fagyott és rémült sikoltásba szakadt a szó, mert a jég reccsent-roppant és Miskát elnyelte a folyó.
- Segítség! Segítség! – kiáltozott Pista.
Felbukkant Miska sápadt, ijedt arca. Most… most odavezet a Király nyoma a jégre… Pista óvatosan rálép, elkapja Miska kezét, húzza… de a súlyos teher alatt tovább hasad a jég… Pista is elmerül a vízben. Maga sem tudja, hogyan kapja el a fűzfa ágát, hogyan kapaszkodik ki az eszméletlen Miskával a partra. Látja, hogy emberek futnak feléjük, aztán nem tud semmiről semmit.
Láztól piros arccal hánykolódik az ágyon. Nem látja, hogy az édesanyja sírva tördeli ágya mellett a kezét. Sokkal szebbet lát. Megy a fehér havon, mint akkor reggel, s előtte ott megy Valaki. Ruhája fehér, fején korona. Mennek egy sugárzó, szép város felé. De a messzeségből segélykiáltás hangzik:
- Pista! Pista!
Miska hangja. A Király megáll és Pistára mosolyog:
- Menj hívd ide Miskát is.
Eltűnik az aranyváros…
- Miért sírsz édesanyám?
Hetek óta az első szó! Elmúlt a veszély. Pista meg fog gyógyulni. Ragyogó arccal betűzgeti már a másik beteg, Miska, irkalapra ákombákom betűkkel írt levelét:
„Bocsáss meg, hogy kicsúfoltalak! Most már én is ott szeretnék menni a Király nyomában. Köszönöm, hogy megmentetted az életemet.”
Túrmezei Erzsébet (1912-2000), evangélikus költő, műfordító, tanár
2018. március 2., péntek
Arany János a haragról és a hallgatásról...
„Azt mondták róla, soha nem hagyta el a száját szitokszó.
Kérdezték is tőle, mi történik, ha nagyon megharagszik.
– Akkor hallgatok – felelte. De ha nagyon, nagyon megharagszik?
faggatták tovább.
– Akkor még jobban hallgatok – zárta le.” 😊 👍
„Az ember tiszte, hogy legyen
Békében, harcban ember.
Méltó képmása Istennek,
S polgára a hazának,
Válassza ott, válassza itt
A jobbik részt magának.”
Békében, harcban ember.
Méltó képmása Istennek,
S polgára a hazának,
Válassza ott, válassza itt
A jobbik részt magának.”
Arany János (1817. március 2. – 1882. október 22.)
Dr. Reisinger János irodalomtörténész előadása Arany Jánosról:
http://abekessegszigete.blogspot.hu/2017/07/dr-reisinger-janos-ki-nekunk-arany-janos.html
Dr. Reisinger János irodalomtörténész előadása Arany Jánosról:
http://abekessegszigete.blogspot.hu/2017/07/dr-reisinger-janos-ki-nekunk-arany-janos.html
2018. március 1., csütörtök
Harmati Gyöngyi: 3. rész - Aggódásmentes élet, lehetséges?
Mai kérdések - Bibliai válaszok sorozat
Megjelent a HOLNAP MAGAZINBAN: https://holnapmagazin.hu/cikkek/velemeny/840/
Van-e válasza a Bibliának a mai, modern kor emberének kérdéseire? Időszerű-e a Szentírás üzenete
napjainkban is, erre keressük a választ! Pál apostol ezt a Rómabeliekhez (15:4) írt levelében így
fogalmazza meg: "Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg: hogy békességes tűrés
által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen."
Sorozatunknak ebben a részében arra a kérdésre keressük a választ, hogy lehet-e aggódásoktól mentesen
élni ezen a Föld nevű bolygón, melyben mind a személyes életünk, mind a természet
világa, mind a társadalom súlyos, megoldhatatlan gondokkal terhelt? TARTS VELÜNK!!!
Aggódásmentes élet, lehetséges?
A nemrégiben útjára bocsátott Mai kérdések-Bibliai válaszok sorozat, azokra a kérdésekre keresi
a Szentírás által nyújtott hiteles, megnyugtató válaszokat, amelyek már egy ideje különösképpen
foglalkoztatnak. Ezek a kérdések érintik életünk számos területét, tisztázásuk életbevágóan fontos a testi-lelki egészségünk szempontjából is. Ebben a részben a félelem és szorongás nélküli élet lehetséges útját
szeretnénk megkeresni. E rövid tanulmány címe: Aggódásmentes élet, lehetséges?
