Harmati Gyöngyi: Egy csokornyi hála...

 

                                                             
 

Árvai Márta festménye...

                                              PROLÓGUS:

Nincs szebb látvány az egyszerű, színes, illatozó mezei virágokból
kötött csokornál, melytől az otthonunk megtelik szépséggel, békével. 
Így telhetne meg lelkünk is hálával, azért a sok jóért amiben minden 

nap részesülünk, ha megtanulnánk észrevenni és értékelni őket.

Először is adjunk hálát a bennünket láthatatlanul körülölelő levegőért,
        ami nélkül csak pár percig élhetnénk.

A testünket tápláló ételért és a megfelelő ruházatért, mely oly sok
        ember számára lassan elérhetetlen luxuscikk.

A szomjúságunkat csillapító ivóvízért, mely mindig a rendelkezésünkre
        áll, nem kell érte kilométereket gyalogolni.

A fedélért a fejünk felett, a kényelmes életért, az apró mozdulatért,
        mellyel megérinthetjük a villanykapcsolót és máris világosság vesz
        minket körül. 

Az autónkért, ami megkönnyíti a napi teendőink ellátását és még
        üzemanyagot is tudunk bele vásárolni. 

Az egészségünkért, amiért nem vagyunk rászorulva mások
        segítségére.

A lábainkért, mert elvisznek ahová szeretnénk menni és ahová
        szükséges.

A kezeinkért, hogy munkálkodhatunk velük és megfoghatjuk 

        mások kezét.

A munkahelyünkért, ahol dolgozhatunk és nem kell céltalanul tölteni
        napjainkat.

A családunkért, akik nélkül talán könnyebb, de biztosan szegényebb 

        lenne az élet.

A jó barátainkért, akik erősítenek és bátorítanak és a kevésbé jó 
        barátainkért, akik tükröt tartanak elénk.

Legyünk hálásak az időjárásért, akármilyen is legyen az, ha hálásak 

        vagyunk nem számít esik-e az eső vagy fúj a szél! 

Az éjszakai égbolton ragyogó csillagokért, melyekre egy jobb világ
        után vágyódva feltekinthetünk.

Hálásak lehetünk, hogy szemeinkkel láthatjuk a különböző formákat
        és színeket, füleinkkel észlelhetjük a hangokat és hallhatjuk a
         madarak énekét.

Hálásak lehetünk az orrunkért mellyel érezhetjük a virágok illatát, 

         a nyelvünkért mellyel érezhetjük az ízeket és szavakat is segítenek
         formálni.

Hálásak lehetünk az ujjainkért, mert velük kitapinthatjuk a körülöttünk
         lévő dolgokat.

Az Isten által belénk plántált lelkiismeretért, mely segít egymástól
         megkülönböztetni jót és rosszat. 

A színekért, illatokért, hangokért melyek nélkül egyhangú szürkeség
         borítaná el a világot.

A nap 24 órájáért, mely pontosan alkalmas keret életünk
         számára.

A természet hihetetlenül változatos állat és növényvilágáért mely
         megörvendezteti lelkünket.

Az eső után az égen tündöklő szivárványért, mely reménnyel tölti be
         a szíveinket.

A pihentető alvásért is, mert utána frissen indulhatunk neki az újabb 
         napnak. 

Hálát adhatunk még az élet apró örömeiért, egy kedves mosolyért
         mely segít a napi küzdelmeket könnyebben elviselhetővé tenni. 

Az iskoláért, ahol tanulhattunk, bárcsak minden kisgyermeknek
         megadatna.

Hálásak lehetünk amiért tudunk írni, olvasni, számolni és sok egyéb 

         ismerettel is rendelkezünk, így könnyebben eligazodhatunk a
         világ útvesztőiben. 

Hálát adhatunk azért is, hogy Isten a létezés örömét velünk is megosztotta
         és gyermekeként szeret bennünket.

Igen, ezekért mind-mind hálásak lehetnénk és köszönömöt rebeghetne
         értük a szívünk és a szánk!!!

Harmati Gyöngyi
S.D.G.

További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM