2020. január 28., kedd

Harmati Gyöngyi: Drága tanulópénz...

                                            Pillanatképek életem apró történéseiből...
saját fotóm: Virágos sétány...(H.Gy.)

 (Alcím: avagy nem mindig a legdrágább a legjobb...)

      Ezen a nyáron is meleg volt, pont úgy, ahogy egy júliusi naphoz illik. Az egész heti 

"tortúra" után, a sok kezelést és gyógytornát szerettem volna kipihenni a szanatóriumi szobánkban elcsendesedve egy kis olvasással. Szobatársam éppen kedvenc sorozatát 
nézte, így tiszteletben tartva, hogy Ő is pihenhessen lementem a reumakórház épületéhez tartozó kis parkba, hogy ott olvasgassak az árnyas fák alatt. A máskor általában csendes hely élénk terefere helyszínévé alakulva fogadott. Már majdnem feladtam az olvasgatás tervét, amikor bevillant, hogy egy kis sétával lent lehetek a tó előtti virágos sétányon. Gondoltam ez már ideális helyszín lesz, jobbat nem is választhatnék. Így is tettem, odaérve  leültem a hatalmas platánfák alatti padok egyikére, és boldogan nyitottam ki a könyvemet, hogy folytassam a megkezdett fejezet olvasását. Pár perccel később furcsa bizsergést éreztem magamon. Elhűlve láttam, hogy parányi, átlátszó szárnyú bogarak telepedtek rám. Mit tehettem, felálltam és egy nagy sóhajtás kíséretében, kijjebb ültem, ahol már nem voltak ilyen nagy fák, bár árnyék sem annyira. Végre gondoltam én nagy naivan, hogy megvalósíthatom dédelgetett tervemet, és újra kinyitottam a könyvemet. Ekkor a közvetlen közelemből hangos csörömpölés hatolt át dobhártyáim védővonalán, és egy kellemes hang megszólított:
- Szabad, kedves hölgyem leülnöm? - és azonnal folytatta is tovább monológját.
- Úgysem tudnék továbbmenni még szokatlanok a mankóim és még nem engedelmeskednek nekem, ahogyan a lábaim sem.
- Természetesen, - válaszoltam a könyvemből eléggé udvariatlan módon fel sem pillantva.

És ekkor újdonsült padtársam, mintha már ezeregy éve ismernénk egymást, belefogott balul sikerült műtétének részletes ismertetésébe. Könyvemet becsuktam, megadva magamat a körülmények fura játékának. (Vagy mint pár perccel később kiderült, Isten tervének, mely mindkettőnk épülésére szolgált.)
- No, most már biztosan nem fogsz olvasni! - állapítottam meg szomorúan magamban.

- Minden egy rutinműtétnek számító protézisbeültetéssel kezdődött, szólt beszélgetőtársam és így folytatta tovább:
- Tudja, én ügyvéd vagyok, bár már pár éve nyugdíjas, de még mindig aktívan dolgozom, ezért sok mindent megengedhetek magamnak, amit egy átlagember nem. Így számomra magától értetődő volt, hogy a hosszú várólista helyett felgyorsítva a gyógyulásomat megfizetem a legjobb specialista szolgáltatását, az ország legjobb (legdrágább) magán-klinikáján. Ez volt életem legrosszabb döntése, egy műhiba folytán lett az egész lábam így eldeformálódva, ahogyan most látja, két mankóval is alig tudok járni. Soha nem leszek már olyan, mint voltam. Egy tönkrement, nyomorék ember lettem. Azt hittem a pénz megold mindent, és ugyanúgy folytathatom az életemet tovább. Mekkorát tévedtem!
- Rajtam már csak az égiek tudnak segíteni, - sóhajtott fel szomorúan és megadóan.
Ekkor kezdett a beszélgetés és így utólag a nem véletlennek gondolt találkozásunk érdekessé válni. Új ismerősöm őszinte vallomással folytatta a megkezdett történetét. 
- Tudja nem telt az életem mindig jólétben, gyermekkoromban egyszerűen éltünk, minden vasárnap ott voltam a templomban. Aztán felkerültem a fővárosba egyetemre, és a nagyvárosi élet beszippantott. Sikeres, felkapott ügyvéd lettem, ill. voltam egészen idáig. Ennek a balul sikerült műtétnek azt köszönhetem, hogy rájöttem, megértettem, hogy az eddig túl fontosnak vélt anyagi javak nem boldogítanak. Már azt is tudom, hogy nem gyógyítanak, megfizettem a tanulópénzt, bár kissé drágán! És ekkor rádöbbentem, hogy miért is kellett nekem a mai délutánon vándorolnom egyik helyről a másikra és miért nem tudtam olvasni. A kezemben lévő könyvet, melyet egy amerikai keresztyén írónő, E.G.White (1827-1915) tollából származott és az Istenhez való visszatalálásról szólt könnyes szemmel fogadta el.
       Megértettem, hogy e
z a könyv nem nekem volt (újra)olvasásra szánva, hanem vigasztalásul egy megtört lélek számára. Mosolyogva köszöntük meg egymásnak és a jó Istennek ezt a rendkívüli találkozást. Valahányszor arrafelé járok és meglátom azt a padot, mindig hálát adok, hogy engedtem a jó Isten halk és szelíd késztetéseinek, amivel a helyes útra terelgetett engem azon a szép nyári napon. 

