2016. december 31., szombat

Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek karácsonyi panaszai...




1.
Ez az alkalom, mikor nekem is lámpalázam van. Egyébként nem szerepelek.
Ott felejtenek a sötét sarokban, gondjaim közepette, bánatom kibogozhatatlan
hínárjában, maszatos arcomon piszkos, forró könnyeimmel, a duzzogástól dagadt orral.
2.
Ilyenkor kimosdatnak, megcsutakolnak, tisztára vakarnak, mint a halat, s
bevezetnek 
a szalonba. A színpadra ráncigálnak. Most tartják a bemutatómat. 
3.
Reám fordítják a fényszórót, a karácsonyfa égi reflektorát, s az arany és ezüst-eső,
a csillagok, színes üvegek, szobarakéták, tükrök fényében állok.
4.
Kivételesen első helyen emlegetnek a jelenvoltak névsorában: "Ott volt a kisgyermek..."
Utánam következnek a többiek, a nép, a katonaság, stb. Jók voltak még: Apa, anya..."
5.
De erre az ünnepre egész évben kell készülődnöm. Úgyszólván az év 364 napja
szakadatlan próba az egyetlen előadásra.
6.
Még tavasz van, még nyár van, még ősz van, s már hallom: "várj, majd karácsonykor."
7.
Az év siralomvölgy, a kötelesség a földi élet: a karácsony a túlvilág, a mennyország.
Aki nem viselkedik illedelmesen, az elkárhozik, karácsonyra nem kap semmit.
8.
Apám a kellékes. Ő tárgyal az angyalokkal, egy titokzatos égi bankárral, aki csekklapján 
minden elképzelhető játékot kiutalhat. Anyám az ügyelő, a felügyelő, a rendező, az
áldott 
súgó, aki titokban értésemre adja, mit kell hazudnom Apámnak.
9.
A világosító - a fölvilágosító - az a barátom, aki már évekkel ezelőtt közölte velem,
hogy a karácsonyfát nem angyal hozza, hanem a sánta viciné, s az egészet a nagyok
találták ki, mert életük oly sivár és szürke, hogy szeretnének gyönyörködni a gyermekek
tudatlanságában és ártatlanságában.
10.
Épp ezért tilos őket felvilágosítani. Kegyetlenség volna. Hadd higgyenek egyetlen
káprázatuk boldog hazugságában. Csitt, ne beszéljünk a felnőttek előtt. Inkább zsaroljuk
mi is, a magunk módján, az úgynevezett "tág gyermekszemünkkel".
11.
Én erre a napra mindenesetre fehér kínálati-lapot kapok, melyet kedvem szerint
tölthetek ki. 
12.
Mit óhajtok? Várjatok, hadd gondolkozom. Nem olyant, mint tavaly, hanem másmilyent.
Olyan gömbölyűt, amit ki is lehet nyitni és be is lehet csukni, olyan sárgát, olyan
kereket, ami muzsikál is, olyan furcsát, görbét, nem szabályost, de azért mégis egyenest,
ami magától megy, süstörög, robban, tündököl, ezenkívül föl lehet kapcsolni a fülemre is.
13.
Ne szóljatok közbe, mert mindjárt sírva fakadok, bömbölök, toporzékolok. Úgysem
találjátok ki. Hagyjatok beszélni, beszélni.
14.
Olyant akarok, amit még senki sem látott, ami érdekes és borzasztó, ami csodálatos.
Olyant akarok, ami nincs.
15.
Csodát nekem, a csodát, ide a kezembe. Más nem kell.
16.
Ne adjatok hasznost, becsest, okost, ami fejleszti jellememet, értelmemet, megmozdítja
zsenge elmémet, ne számológépet, ne tollat, ne irónt, ne irkát, ne meleg téli kesztyűt,
ne bolyhos, vastag ruhát, melyben sohase fázom meg. Ezeket tűzbe vetem. Gyűlölöm a
hasznosat. Utálom a becsest. Leköpöm az okost.
17.
Én nem kívánok az emberi társadalom hasznos tagja lenni. Én az emberi társadalom
leghaszontalanabb tagja kívánok lenni.

18.
Vagy ti, bölcs felnőttek, nem ilyenek vagytok? Nézzetek lelketekbe, vessetek számot
magatokkal, és feleljetek, de őszintén, ti képmutatók, hogy mikor voltatok boldogok?
Akkor, mikor robotoltatok, vagy mikor vasárnap délelőtt az ágyban lustálkodtatok,
akkor, mikor a világra gondoltatok, vagy mikor a mámor, a füst, az őrület pillanataiban
megfeledkeztetek arról, hogy a világon vagytok? Lázat nekem is, lázat és önkívületet.
19.
Aztán a vacsora sem legyen olyan, mint máskor. Elég a csontképző, egészséges
főzelékekből, tápláló lencséből és sárgarépából, amelyet apám csuppogva szokott
előttem enni, pokolba ez egyszer az A-, B-, C- vitaminnal. Habot és cukrot, mely rontja
fogam, és táplálja lelkem. Valami édest, nagyon édest ebbe a keserű gyermekéletbe.
Gyomorrontást, alapos gyomorrontást!
20.
Értsétek meg, ember vagyok. Nem akarok más lenni. Csak ember. 
Megjelent a Nyitott Szemmel magazin 42. számában.
                                                                                www.nyitottszemmel.hu







2016. december 30., péntek

Pilinszky János: Szilveszter, a "földön járó ünnep"...



Szilveszterkor lépjük át az új év küszöbét, s az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya. A szilveszteri „hangulat” nagyon is összetett valami, s kivált az a hívő számára. Hála és remény, számadás és tervezgetés, mulatság és komolyság, bánat és öröm találkozója a szilveszteri „tizenkettő”.
Az egyetlen ünnepünk, mely túlmutatva önmagán az egész esztendőt felidézi bennünk. Szilveszterre azt is mondhatnánk, hogy magának az Időnek ünnepe, magának a titokzatos földi Időnek a megszentelése. Épp ezért sokszor az az érzésem, hogy rosszul ünnepeljük. Tulajdonképpen csendben, szinte hallgatózva kellene fogadnunk, mint valaki a hóesés kezdetét lesi, vagy a csillagok neszére figyel, vagy mint a gazda, ki az éjszaka csendjéből a vetés növését szeretné kihallgatni.
A Szilveszter mégis a féktelen, a karneváli öröm órája lett, s mintha emögött az öröm mögött még ma is valamiféle pogány szív dobogna. Nem csoda aztán, ha újév napja sokak számára a kijózanodás szürke szomorúságával egyenlő.
Pedig gyönyörű alkalom az igaz derű s tegyük hozzá: a földi öröm számára. Mert valóban az: „földönjáró” ünnep, s ezt a „földi mosolyt” nem is szabad megtagadnunk tőle.
Tizenkét óra van. Az éjszakában most fejezte be körforgását a Föld, s most kezd egy újabb égi kör írásába. Fejünk fölött, mint forgó kristálygömb, a csillagos egyetem. De a mi szívünk e pillanatban egyedül Övé, e csodálatos mozgás, múlás és érkezés Uráé. S ezt ne feledjük el a legharsányabb szilveszteri zsivajban se: véghetetlen csendben és szelíden Isten most hajtja át csillagnyájait az óesztendőből az újesztendő mezőire.
(Új Ember, 1961. december 31.)


Pilinszky János (1921-1981) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, 
Baumgarten-díjas, József Attila-díjas és Kossuth-díjas.

2016. december 27., kedd

A SZIKLA...(Ki mozdítja el?)



