 |
| Egervári Lídia festménye... |
Élt egyszer egy öregember, aki egy kicsi faluban lakott. Bár szegény volt, mégis mindenki irigyelte
gyönyörű fehér lováért. Még a király is megkívánta az öregember kincsét. Az emberek jó pénzt
megadtak volna a paripáért, de a gazdája mindig visszautasította.
- Ez a ló nem pusztán egy ló a számomra mondta az érdeklődőknek -, hanem a barátom, és nem a tulajdonom. Hogy adhatnék el egy barátot? A férfi szegény volt, a kísértés pedig nagy, de nem volt
hajlandó megválni a lótól. Egyik reggel azonban nem találta az istállóban a paripáját. Az egész falu összecsődült.- Te bolond öreg csúfolták. Megmondtuk előre, hogy előbb-utóbb el fogják lopni a lovadat. Annyira szegény vagy, hogy is remélhetted, hogy meg tudod védeni azt az értékes állatot? Jobban
tetted volna, ha eladod. Akármennyit megadtak volna érte. Most aztán se ló, se pénz. Átok ül rajtad.
Az öregember így válaszolt.- Ne ítélkezzetek túl gyorsan. Csak annyit mondjatok, hogy a ló nincs
az istállóban. Egyenlőre ez minden, amit tudunk, a többi csak ítélet. Honnan tudjátok, hogy átok, van-e rajtam vagy sem? Minek alapján ítélkeztek? A falubeliek visszavágtak.- Ne nézz minket bolondnak! Lehet, hogy nem vagyunk filozófusok, de nem is kell nagy értelem felmérni azt, ami történt.
Az a tény, hogy elment a lovad, egy átok. Ismét megszólalt az öregember.- Csak annyit tudunk, hogy
az istálló üres, nincs benne ló. A többit nem tudom. Azt, hogy ez átok, vagy áldás senki se tudhatja. Csak a dolgok töredékét látjuk. Ki tudja megmondani, mi következik ezután?A falu lakói kinevették. Mindig bolondnak tartották az öreget. Ha nem lett volna az, már régen eladta volna a lovát,
és felélte volna az árát. Ehelyett napról napra kaparta össze a betevőt a favágásból. Most bebizonyította, hogy tényleg bolond. Tizenöt nap múlva a ló visszajött. Nem lopták el, hanem elkószált az erdőbe. De
nem egyedül tért ám vissza, hanem egy tucat vadlovat hozott magával! Ismét összecsődült a falu népe
a favágónál, de most így beszéltek.- Öreg, igazad volt, tévedtünk. Amit mi átoknak gondoltunk, az lényegében áldás volt. Kérünk, bocsáss meg nekünk! Ő így válaszolt.- Ismét túl messzire mentek Csak annyit mondjatok, hogy a ló megint itt van. Csak azt állapítsátok meg, hogy egy tucat vadlóval együtt tért vissza, de ne hozzatok elhamarkodott ítéletet! Honnan tudjátok, hogy ez áldás-e vagy sem? Most csak az események töredékét látjuk. Ha nem ismeritek az egész történetet, hogyan ítélkeznétek?
Ha csak egy oldalt olvastatok el, hogy tudjátok elbírálni az egész könyvet? Amit most ismerünk,
az csupán egy részlet. Ne mondjátok, hogy ez áldás. Senki sem tudhatja. Én meg vagyok elégedve azzal, amit tudok és nem zaklat fel az, amit nem tudok. - Talán igaza van az öregembernek –
mondták. De magukban mégis azt gondolták, hogy nincsen. Ők tudták, hogy a tizenkét vadló
csatlakozása a favágó lovához, csak áldás lehet. Kevés munkával a vadlovakat be lehet törni, betanítani
és sok-sok pénzért eladni. Az idős embernek volt egy fia, az egyetlen fia. A fiatalember elkezdte betörni
a lovakat. Néhány nap múlva leesett az egyikről és mindkét lábát eltörte. A falu lakói megint eljöttek, és rögtön véleményt mondtak a történtek alapján.- Igazad volt – ismerték el. A tizenkét vadló nem áldás
volt, hanem átok. Egyetlen fiad eltörte mindkét lábát, és most öreg korodra nincs, aki segítsen neked.
Most szegényebb vagy, mint valaha. Az idős favágó ismét csak ezt mondta.- Ne menjetek olyan
messzire az ítélkezésetekben. Csak annyit mondjatok, hogy a fiam eltörte a lábait. Ki tudja,
hogy ez átok-e vagy áldás? Senki sem tudhatja. Az egész kép töredékét látjuk csupán. Néhány
héttel később az ország háborúba keveredett a szomszédos országgal. A falu minden fiatalemberének
be kellett vonulnia a hadseregbe. Csak az öregember fia kapott felmentést, balesete miatt. Az ellenség óriási túlerővel érkezett, és az emberek nagyon féltek, hogy soha többé nem fogják látni fiaikat. Ismét felkeresték az idős favágót, sírva, jajgatva, mert elvitték drága fiaikat.- Igazad volt öreg – ismerték be.
Ez most bebizonyosodott. Fiad balesete áldás lett. Bár mindkét lába eltörött, de legalább itt van veled.
A mi fiaink pedig örökre elmentek. Megint megszólalt az öregember.- Miért vontok le mindig következtetéseket? Senki sem tudja még, mi lesz .Csak annyit mondjatok, hogy a ti fiaitok elmentek a háborúba, és az enyém nem ment el.Senki sem elég bölcs, hogy megállapítsa, ez vajon áldás vagy
átok. Csak Isten tudja.
(Egy régi portugál történet, ismeretlen szerző)
gyönyörű fehér lováért. Még a király is megkívánta az öregember kincsét. Az emberek jó pénzt
megadtak volna a paripáért, de a gazdája mindig visszautasította.
