Jókai Anna: Mélységből a magasságba...

 

"A húsvét a legnagyobb mélységeket
és legnagyobb magasságokat megélő ünnepünk." 

Jókai Anna (1932-2017), a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas 
és József Attila-díjas magyar író- és költőnő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
2015-ben a Forbes őt választotta a 8. legbefolyásosabb nőnek a kultúrában.

Lehoczky János: A vizek fohásza...(A víz világnapja, 03.22.)

Vándor, ki szomjadat oltod forrásom vizével
vigyázz reám!
Én hűsítem arcodat forró nyári napsütésben,
én frissítem fáradt testedet vándorútjaid után.
Csobogásom nyugtatja zaklatott lelkedet,
habjaim tánca bűvöli tekintetedet.
Poros gúnyádat tisztítom,
egészséged őrzöm.
Szépítelek, gyógyítalak,
üdítelek, vidítalak.
Erőmmel hajtod gépedet, malmodat.
Tartom csónakodat, hordozom hajódat.
Általam sarjad vetésed,
én küldök termékeny esőt
szikkadt kertjeidre.
Ott búvom édes gyümölcseidben,
a nádasok illatában rejtezem,
barlangok mélyén, erdők rejtekén,
sziklák között, csúcsok fölött,
posványban, sodrásban,
rám találsz.
Az élet bárkáit ringatom.
Otthonaként velem érez megannyi lény,
úszó, lebegő állat, lengedező növény.
Kusza hínár, tündérlő virág,
meglepő, eleven vízivilág.
Remélő ikra, játszi poronty,
leső harcsa, óvatos nyurga ponty.
Bölcső vagyok,
folytonos születés csöndes színpada.
Kezdet vagyok, a földi élet ősanyja.
Változás vagyok, végzet vagyok, a pillanat méhe.
Állandóság vagyok, szüntelen harcok békévé összegződő reménye.
Szelíd forrásként becézhetsz,
érként, patakként kedvelhetsz,
folyamként köszönthetsz.
Megmosolyogsz tavaszi pocsolyákban,
üdvözölsz berekben, limányban,
lidérces lápon, keserű mocsárban.
Csepp vagyok és óceán.
Tomboló vihar és szivárvány,
búvópatak és szökőár,
felhő és kút.
Ismersz, mint szigorú jéghegy, zord jégvilág,
mint lenge hópehely, tréfás jégvirág,
illanó pára, gomolygó zivatar.
Vízesés robaja, hullám moraja,
cseppkő csöppenése, veder csobbanása,
eső koppanása, véred dobbanása.
Kék vagyok, mint a tenger,
fénylő, mint a csermely,
szőke, mint a folyó,
zöld, mint a tó,
fehér, mint a hó.
Feszítő gőz vagyok, tanulj meg tisztelni!
Csikorgó fagy vagyok, tanulj meg kibírni!
Aranyhíd vagyok, tanulj meg csodálni!
Örvény vagyok, tanulj meg vigyázni!
Buborék vagyok, tajték vagyok,
szeretned kell!
Hűsítő korsó vagyok,
heves zuhany vagyok,
élvezned kell!
Tükör vagyok, arcod vagyok.
Hullám és híd, part és a víz.
Erő és báj, folyó és táj,
úszás és merülés,
áldás és könyörgés,
értened kell!
Víz vagyok.
Őrizned kell!

Fekete István: Az erdő beszél....

 

                                                    saját fotóm: Ösvény az erdőben...(H.Gy.)
                                              

"Az erdő beszélt hozzám, mert az erdő beszél ahhoz, aki ismeri: jeleket ad, üzen, kitárja magát, csak meg kell érteni. De ahhoz, hogy érthessük, ismernünk kell fáit, bokrait, füveit, virágait, gombáit, állatait, s a sok színt, hangot, az állatok mozgását, életrendjét, természetét, az erdő minden lakójának örök, ősi törvényeit. Csak ez a tudás hozza közel az embert az erdőhöz, és ha ilyen jó barátságban vannak, akkor aztán szívesen veszik egymást.”

Fekete Istvánnak az erdő krónikásának gondolata az ERDŐK NEMZETKÖZI NAPJA alkalmából... 

Fekete István (1900-1970), József Attila-díjas magyar író, számos regény, ifjúsági könyv és állattörténet
írója. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” egyik legismertebb művelője.  Jókai mellett minden idők legolvasottabb magyar írója. 2002 decemberéig legalább 8 700 000 példányban adták ki műveit magyar nyelven. Külföldön tíz nyelven, 12 országban, 45 kiadásban jelentek meg könyvei.

Friedrich Schiller: A hit szavai...(Rónay György fordításában)

 

Dr. Reisinger János irodalomtörténész tolmácsolásában a vers meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=8ij5roaKk_8&t=2s

Johann Christoph Friedrich Schiller, 1802-től von Schiller (1759-1805), német költő, drámaíró,
filozófus és történész. Őt tartják a legjelentősebb német drámaírónak, továbbá Goethe, Wieland, és Herder mellett a weimari klasszikusok legfontosabb képviselőjének.
Több színdarabja a mai napig a német nyelvű színházak állandó repertoárjában szerepel, balladái
pedig a legkedveltebb német versek közé tartoznak.
Az Örömóda költeménye Beethoven megzenésítésében a humanizmus világhimnusza lett.

Paul de Senneville: Mariage d'Amour...

 

https://www.youtube.com/watch?v=tjC3fjVcDjY

A Mariage d'Amour Paul de Senneville (1933-2023), francia újságíró, zeneszerző és producer szerzeménye, melyet többen is tévesen Chopin, Tavaszi tánc c. művének tulajdonítanak.

Harmati Gyöngyi: Minden város, minden hely mesél...

 

                                                         saját fotóm: Piran, Szlovénia...(H.Gy.)

  "Minden város, minden hely ahol jársz mesél. Ha nyitott szívvel figyeled kitárja
neked rejtett titkait, ha figyelmesen nyitott füllel jársz meghallod mit mesélnek az
utcakövek, a falból kiálló tégladarabok. Az emberek szeméből is kiolvashatod
minek örülnek, vagy éppen mi bántja őket. Így van ez mindenhol a világon! A leírt
szavak képtelenek teljes hitelességgel visszaadni bármelyik hely hangulatát,
szellemiségét. Muszáj a saját szemünkkel látni, részesévé válni, feloldódni benne, 
átérezni milyen amikor jó értelemben kilépünk a komfortzónánkból, hogy új
tapasztalatokkal gazdagítsuk, tágítsuk világképünket."

Harmati Gyöngyi

A békesség szigete blog szerkesztője 
www.abekessegszigete.blogspot.com

Radnóti Miklós: Nyolcadik Ecloga...

 

Költő:

Üdvözlégy, jól bírod e vad hegyi úton a járást
szép öregember, szárny emel-é, avagy üldöz az ellen?
Szárny emel, indulat űz s a szemedből lobban a villám,
üdvözlégy, agg férfiu, látom már, hogy a régi
nagyharagú próféták egyike vagy, de melyik, mondd?

Próféta:

Hogy melyik-é? Náhum vagyok, Elkós városa szült és
zengtem a szót asszír Ninivé buja városa ellen,
zengtem az isteni szót, a harag teli zsákja valék én!

Költő:

Ismerem ős dühödet, mert fennmaradott, amit írtál.

Próféta:

Fennmaradott. De a bűn szaporább, mint annak előtte,
s hogy mi a célja az Úrnak, senkise tudja ma sem még.
Mert megmondta az Úr, hogy a bő folyamok kiapadnak,
hogy megroggyan a Kármel, a Básán és a Libánon
dísze lehervad, a hegy megrendül, a tűz elemészt majd
mindent. S úgy is lőn.

Költő:

        Gyors nemzetek öldösik egymást,
s mint Ninivé, úgy meztelenül le az emberi lélek.
Mit használtak a szózatok és a falánk, fene sáskák
zöld felhője mit ért? hisz az ember az állatok alja!
Falhoz verdesik itt is, amott is a pötty csecsemőket,
fáklya a templom tornya, kemence a ház, a lakója
megsűl benne, a gyártelepek fölszállnak a füstben.
Égő néppel az utca rohan, majd búgva elájul,
s fortyan a bomba nagy ágya, kiröppen a súlyos ereszték
s mint legelőkön a marhalepény, úgy megzsugorodva
szertehevernek a holtak a város térein, ismét
úgy lőn minden, ahogy te megírtad. Az ősi gomolyból
mondd, mi hozott most mégis e földre?

Próféta:

                A düh. Hogy az ember
ujra s azóta is árva az emberforma pogányok
hadseregében. - S látni szeretném ujra a bűnös
várak elestét s mint tanu szólni a kései kornak.

Költő:

Már szóltál. S megmondta az Úr régen szavaidban,
hogy jaj a prédával teli várnak, ahol tetemekből
épül a bástya, de mondd, évezredek óta lehet, hogy
így él benned a düh? ilyen égi, konok lobogással?

Próféta:

Hajdan az én torz számat is érintette, akárcsak
bölcs Izaiásét, szénnel az Úr, lebegő parazsával
úgy vallatta a szívem; a szén izzó, eleven volt,
angyal fogta fogóval s: "nézd, imhol vagyok én, hívj
engem is el hirdetni igédet", - szóltam utána.
És akit egyszer az Úr elküldött, nincs kora annak,
s nincs nyugodalma, a szén, az az angyali, égeti ajkát.
S mennyi az Úrnak, mondd, ezer év? csak pille idő az!

Költő:

Mily fiatal vagy atyám! irigyellek. Az én kis időmet
mérném szörnyü korodhoz? akár vadsodru patakban
gömbölyödő kavicsot, már koptat e röpke idő is.

Próféta:

Csak hiszed. Ismerem újabb verseid. Éltet a méreg.
Próféták s költők dühe oly rokon, étek a népnek,
s innivaló! Élhetne belőle, ki élni akar, míg
eljön az ország, amit igért amaz ifju tanítvány,
rabbi, ki bétöltötte a törvényt és szavainkat.
Jöjj hirdetni velem, hogy már közelít az az óra,
már születőben az ország. Hogy mi a célja az Úrnak, -
kérdém? lásd az az ország. Útrakelünk, gyere, gyüjtsük
össze a népet, hozd feleséged s mess botokat már.
Vándornak jó társa a bot, nézd, add ide azt ott,
az legyen ott az enyém, mert jobb szeretem, ha göcsörtös.

1944 aug. 23 Bor

Tanítóm, a polip...(Ember és polip különleges barátságáról)

Ember és polip - egy bizarr kapcsolat története vagy inkább egy nagyon különleges barátságé....

A másfél órás dokumentumfilm középpontjában Craig Foster, a kiégett, depressziós dél-arikai filmes áll,
aki majd egy évtizeden át minden nap alámerült a jeges vízbe otthona, Cape Town partjainál.
Egy közönséges polip, amit megismert és nyomon követett, először a témája, majd a tanára lett, és olyan dolgokat mutatott be neki, amelyeket ember még soha nem látott. 8 évnyi forgatás és 3000 órányi felvétel eredménye lett a többszörösen díjnyertes Oscar-díjra jelölt film.

Tanítóm, a polip - Videa

Balassi Bálint: Adj már csendességet...

 

Dr. Reisinger János irodalomtörténész tolmácsolásában, ill. rövid elemzéseben a vers meghallgatható:
https://www.youtube.com/watch?v=sJ1be0cDMrE

Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr!
Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet, kit sok kín fúr!

Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére,
Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd vesztségére!

Nem kicsiny munkával, fiad halálával váltottál meg,
Kinek érdeméért most is szükségemet teljesíts meg!

Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága feljebb való,
Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen s romlást valló.

Jóvoltod változást, gazdagságod fogyást ereszthet-e?
Engem, te szolgádat, mint régen sokakat, ébreszthet-e?

Nem kell kételkednem, sőt jót reménlenem igéd szerint,
Megadod kedvessen, mit ígérsz kegyessen hitem szerint,

Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak áldott zárját,
Add meg életemnek, nyomorult fejemnek letört szárnyát;

Repülvén áldjalak, élvén imádjalak vétek nélkül,
Kit jól gyakorolván, haljak meg nyugodván, bú s kín nélkül!

(Utolsó verse, amit halála előtt írt!)


Báró gyarmati és kékkői Balassi Bálint (1554-1594), magyar költő, törökverő nemes.
A magyarországi reneszánsz második korszakának nagy alakja. A magyar nyelvű 
költészet első kiemelkedő művelője, a magyar irodalom első klasszikusa.

Bach Violin Sonata No. 1 in...(Nőnapi zene egy hölgytől hölgyeknek)

 

Bach Violin Sonata No. 1 in G Minor (Fugue) - Marimba Literature Library

"Ütős " zene egy hölgytől NŐNAPRA hölgyeknek:
https://www.youtube.com/watch?v=nDfsce3QgDI


A marimba egy afrikai eredetű ütő-dallamhangszer, a xilofon egy fajtája. Keretre erősített,
keményfából készült, hangolt lapokból áll, melyeket gumifejű, pálca alakú verőkkel szólaltatnak
meg. Minden hanglapja alatt rezonátorcső van.

Johann Sebastian Bach (1685-1750) barokk-kori német zeneszerző, orgonista, hegedűművész,
a zeneművészet kiemelkedő egyénisége, a protestáns egyházi zene jeles képviselője.
A Lipcsei Szent-Tamás templom karnagya.

Márai Sándor: Március...

 

                                                           saját fotóm: Hóvirágok...(H.Gy,)

Nagyon boldog vagyok, hogy még egyszer megéltem érkezésed, Március! Az influenzán át gázolunk feléd, a tél dögvészén, a sötétség alvilági birodalmán át. Mint aki tárnából, bányalégből érkezik, sáros lábakkal és elfulladt tüdővel megállok a napvilágon, kifújom magam és énekelni kezdek.
Ezt éneklem: üdvözöllek, Március! Időbe telik, amíg az ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is. Március külön évszak, semmi köze a télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. Még nincs növénye, csak a hóvirág, ez a minta érték nélkül. Már nincs bál, még nincs uszoda. Még fűtünk, de már felöltjük délelőtt az átmeneti kabátot. Ez még nem a szerelem hónapja, mint a május, s már nem a szövődmények hónapja, mint a február. Nincs külön dallama, nincs nagy tétele. Ez a közzene.
Észreveszem, hogy néhány napja másként ébredek. Ilyesmit gondolok félálomban: mégis! Vagy: fel kell hívni! Vagy: hátha, megpróbálom! Egy hét előtt még komoran hittem benne, hogy legokosabb, ha átadom magam végzetemnek, nem hívom fel, nem próbálom meg, belenyugszom. Közben történt valami. A külső világban még nincs nyoma. A természet, titkos műhelyeiben, még dolgozik új alkotásain, nem árulja el titkait, világraszóló újdonságait. A díszletek még téliek. Csak a fény más, mely a kopott díszletekre hull. Szemem dörzsölöm, dideregve nézek körül, boldogan ásítok, ezt gondolom: Isten neki, még egyszer!
Csak színe van és illata. Ez még nem a virágok parfümje, nem is az a meleg, állati földszag, amely néhány hét múlva, nedves erjedéssel, fehér és bódító gőzökkel fejfájást okoz és őrültségekre késztet. Kis, üde illat ez, olyan, mintha szellőztetnének. Szimatolva járok, meggyfabottal. A téli ruhákat még nem tanácsos kámforba tenni. A téli szerelmeket még nem tanácsos elfelejteni. Minderre szükség lehet még. De már ilyesmit gondolok: "Talpra, magyar!" Egyáltalán, márciusban mindig Petőfit olvasom, néha hangosan is.
Dideregve és kíváncsian ülünk a fényben, az égre nézünk. Nem várunk semmi különösen jót. De örülünk, hogy kezdik.

Márai Sándor, eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik  (1900-1989), 
magyar író, költő, újságíró. Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. 

Joseph von Eichendorff: Akit az Úr szeret…

 

A vers Dr. Reisinger János irodalomtörténész előadásában meghallgatható:
https://www.youtube.com/watch?v=AWQFdxlDFNA

Akit az Úr szeret, megáldja

s a nagyvilágba küldi ki,

erdő, patak, völgy hűse várja,

ezer csodát mutat neki.

A vándorlásra lusta lelket

hajnal sosem frissíti meg,

ínség, gond rak rá sűrű terhet,

családért, gyermekért szepeg.

Patakvizek futnak cseregve,

az ég felé pacsirta tart,

dalával szívem hogyne zengne

harsányszavú hajnali dalt?

Bízom a jó Isten kezében,

ő éltet pacsirtát, hegyet,

erdőt, vizet, Úr földön, égen,

s gondjába vette ügyemet.

(fordította: Áprily Lajos)

Báró Joseph Karl Benedikt von Eichendorff (1788-1857), 19. századi német romantikus költő.