Ez a kérdés nem közömbös senki számára. E.G. White (1827-1915), amerikai, keresztény írónő rövid
vallomása szerint, mely a Krisztus példázatai c. könyvéből származik:
"Az élet sokkal ünnepélyesebb annál, mintsem, hogy aggódva a mulandó, földi dolgok taposómalmában,
az örök érvényű áldásokhoz képest atomnyi dolgokkal bajlódva töltsük el."
Mielőtt azonban a téma részletes kifejtésébe és a megoldás keresésébe belekezdenénk érdemes tisztázni
pontosan mit is takar ez a szinte mindenki által jól ismert fogalom. Mit jelent aggódni, aggodalmaskodni?
Talán a legegyszerűbben így ragadható meg a kifejezés lényege: amikor valamivel vagy valakivel intenzíven foglalkozunk. Az esetek nagy többségében negatív jelenség, mely félelmekkel és gondokkal átszőtt, nyugtalanság
és szorongató lelkiállapot formájában jelenik meg. Az aggodalmaskodás egy felfokozott érzelmi
és értelmi megnyilatkozás, amelyben teljesen átadjuk magunkat az életkörülményeink befolyásának. Amikor szüntelenül azzal foglalkozunk, ami miatt aggodalmaskodunk, akkor annak foglyává válunk. Csapdahelyzetbe kerülünk, melyből szinte lehetetlennek tartjuk a szabadulást. Ilyenkor rossz érzések keríthetnek hatalmukba bennünket, fejünkben figyelemelterelő és nyugtalanító gondolatok kavarog(hat)nak. A túlzott
aggodalmaskodás, mint egy gonosz manó rátelepedik egész lényünkre. Ebben a szeretetet nélkülöző és önzéssel
nagy mértékben megfertőzött világban teljesen természetes, hogy vannak gondjaink, és ezekkel kapcsolatban aggódunk is. A gond ott kezdődik, ha teljesen átadjuk magunkat az életminőségünket
nagymértékben megrontó hatalmának. Így fogalmazza ezt meg nagyon találóan Luther Márton (1483-1546):
"Azt nem akadályozhatjuk meg, hogy a bánat (a gondok) madarai el ne röpüljenek a fejünk felett, de
azt igen, hogy a hajunkba fészket rakjanak."
napjainkban is, erre keressük a választ! Pál apostol ezt a Rómabeliekhez (15:4) írt levelében így
fogalmazza meg: "Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg: hogy békességes tűrés
által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen."
Sorozatunknak ebben a részében arra a kérdésre keressük a választ, hogy lehet-e aggódásoktól mentesen
élni ezen a Föld nevű bolygón, melyben mind a személyes életünk, mind a természet
világa, mind a társadalom súlyos, megoldhatatlan gondokkal terhelt? TARTS VELÜNK!!!
Aggódásmentes élet, lehetséges?
A nemrégiben útjára bocsátott Mai kérdések-Bibliai válaszok sorozat, azokra a kérdésekre keresi
a Szentírás által nyújtott hiteles, megnyugtató válaszokat, amelyek már egy ideje különösképpen
foglalkoztatnak. Ezek a kérdések érintik életünk számos területét, tisztázásuk életbevágóan fontos a testi-lelki egészségünk szempontjából is. Ebben a részben a félelem és szorongás nélküli élet lehetséges útját
szeretnénk megkeresni. E rövid tanulmány címe: Aggódásmentes élet, lehetséges?
Ez a kérdés nem közömbös senki számára. E.G. White (1827-1915), amerikai, keresztény írónő rövid
vallomása szerint, mely a Krisztus példázatai c. könyvéből származik:
"Az élet sokkal ünnepélyesebb annál, mintsem, hogy aggódva a mulandó, földi dolgok taposómalmában,
az örök érvényű áldásokhoz képest atomnyi dolgokkal bajlódva töltsük el."
Mielőtt azonban a téma részletes kifejtésébe és a megoldás keresésébe belekezdenénk érdemes tisztázni
pontosan mit is takar ez a szinte mindenki által jól ismert fogalom. Mit jelent aggódni, aggodalmaskodni?
Talán a legegyszerűbben így ragadható meg a kifejezés lényege: amikor valamivel vagy valakivel intenzíven foglalkozunk. Az esetek nagy többségében negatív jelenség, mely félelmekkel és gondokkal átszőtt, nyugtalanság
és szorongató lelkiállapot formájában jelenik meg. Az aggodalmaskodás egy felfokozott érzelmi
és értelmi megnyilatkozás, amelyben teljesen átadjuk magunkat az életkörülményeink befolyásának. Amikor szüntelenül azzal foglalkozunk, ami miatt aggodalmaskodunk, akkor annak foglyává válunk. Csapdahelyzetbe kerülünk, melyből szinte lehetetlennek tartjuk a szabadulást. Ilyenkor rossz érzések keríthetnek hatalmukba bennünket, fejünkben figyelemelterelő és nyugtalanító gondolatok kavarog(hat)nak. A túlzott
aggodalmaskodás, mint egy gonosz manó rátelepedik egész lényünkre. Ebben a szeretetet nélkülöző és önzéssel
nagy mértékben megfertőzött világban teljesen természetes, hogy vannak gondjaink, és ezekkel kapcsolatban aggódunk is. A gond ott kezdődik, ha teljesen átadjuk magunkat az életminőségünket
nagymértékben megrontó hatalmának. Így fogalmazza ezt meg nagyon találóan Luther Márton (1483-1546):
"Azt nem akadályozhatjuk meg, hogy a bánat (a gondok) madarai el ne röpüljenek a fejünk felett, de
azt igen, hogy a hajunkba fészket rakjanak."
Jézus Krisztus a nevezetes Hegyibeszédében rendkívül találóan így foglalja össze az aggodalmaskodás mibenlétét és terápiáját is megadja:
"Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti életetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti
testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti
mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? Az öltözet (ruházat) felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom
néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mezőnek
füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind
ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind
megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap (jövő) felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik
a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." (Mt. 6: 25-34)
A Szentírásban olvashatjuk, hogy Pál apostol az első római fogságából, egy börtönből reménytelennek tűnő helyzete ellenére milyen bizakodó hangvételű levelet ír
"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással
tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt." (Fil. 4: 6) Mi remélhetőleg nem vagyunk ennyire rossz helyzetben, hogy ártatlanul sínylődünk egy börtönben, mégis mennyi mindenért tudunk aggódni, legtöbbször feleslegesen!?
A jó Isten ismer bennünket és tudja kisebb-nagyobb gondjainkat. Az Igéjében ezekre válaszokat is találunk,
ha őszinte szívvel keressük őket. Most a teljesség igénye nélkül nézzünk meg pár dolgot, ami miatt igen csak
sűrűn szoktunk aggódni és a Szentírás ezekre adott igei válaszait.
Leggyakrabban családunk tagjaiért szoktunk aggodalmaskodni: Isten válasza így szól:
"Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám!" (Ésa 45: 11)
testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti
mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? Az öltözet (ruházat) felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom
néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mezőnek
füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind
ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind
megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap (jövő) felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik
a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." (Mt. 6: 25-34)
A Szentírásban olvashatjuk, hogy Pál apostol az első római fogságából, egy börtönből reménytelennek tűnő helyzete ellenére milyen bizakodó hangvételű levelet ír
"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással
tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt." (Fil. 4: 6) Mi remélhetőleg nem vagyunk ennyire rossz helyzetben, hogy ártatlanul sínylődünk egy börtönben, mégis mennyi mindenért tudunk aggódni, legtöbbször feleslegesen!?
A jó Isten ismer bennünket és tudja kisebb-nagyobb gondjainkat. Az Igéjében ezekre válaszokat is találunk,
ha őszinte szívvel keressük őket. Most a teljesség igénye nélkül nézzünk meg pár dolgot, ami miatt igen csak
sűrűn szoktunk aggódni és a Szentírás ezekre adott igei válaszait.
Leggyakrabban családunk tagjaiért szoktunk aggodalmaskodni: Isten válasza így szól:
"Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám!" (Ésa 45: 11)
Egészségünk állapotáért is valószínűleg többször aggódunk a szükségesnél. Két igét olvassunk el
bátorításul: "A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszárítja a csontokat."
(Péld. 17: 22), "Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges,
amint jó dolga van a lelkednek." (3. Jn. 2.) Ezekben az igékben érdemes felfigyelnünk arra, hogy már sok-sok
évvel ezelőtt a Biblia a test és a
lélek teljesen nyilvánvaló kapcsolatáról és ö
esete, aki háromszor imádkozott a betegségéből való gyógyulásáért, de az Úr mégsem gyógyította meg.
Ennek ellenére Pál nem adta át magát a nyomasztó érzéseknek, hanem folytatta tovább az evangélium
terjesztését, oly módon, hogy az Úrra bízta magát. A maga erőtlenségét kipótolta Isten erősségével.
bátorításul: "A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszárítja a csontokat."