- Ez a ló nem pusztán egy ló a számomra mondta az érdeklődőknek -, hanem a barátom, és nem a tulajdonom. Hogy adhatnék el egy barátot? A férfi szegény volt, a kísértés pedig nagy, de nem volt
hajlandó megválni a lótól. Egyik reggel azonban nem találta az istállóban a paripáját. Az egész falu összecsődült.- Te bolond öreg csúfolták. Megmondtuk előre, hogy előbb-utóbb el fogják lopni a lovadat. Annyira szegény vagy, hogy is remélhetted, hogy meg tudod védeni azt az értékes állatot? Jobban
tetted volna, ha eladod. Akármennyit megadtak volna érte. Most aztán se ló, se pénz. Átok ül rajtad.
Az öregember így válaszolt.- Ne ítélkezzetek túl gyorsan. Csak annyit mondjatok, hogy a ló nincs
az istállóban. Egyenlőre ez minden, amit tudunk, a többi csak ítélet. Honnan tudjátok, hogy átok, van-e rajtam vagy sem? Minek alapján ítélkeztek? A falubeliek visszavágtak.- Ne nézz minket bolondnak! Lehet, hogy nem vagyunk filozófusok, de nem is kell nagy értelem felmérni azt, ami történt.
Az a tény, hogy elment a lovad, egy átok. Ismét megszólalt az öregember.- Csak annyit tudunk, hogy
az istálló üres, nincs benne ló. A többit nem tudom. Azt, hogy ez átok, vagy áldás senki se tudhatja. Csak a dolgok töredékét látjuk. Ki tudja megmondani, mi következik ezután?A falu lakói kinevették. Mindig bolondnak tartották az öreget. Ha nem lett volna az, már régen eladta volna a lovát,
és felélte volna az árát. Ehelyett napról napra kaparta össze a betevőt a favágásból. Most bebizonyította, hogy tényleg bolond. Tizenöt nap múlva a ló visszajött. Nem lopták el, hanem elkószált az erdőbe. De
nem egyedül tért ám vissza, hanem egy tucat vadlovat hozott magával! Ismét összecsődült a falu népe
a favágónál, de most így beszéltek.- Öreg, igazad volt, tévedtünk. Amit mi átoknak gondoltunk, az lényegében áldás volt. Kérünk, bocsáss meg nekünk! Ő így válaszolt.- Ismét túl messzire mentek Csak annyit mondjatok, hogy a ló megint itt van. Csak azt állapítsátok meg, hogy egy tucat vadlóval együtt tért vissza, de ne hozzatok elhamarkodott ítéletet! Honnan tudjátok, hogy ez áldás-e vagy sem? Most csak az események töredékét látjuk. Ha nem ismeritek az egész történetet, hogyan ítélkeznétek?
Ha csak egy oldalt olvastatok el, hogy tudjátok elbírálni az egész könyvet? Amit most ismerünk,
az csupán egy részlet. Ne mondjátok, hogy ez áldás. Senki sem tudhatja. Én meg vagyok elégedve azzal, amit tudok és nem zaklat fel az, amit nem tudok. - Talán igaza van az öregembernek –
mondták. De magukban mégis azt gondolták, hogy nincsen. Ők tudták, hogy a tizenkét vadló
csatlakozása a favágó lovához, csak áldás lehet. Kevés munkával a vadlovakat be lehet törni, betanítani
és sok-sok pénzért eladni. Az idős embernek volt egy fia, az egyetlen fia. A fiatalember elkezdte betörni
a lovakat. Néhány nap múlva leesett az egyikről és mindkét lábát eltörte. A falu lakói megint eljöttek, és rögtön véleményt mondtak a történtek alapján.- Igazad volt – ismerték el. A tizenkét vadló nem áldás
volt, hanem átok. Egyetlen fiad eltörte mindkét lábát, és most öreg korodra nincs, aki segítsen neked.
Most szegényebb vagy, mint valaha. Az idős favágó ismét csak ezt mondta.- Ne menjetek olyan
messzire az ítélkezésetekben. Csak annyit mondjatok, hogy a fiam eltörte a lábait. Ki tudja,
hogy ez átok-e vagy áldás? Senki sem tudhatja. Az egész kép töredékét látjuk csupán. Néhány
héttel később az ország háborúba keveredett a szomszédos országgal. A falu minden fiatalemberének
be kellett vonulnia a hadseregbe. Csak az öregember fia kapott felmentést, balesete miatt. Az ellenség óriási túlerővel érkezett, és az emberek nagyon féltek, hogy soha többé nem fogják látni fiaikat. Ismét felkeresték az idős favágót, sírva, jajgatva, mert elvitték drága fiaikat.- Igazad volt öreg – ismerték be.
Ez most bebizonyosodott. Fiad balesete áldás lett. Bár mindkét lába eltörött, de legalább itt van veled.
A mi fiaink pedig örökre elmentek. Megint megszólalt az öregember.- Miért vontok le mindig következtetéseket? Senki sem tudja még, mi lesz .Csak annyit mondjatok, hogy a ti fiaitok elmentek a háborúba, és az enyém nem ment el.Senki sem elég bölcs, hogy megállapítsa, ez vajon áldás vagy
átok. Csak Isten tudja.
(Egy régi portugál történet, ismeretlen szerző)
A teljes évre szóló 52 motiváló, bátorító, erőt adó történet az alábbi linken megtekinthető:
https://abekessegszigete.blogspot.com/2023/02/harmati-gyongyi-remenysugar-motivalo_6.html
https://abekessegszigete.blogspot.com/2023/02/harmati-gyongyi-remenysugar-motivalo_6.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése