A békesség szigete: Harmati Gyöngyi: 8. rész: Jónás utazása...

Mai kérdések - Bibliai válaszok sorozat....

Van-e válasza a Bibliának a mai, modern kor emberének kérdéseire?
Időszerű-e a Szentírás üzenete napjainkban is, erre keressük a választ!
Pál apostol ezt a Rómabeliekhez (15:4) írt levelében így fogalmazza meg:
"Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg: hogy
békességes tűrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen."
Sorozatunk 8. részében Jónás próféta történetével ismerkedünk meg, mely a Biblia
lapjairól tárul elénk. Tarts velünk!!!

8. rész: Jónás utazása, avagy miért menekült el Jónás?

Jónás próféta rövid, két oldalnyi terjedelmű könyvét többször átolvasva egyre több kérdés ébredt fel és egyre több gondolat fogalmazódott meg bennem. Vajon az életünk és Jónás élete között hol vannak az átfedések, hol találhatóak kapcsolódási pontok? Megdöbbentő erővel hatott rám a felismerés, hogy mennyire a ma élő emberekre is jellemző vonások rejlenek e kisprófétai iratban.
Előfordul, hogy a Szentírásban elolvasunk egy történetet vagy megismerkedünk egy bibliai személy életével, és az erről írt sorok nem hagyják nyugton gondolatainkat. Napokon esetleg hónapokon át ezekről gondolkodunk, töprengünk az olvasottakon. Így voltam én Jónás próféta könyvével. A Biblia ihletettsége számomra már nem megkérdőjelezhető (2. Tim. 3: 16-17 és 2. Péter 1: 19-21). Azonban a cethal gyomrában utazó próféta történetét mégis enyhe kétkedéssel, fenntartásokkal fogadtam és ezt a részét inkább a mesék világába soroltam. Egészen addig, amig nem hallottam arról, hogy a valóságban is megtörtént egy ilyen eset. A korabeli újságokban lehetett erről olvasni. A "Star of East" nevű cethalászhajó 1891-ben a Falkland-szigetek környékén dolgozott, amikor James Bartley nevű tengerész, akit a modern idők Jónása-ként neveztek el, egy nagyhal szigonyozása közben beleesett a tengerbe és elnyelte a cet. Pár nap múlva élve került ki a bálna gyomrából, mikor egy másik hajó elejtette az óriásméretű víziállatot. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az interneten, ennek a hírnek a cáfolata is megtalálható.) Számomra nem kétséges, ha Isten egy emberre szolgálatot bíz, akkor a legextrémebb körülmények között is meg tudja őrizni, illetve el tudja juttatni "szolgálati helyére". Az óriási méretű halhoz képest "pöttömnyi" Jónást akár egy légbuborékba zárva is lenyelethette Isten egy nagyméretű hallal, így biztosítva azt, hogy küldetése helyszínére megérkezzen, ezzel a szokatlan "közlekedési eszközzel". Az interneten 2021 nyarán is olvastam egy érdekes hírt arról, hogy Amerika partjainál egy rákásszal is, aki tapasztalt búvár is egyben megtörtént egy hasonló esemény. Egy cethal merülés közben lenyelte majd ki is köpte.

A Jóisten feladattal bízta meg Jónást, de ő hajóra szállva mégis teljesen ellenkező irányba, Tárziszba utazott el, így próbált meg elmenekülni a felelősség elől, a számára emberi szemszögből nézve megvalósíthatatlannak tűnő szolgálat elől. A Tigris folyó termékeny partján fekvő gazdagon virágzó Ninive, az asszír birodalom fővárosa volt, lakói élen jártak a bűnözésben és a gonoszságban. Isten ideküldte Jónást, hogy az itt élő embereket megtérésre indítsa, átadva nekik Isten intő, figyelmeztető üzenetét. Nem csodálom, hogy Jónás a maga nézőpontjából lehetetlennek, életét is veszélyeztetőnek minősítette küldetését és megpróbált kibújni alóla, nem is sejtve mit zúdít ezáltal magára. Mindannyian próbálkozunk elmenekülni Isten, a nehézségek és gyakran önmagunk elől is. Ilyenkor oly utakat választhatunk melyek megtermik a maguk rossz gyümölcseit. Így vált Jónás a menekülő ember jelképévé.

Jónás, szólt az Úr: - Menj Ninivébe!
Rád bízom a népnek szóló utolsó üzenetem
Jónás dühösen válaszolt: Nem megyek!
Majd hajóra szállt és faképnél hagyta az Urat.
Óh, hányan menekülünk Isten elől és
menekülünk saját hajszolt magunktól is.
Milyen kataklizma kell, hogy megállítson,
hogy visszafordítson az igaz élet útjára.

Jónás megpróbált elmenekülni Isten elől, kibújni a rábízott feladat alól. Az Úr azonban az Ő végtelen irgalmában utána nyúlt a prófétának és egy hatalmas vihart támasztott, mely elől Jónás a hajó gyomrába húzódva megpróbált tudomást sem venni és elaludt. A lelki értelemben alvó ember nem akar szembenézni a számára kényelmetlen valósággal. Takarót húz a fejére és falnak fordulva inkább alszik. Szoktuk is mondani, de jó lenne ezt vagy azt az időszakot átaludni és úgy ébredni fel, hogy minden rendben van. Ki ne szeretné a problémáit maga mögött hagyni és másnap reggel úgy felébredni, hogy csupán egy rossz álom volt.