Harmati Gyöngyi
     S.D.G.


Hasonló családi történeteket, pillanatképeket az életünkből ezen a linken olvashatsz:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek

"Azt mondják, hogy pénzért mindent meg lehet kapni, de ez nem igaz.
Ételt vehetsz pénzért, de étvágyat nem; orvosságot igen, de egészséget
nem; csillogást igen, de szépséget nem; jókedvet igen, de örömet nem;
szolgákat igen, de hűséget nem; szabadidőt igen, de békességet nem.
Pénzért csak a kérgét kapod meg mindennek, nem a magvát."
Arne Garborg (1851-1924), norvég író.


2020. január 27., hétfő

Fodor Ákos: Pszichotaktika...

Poldijoe madárkái...




úgy hallgasd meg, hogy
így emlékezhessen rá:
"jót beszélgettünk"





Fodor Ákos (1945-2015)
magyar költő és műfordító, a magyar haiku mestere.

2020. január 25., szombat

Fekete István: Mindent visszakap az ember...





„Lám, jó: jónak lenni. Megemelni a kalapot annak is, aki elesett, annak is,
aki kopott és megfáradt, mert mindent, de mindent visszakap az ember:
az ütést is meg a simogatást is.”

Fekete István (1900-1970) író, számos ifjúsági könyv és állattörténet írója. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője. Jókai mellett minden idők legolvasottabb magyar írója. 2002 decemberéig legalább 8 700 000 példányban adták ki műveit magyar nyelven.

2020. január 24., péntek

Soha nem voltunk még ilyen közel a végítélethez...



Előretekerték a mutatót a híres végítélet óráján: 100 másodpercre vagyunk az éjféltől, ami a világvégét jelölti. Az 1947-ben indított óra szerint még soha nem jártunk ilyen közel az ítéletnaphoz. A Bulletin of Atomic Scientists szaklap közel másfél órás sajtótájékoztatóján Washingtonban hosszasan ecsetelték, hogy miért vagyunk ilyen közel a világvégéhez.
Tavaly 2 percre volt az éjfél, tehát 20 másodpercet tekertek előre a mutatón.
https://24.hu/kulfold/2020/01/23/vegitelet-ora-ejfel/?fbclid=IwAR3U3st0ZBCDJVi7Lr0J3zsEu3d-WK085xhK3tcVdi8EeUU1sbTfnKrUFBw

2020. január 23., csütörtök

Monostori Mária: Romantikus érzelmek hálójában...

Árvai Márta festménye....

Természetünkből adódóan a romantikus filmeket elsősorban a nők kedvelik. Szeretnének néha a párjukkal is közösen megnézni egyet, de őket inkább a sport közvetítések, az akció- és kalandfilmek, a krimik, thillerek érdeklik. Egy szórakoztató vígjáték megnézésére azonban már ők is kaphatók.
Sok női ismerősömtől hallom, mennyire szeret romantikus filmet nézni. Ha netán megnézünk egyet a you tube-on, azonnal felkínál a csatorna legalább még hatot, hogy azokról se maradjunk le. A hatalmas kínálatból aztán kedvünkre válogathatunk.
A romantikának minden ember életében, akár férfi, akár nő, van szerepe és jelentősége. Egy férfi nem csak azért kéri meg kedvese kezét néha egészen különleges módon, mert azt gondolja, hogy akkor kedvezőbb választ kap, hanem azért is, mert a romantika neki is fontos – milyen jó is ezekre a megható pillanatokra visszaemlékezni. Az együtt töltött kellemes, közös élmények összekovácsolnak minket. Nem csak a párt, hanem az egész családot is. Az érzelmek fontosak az életünkben. Maya Angelou afroamerikai költő és színésznő szavai kiválóan szemléltetik ezt: „Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, hogy mit mondtál, elfelejtik, hogy mit tettél, de sosem felejtik el, milyen érzést váltottál ki belőlük”.

A siker kelléke: a romantika

A szépet, a jót, a kedveset, a megnyugtatót az ember minden korban kereste. A mindennapi feszültség és izgalom mellet kell az egyensúly, a pozitív érzések megélése. Nem véletlenül tartozott a múlt század legnagyobb bevételeit hozó filmjei közé az Elfújta a szél, A muzsika hangja, a Titanic, a 101 kiskutya, az E.T. – A földönkívüli, olyan filmek mellett, mint a Csillagok háborúja, a Ben Húr, az Avatar, vagy a Jurassic Park. Jól tudják a forgatókönyv írók és a filmrendezők: a siker elengedhetetlen kelléke, hogy romantikus szál is legyen a filmekbe szőve.
Az ember boldogságra vágyik. Ezt akkor érzi, ha szeretet, megértés, biztonság és békesség veszi körül, és értékesnek érzi magát. Blaise Pascal írja: „Az ember nyomorúságai ellenére is boldog akar lenni. Semmi más, csak boldog, képtelen rá, hogy ne akarjon az lenni;…” 169. töredék.
Hinni akar benne, hogy a jó elnyeri jutalmát. Hogy az igazság kiderül, és akik gonoszt cselekednek, azok megbánják tettüket és megváltoznak. Ha mégsem, akkor lesújt rájuk a törvény keze, vagy pedig elpusztulnak. Még a drámai filmek végén is lennie kell valami reménységnek, hinnünk kell a jóban.

Romantika a sivár hétköznapok ellen?
Egy másik oka a romantikus érzések táplálásának és a romantikus filmek népszerűségének a néző érzelmi sivárságában keresendő. Az internet, a mobiltelefon térnyerésével ugyan a kapcsolatok kiszélesedtek, és sok esetben könnyebbé váltak, de éppen ez a könnyebbség rejti magában a veszélyeket is. Olcsóbb, gyorsabb és egyszerűbb felhívni valakit, mint elmenni hozzá. A külföldi munkavállalás lehetőségével sok magyar család szerte-szét él a világban. Akik nem tehetik meg anyagilag, hogy gyakran találkozzanak, azok közül sokan egyedül maradnak. Egy ismerősöm, aki ráadásul beteg, évente jó, ha egyszer látja egyetlen gyermekét.
A nyugdíjas klubokon, valamint egyházi szervezeteken kívül alig vannak már olyan lehetőségek, amik tartalmas programokat kínálnának. Néhány ifjúsági klubot találtam csak az országban böngészés közben. A médiából áradó sok rossz hír miatt az emberek félnek és egyre bizalmatlanabbá válnak, bezárkóznak, ezért a társas kapcsolatok megritkultak, és nagyon sok magányos ember a televízió és az internet előtt tölti szabadidejét. Egyre kevesebben választják az olvasást, mert fárasztóbb, mint leülni egy mozgókép elé. Sajnos ennek az a következménye, hogy érzelmi világuk sivárabbá válik, aminek ellensúlyozásaként vágyódnak a romantikus filmek után. Nem is gondolnánk, milyen sokan élnek házasságban, párkapcsolatban vagy családban is magányosan, s azok számára is, akik nem akarnak szembenézni életük nehézségeivel, jó menekülési lehetőséget kínálnak a romantikus filmek.

Távol a valóságtól
Szándékosan nem említek film címeket, mert nem szeretnék vitát kelteni, inkább csak a figyelmet szeretném ráirányítani a jelenségre.
Különbséget kell tennünk romantikát tartalmazó és romantikus filmek között. Ezen belül is léteznek egészen gyenge és jobb minőségű alkotások. Azok a legkevésbé értékesek, amelyek pusztán arról szólnak, hogy egy nő és egy férfi hogyan ismerkedik meg egymással, hogyan lesznek egymásba szerelmesek és különböző nehézségeken és bonyodalmakon keresztül végül is hogyan kötik össze az életüket. Ezekben általában a két főszereplő csodás emberi tulajdonságokkal rendelkezik, pusztán a körülmények az akadályozó tényezők. Valamivel jobbnak nevezhető, ha egy történetnek csak része a romantikus egymásra találás és élethű karaktereket képes visszaadni a forgatókönyvíró. Kiderülnek benne az emberi gyengeségek is, és bonyodalmat ez is okoz a történetben. Még jobbak azok az alkotások, amelyek igaz történeten alapulnak, a személyiségek hitelesek, képesek változni, és alakulni. Ezek a történetek nem feltétlenül végződnek happy enddel. Sajnos ezekből van sokkal kevesebb. Úgy tűnik, nagyobb igény mutatkozik a bugyutábbnál bugyutább sorozatok iránt.
Mi a probléma az első két kategóriába tartozó filmekkel? Az első kategóriába tartozó filmek nagyon messze vannak a valóságtól. Sokan éppen azért menekülnek ebbe az álomvilágba, mert az életük boldogtalan és nem tudják feldolgozni a valóságot. Ezzel próbálják elfeledni, de a fejünket a homokba dugni csak rövidtávú megoldás. Ráadásul ezek a filmek mindig csak arról szólnak, hogyan ismerkednek meg, hogyan kerülnek össze a párok. Arról már nem, hogyan tudnak együtt élni. Már pedig mindig ez a nehezebb.
Kevés kivétellel igaz ez a második kategóriába tartozó filmekre is. Nem a valóságot, a mindennapi élet nehézségeit mutatják be, és ritkán hordoznak valamilyen tanulságot.  
Azt gondolnánk, teljesen mindegy, mit nézünk, a lényeg, hogy jól szórakozzunk. Azonban ez nem így van. Az ember ugyanis egész életében fejlődik valamilyen irányban. A korral szellemileg is, fizikailag is gyengül. Ha értéktelen szellemi-lelki táplálékot vesz magához, bizonyosan még jobban leépül. Nagyon fontos megértenünk, hogy szemlélés által változunk. Amivel „táplálkozik” a lelkünk, olyanná válunk. Az első kategóriába tartozó filmek hiszékennyé, könnyen becsaphatóvá tesznek, aminek a mindennapi életben is komoly következményei lehetnek. Hamis illúziókat keltenek bennünk, arra kezdünk vágyakozni, hogy nekünk is olyan életünk legyen, mint a főszereplőknek, és ha nem ezt tapasztaljuk, akkor könnyen feladjuk a küzdelmet.
A második kategóriába tartozók is hasonló irányba hatnak, de kevésbé hangsúlyosan. Amit nézünk, arról gondolkodunk, az érzelmeink arra irányulnak és a vágyaink is annak megfelelően fognak alakulni, amit aztán cselekvés követ. Szakemberek véleménye szerint az érzelemdús filmek mellett a saját életünk sivárnak tűnhet, ezért a kapcsolataink is leépülhetnek.