Éjszaka volt. Az ember a kunyhójában aludt, mikor hirtelen fény töltötte be a szobát és megjelent Isten. Az Úr azt mondta neki, hogy el kell végeznie egy feladatot, és odavezette egy hatalmas sziklához, ami a kunyhóval szemközt volt.
Az Úr elmagyarázta az embernek, hogy a hatalmas sziklát teljes erejéből kell tolnia. Így hát az ember ezt tette nap mint nap. Több éven keresztül reggeltől estig küszködött a kővel, nekifeszült a hátával, a vállával a nagy szikla hideg felszínének, és teljes erejéből nyomta. Minden este kimerülve és fájó tagokkal tért
vissza a kunyhójába. Úgy érezte, hogy az egész napja hiábavaló volt. Ahogy az ember elbizonytalanodott, Sátán elhatározta, hogy színre lép és a következő gondolatokat ülteti el az ember agyában. "Hosszú ideje napról napra kínlódsz azzal a sziklával és az mégsem mozdult meg." Sikerült azt a benyomást keltenie benne, hogy a feladat lehetetlen és felsült vele. Ezek a gondolatok teljesen elbizonytalanították és elcsüggesztették őt. "Miért töröd magad ezért? - kérdezte az ellenség. Felesleges annyi időt rászánnod. Csak éppen, hogy told egy kicsit, az is elég lesz."
Ez volt az, amit az elcsüggedt ember is tervezett, de elhatározta, hogy előtte imádságban az Úr elé viszi ezeket a zaklatott gondolatokat.
"Uram - mondta -, hosszú ideje fáradozom és keményen szolgállak Téged, minden erőmet latba vetve, ahogyan kérted. De még mostanra sem sikerült elérnem, hogy a kő akárcsak egy fél millimétert is mozduljon. Mit csinálok rosszul? Miért nem tudom teljesíteni a feladatot?"
Az Úr könyörületesen válaszolt:
"Barátom, én arra kértelek, hogy szolgálj engem, amit te elfogadtál. Azt mondtam, az a feladatod, hogy nyomd azt a követ teljes erődből, amit meg is cselekedtél.
Én egyszer sem mondtam neked, hogy azt el kell tolnod.
Neked csak annyi volt a dolgod, hogy nyomd a sziklát.
Most pedig hozzám jössz, mert úgy gondolod, hogy feleslegesen vesztegetted az idődet és az erődet.
De ez igazán így van? Nézz csak magadra! A karod erős és izmos, a hátad kigyúrt és barna, a kezeden bőrkeményedés van az állandó erőlködéstől, a lábad masszív és kemény lett. Az ellenállás megerősített és most sokkal többre vagy képes, mint eddig. Igaz, hogy nem mozdítottad meg a követ, de én csak azt kértem, hogy engedelmeskedj és nyomd azt teljes erődből, hogy gyakorold a hitedet és bízz az én bölcsességemben. Ezt te meg is tetted.
Most akkor, barátom, én elmozdítom a követ."

2016. december 26., hétfő

Vankó Zsuzsa: Év végi gondolatok...


Egerváriné Árvai Márta festménye...

„Átbóbiskoltam teljes életem.  
A látványok, mint álmomban forogtak, 
semmit se tettem, csak történt velem, 
……………………………………. 
Dúlt két világvihar, százmillió 
ember pusztult, meghalt apám-anyám, 
álomból serkentőnek mind kevés volt,  
………………………………….. 
(Weöres Sándor: Az élet végén, 1969; részletek)”


Ha év végi megemlékezésként a szabványos „boldog újévet” kívánást küldeném kedves rokonaimnak és barátaimnak, akkor arra az alvásra biztatnék, amiről a költő beszél.
Most azonban mindenképpen ébredni kell, mert felriaszt az éppen most zajló korszakváltás, ha csak nem merülünk el teljesen a mindennapi teszek-veszekben. Arra a több, mint figyelemre méltó változásra utalok, amit mind többen ismernek fel és neveznek helyénvalóan korszakváltásnak. Nem a szembetűnő, rémisztő dolgokra akarok rámutatni – terrorizmusra, jelenleg is dúló háborús borzalmakra, ökológiai válságra – hanem arra, ami mindezeknek a gyökere: az igazat kereső gondolkodás, az igazra törekvő emberek, egyáltalán az igazságban hívő emberek vészes fogyatkozása. Az eredmény: manipulálható, hitethető, vadítható tömegek jelölik ki az irányt, amerre a világ halad.
A lelki restség, a kényelemszeretet a gondolkodásban is, az eltéríthetetlenül igazságos, őszinte gondolkodástól való ódzkodás a legmeghatározóbb és legveszélyesebb emberi hajlandóságok egyike. És mihez kellene az ébredés, a lelki, gondolkodásbeli restség legyőzése? Ahhoz, hogy – ha késve is – fordítsuk figyelmünket a legfőbb kérdésekre, és keressük ezekre a választ szenvedélyesen, mielőtt elfutna „bóbiskolásban” töltött életünk.
Nemigen vitatható, hogy melyek a legfőbb kérdések: „Fogalmam sincsen róla, ki helyezett bele ebbe a világba, sem arról mi ez a világ, és mi vagyok én magam… Látom a világmindenség rettentő térségeit, amelyek körülölelnek, s én e roppant kiterjedés kis zugához vagyok láncolva, anélkül, hogy tudnám miért helyeztettem inkább ide, mint máshová, s az élnem adott kevéske idő miért az örökkévalóságnak erre a pillanatára lett kijelölve… Csak azt tudom, hogy nemsokára meg kell halnom, de éppen ez az elkerülhetetlen halál az, amit a legkevésbé ismerek.” (B. Pascal)
A költő belepillantott az ijesztő semmibe, amikor az alábbi, kiáltásszerű mondat szakadt ki belőle: „Szörnyűséges, lehetetlen, hogy senkié vagy emberé, az Élet, az Élet, az Élet.” (Ady Endre: Menekülés az Úrhoz). Idézett verssoraira rímelve fogalmazható meg ez a mondat is: Szörnyűséges, lehetetlen, hogy ne legyen igazság, valódi igazság, megtalálható igazság!
Szívből kívánom mindannyiunknak, hogy ébredjünk, ébredjünk fel igazán, és legyen a mi hitvallásunk is: „Szívem teljes erővel törekszik megtudni hol van az igazság, hogy követhesse.” (B. Pascal) Ne csak magunkért rázzuk le a lelki, gondolkodásbeli restséget, hanem gyermekeink, unokáink, a nem kívánatos új korszakba születő, abban felnövő nemzedék iránti felelősségből is.
Szeretettel, a növekvő külső sötétségben is belső virradást, reménységet, békességet kívánva:
2016. december 21.

Dr. Vankó Zsuzsa, a Sola Sriptura Teológiai Főiskola rektora 
                                                                                                           www.sola.hu    

Feltétel nélküli szeretet...


saját fotóm: Felhőkarcolók Londonban...
(H.Gy.)
Ez a történet egy katonáról szól, aki hazatért a vietnami háborúból.
San Frascisco-ból telefonált haza szüleinek.

„Anya, apa, megyek haza. Valamit még meg kell kérdeznem. Itt van velem a barátom, szeretném, ha velem jöhetne ő is hozzánk.”
 „Természetesen”- válaszoltak a szülők-” szívesen látjuk őt is”.
„Valamit még tudnotok kell.”- folytatta a fiú-”Az én barátom súlyos sebesüléseket szerzett. Egy aknára lépett, elvesztette egyik kezét és lábát. Nincs neki hova menni és én nagyon örülnék, ha velünk lakhatna.”
„Ez borzasztó fiam. Természetesen szívesen segítünk neki lakást keresni.”
„Nem, apa, anya. Azt akarom, hogy velünk lakjon.”
„Fiam,“- válaszolt az apa-“nem tudod, mit kérsz tőlünk.“
 „Valaki ilyen hátrányokkal óriási gondokat okozna nekünk.
Van nekünk egy életstílusunk, csak nem várod tőlünk, hogy miatta azt csak úgy megváltoztatjuk.
Szóval gyere haza, de azt a srácot felejtsd el. Bizonyára képes lesz magáról egyedül is gondoskodni.“
A fiú rögtön letette a telefont és többször már nem jelentkezett.
Pár nap múlva a szülőket San Francisco rendőrségéről hívták. 
A fiuk leugrott egy felhőkarcoló tetejéről és szörnyethalt.
A rendőrség öngyilkosságként zárta le az esetet.
A kétségbeesett szülők azonnal repülőre szálltak, hogy azonosítsák fiuk holttestét.
Felismerték őt és megdöbbenéssel vették tudomásul, hogy a fiuknak hiányzott az egyik keze és lába.