Miután a hajón utazók előtt és magának Jónásnak is megvilágosodott, hogy engedetlensége miatt tört ki a félelmetes vihar, a próféta mégsem az engedelmesség útjára tért, úgyis mondhatnánk folytatta tovább ámokfutását. Inkább azt kérte, hogy dobják a háborgó tengerbe, a biztos halált választva ezzel. Félt Istentől, megijedt bűne következményétől, azt gondolta tettére nincs bocsánat. Félreismerte Isten teremtményei iránt érzett végtelen irgalmasságát, nem bízott benne! Milyen kegyelmes az Úr, hogy ebben az állapotában sem hagyta magára, hanem minden eszközzel a próféta és a bűnbe merült nagyváros megmentésén fáradozott továbbra is.

Jónás a mélységben, a depresszió bugyraiban vergődő ember jelképe is: mindenki életében van egy, de akár több olyan eset is, amikor mély gödörbe (csapdába) esettként tekinti helyzetét, pont olyan reménytelennek látva azt, mint Jónásé volt a nagy hal gyomrában. Különösen hangozhat ez a megállapítás, de Jónás a cethal gyomrában, amikor a legkilátástalanabbnak érezhette helyzetét, akkor már egyre közelebb jutott a szabaduláshoz. Jónás próféta II. Jeroboám (i.e. 793-753) izraeli király korában működött, abban az időben, egész pontosan i.e. 763 június 15.-én Ninivében teljes napfogyatkozás volt, ez a ritka és félelmetes égi jelenség, melynek tudományos magyarázatát az akkor élt emberek nem ismerték, így Isten haragjának a megnyilvánulását látták meg benne. Bizonyosan ez is segítette, hogy Jónás feddő üzenete nyitott szívekre és fülekre talált a nagyvárosban, miután a hal gyomrából három nap után megviselt állapotban, "hal bűzösen", rongyosan megjelent a városban, és végre megkezdte a rábízott szolgálat elvégzését. Velünk is előfordul, hogy jelekre úgymond csodákra várunk. Amíg a csodaváró lelkület hatása alatt vagyunk, nem vesszük észre, nem tudjuk értékelni a mindennapok aprócska csodáit. Gondoljunk csak Reményik Sándor: Csendes csodák című versére.

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök. (részlet)

Talán a legszomorúbb párhuzam az, hogy Jónás nem örült a város megtérésének, hanem inkább felháborodott, értetlenkedett. Jónásban felmerült az a kérdés, hol a határ az igazságosság és a kegyelem között? Isten irántunk tanúsított kegyelmét mennyire természetesnek vesszük, azonban gyakran zúgolódunk, amikor az mások irányában is megnyilatkozik. Jónás próféta esete által bepillantást nyerhetünk saját lelkünkbe is. Istennel, Teremtőnkkel ellentétben, mi csak ritkán tudunk szívből őszintén örülni embertársaink megtérésének, megjobbulásának, azért, mert nincs bennünk igazi együttérzés, valódi szeretet! Velünk is milyen gyakran előfordul, hogy beleesünk abba a hibába, ha nem az elképzeléseink szerint alakulnak életünkben az események, ha Isten nem a mi véges emberi elgondolásaink szerint cselekszik. Elfelejtjük, hogy "mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak Isten útjai útainknál, és az Úr gondolatai gondolatainknál!"
(Ézsaiás 55: 9)

A legtanulságosabb számunkra azonban a történet vége, ahol bepillanthatunk Isten gondolkozásmódjába, irgalommal teljes, hófehérségű tiszta jellemébe, ahogyan megszánja
nemcsak a városban lakó őszinte bűnbánó embereket, de az ott élő állatokat is. Jónás próféta tanult a hibáiból, megértette, hogy neki is megtérésre volt szüksége. Isten Jónás engedetlenségét jóra tudta fordítani. A most már nem menekülő próféta megértette, hogy mindig a keskeny út, az Isten szavának való hűséges engedelmesség vezet a célra, Jónással együtt mennyi keserűségtől megmenekülhettünk volna, de akkor nem mondhatnánk el egy másik próféta szájából származó igét, mely így hangzik:
"Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet!" (Ézsaiás 38: 17)

Jónás rendkívüli története éreztette hatását a művészetekben is. Az irodalomban könyvének leghíresebb feldolgozásai magyar nyelven a nagybeteg, torokrákkal küszködő költőnktől, Babits Mihálytól (1883-1941) származnak, a hosszabb terjedelmű Jónás könyve és egy rövidebb, a Jónás imája. Jónás könyve c. művében olvasható a szállóigévé vált verssor, mely így hangzik: "Vétkesek közt cinkos aki néma".
A festészetben Michelangelo örökítette meg Jónás alakját a Sixtus-kápolna csodálatos, Bibliai témákat feldolgozó mennyezetfreskóján. Aki feltekint a hatalmas festményre láthatja, hogy a kép központi alakjaként, a hét próféta közül, akik szerepelnek a festményen, nem véletlenül Jónás az egyetlen, aki a Teremtő Istenre néz. Most már teljes bizalommal mer Isten felé fordulni. Már nem menekül, nem akar meghalni, nem háborodik fel, hanem végtelenül hálás amiért kapott még ő is egy utolsó esélyt a bűneiben megromlott város lakóival együtt.

FŰGGELÉK:
Babits Mihály: Jónás imája:
https://abekessegszigete.blogspot.com/2020/05/babits-mihaly-jonas-imaja.html
Reményik Sándor: Csendes csodák:
https://abekessegszigete.blogspot.com/2016/07/remenyik-sandor-csendes-csodak.html

A békesség szigete

Címkék

2023. május 13., szombat

Harmati Gyöngyi: 8. rész: Jónás utazása...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A békességről, Írásaim,

Blogarchívum