A film, mint értékrend-közvetítő
A filmek képesek arra, hogy átformálják erkölcsi gondolkodásunkat. Sokszor állítják be a főszereplő viselkedését pozitívnak, miközben, ha az velünk történne meg, akkor valószínűleg egyáltalán nem tetszene nekünk. Gondolok itt például a hűtlenségre. A szerelmi történetekben leggyakrabban azt láthatjuk, hogy a párok azonnal testi kapcsolatot létesítenek, egymás  megismerése helyett. Már az első este az ágyban végződik a „kaland”, és a szerelmi partnerek váltogatását is teljesen elfogadottnak állítják be. Először talán még tiltakozik a lelkünk a hasonló „botlások” ellen, de minél többször nézzük, annál könnyebben tudunk vele azonosulni.
Az azonos neműek szerelméről szóló alkotások szintén ebbe az irányba hatnak, vagyis hogy azt minél természetesebbnek tartsuk, elfogadjuk. Hasonlóképpen hatnak ránk a trágár kifejezések, ami a megnyerő főszereplők szájából nem is tűnik olyan tragikusnak.
Mivel filmnézés közben az agy alfa állapotba kerül, az ítéletalkotásunk nem lesz megfelelő. Ráadásul az érzelmek túlzott felkorbácsolása is a bölcs mérlegelés ellenében hat. Így olyat is elfogadunk, amit különben nem tennénk, ha alaposan átgondolnánk.
Szakemberek állítják, hogy összefüggés van a tévénézés, az internetezés és a depresszió között. Gyakran lerövidül az alvásidő, mert nem kapcsolja le időben a készüléket az ember. Kutatások bizonyítják, hogy megrövidülhet az életidő is. Hosszabban és boldogabban élnek azok, akik sok időt töltenek társas kapcsolatokban.[1]

„Nem jó az embernek egyedül lenni…”
Válogassuk meg, mire fordítjuk az időnket! Kérjünk megbízható ajánlást, mit érdemes megnéznünk. Sok értékes, tanulságos és elgondolkodtató film is készül. Kevesebb filmnézéssel sok időnk felszabadulhat, amit valódi tartalommal is kitölthetünk. Találkozzunk többet a családtagjainkkal, töltsünk velük több időt, bármilyen messze is élnek. Nézzünk körül a szomszédságunkban, vannak-e olyanok körülöttünk, akiket meglátogathatnánk, segíthetünk nekik, vagy beszélgethetünk velük. Hívjunk magunkhoz gyakrabban vendégeket, akár csak egy teára vagy uzsonnára. Figyeljük az interneten, van-e valahol a közelben érdekes előadás, kiállítás, hangverseny. Szánjuk rá magunkat, hogy rendszeresen eljárunk ilyenekre. Vegyünk részt kirándulásokon, közös utazási programokon vagy mozogjunk többet.
Ha még mindig marad időnk, keressünk közösségi lehetőségeket, klubokat, ahol kapcsolatokat építhetünk, emberekkel találkozhatunk, beszélgethetünk vagy játszhatunk. Ha mindezeket megtesszük, sok pozitív élményben lesz részünk, és kevésbé fogunk a virtuális világ kínálta hamis érzelmekre vágyni.
Ha családban vagy párkapcsolatban magányosak vagyunk, akkor próbáljunk meg tenni ellene valamit. Tegyük meg mi az első lépést a változás felé. „Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.”

Monostori Mária




[1] htps://www.ted.com/talks/robert_waldinger_what_makes_a_good_life_lessons_from_the_longest_study_on_happiness?language=hu

A cikk megjelent a Nyitott Szemmel magazin 53. számában:


2020. január 18., szombat

Faludy György: Tanuld meg ezt a versemet...




Tanuld meg ezt a versemet, mert nemsokára könyv se lesz,
/ költő se lesz, és rím se lesz, és autódhoz benzin se lesz...
Tanuld meg ezt a versemet,
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tied, kölcsönveszik,
a közkönyvtárban elveszik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik, elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad,
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég —
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv se lesz,
költő se lesz, és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet, akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz,
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacilusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó —
memóriádból szedd elő,
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?
Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz, hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed,
az embert leöld s megegyed —
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam néked: tetszhalott,
hova mégy? Lelked elfagyott,
mihelyst a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.
Az is lehet, hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn,
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még, míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
S mire való volt és mit ért
az ember, ha ily véget ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet.
(Toronto, 1980)

Faludy György, szül. Leimdörfer György Bernát József (1910-2006), angol nyelvterületen
olykor George Faludy Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, író

2020. január 17., péntek

Babits Mihály: Esti kérdés...


 
Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván,
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis csak arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?


Szentistváni Babits Mihály (1883-1941), teljes nevén: Babits Mihály László Ákos költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat
első nemzedékének tagja.


2020. január 15., szerda

IRÁNYTŰ: 37. rész - Érzelmi zsarolás. Áldozatok és szabadulók.



https://www.youtube.com/watch?v=YKT2rytG8zs&feature=em-uploademail

Iránytű a lelki szabadsághoz előadás-sorozat. Léteznek valódi válaszok életünk legnagyobb kérdéseire? Az alábbi előadás 2019. november 13-án hangzott el, Budapesten. Témája: Érzelmi zsarolás. Áldozatok és szabadulók. Az érzelmi zsarolás az egyik legalattomosabb módja a másik ember irányításának. Nem csak az áldozat nincs sokáig tisztában azzal, hogy érzelmi zsarolás áldozata, hanem az elkövető sem. Van persze olyan eset is, amikor az elkövető nagyon is tudatos. Az áldozatnak pedig a felismerés után is nagyon nehéz a szabadulás. Miért? Milyen folyamatok zajlanak a háttérben és mi segítheti a szabadulást? Ezekre a kérdésekre keressük a választ... Előadó: Nagy Sándor, lelkigondozó, főiskolai oktató.
www.sola.hu Jó irányba halad az életem? Mi lesz velem 5 év múlva, ha így haladok tovább? Mit akarok egyáltalán csinálni? Milyen ember leszek? Lesz családom? Boldog leszek? Bizonyára te is feltettél már magadnak hasonló kérdéseket. Nem is olyan könnyű válaszolni ezekre, ugye? Főleg, ha őszinték akarunk lenni magunkkal….

Harmati Gyöngyi: 7. rész: Hová tűnt az öröm az életünkből?


                                                (Mai kérdések - Bibliai válaszok sorozat)



Van-e a Bibliának válasza a mai, modern kor emberének kérdéseire? Időszerű-e a Szentírás üzenete napjainkban is, erre keressük a választ! 
Pál apostol ezt a Rómabeliekhez  (15:4) írt levelében így fogalmazza meg:
"Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg: hogy
békességes t
ű
rés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen."
A  "Mai kérdések- Bibliai válaszok" sorozat folytatódik tovább, immár a hetedik résszel.

                                    Hová tűnt az öröm az életünkből?
      Megyek az utcán és nézem az embereket, mindannyian mennyire különbözünk egymástól. Mindenki egy külön kis (be)zárkózott világ. Az egyik magas, a másik alacsony. Némelyik erős, kisportolt testalkatú, a másik vézna. Az egyiknek szőke göndör haja van, a másiknak pedig egyenes szálú barna színű a haja. És lehetne még a sort hosszan tovább folytatni. Egy valami azonban közös bennük a fásult arcukból szomorúan kifelé kandikáló szemük, amely már nem képes meglátni a világ ezernyi szépségét. Ha külső megjelenésre ennyire különbözünk egymástól, akkor biztosan a belső,
lelki adottságaink is legalább ennyire eltérőek lehetnek egymástól. Akkor mért is van az, hogy a
szomorúság, a fásultság, a közönyösség ennyire jellemez bennünket embereket? Szeretném megfejteni ezt magamnak is! Mostanában ha beszélgetek emberekkel, akikkel akár szorosabb a kapcsolatom, akár csak felületesen ismerem is őket szinte mindig hasonló dolgokról folyik a társalgás, de főként panaszkodnak. 
- Fáradt vagyok, nem bírom tovább. Nincs erőm reggel felkelni, rettegek attól mi vár rám napközben. 
- Bezzeg X és Y, nekik milyen jó, őket nem terheli annyi féle betegség, gond és baj, mint engem!
- Már nem tudok semminek örülni, minden hiábavaló és csak azt várom mikor lesz már végre vége.  Elgondolkodtam, ez valóban így volna? Ez a rengeteg depresszív megnyilvánulás a XXI. század népbetegsége lenne? Tényleg igaz lenne ránk emberekre, ez a hasonlat, amit egy tanulmányban olvastam, hogy az ementáli sajtban is csak a lyukat vesszük észre? Manapság ritkán látni mosolyogni embereket és a nevetés, az igazi szívbéli öröm is mintha kihalt volna világunkból. Vagy talán mégsem? Erről szól Rajki Miklós: Bíztató c.  verse:

Bíztatlak: Örülj!
Örülj a világnak, 
Örülj a kinyíló virágnak, 
Örülj a rikkantó madárnak! 
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak, 
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek, 
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok - sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod.         