E történet szereplői olyanok, mint sokan közülünk.
Nagyon egyszerű dolog szeretni a szép, vidám embereket, de nem szeretjük azokat, akik valamiben hátráltathatnának bennünket, vagy a kényelmünket veszélyeztetnék.
Szívesen feledkezünk meg azokról, akik nem egészségesek, szépek vagy elég ügyesek. 
Legyen bátorságunk nem elfordulni azoktól, akiknek szükségük van a segítségünkre, próbáljuk meg nem becsukni a szemünket hiányosságuk láttán.
Hiszen senki nem tudhatja közülünk, mikor fogunk mások segítségére szorulni, nem tudhatjuk, hogy holnap nem vár-e ránk valahol egy „akna“ esetleg egy elsuhanó autó, vagy alattomos betegség képében…
Nem szabad megfeledkezni arról az ajándékról, amit úgy hívnak, BARÁTSÁG, mert az igaz barátok minket olyannak szeretnek, amilyenek a valóságban vagyunk, még ha nem is vagyunk tökéletesek, a legszebbek, a legügyesebbek. 
Az igaz barátság ajándék. Az igaz barát meg tud nevettetni, tud buzdítani, meghallgat és kinyitja nekünk egész szívét.
"Minekutána pedig elvégezte a Saullal való beszélgetést, a Jonathán lelke egybeforrt a Dávid
lelkével, és 
Jonathán úgy szerette őt, mint a saját lelkét." (1.Sámuel 18: 1)

2016. december 23., péntek

Füle Lajos: Ha csendben lennél...




„Ha csendben lennél... Lenne rá okod,
tán felfigyelnél, mint a pásztorok.
Ők hallottak és láttak, mert lehet
az éjszakában angyaléneket
hallani, csak a lélek csendje kell
hozzá, mikor nem ember énekel,
mikor felülről jön az üzenet,
mikor VALAKI nyitja füledet,
s az Ég, a Föld, a LÉLEK s az anyag
beszélni kezd mind,
vagy visszhangot ad.
Ha csendben lennél, szinte hallanád
a molekulák termikus zaját,
sőt hallanál – a földi zaj helyett –
égi Igét és angyaléneket,
szívig elérőt és csodálatost,
s véget nem érő ünnep jönne most!”


Füle Lajos (1925-2015), református költő, 
Ybl-díjas mérnök
„Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek…” (Titus 2,11)

2016. december 22., csütörtök

Pascal: Isten módszere...

saját fotóm: Svájci-lak Nyíregyháza-Sóstón...
(H.Gy.)


A mindent szelídséggel intéző Istennek az a módszere, hogy az értelembe
észokokkal, a szívbe pedig kegyelme segítségével ülteti el a vallást. De ha
erőszakkal és fenyegetéssel akarjak beleplántálni az értelembe és a szívbe,
akkor nem a vallást, hanem a félelmet vetik el benne.

Blaise Pascal (1623-1662), francia matematikus, fizikus, vallásfilozófus, teológus
Gondolatok c. művéből részlet...

2016. december 20., kedd

Mondd el a világnak! - Az adventizmus születésének története 6 részben



1. rész: A vonakodó prédikátor

Egy barátja elvesztése után a katonából lett farmer, Miller Vilmos úgy döntött, hogy
versről versre áttanulmányozza a Bibliát. 1816-ot írunk, a felfedezései megrengethetik
a világot, de a félénk farmer nem meri megosztani őket.

... Egy Új-Angliai farmer vonakodva kezd prédikálni Dániel és Jelenések könyvéről,
miután felkérik, hogy ossza meg egyedi látásmódját a próféciákról.


https://www.youtube.com/watch?v=UaSFG6URfvo&list=PLvr9_VDc_z7F4gr5v1aD0LeYx-eSrqcrL&index=1

2. rész: Jézus jön

Joshua Himes lelkész és újságíró segíti Miller Vilmost, hogy Jézus közeli második
eljövetelének hirdetésével felrázza az Egyesült Államokat.


3. rész: Keserű csalódás

Jézus nem jön el 1844. október 22-én, az előre megjelölt időpontban. Másnap reggel arra
ébrednek, hogy világuk összeomlott. Egy kisebb csoport összegyűlik, hog megértsék, mi
is történt...

https://www.youtube.com/watch?v=e_LUsO8Zuhw&list=PLvr9_VDc_z7F4gr5v1aD0LeYx-eSrqcrL&index=3

4. rész: A hit próbája
A szegénység nyomorúságának megtapasztalása után
megpróbálják újraépíteni életüket, a kis csoport újra nagyobb mozgalommá nő.
Azonban zavar terjed közöttük, mikor a fiatal Ellen White első látomásait megkapja.

5. rész: Az alapok lefektetése
James és Ellen házasságot kötnek, és közösen egy újság kiadását szorgalmazzák, amely
Amerika-szerte eléri az új hívőket. A csoport arra kényszerül, hogy megszervezzék magukat
és nevet válasszanak mozgalmuknak. Azonban hamarosan mély szomorúsággal kell szembenézniük.


6. rész: Mondd el a világnak
Ellennek újabb veszteséggel és James betegeskedésével is meg kell küzdenie. Új látomásokat
kap az egészségről és az oktatásról, s ezek új irányba terelik őket. Miután szembesülnek
korlátaikkal, 
az új mozgalom vezetőknek el kell dönteniük, mekkora felismerésük jelentősége.

Ágai Ágnes: Szó, ami szó...

saját fotóm: Virágzó bokor...(H.Gy.)

Nagyon egyszerűen kellene szólni
ebben az agyonbonyolított világban.
Veretes, tiszta, igaz beszéddel
lehántva a sallangokat,
az utánzatok idegen koloncát,
a cifra cikornyák vadhajtásait.
Fehér szavak kellenének,
újra felfénylő, megtalált szavak,
lesikált, erős tölgyfa szavak,
masszívak, faraghatóak,
kemények, érthetők.
Vissza kell adni hitelét,
becsét, szépségét a szónak,
a szóra érdemes szavaknak,
melyekkel szót válthatunk,
és szót érthetünk egymással
jó szóban szűkölködő korunkban.

Ágai Ágnes (Szeged1932 –) magyar író, költő, műfordító.

2016. december 19., hétfő

Weöres Sándor: Mi fakad belőlem?

Árvai Márta fotója...


A nagy fordulat egy ember életében:

"nekem mi jut?" helyett: "mi fakad belőlem?"
S ez elég ahhoz, hogy a bentről-fakadó
fényes legyen és folyton tisztuló.



Weöres Sándor (1913-1989), Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, író,
műfordító, irodalomtudós. Felesége Károlyi Amy költő volt.

Állatparádé...


Egervári Lídia rajza...


https://www.youtube.com/watch?v=KfJoNX1QjFs


"Az igaz ember az ő barmának (állatainak) érzéseit is ismeri,
az istentelenek szíve pedig kegyetlen."
(Példabeszédek könyve 12: 9)

2016. december 16., péntek

Esőcseppek...

Poldijoe fotója...


https://www.youtube.com/watch?v=OYIm2sQxbNA

"Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi
a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret
az éhezőnek: 
Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen,
hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem."

(Ésaiás 55: 10-11)

Spurgeon: A hit gyakorlati elv...


Árvai Márta: A vándor c. festménye...

A hit nem ünneplő ruha vagy vasárnapi torta, hanem gyakorlati elv,
amelyet a mezőn, a műhelyben, az irodában és az Isten házában
egyaránt alkalmaznunk kell.

C.H. Spurgeon (1834-1892), angol megújult baptista prédikátor.
A keresztény világban a prédikátorok fejedelmeként tartják számon.

Csirip, csirip...(gyermekdal)

Poldijoe fotója...


https://www.youtube.com/watch?v=Kr1df7qB6Pw

"Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik
azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!"
"Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok."
(Máté 10: 29, 31)



2016. december 12., hétfő

Harmati Gyöngyi: A HÁLA és az ÖRÖM MAGJAI...

saját fotóm: Pitypangok...(H.Gy.)




Lassan elmúlik az idei év is.
Lopakodik már az újabb év is.
Annyi minden történt ebben az évben is.
Annyi minden történik majd az újabb évben is.

Lehet-e örülni ennyi gond és baj között?
Lehet-e nem örülni, mindig csak siránkozni?
Lehetni lehet nem örülni...
de az a kérdés, hogy érdemes-e?

Választ erre mindenki saját maga adjon.
Életében felelet erre biztosan talál.
Hogyan lehet hálátlanul élni?
Isten megannyi ajándékáról elfeledve élni?

Az is ajándék, hogy most ezen gondolkodhatom.
Isten megannyi apró csodáját számba vehetem.
Ennél jobb foglalkozást az ember nem találhat magának.
Nincs is más kívánságom a következő évre.

Mindig csak örülni szüntelenül rácsodálkozva
Istenünk szerető, kimeríthetetlen gondoskodására.
Az Ő öröme, kegyelme gazdagon árad az egész világra
Rajtad (rajtam) keresztül is reményt önt a megfáradt világra.

Istenünk nem is kér mást tőlünk (tőlem),
mint hogy szüntelen szórjuk szét a
Tőle kapott isteni szeretet apró kis szemecskéit.
Meglátjuk majd, hogy belőle sarjad a  szívbéli öröm,

Boldogság, megelégedettség mindent betöltő fája.
Mely alá gyűlnek akiknek lelkük beteg, fáradt
Istenünk letöröl róluk mindent a mi kezünk által.
Ez a pár gondolat nyújtson reményt a következő évünkre.

Harmati gyöngyi
S.D.G.

(2016/2017-es évek fordulójára íródott)


Harmati Gyöngyi: Visszatekintés...

HÁLAADÓ GONDOLATOK...

2016. december 10., szombat

Weöres Sándor: Egysoros vers...


Poldi Joe fotója...


Isten rajtad: végtelen könny,
Isten benned: végtelen mosoly.





Weöres Sándor (1913-1989),  Kossuth- és Baumgarten-díjas
magyar költő, író, műfordító, 
irodalomtudós. Felesége Károlyi
Amy költő volt.

2016. december 9., péntek

Dr Reisinger János: Az irgalmas szeretetről...


Nelli préselt virágai: Rózsaszín álom...

Az irgalmasság a szeretetnek azt a fokát jelenti, amikor azt a viszonzástól teljesen függetlenül gyakoroljuk a méltatlanok, sőt még az ellenségeink iránt is. Az irgalmasság nem a cselekedeteknél kezdődik. Mély, belső együttérzés a végső forrása. Az irgalmas szamaritánus is "könyörületességre" indult, amikor nemcsak éppen rávetette szemét arra az idegenre, aki az útfélen össze-vissza verve feküdt, hanem beleképzelte magát a helyzetébe. Együttérzés, megértő beleérzés nélkül nincsen irgalmasság. A z irgalmas lelkületű ember sem gyűlöletet, sem megrovást nem táplál magában a másik ember iránt. Ha adott esetben mégoly nagy is a felelőssége bűnéért, áldozatnak tekinti őt, és legfőképpen annak. Szánalom ébred szívében iránta. Nem pillanatnyi elhatározás folytán, hanem ez a szokása: "Irgalmas szemű". Együttérzés a szívben, együttérzés a tekintetben, majd a szólásban és a cselekedetben.

Dr. Reisinger János irodalomtörténész (1954-  )
Doktori értekezését Babits Mihály és Horváth János irodalomszemléletéről (1980),
kandidátusi fokozatát A Biblia és az irodalom kapcsolatáról (1994) írta.
A TIT budapesti
szervezete felkérésére a József Attila Szabadegyetem keretében (1983) a Bibliáról tart előadásokat országszerte.

2016. december 7., szerda

Harmati Gyöngyi: Villámlátogatás CAMBRIDGE-be, a különleges college-ok, hidak és órák városába...

Hangulatos "csónakázás" a Sóhajok hídja felé
Cambridge-ben....
  

Ülök a meleg szobámban és nézek ki az ablakon. December eleje van, már lehullottak a fák levelei, éppen az összegereblyézett, kupacokba rakott leveleket pakolják fel a munkások a teherautóra. Már itt volt az ideje, hiszen szépen finoman szitálva a hó is csendesen elkezdett hullani. Leheletnyi vékony rétegben már jól láthatóan rá is rakodott mindenre, mintha porcukorral vonták volna be az utcát. És ekkor eszembe jutott nyári kirándulásunk a festői szépségű ősi városba, Cambridge-be. Vajon most Cambridge-ben milyen lehet az időjárás? Ott is havazik-e és vajon lehet-e most is puntingolni (csónakázni)? Megjelent lelki szemeim előtt a város júliusi nyári fényárban tündökölve. Színes, vidám emlékképek villantak be a virágok koszorújában álló épületekről, a folyón átívelő hidakról, és a különleges időmérő szerkezetekről. Ha érdekel ez a visszaemlékezés akkor kérlek tarts velem és olvasd el.        
       Az idei nyáron (pár hónappal ezelőtt) boldogan készülődtem újra Londonba, fiamat meglátogatni. Az újabb kiutazásom előtt arról beszélgettünk, hogy valamelyik Londonhoz közeli kisvárosban is szeretnénk körülnézni. Nemcsak a szigetország hatalmas méretű fővárosának nyüzsgő életébe, hanem egy igazi, patinás angol kisváros életébe is szerettünk volna bepillantást nyerni, még ha csak egy rövidke időre is. Leszűkítettük a kört, már csak két, egymással évszázadok óta rivalizáló egyetemi város akadt fent a rostán: Oxford vagy Cambridge?  Esetleg Cambridge vagy Oxford? Félretéve azonban a tréfát, nem volt könnyű a választásunk. Alapos utánajárást, kutakodást igényelt, mire megszületett a döntés: CAMBRIDGE-be látogatunk! Elhatározásunkat alapvetően három tényező befolyásolta.
Arborétum egyik kapuja...

A legmeggyőzőbb szempont az volt, hogy tudomásunkra jutott Cambridge 1987 óta Szeged testvérvárosa. Fiam
a szegedi egyetemen tanult és azóta a városban él, 
ezt a közel 3 éves londoni kitérőt leszámítva. A másik két szempontot most csak röviden említem meg és a későbbiekben szólok róla bővebben: egy különleges hangulatú csónakázás, puntingolás a Cam folyón illetve
a világ legfurcsább, legmeghökkentőbb órájának a Corpus Clock-nak megtekintése. A matematikatudományok és a számítástechnika fellegváraként számon tartott városka Londontól kb. 80 km távolságra található észak-északkeleti irányban. Anglia ősrégi és tekintélyes városa, a hidakkal tarkított Cam folyó két partján fekszik. A rómaiak idejében Camboritumnak, a középkorban Grantebridgenek hívták. Cambridge lélekszáma 122.000 fő, beleértve a világ szinte minden tájékáról itt tanuló 20.000 főnyi diáksereget. Különös atmoszféra árad az egész városból, utcáin sétálgatva Nobel-díjasok, tudósok, felfedezők, elnökök, királyok, miniszterelnökök, költők, írók, színészek lábnyomaiban lépdeltünk. A több száz éves épületekből áradó időtlenség, a modernebb városrész pezsgő forgatagával színes kavalkádot alkot. A hagyományos és a modern életforma jól megfér itt egymással, illetve egymás mellett. 
Régi kollégiumi épület a Cam folyó partján...
Londonból a Liverpool Street-i nagy közlekedési csomópontból, a 4-es platformról induló vonattal utaztunk el a közel ezeréves múlttal rendelkező Egyetem-városba. Fiam egy jegykiadó automatánál megvásárolta a mágnescsíkkal ellátott vonatjegyeinket, amit egy jegykezelő automatánál érvényesítettünk és a kinyíló kapun keresztül meg is érkeztünk a peronra. Felszálltunk a járműre, elfoglaltuk a helyünket és pár perc múlva már robogtunk is úti célunk felé, kb. 75 percig tartott az utazás. Egy átlagos napon a London és Cambridge közötti távolságot mindkét irányba 96 alkalommal teszi meg a vonat, csak ebből a nagy londoni csomópontból. Ebből is látszik, hogy mennyire kedvelt úti cél a város, illetve, hogy milyen sokan járnak naponta dolgozni és tanulni is Cambridge-be illetve a környező településekre. Utazásunk napján is, mint már napok óta rendkívüli meleg tombolt a Fővárosban és a környékén is. Nem a legjobb idő városnézéshez, de nem adhattuk fel tervünket, aminek a nap végén maximálisan örültünk. A kézitáskámban mindig lapul egy kisméretű, összecsukható esernyő a kellemetlen időjárás ellen védekezni, arra viszont álmomban sem gondoltam, hogy most nem az Angliában egyáltalán nem ritka eső ellen hanem a tűző napsugárzás ellen tesz majd jószolgálatot. Megérkeztünk Cambridge-be, ahol egy modern vasútállomás látványa fogadott bennünket. Meghökkentőnek és meglepőnek találtam, hogy a nagyméretű, földdel teli virágosládákban színes művirágok "pompáztak". A környék újszerű épületei semmiben nem különböztek egy hagyományos európai város házaitól, fogalmunk sem volt róla, hogy mennyi szépség vár ránk egy utcácskával távolabb.

Világháborús Emlékmű...
Egy rövidebb séta után megpillantottunk egy Emlékművet, melyet az első és a második Világháborúban elesett katonák emlékének állított az utókor. Közvetlenül mögötte az Egyetem Botanikus Kertjének bejárata hívogatott bennünket egy barátságos sétára az árnyékos kertben. A szépen gondozott botanikus kert Cambridge belvárosában hatalmas területet foglal magába. Pár fontba kerülő belépőjegyeink birtokában, egy részletes térképpel a kezünkben boldogan és örömmel néztünk körül a varázslatos látnivalókkal bőven megáldott kertben. A
kert 1846-ban nyitotta meg kapuit hivatalosan, mint az Egyetem Botanikus Kertje, de már előtte is kertként funkcionált. 


Fűlabirintus az Arborétumban..
A növénykert életre keltése John Stevens Henslow professzor nevéhez kötődik, Ő volt Charles Darwin tanára. A kertben művészi rendben helyezkednek el a sétautak fákkal, virágokkal szegélyezve. A szökőkút, a sziklakert, a hullámzó fűlabirintus, a vízimadarakkal és lótuszokkal benépesített tavacska, a régi faszerkezetes üvegház és a színpompás-illatozó virágok látványa békességet és nyugalmat sugároz. Ha visszaforgathatnánk az idő kerekét, akkor itt a kertben találkozhatnánk Isaac Newton-nal, amint a kert egyik almafája alatt éppen a lepottyanó gyümölcs látványának hatására a gravitáció elméletét fogalmazza meg.  A hajdani almafa leszármazottja turistacsalogató látványosság a botanikuskertben, erre egy tábla is felhívja a figyelmünket.

Üvegház a Botanikus kertben...
A növénykert 40 hektáros területén mintegy 8000 különféle növényfaj talál otthonra, de nemcsak otthont hanem életteret és védelmet is találnak az itt lakó méhek, szitakötők, pillangók, pókok, madarak, mókusok és a tóban élő vadkacsák, békák is.  Az arborétum üde színfoltja a városkának, amolyan zöld oázis.  Az egyik tavacska melletti padon megpihentünk, élveztük a természet nyugtató, lelkünket feltöltő közelségét. Sajnáltuk, hogy az időnk rövidsége miatt indulnunk kell tovább, így fájó szívvel elbúcsúztunk a kerttől, hogy folytassuk tovább a kirándulásunkat. Megérkeztünk egy régi macskakövekkel kirakott utcába, a  Trumpington Street-re, mely a kollégiumok utcájaként ismert.  
Fitzwilliam múzeum épülete...
 Az utca elején magasodik Európa egyik legnagyobb múzeuma, az 1816-ban alapított, idén 200 éves Fitzwilliam Múzeum hatalmas épülete. Sajnos arra nem számítottunk, hogy ottjártunkkor, hétfői napon zárva lesz. Abban a tudatban indultunk Cambridge-be, hogy a londoni Múzeumok nagy többségének mintájára, amik mindennap nyitva tartanak, a Fitzwilliam is tárt kapukkal vár majd bennünket. Sajnos csalódnunk kellett, így csak kívülről láthattuk a Múzeum oszlopokkal szegélyezett bejáratát, az udvarán Henry Moore (1898-1986) különleges zöld színű absztrakt szobrával két fekvő kőoroszlán társaságában. Szomorúan vettük tudomásul, hogy nem láthatjuk a 600 darabos középkori, festett kéziratos kódexgyűjteményt sem és olyan híres festők műveit sem, mint Tiziano, Veronese, Rubens, Tintoretto, Monet, Renoir és Picasso. Annyiban mégis megvigasztalódtunk, hogy így a múzeumban eltöltött időt is a városka látványosságaira tudjuk fordítani és a nagyon várt puntingolás (csónakázás) a Cam folyón is biztosan belefér a rövidre szabott kis időnkbe. A Trumpington Street-en tovább haladva egy számunkra ismeretlen és "furcsa" nevű épület, a Szent Botolph templom hívta fel magára figyelmünket. Az 1350 körül épült templomot az utazók védőszentjének emelték és különleges ősi napórák díszítik.

Cambridge-i utcakép...
Ha már Cambridge-ben járunk, akkor annak ősi egyeteme is megérdemel egy rövid bemutatást. Oxford és Cambridge egyetemei között az elsőbbségért még mindig folyik a "küzdelem". Nem lehet illetve nem tudják eldönteni melyik a régebbi oktatási intézmény. Az Oxfordiak változata szerint városukban a 13. században kitört zavargások miatt a diákok egy része Cambridge-be költözött és létrehozták a mostani egyetem elődjét.  A Cambridge-iek változata szerint viszont azért jöttek ide az oxfordi diákok, mert már akkoriban itt is működött egy iskola. A cambridge-i egyetem 31 College-ból (kollégiumból) áll. A Peterhouse College (1284) a legrégebbi és a Robinson Kollégium (1979) a legújabb. Az oktatási, képzési-rendszer ugyanaz, mint Oxfordban, még a College-ok neve is megegyezik. Érdekesség, hogy egy adott éven belül mind a két egyetemre nem lehet felvételizni, el kell dönteni, vagy Oxfordban vagy Cambridge-ben szeretnének-e tanulmányokat folytatni a leendő hallgatók. Cambridge-ben (is) a kollégium veszi fel az itt tanulni szándékozókat. Jelenleg két lánykollégiuma van, az összes többi kollégium vegyes (koedukált).  Lassan már  száz éve annak, hogy nők is tanulhatnak az egyetemen. A lányoknak nem volt könnyű áttörniük a hagyományok évszázados falait. Közel 50 éven keresztül bejárhattak ugyan az előadásokra, és vizsgázhattak is, de csak olyan írást kaphattak, amiben az szerepelt: ha egyetemre jártak volna, akkor sikerrel tették volna le a vizsgát. További különös adalék az egyetem életéből: megbukni nem lehetett, akinek nem sikerült a vizsgája azt úgy vették, hogy meg sem jelent és többé nem tekintették az egyetem diákjának.  A teljesség igénye nélkül néhány híres tanulót megemlítek: Rotterdami Erasmus, John Harvard, Charles Darwin, John Milton, George Byron, Isaac Newton, Oliver Cromwell, Robert Oppenheimer, David Attenborough, Stephen Hawking, Károly walesi herceg, aki egy egész emeletet foglalt el a Trinity (Szentháromság) College-ban. Számunkra a legfontosabb és legismertebb diák: Szentgyörgyi Albert (1893-1986) orvos, biokémikus volt. Kutatói ösztöndíjasként a Fitzwilliam College-ben folytatta tanulmányait.  Mint azt mindenki tudja a C-vitamin felfedezéséért kapott Nobel-díjat, de azt talán már kevesebben tudják, hogy Ő volt az első és máig egyetlen magyar tudós, aki hazai kutatásáért kapott természettudományos Nobel-díjat. Érdekességként említeném meg, hogy hazatérése után a szegedi Egyetemen is tovább ápolta az ötórai teázás angol illetve Cambridge-ben megszokott hagyományát.

Pembroke Kollégium...


A kollégiumok utcájának (Trumpington Street) kihagyhatatlan látványossága a Pembroke College,  és kápolnája. Gyönyörűségesen szép mozaiküveges ablakait az idők során már sokan megcsodálták, most a létszám velünk együtt két fővel gyarapodott. Pembroke grófnő építtette 1347-ben. A kápolnát évekkel később Sir Christopher Wren (1632-1723) építész átépíttette, ez lett első műve s egyben az első (kollégiumi) templom is, mely a Brit-szigeteken klasszicista stílusban épült meg. Cristopher Wren is cambridge-i diák volt, neve a Nagy londoni tűzvész után újjáépített város, a Szent Pál Katedrális és a Monument Emlékmű kapcsán csenghet ismerősen. A Kollégiumok utcájának másik híres, nevezetes épülete a Corpus Christi College (Krisztus Teste Kollégium) és kápolnája melyet 1352-ben alapították.  A régi kollégiumok alapítása a tudományokat pártoló királyok, királynők és nemesek nevéhez köthető.  A Krisztus Teste kollégium alapítása egy kissé eltér ettől, mert ez a helybéli céhes polgárok gazdag, nagylelkű támogatásának köszönheti létezését. A városi polgárság úgy gondolta, hogy az oktatást szinte teljesen kisajátító egyház és nemesség ellenében is működhessen a városban egy általuk is patronált oktatási intézmény mintegy ellensúlyként. 
Krisztus Teste Kollégium...régi udvara napórával...

Az impozáns látványt nyújtó Krisztus Teste Kollégium hatalmas négyszögletű főudvara, melyet szélein a kollégiumi épületek szegélyeznek szépen gondozott zöld pázsittal rendelkezik, úgy tűnik, mintha minden egyes fűszálat gondosan a helyére fésülnének.  Az
1919-ben restaurált régi udvar (Old Court) eredeti hangulatában látogatható és az épület homlokzatán itt is találkozhatunk egy
 régi napórával, mely pontosan mutatja az idő múlását. A kollégium  16. századi kápolnájában néhány szép ablakot és padot láthattunk volna, de sajnos a járófelület restaurálása zajlott éppen, így csak a nyitott ajtón keresztül tudtunk bekukucskálni. Könyvtárában olyan ritka kincseket őriznek, mint például az Angolszász Krónika legrégibb kézirata.. A Corpus Christi kollégiumában találjuk Cambridge városának egyik legszebb, középkorból fennmaradt bíróságát.

Corpus Clock..."Időfaló óra"....
Végre megpillantottuk jövetelünk másik egyedülálló ritkaságát, a világ legfurcsább és legzavarbaejtőbb óráját, a Corpus Clock-ot, mely a Corpus Christi Kollégium saroképületének különleges "dekorációja". A fura szerkezetet nagy érdeklődés övezi a nap bármely szakaszában arra járva előfordul, hogy percekig várni kell, hogy zavartalanul megszemlélhessük. Talán mondanom sem kell, de ezt a meghökkentő órát szintén egy Cambridge-i diák,  Dr. John C. Taylor tervezte. Az  órát Stephen Hawking professzor jelenlétében avatták fel
2008. 09.19.-én. 
John Taylor így foglalta össze készüléke filozófiáját: "Ez az első óra, amely nem a pontos idő jelzésére készült".
Az órát nagyjából 1 millió font (több, mint 300 millió forint) értékben, saját költségén készítette a feltaláló. Az 1,2 méter átmérőjű mechanikus óra mutatóinak helyét, szerepét villogó LED-ek váltották fel. Az óra arannyal bevont számlapján a külső gyűrűn körbefutó LED-ek a másodperceket, a középső gyűrűn a perceket, a legbelső gyűrűn pedig az órákat mutatják. A hagyományos, megszokott órákkal ellentétben félelmetesen érdekesen ábrázolja az idő múlását. Az óra időnként kísértetiesen lelassul, vagy felgyorsul esetleg néha megáll, ilyenkor a tetején ülő sáska megrázza az egyik lábát és újraindul a szerkezet. Emiatt néha egy percet késik az óra, de ezt minden ötödik percben kikorrigálja.  Hétköznapi életünkben az időről sokféle kifejezést ismerünk, mint például: rohan, repül, ólomlábakon jár, vánszorog, megáll stb., ezt tükrözi ilyen szemléletesen az óra. Aszerint érezzük az idő múlását, hogy éppen mi történik velünk. Azt is találóan érzékelteti a szerkezet, hogy az idő nem vár, ha egy perc eltelt már soha nem jön vissza. Ezért is nagyon találó a furcsa szerkezet mottója: Memento Mori: Készülj a halálra, emlékezz a halálra.

Krisztus Teste Kollégium sarokrésze
az Időfaló órával...
Időfaló óra: https://www.youtube.com/watch?v=K0Ae9JY-SOA

A szerkezet tetején egy hatalmas sáskafigura foglal helyet. Ahogy telnek a másodpercek  kinyújtja a nyelvét, széttárja ijesztő állkapcsát, és a 60. másodpercben összecsapja így nyelve el az időt, miközben zöld színű szeme világossárgán villog. Ezért kapta a szerkezet a Kronofág (Időfaló) nevet. Az óra John Harrison (1693-1776) angol technikusnak, a 18. század legnagyobb órásának állít emléket, akinek az eredeti mestersége ács volt. Az "Időfaló" névre hallgató gépezetet a Harrison által feltalált "sáskamű"-nek nevezett mechanikus billegő mozgatja. A sáskalábakra emlékeztető alkatrésznek köszönhetjük, hogy az órák
szinte súrlódásmentesen, állandó kenés nélkül meghibásodás nélkül működhetnek. 
Az "Időfaló" szerkezet jelentőségét talán csak Anglia közismert
jelképéhez lehet(ne) hasonlítani, mely a 
londoni Westminster-palota (Parlament) óratornyát díszíti.

Nagy Szent Mária templom...


 Az "Időfaló" órán és ma is különösen aktuális mondanivalóján töprengve, elgondolkodva a város központja felé irányítottuk lépteinket, hogy megnézzük a Market Hillen-en (piactéren) magasodó egyetemi templomot. Az 1478-1608 között épült Great St. Mary's templom (Nagy Szent Mária templom) négyszög alakú toronnyal büszkélkedik. Jól esett a nagy melegben a hűvös templomban leülni, megpihenni. Ahogy körülnéztem a templomban feltűntek a padsorokon látható faragott állatfigurák, minden padsor elején más és más figura látható, nem volt két egyforma. A templom tornyából meseszép kilátás nyílik a városra. A templom előtt két bronzból készült terepasztal "álldogál" békésen, az egyik jobb oldalról, a másik pedig bal oldalról fogja közre a templomot. Az egyik a látóké a másik pedig Braille írásos, a vakok, illetve gyengén látók számára készült, így teszi kézzelfoghatóvá, tapinthatóvá a környék látnivalóit. Régi hagyományként ma is minden este 9 és negyed 10 között megszólaltatják a templom harangjait és a harangszó után pedig annyit kongatnak, ahányadik nap van éppen.

Napórás torony...
 A Királyi Kollégium Kápolnája felé, ami a Cam folyó partjához közel esik, egy keskeny macskakővel kirakott utcán keresztül botorkálva érkeztünk meg. Vékony talpú szandálomon keresztül éreztem az évszázadokkal ezelőtt lerakott egyenetlen felületű kövek nyomását a talpamon.
A kis szűk utcácska dísze, ékessége egy régen épült sokszögletű torony, minden oldalán más és más gyönyörűen szép kivitelezésű 
napórával, ami itt Cambridge-ben már megszokott látvány. A napóra a legősibb időmérő eszköz, de nemcsak időmérő eszköz, hanem önmagában is művészeti, építészeti és műszaki értéket képviselő alkotás. A napórák fontos szerepet játszottak egészen a XIX. század közepéig, az első mechanikus órák megjelenéséig. Mosolyogni való tény, de még azután is napórával ellenőrizték a kevésbé megbízható mechanikus órák járását. 
Királyi Kápolna hatalmas üvegablakai...

King's College és Chapel-t, a Királyi kollégiumot és kápolnáját VI. Henrik alapította 1440-ben és VIII. Henrik uralkodása alatt fejeződtek be a munkálatok. (Milyen különös egybeesés, hogy előző nap Londonban éppen VIII. Henrik palotáját a Temze parti Hampton Court-ot látogattuk meg.) A monumentális, méreteivel és művészi megoldásaival lenyűgöző katedrális hosszúsága 88 méter, szélessége 19 méter és magassága pedig 29 méter. Az 1446-1515 között épített kápolna legyező boltozatú mennyezete, a nagyméretű festett üvegablakaival káprázatos látványt nyújt, gyönyörűen faragott padjai pedig a szobrászat valóságos műremekei. A jelenleg látható kollégium épülete a 18-19. századból származik, udvarában az alapító király szobra őrködik a hagyományok és rend felett. A kollégium és a kápolnája mögött szépen ápolt park húzódik végig le egészen a Cam folyó partjáig. Ezek a kollégiumok mögött elterülő smaragdzöld színű gyepes lankák (backs) Cambridge-nek különleges hangulatot kölcsönöznek. Igaz ugyan, hogy Oxfordban is lehet puntingolni, de Cambridge-ben összehasonlíthatatlanul gyönyörűbb folyóparti környezetben, ebben mindenképpen felül múlja Cambridge több évszázados vetélytársát Oxfordot.   A King’s College kápolnájának kórusa világszerte ismert. VI. Henrik, a kápolna alapításakor kikötötte, hogy a minden nap megtartott istentiszteleten a kollégium saját diákjaiból álló kórusa énekeljen. A hat kántorból és tizenhat fiúból álló kórus a tanulmányi időszakban a mai napig megtartja a régi "előírást".  A világhírű kórus minden évben előadja hagyományos karácsonyi hangversenyét, melyet a világ számos rádió- és televízióállomása közvetít és sok ezernyi ember gyönyörködik benne.

Klára Kollégium...
A Királyi Kollégium kápolnájának szomszédságában áll a Clare College (Klára kollégium), ez Cambridge második legrégebbi kollégiuma.  Lady Elizabeth de Clare mágnásasszony 1326-ban alapította. A Clare College sajnos egy tűzvészben elpusztult,
de mindenki gyönyörűségére a 17-18. században újjáépítették. A jelenlegi épület külső megjelenése inkább egy palotára emlékeztet, mint egy diákok által lakott kollégiumi épületre. Az impozáns palotának beillő épületet, szépen megmunkált míves kapuival együtt az enyhe szellőben lágyan hullámzó lila színű levendulamező öleli körbe. Eltűnődtem azon vajon milyen lehet ilyen  környezetben, ilyen történelmi múlttal, háttérrel rendelkező egyetemen tanulni és, hogy innen mit is visz magával a végzős diák a való életbe?! 
Puntingolás a Cam folyón...
Az utcán kezükben táblát tartó fiatal fiúk és lányok
lépten-nyomon megszólítják a városba látogató turistákat, felajánlva a kihagyhatatlan folyóparti csónakázás (punting) lehetőségét. Így történt ez velünk is. A reklámtáblán egy színes fotón a Cam folyón úszó punt és
a Királyi Kollégium kápolnájának épülete látható. Hamar megkötöttük az üzletet, fiam remek angol nyelvtudásának köszönhetően is, no meg persze azért is, mert ez volt utazásunk egyik fő célja. A csónakázás ára egyedi alkufolyamat tárgya, nekünk "kedvezményesen" 30 fontunkba került. Kissé borsos ára ellenére, alig vártuk, hogy beszállhassunk ebbe az érdekes vízi alkotmányba. Eredetileg a városlakók ezt a közlekedési formát áruszállításra használták, majd kb. 100 éve már, hogy átalakult ezzé
a vidám hangulatot árasztó turistacsalogató látványosságg
á.
Hangulatos pillanatkép...

punt egy keskeny, lapos fenekű csónak, ami egy kicsit ugyan hasonlít a velencei gondolára, de annak jóval egyszerűbb, angol puritán változata. A járművet egy kormányos, aki egyben idegenvezető is irányítja állva egy 3 méter hosszú rúd segítségével. Csónakázás közben számtalan érdekes történetet, adomát hallgathatunk végig a város és a diákság életéről, de ehhez persze jó ha tudunk angolul. Nagyon örültem, hogy nekem külön, magán tolmács állt rendelkezésemre, fiam személyében. A Cam folyón átívelő hidak alatt, vízbe lógó, árnyas szomorúfűzfák mentén a Matematikai hídtól a Sóhajok hídjáig tart egy 50 perces út. A hidak eléggé alacsony építésűek ezért a csónakokat irányító fiatalembereknek, néha fiatal lányoknak  mélyen meg kell hajolniuk, hogy átférjenek a hidak boltívei alatt. Mint minden folyón, a Cam folyón is szokott árvíz levonulni, erről kőbe vésett jelek tanúskodnak a hidak oldalán. A bájos kuszaságban, rendezetlenségben közlekedő puntok néha-néha egymásnak koccannak, ez azonban senkit sem zavar, még a közöttünk békésen úszkáló vízimadarakat sem. Vannak akik csónakázás helyett inkább a folyóparton a zöld fűben az árnyékot adó fűzfák alatt heverészve bámulják ezt a furcsa közlekedési módot, miközben a vízimadarak körbefogják őket és eleséget kunyerálnak. 
Matematikai híd...
A Cam folyó két partját a városban számtalan régi és különleges híd köti össze. Közöttük két nagy érdeklődésre számon tartó híddal ismerkedtünk meg puntingolásunk közben. Az egyik a Matematikai híd (Mathematical Bridge), mely a Királynő Kollégiumának (Queen's College) két épületét köti össze. Az egyszerű küllemű gyalogos fahídhoz számos legenda fűződik. Állítólag Newton építette, aki már nem is élt a híd építésekor, illetve, hogy nem merik szétszedni és javítani, mert úgyis lehetetlen újra összerakni. Ezzel szemben a prózai valóság a legendák ellenére az, hogy a hidat a fagerendák egymáshoz feszülése és a csavarok tartják össze a matematika törvényszerűségei alapján.  
Sóhajok hídja - Cambridge...

A másik különleges híd az 1831-ben, neogótikus stílusban épült 
Sóhajok hídja (Bridge of Sighs).  A fedett, finoman csipkézett kőhíd a folyó két partja felett húzódik
és a 
St. John's College (Szent János Kollégium) épületének hálótermeit és a vizsgacsarnokot köti össze. A hídnak természetesen a rivális városban, Oxfordban is található egy párja, mely szárazföldi híd. Az eredeti és egyben a leghíresebb elődje pedig Velencében látható melynek elnevezése Lord Byron, angol költőtől származik. A legendák alapján a Velencében látható Sóhajok hídján rabok sóhajtoztak a börtönbe menet, mert itt látták utoljára a napot. A Cambridge-i hídon valószínűleg a diákok sóhajtozhattak a hídon átmenve vizsgáik előtt és után. Cambridge magyarországi testvérvárosában Szegeden is látható egy a velencei-híd mintájára épült Sóhajok hídja. Fiam szegedi hazaérkezése után fedeztük fel a városban sétálva.  A híd Ferenc József osztrák császár és magyar király szegedi látogatására készült, hogy az
1879-es nagy árvízkatasztrófában teljesen megsemmisült, majd nemzetközi összefogással felépült várost megtekintse.


Sóhajok hídja - Szeged...
Csónakázásunk közben a Trinity College (Szentháromság Kollégium) hatalmas sárga színű épülete előtt megpillantottuk korunk egyik legnagyobb élő tudósának jellegzetes tolókocsis alakját a folyóparti fűzfák vízbenyúló ágai között, kísérője és egy kutya társaságában. Steven Hawking angol elméleti fizikus, 1942-ben Oxfordban született, jelenleg Cambridge-ben él. Hawking, mint az köztudott róla már nagyon fiatal kora óta egy ritka és gyógyíthatatlan idegrendszeri elváltozásban a Lou Gehrig-kórban szenved, mely a mozgatóidegeinek lassú elsorvadásával jár. Csodaszámba menő ritkaság, hogy a professzor a rossz prognózis ellenére még mindig életben van. Betegsége eleinte Őt is elkeserítette, de mára már inkább szerencsésnek tartja magát érte. Vallja, hogy betegsége pozitívan járult hozzá tudományos sikereihez, mert úgy érezte, vannak még dolgok,
amiért érdemes élnie. Humorát is megőrizte betegsége alatt, arra a magától értetődő, triviális kérdésre, hogy Ön Stephen Hawking? Nem, de gyakran összekevernek vele, választ szokta adni.


Evezősök a folyón...

A
 város nemcsak a tudományos életéről ismert, hanem
a világhírű evezősversenyéről is, mely a két vetélytárs: Oxford és Cambridge között zajlik már a
19. század elejétől fogva. A kollégiumok büszkék ősrégi hagyományaikra, ezek egyike az evezősverseny. A rangos sporteseményt a médiák is közvetítik, így rengeteg ember lehet a részese évről-évre a világ egyik legrégebbi versenyének.  A BBC rádió 1927-től, a televízió pedig 1938-tól egyenes adásban számol be róla. A népszerű regatta helyszínén, a Temze
partján csaknem egymillió néző és a tv közvetítéseken keresztül pedig világszerte közel félmilliárd ember kíséri figyelemmel. 
Az evezősverseny kitalálója mai szóval ötletgazdája két gyermekkori barát: a Cambridge-ben tanuló Charles Merrivale és az Oxfordi diák Charles Wordsworth volt.  A hajókban 8-8 evezős ül és a 6,8 km-es távolságot, az első viadalon, melyet 1829. június 10.-én rendeztek meg az oxfordi hajó legénysége nyerte meg.  A korabeli lapok beszámolója szerint mintegy 20 ezer ember követte végig az eseményt a folyóparton. A második regatta (1836) helyszínét Londonba, majd 1845-től az egyik kellemes londoni külvárosba Putney-ba tették át, innen eveznek a hajók Mortlake-ig (külvárosi kerület) azóta is. A két világháború alatt szünetelt az egyetemek közötti vetélkedés. 1981-től már megjelent az első női kormányos. A hallgatók a versenyre való kemény felkészülés ideje alatt is folytatják tanulmányaikat, nincs kivételezés. A verseny mérlege szerint a Világoskékek csapata (Cambridge) vezet a Sötétkékek (Oxford) csapata ellen, egy alkalommal pedig holtversenyt hirdettek. Egészen kíváncsi lettem az eseményre, elhatároztam, hogy a legközelebbi verseny közvetítését én is megnézem. Nem lenne méltányos, ha az evezés mellett egy másik nagyon népszerű sportágról a futballról nem említenénk meg, hogy itt Cambridge-ben
az egyetemen dolgozták ki az első modern szabályzatát 1848-ban, amikor különválasztották egymástól a rögbit és a futballt. 
Az ún. Cambridge-i Szabályokat a Trinity College-ban foglalták írásba. Erre azért volt szükség, mert a különböző kollégiumok diákjai más és más szabályok szerint játszották ezt a régi labdajátékot,
ami ezáltal számos konfliktus forrása volt.

Krisztus Teste Kollégium virágos ablaka...

Lassan véget ér a nap, indulnunk kell vissza a vasútállomásra. Búcsúzóul még vásároltunk pár színes képeslapot emlékbe és megkóstoltuk az utcán fagylaltos kocsiból árult finom hideg gyümölcsfagylaltot, hogy a nagy melegben egy kissé felfrissüljünk. A régi kollégiumok utcáját magunk mögött hagyva most a másik irányból, a modernebb városrész felől közelítettük meg a pályaudvart. Ami egyből feltűnik az az, hogy a szűk és keskeny utcákon közlekedő kerékpárokat felváltják az autók és a különböző színű emeletes buszok. Ami azért furcsa, mert szemünk már Londonban hozzászokott a piros autóbuszok egyszínű látványához. A vonatban a szokatlan hőségtől eltikkadva, de jól eső érzéssel elfoglaltuk helyünket és vártuk az indulást. Eközben az előző nap vásárolt, jégbe hűtött dinnyére gondoltunk vágyakozva, ami Londonban vár ránk.  Beszélgetésünk minduntalan a Cambridge-ben átélt szép percekhez, órákhoz kanyarodott vissza. Így idéződött fel bennem Szentgyörgyi Albert egyik gondolatata. „Az agy olyan ravaszul dolgozik, hogy még be sem engedi azt az információt, ami ellentétben áll személyes érdekünkkel, mondhatom úgy is, hogy nem veszünk róla tudomást. Ha pedig olyat csinálunk, ami ellentétben áll elveinkkel, a magas elvekkel, akkor az agy mindjárt szolgáltat egy csomó érvet és indokot, hogy miért is kell nekünk úgy cselekedni. Ami pedig az embert vezeti, az egyszerűen a kívánság, az
hogy jobban akar élni. Szóval az igazságot összekeverjük az előnnyel.” 
Nyugodtan elmondhatom, hogy nem csalódtam, a város a folyóval, a különleges óraival, hídjaival, régi nyugalmat árasztó épületeivel, színes virágaival, gondosan ápolt gyepszőnyegjeivel teljesen elbájolt. Szinte hihetetlen volt arra gondolni, hogy 2016-os évben járunk és nem pár száz évvel korábbi korokban, mintha a történelemkönyvekből ismert személyek és események elevenedtek volna fel a szemünk láttára. Ez volt az idei év vagy talán úgyis mondhatom életünk egyik legszebb napja, felejthetetlen élményekkel váltunk gazdagabbá. Ha nyílna rá lehetőségem újra nagyon szívesen visszalátogatnék ide, szeretném látni a várost májusban amikor sárga nárciszruhába öltözködik.             
 
Cam folyó hídjai alatt...
Botanikus kert tavacskája...











Kőváza az arborétumban....
Botanikus Kert bejárata....
                                                                                                                     Harmati Gyöngyi
                                                                                                                           S.D.G.


Az útleíráshoz kapcsolódó mellékletek:

Dr. Szent-Györgyi Albert (1893-1986) Nobel-díjas orvos, biokémikus egyik gondolata.
(Idézi Eke Károly: A tudomány hullámhosszán c. könyv 248. o.)
https://abekessegszigete.blogspot.com/2014/11/dr-szentgyorgyi-albert-igazsag-elony.html
MÓKUSKALAND LONDONBAN, egy hét a parkok városában. (útiélményeim)
http://abekessegszigete.blogspot.hu/2015/01/egy-het-londonban-parkok-varosaban_8.html
Megjelent a Nyitott Szemmel magazin 37. számában.

Aranyszöcske LONDON kék egén...(Visszatérés Londonba, a parkok városába...) 
http://abekessegszigete.blogspot.hu/2016/09/london-ahogy-en-lattam-visszateres.html



CAMBRIDGE, a College-ok és a napórák városa...
Megjelent a Nyitott Szemmel magazin 45. számában.
www.nyitottszemmel.hu