(Péld. 17: 22), "Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges,
amint jó dolga van a lelkednek." (3. Jn. 2.) Ezekben az igékben érdemes felfigyelnünk arra, hogy már sok-sok
évvel ezelőtt a Biblia a test és a
lélek teljesen nyilvánvaló kapcsolatáról és ö
esete, aki háromszor imádkozott a betegségéből való gyógyulásáért, de az Úr mégsem gyógyította meg.
Ennek ellenére Pál nem adta át magát a nyomasztó érzéseknek, hanem folytatta tovább az evangélium
terjesztését, oly módon, hogy az Úrra bízta magát. A maga erőtlenségét kipótolta Isten erősségével.
Az anyagi javainkért érzett félelmeink is képezhetik aggályoskodásunk tárgyát. Jézus válasza így hangzik: "Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővelkedésben van az
embernek az ő élete." (Lk. 12: 15)Pál apostol is szól erről a Timóteushoz írt első levelében (6: 6-10): "De
valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel; Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki
sem vihetünk semmit; De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak
gazdagodni, kísértésbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket
veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal."
Márk evangélista könyvében (Mk. 12: 44) jó példaként megőrizte egy szegény özvegyasszony történetét, aki
embernek az ő élete." (Lk. 12: 15)Pál apostol is szól erről a Timóteushoz írt első levelében (6: 6-10): "De
valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel; Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki
sem vihetünk semmit; De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak
gazdagodni, kísértésbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket
veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal."
Márk evangélista könyvében (Mk. 12: 44) jó példaként megőrizte egy szegény özvegyasszony történetét, aki
az utolsó 2 fillérjét, minden vagyonát beletette a templomi perselybe, fontosnak érezte, hogy ő is hozzájáruljon
az Úr művének építéséhez. Abban az időben még nem létezett szociális háló, özvegyi nyugdíj, ott maradt
minden biztonsági tartalék nélkül és még sem aggódott a megélhetése miatt, rábízta életét és megtartatását
a jó Istenre.
az Úr művének építéséhez. Abban az időben még nem létezett szociális háló, özvegyi nyugdíj, ott maradt
minden biztonsági tartalék nélkül és még sem aggódott a megélhetése miatt, rábízta életét és megtartatását
a jó Istenre.
Létezik egy statisztika, mely rendkívül beszédes módon tárja elénk aggódásaink számottevő részének
felesleges voltát.
- 40 %-ban olyan dolgokért, amik SOHA nem fognak bekövetkezni
felesleges voltát.
- 40 %-ban olyan dolgokért, amik SOHA nem fognak bekövetkezni
- 30%-ban olyan megtörtént dolgok miatt, amiken már SOHA nem tudunk változtatni
- 12%-ban az egészségi állapotunk miatt aggódunk teljesen feleslegesen
- 10%-ban a legkülönbözőbb jelentéktelen, csip-csup apróságok miatt
- 12%-ban az egészségi állapotunk miatt aggódunk teljesen feleslegesen
- 10%-ban a legkülönbözőbb jelentéktelen, csip-csup apróságok miatt
- 8 %-ban a valódi, jogos aggodalmak miatt.
Szoktam azon gondolkodni, hogy vajon az életidőm mennyi részét töltöm el hiábavalóan önmagamat és
sokszor talán környezetemet is feleslegesen megterhelve az aggályoskodó lelkületemmel, de erre az
eredményre nem számítottam. Azóta már többször is előfordult, hogy figyelmeztettem magam: Tudod, csak 8 %, hagyd abba az aggodalmaskodást!
Szoktam azon gondolkodni, hogy vajon az életidőm mennyi részét töltöm el hiábavalóan önmagamat és
sokszor talán környezetemet is feleslegesen megterhelve az aggályoskodó lelkületemmel, de erre az
eredményre nem számítottam. Azóta már többször is előfordult, hogy figyelmeztettem magam: Tudod, csak 8 %, hagyd abba az aggodalmaskodást!
Nemrégiben újra olvastam Füle Lajos (1925-2015), református költő, Nyugtató című négysoros versét.
Ebben a rövid versben a költő egy egyszerű, de hatásos megoldást kínál arra hogyan lépjünk túl az aggályoskodó lelkületünkön.
Ebben a rövid versben a költő egy egyszerű, de hatásos megoldást kínál arra hogyan lépjünk túl az aggályoskodó lelkületünkön.
Én minden reggel nyugtatót szedek:
Bibliai „tabletta-verseket".
S ha bevettem, már nyugodt is vagyok.
Hát semmi felől ne aggódjatok!
(Füle Lajos: Nyugtató)
Gyűjtsünk ki mi is a Bibliából olyan igeverseket amik számunkra is megnyugvást biztosítanak, majd megtanulva az adott helyzetben felidézve nyugtatóul szolgálha
S ha bevettem, már nyugodt is vagyok.
Hát semmi felől ne aggódjatok!
(Füle Lajos: Nyugtató)
Gyűjtsünk ki mi is a Bibliából olyan igeverseket amik számunkra is megnyugvást biztosítanak, majd megtanulva az adott helyzetben felidézve nyugtatóul szolgálha
- "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít." Fil. 4: 13
- "Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok." 1. Péter. 5:7
- "Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz."
Zsolt. 55: 23
Zsolt. 55: 23
- "Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vigasztalásaid megvidámították az én lelkemet."
Zsolt.94: 19
- "Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő
végzése szerint hivatalosak." Rm. 8:28
- "Boldog ember az, aki a kísértésben (próbákban) kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az
életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek." Jak. 1: 12
- "Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig:"
Fil. 1: 6
- "Ímé, én az Úr, Istene vagyok minden testnek (embernek), vajon van-é valami lehetetlen nékem? "
Jer. 32: 27
Zsolt.94: 19
- "Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő
végzése szerint hivatalosak." Rm. 8:28
- "Boldog ember az, aki a kísértésben (próbákban) kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az
életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek." Jak. 1: 12
- "Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig:"
Fil. 1: 6
- "Ímé, én az Úr, Istene vagyok minden testnek (embernek), vajon van-é valami lehetetlen nékem? "
Jer. 32: 27
- "Ne félj..." bátorítás 365-ször szerepel a Bibliában, Isten gondoskodott róla, hogy minden napunkra jusson
belőle egy-egy!
belőle egy-egy!
Mark Twain (1835-1910) amerikai író találó megállapítása találkozik sokunk tapasztalatával:
"Sok mindenen aggódtam életemben, a nagy részük meg sem történt" Egy tibeti mondás szerint:
"Ha egy kérdés megoldható, felesleges aggódni miatta. Ha nem lehet megoldani, akkor az aggódás
sem segít." Érdemes elgondolkodni és jó lenne megfogadni, megszívlelni ezeket a gondolatokat. Van
még egy hatalmas csapdahelyzet az életünkben, amit, ha el tudnánk kerülni az életük lényegesen élhetőbb
lenne, kevesebb dolog miatt aggodalmaskodnánk. Mérei Ferenc (1909-1986), pszichológus, pedagógus,
hálózatkutató szavai ezt nagyon találóan így tárják elénk: "Az embernek nem kell mindig jól járnia! Nem
kell minden helyzetből nyertesen kikerülnie! Aki ezt a kényszert el tudja engedni, az belsőleg nagyon
szabad lesz. Az élet hosszú, bele kell, hogy férjenek vereségek, összeomlások, újrakezdések is. És
ennek során új aspektusai nyílnak meg a dolgoknak, amelyeket csak alulnézetből lehet látni."
"Ha egy kérdés megoldható, felesleges aggódni miatta. Ha nem lehet megoldani, akkor az aggódás
sem segít." Érdemes elgondolkodni és jó lenne megfogadni, megszívlelni ezeket a gondolatokat. Van
még egy hatalmas csapdahelyzet az életünkben, amit, ha el tudnánk kerülni az életük lényegesen élhetőbb
lenne, kevesebb dolog miatt aggodalmaskodnánk. Mérei Ferenc (1909-1986), pszichológus, pedagógus,
hálózatkutató szavai ezt nagyon találóan így tárják elénk: "Az embernek nem kell mindig jól járnia! Nem
kell minden helyzetből nyertesen kikerülnie! Aki ezt a kényszert el tudja engedni, az belsőleg nagyon
szabad lesz. Az élet hosszú, bele kell, hogy férjenek vereségek, összeomlások, újrakezdések is. És
ennek során új aspektusai nyílnak meg a dolgoknak, amelyeket csak alulnézetből lehet látni."
Láthattuk a szegény özvegyasszony, Pál apostol és a legnagyobb példaképünk Jézus Krisztus életén
keresztül is, hogy az aggódásmentes élet nagyon is lehetséges és kulcsa nem más, mint az élet minden
területén az Istenbe vetett feltétlen bizalom. Őszinte szívvel kívánom, hogy a legnehezebb, leginkább
próbára tévő helyzetekben is Jézushoz hasonló bizalommal forduljunk Mennyei Atyánkhoz és tegyünk
le mindent az Ő kezébe. Jézus a keresztfára szegezve, értünk, helyettünk a mi bűneink miatt szenvedve,
ezeket a szavakat szólta: "... Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondva, meghalt."
(Lk. 23: 46) Jézus hittel megnyugodott Istenben, és ezt a nyugodt, a túlzott aggodalmaskodásoktól
mentes életet, lelkületet számunkra is elérhetővé tette szeretetből fakadó, önként vállalt áldozata által.
Útravalóul Max Lucado-tól, a foltmanók történetéről szóló nagy sikerű Értékes vagy c. könyv szerzőjétől
származó gondolatokat szeretném felidézni:
"Gondolkozz kevesebbet az előtted álló problémáról és többet a már megélt győzelmekről,
amiket Isten adott."
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
keresztül is, hogy az aggódásmentes élet nagyon is lehetséges és kulcsa nem más, mint az élet minden
területén az Istenbe vetett feltétlen bizalom. Őszinte szívvel kívánom, hogy a legnehezebb, leginkább
próbára tévő helyzetekben is Jézushoz hasonló bizalommal forduljunk Mennyei Atyánkhoz és tegyünk
le mindent az Ő kezébe. Jézus a keresztfára szegezve, értünk, helyettünk a mi bűneink miatt szenvedve,
ezeket a szavakat szólta: "... Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondva, meghalt."
(Lk. 23: 46) Jézus hittel megnyugodott Istenben, és ezt a nyugodt, a túlzott aggodalmaskodásoktól
mentes életet, lelkületet számunkra is elérhetővé tette szeretetből fakadó, önként vállalt áldozata által.
Útravalóul Max Lucado-tól, a foltmanók történetéről szóló nagy sikerű Értékes vagy c. könyv szerzőjétől
származó gondolatokat szeretném felidézni:
"Gondolkozz kevesebbet az előtted álló problémáról és többet a már megélt győzelmekről,
amiket Isten adott."
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
Mai kérdések - Bibliai válaszok sorozat előző részei itt olvashatóak:
1. rész: A boldogság útja...
https://abekessegszigete.blogspot.com/2020/06/mai-kerdesek-bibliai-valaszok.html
2. rész: A Biblia csak egy "KÖNYV" a sok közül?
2. rész: A Biblia csak egy "KÖNYV" a sok közül?
http://abekessegszigete.blogsp
4. rész: A békesség csupán illúzió?
https://abekessegszigete.blogspot.hu/2018/04/emberi-kerdesek-bibliai-valaszok-4-resz.html
5. rész: Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?
https://abekessegszigete.blogspot.hu/2018/05/emberi-kerdesek-bibliai-valaszok-5-resz.html
6. rész - Csupán haláltánc lenne az életünk?
4. rész: A békesség csupán illúzió?
https://abekessegszigete.blogspot.hu/2018/04/emberi-kerdesek-bibliai-valaszok-4-resz.html
5. rész: Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?
https://abekessegszigete.blogspot.hu/2018/05/emberi-kerdesek-bibliai-valaszok-5-resz.html
6. rész - Csupán haláltánc lenne az életünk?
https://abekessegszigete.blogspot.com/2018/11/harmati-gyongyi-6-resz-mi-marad-meg.html
7. rész: Hová tűnt az öröm az életünkből?
https://abekessegszigete.blogspot.com/2020/01/harmati-gyongyi-7-resz-hova-tunt-az.html
8. rész: Négyszemközt Jónással...
https://abekessegszigete.blogspot.com/2023/05/harmati-gyongyi-mai-kerdesek-bibliai.html
7. rész: Hová tűnt az öröm az életünkből?
https://abekessegszigete.blogspot.com/2020/01/harmati-gyongyi-7-resz-hova-tunt-az.html
8. rész: Négyszemközt Jónással...
https://abekessegszigete.blogspot.com/2023/05/harmati-gyongyi-mai-kerdesek-bibliai.html
9. rész: Van-e értelme a boldogságról beszélni "apokaliptikus" időkben?
https://abekessegszigete.blogspot.com/2020/02/harmati-gyongyi-8-resz-miert-vannak.html
https://abekessegszigete.blogspot.com/2020/02/harmati-gyongyi-8-resz-miert-vannak.html
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)