      Ismertem egy idősebb hölgyet, Aki teljesen egyedül élt, viharos gyorsasággal egymásután temette el férjét és egyetlen gyermekét. Egy kis kutya jelentette a társaságot számára. Egy napon elesett és eltörte a karját. Amikor összetalálkoztunk nagy meglepetésemre a már másoktól megszokott panaszkodás helyett azt mondta:
- Milyen jó, hogy "csak" a karom törött el és nem a lábam. És valóban, hiszen akkor nem tudna felkelni, nem tudná ellátni saját magát és nem tudná sétáltatni a kiskutyáját sem. Mosolyogva adtam neki igazat és nagyon örülök, hogy az Ő történetét is most így továbbadhatom, megoszthatom. A jó Isten nem kéri tőlünk, hogy szomorú ábrázattal, sóhajtozva, lehajtott fejjel, bánatosan járjunk egész életünkben. Biztosan nem véletlenül szerepel az öröm szó közel 200 alkalommal a Szentírásban. A teljesség igénye nélkül közülük néhány igeverset el is olvashatunk, illetve másképpen mondva öröm-plasztilláként be is vehetük, így kezdve meg a reggelünket.

Öröm-plasztillák... 
 - "De a Léleknek gyümölcse: szeretet, ÖRÖM, békesség, béketűrés,       szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. (Galata 5:22)
 - 
"Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét  mondom,  örüljetek!" 
   (Filippi 4: 4)

 - "Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és   könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel   kívánságaitokat az Isten előtt. " (Filippi 4: 6)
 - "Mindenben (jóban, rosszban) hálákat adjatok; mert ez az Isten   akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok." (1. Thesszalonika. 5: 18)
 - "Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jőnek, és örökös öröm fejükön; vigasságot és örömöt találnak, eltűnik a fájdalom és sóhaj!"
(Ézsaiás 51: 11) 

       Arról, hogy mennyire örömteli az életünk, nagymértékben mi is tehetünk! Ezzel a ténnyel nem mindig könnyű szembesülni, könnyebb a boldogtalanságunkért, szerencsétlenségünkért másokat ill. a körülményeinket okolni. Pedig létezik egy egyszerű "módszer", ami kedvező irányba befolyásolja az életminőségünket, ez pedig a hálás lelkület elsajátítása. Erről szól az alábbi idézet is E.G. White (1827-1915) keresztény írónő tollából: 
"A test és lélek gyógyítására a hálás és dicsőítő lelkületnél nincs jobb orvosság. Éppoly kötelességünk leküzdeni a búskomorságot, az elégedetlen gondolatokat és érzéseket, mint imádkozni. Ha úton vagyunk a menny felé - Atyánk háza felé -, hogyan járhatunk egész úton sóhajtozva, panaszkodva, siránkozva, mint egy gyászmenet?" ( A nagy Orvos lábnyomán c. könyv, A test és a lélek kölcsönhatása c. fejezetből) 

Úgyis mondhatnám, hogy az öröm és a hála szinte kéz a kézben járnak. Max Lucado egyik gondolata így szól erről:
„Amikor a fazekas edényt készít, a szilárdságát úgy ellenőrzi, hogy kiveszi [a kemencéből] és megkopogtatja. Ha »megzendül«, akkor kész. Ha »tompán koppan«, akkor visszateszi. A jellemet is kopogtatással ellenőrzik… éjszakai telefonhívások… mogorva tanárok… odaégett ételek… durrdefektek… »ugye most csak viccelsz?!« határidők. A kopogtatások a legrosszabbat hozzák elő belőlünk… nem elég nagyok ahhoz, hogy valóban krízisek legyenek, de ha bőven van belőlük, akkor vigyázz! Forgalmi dugók… hosszú sorok… üres postaládák… szennyes ruha a padlón… Kopp. Kopp. Kopp. Hogyan reagálsz? Felzendül a hangod, vagy tompán hangzik? Jézus azt mondta: »Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj« (Lukács 6:45), és semmi sem tudja jobban felfedni a szív
igazi természetét, mint egy jó kopogtatás… nem a pillanatnyi hőstettek, hanem a kopogtatásokkal teli mindennapi élet. Ha hajlamos vagy inkább tompán szólni, mint zengeni, ne csüggedj! Van remény számunkra, »tompák« számára is. Kezdd el azzal, hogy hálát adsz Istennek… nem egy fél-szívű köszönömöt… de egy örvendező, örömében ugráló, szíved legmélyéből felhangzó köszönetet! 

A mindennek, jónak-rossznak egyaránt örülő ember hálás ember is egyszerre. Erről szóló írásom,
Egy csokornyi hála címmel a függelékben talált linken elolvasható.

       Az öröm nem tűnt el az életünkből, csupán leszoktattuk a szemünket a meglátásáról, fülünket a meghallásáról és szívünket a megtapasztalásáról. Mintha félnénk örülni, mit fognak gondolni rólunk az emberek. Ezzel szemben az igazság az, hogy Isten boldog, örömteli életre teremtett minket. Jó hírem van számodra kedves Olvasó! Az öröm "tabletta" és a hála "pirula" hihetetlenül olcsó, nem kerül pénzbe és bárhol, bármikor "bevehető", alkalmazható. És ami a legfontosabb nincs semmiféle mellékhatása, hacsak az nem, hogy az öröm visszatér nemcsak a mi életünkbe, hanem rajtunk keresztül mások életébe is. Az örömteli, bizakodó lelkület megtanulható, bár a lecke időnként keservesen nehéz is lehet. Szoktassuk vissza rá magunkat, hogy mindenkiben, mindenhol vegyük észre a legkisebb jó dolgot is. Figyeljünk tudatosan Isten aprócska jelzéseire, melyekkel meg akar bennünket vidámítani és vigasztalni. Bár külső megjelenésünkben és belső, lelki adottságainkban is nagyon különbözőek vagyunk, de abban mégis egyformák, hogy Isten az örömteli és hálás lelkületet mindannyiunknak megadja. Vegyük észre, éljünk vele és főleg adjuk tovább!!!

Ima örömért...
Köszönöm, hogy Te örömre, nem szomorúságra rendeltél engem.

Annyi kísértése van a szomorúságnak, annyi akadálya a boldogságnak,
bocsásd meg, ha azok között elfeledkezem legszebb parancsodról!
Adj nekem olyan erős hitet, hogy semmi se ingathassa meg a lelkembe
a legnagyobb, elveszíthetetlen örömöt, szereteted örömét.
Szeress engem, bűnös, sokszor siránkozó gyermekedet, s ajándékozz
meg újra, 
naponként azzal a boldog tudattal, amit egyedül csak te
adhatsz meg, 
hogy most is számon tartasz, most is bízhatom benned, most is velem vagy. Nyisd meg szemem, hogy lássalak, fülem, hogy halljam biztató szavad! Maradj velem, taníts az igazi örömre, és engedd meg, hogy kérjem, adj naponta alkalmat arra, hogy szívből örülhessek!
                               ÁMEN!


Harmati Gyöngyi

       S.D.G.

Függelék:
Harmati Gyöngyi: A megtalált öröm
https://abekessegszigete.blogspot.com/2021/02/harmati-gyongyi-megtalalt-orom.html
Harmati Gyöngyi: Egy csokornyi hála
https://abekessegszigete.blogspot.com/2021/05/harmati-gyongyi-egy-csokornyi-hala.html


A mai kérdések - bibliai válaszok sorozat előző részei itt megtekinthetőek...
 1. rész: A boldogság útja...
 2. rész: A Biblia csak egy "KÖNYV" a sok közül?
 3. rész - Aggódásmentes élet, lehetséges?
8. rész: Négyszemközt Jónással...
https://abekessegszigete.blogspot.com/2023/05/harmati-gyongyi-mai-kerdesek-bibliai.html
9. rész: Van-e értelme a boldogságról beszélni "apokaliptikus" időkben?
https://abekessegszigete.blogspot.com/2020/02/harmati-gyongyi-8-resz-miert-vannak.html





2020. január 13., hétfő

Harmati Gyöngyi: Látok, hallok, járok...

Pillanatképek életem apró történéseiből...

saját fotóm: Könyvespolc...(H.Gy.)



   Mielőtt elmesélném e rövid kis írás címéül szolgáló 3 szó történetét egy kis időutazásra invitállak.
Bő négy évtizeddel ezelőtt kezdődött, illetve egy kicsit előbb gyermekkoromban, amikor a könyvek illetve az olvasás szeretete egy életre rabul ejtett. Mindig szerettem könyvtárba járni, érezni a könyvek semmihez sem hasonlítható illatát, kutakodni a polcok között újabb és újabb kincseket felfedezve. Talán nem is csoda, hogy gimnazista koromban is az irodalomórák voltak a kedvenceim. Sokat köszönhetek a halk szavú, mosolygós és mindig barátságos tanárnőnknek Gabi néninek. Ő ültette el bennem az írás szeretetét is, ami csak kedvező alkalomra várt, hogy előbukkanhasson lelkem legmélyéről sok-sok évvel később. Időnként összetalálkozunk az utcán, csupán pár lakóház választ el bennünket egymástól. Ilyenkor nem csupán udvariasságból vagy mert így illik megszoktam kérdezni:
- Már régen találkoztunk, hogy vagy Gabi néni?
- Köszönöm jól: látok, hallok, járok! - volt a rövid, de annál kifejezőbb válasz egyik alkalommal amit azóta sem tudtam elfelejteni. Boldog mosollyal az arcán még egy kérdést is feltett nekem:
- Kell ennél több az én koromban?
Milyen egyszerű felelet, csupán 3 szó és mégis mennyi derű árad belőle. Több, mint 80 év élettapasztalata bölcsen megfogalmazva. Elszégyelltem magam, hogy milyen természetesnek szinte magától értetődőnek találom, ha a szemeim, füleim jól működnek és a lábaim sem fájnak annyira, hogy ne tudnék rajtuk közlekedni. Mennyire meg kéne becsülnünk és hálásnak lenni értük.
Értékelni amíg még nem késő, hiszen eljöhet azaz idő, főleg az évek múlásával amikor már
kevésbé tudják az érzékszerveink és a végtagjaink sem a rendeltetésüket betölteni.

Lássuk meg a rejtett szépségeket amíg homályossá nem válik a látásunk.
Halljuk meg a kedves szavakat amíg a hangok lassan el nem tompulnak.
Menjünk oda ahol várnak egy kis melegségre addig amíg még megtehetjük!
 

Harmati Gyöngyi
       S.D.G.

Hasonló családi történeteket, pillanatképeket az életünkből ezen a linken olvashatsz:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek

Moldován Vilmos: ÉRTÉKED A JELLEMED !

Árvai Márta festménye:
Erdély határán, a Zsil völgye....

Igazi értéked nem a vagyonod,
sem állás, végzettség vagy eredet,
mert ezek elfolynak ujjaid között...
Egyetlen értéked a jellemed!
Igazi hatalmad nem a nyers erő,
sem diplomád, sem éles szellemed!
Mert csak akkor vagy erős és hatalmas,
ha minden hatalmad - a jellemed!
Meglásd, egykor mindent itt hagysz a földön,
mint hamis, értéktelen szemetet,
mert Istent nem érdekli semmi más,
mint hogy e földön milyen volt a jellemed!


Moldován Vilmos erdélyi adventista lelkész, prédikátorköltő volt, a XX. században élt... 
  

2020. január 10., péntek

Bob, az utcamacska...(Igaz mese)




Ez a film James Bowen 
kábítószerfüggő  utcai zenész igaz történetét meséli el, hogyan alakult át az élete, amikor találkozott egy vörös szőrű, kóbor macskával, akit Bob-nak nevezett el. Igaz mese arról, hogyan talált rá a remény egy férfira és a macskájára egy nagyváros utcáin. 

https://www.youtube.com/watch?v=zP1lR2bBwUw

2020. január 6., hétfő

Reményik Sándor: Ha számbavetted...

saját fotóm: Korhadó tuskó...(H.gy.)

Ha számbavetted mind a vétkeid
Szemed ha metszőn önmagadba látott:
Az ismeretlen sok-sok bűnödért
Még mondj el egypár miatyánkot!
Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk,
Mert végtelen a vétkeinknek száma
S talán nem az a legölőbb csapás,
Mit sujt az öklünk tudva, odaszánva.
A legsikoltóbb seb talán nem az,
Mit oszt a kardunk nyilt, lovagi tornán
S tán az se, mit suttogva, hátmögött
Ejtünk kajánul, titkon és orozván.
A legsikoltóbb, legégőbb sebek
Egy mosolyunktól nyílnak, úgy lehet,
Mely indult jóakarat ösvenyén
És öntudatlan gúnyba tévedett.
A legszörnyűbb lavinák úgy lehet,
Indulnak egy elejtett szó nyomán,
Mit elhallgatni – véltük – nincs miért,
S mit elhallgatni jobb lett volna tán.
S mikor egy gyötrődő szív úgy eped
Egy szónkért, mely meg tudná váltani,
S virágoskertből sivataggá lesz,
Mert azt az igét nem mondottuk ki.
Mert elnéztünk a ködös messzeségbe,
A léptünk rajta döngve áthaladt,
Semmit se tettünk – csak nem vettük észre –
És eltapostuk, mint egy bogarat.
Oh végtelen a vétkeinknek száma,
Mi álomroncsba, tört reménybe járunk,
Pusztán azáltal, hogy élünk, megyünk,
Szüntelen egy virágot tör le lábunk.
Ha számbavetted mind a vétkeid,
Szemed ha metszőn önmagadba látott:
Az ismeretlen sok, sok bűnödért
Még mondj el egypár miatyánkot.


Reményik Sándor (1890-1941) költő, a két világháború közötti 
erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja.

Harmati Gyöngyi: Március...(Képes naptár 3.)


Árvai Márta: Ibolyák c. festménye...



                                                   A tél kénytelen kelletlen visszavonulni
                                          kényszerül, v
idáman ébredezik az erdő, 
                                         mező minden népe.

A tavasz előszobájában március
kisasszony új fellépésre készül,
életet lehelve a természetbe.

Ibolyák, krókuszok, kökörcsinek, tőzikék,
fürtös gyöngyikék, színes ruhába öltözve
bókolnak finom illatárban úszva.

Harmati Gyöngyi
S.D.G.

Megjelent a POET versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/282124


Folytatás áprilisban....

Harmati Gyöngyi: A 12 testvér...(Képes naptár-ciklus):
https://abekessegszigete.blogspot.com/2020/04/harmati-gyongyi-tizenket-testverkepes_24.html

További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Harmati Gyöngyi: Február...(Képes naptár 2.)





Árvai Márta: Tél című festménye...

Előbukkan február is a hónap-testvérek
sorában, m
utatva a jégbe dermedt világ
fényes ragyogását.

A tiszta fehér hó elmúlt évünk minden 
hibáját, jellemünk minden foltját
jótékonyan eltakarja.


A hóvirág is kidugja aprócska, hószínű 
fejecskéjét, az új élet hírnöke édes
illatával már a tavaszt jelzi.

Harmati Gyöngyi
S.D.G.

Megjelent a POET versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/280769
Megjelent a Holnap Magazinban:
                                    https://holnapmagazin.hu/vers/bekuldott-versek/54956/


Harmati Gyöngyi: A 12 testvér...(Képes naptár versciklus)
A békesség szigete: Harmati Gyöngyi: A 12 testvér testvér...(Képes naptár versciklus) (abekessegszigete.blogspot.com)

További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM