"Minden tevékenység mozgatórugója az otthon. - A társadalmat családok alkotják, és ezért az olyan, amilyenné a családfők formálják. A szívből "indul ki minden élet" (Péld 4:23); a társadalom, az egyház és a nemzet szíve pedig a család. A társadalom jóléte, az egyház eredményessége, a nemzet virágzása az otthon befolyásán múlik...."
"Az otthont tegyük azzá, amit ez a szó magában foglal. A földön a menny előképe legyen, az a hely, ahol ápolják az érzelmeket annak tudatos elnyomása helyett. Boldogságunk
a szeretet, a rokonszenv és az egymás iránti udvariasságunk ápolásától függ....
a szeretet, a rokonszenv és az egymás iránti udvariasságunk ápolásától függ....
"A világnak oly anyákra van szüksége, akik nem csupán névleg, hanem a szó eredeti jelentésében édesanyák. Bizonyossággal mondhatjuk, hogy a nő anyai kötelességei szentebbek és magasztosabbak a férfiénél. Az anya ismerje fel munkájának szentségét; és Isten erejében és félelmében bízva vegye fel életküldetését! Nevelje gyermekeit, hogy hasznosak legyenek e világban; és az eljövendőre is készítse fel őket!..."
"A gyermekek nevelésének munkája minden tekintetben oly felemelő és nemesítő, mint bármely más munkakör..."
"Nem magasztosabb a király munkája a trónján, mint az édesanyáé. Az édesanya az otthon királynője. Az ő felelőssége a gyermekek jellemének alakítása, amely alkalmassá teheti őket a magasabb rendű örök életre. Még angyal sem kérhetne magasztosabb feladatot, mert hivatásának elvégzése alatt az anya az Úrnak teljesít szolgálatot. Ismerje fel feladata mennyei jellegét, ami bátorságra fogja ihletni. Ismerje fel szolgálatának értékét és öltözze fel Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhasson a kísértésnek, s ne alkalmazkodjék a világi színvonalhoz. Munkája a múló életre és az örökkévalóságra szól...."
"Az édesanya ritkán becsüli saját munkáját, sőt gyakran oly alacsonyra értékeli, hogy házi robotnak tekinti azt. Változás nélküli körforgáson megy át napról napra, hétről hétre, különösebb eredmény nélkül. A nap végén nem mondhatja, hogy a dolgokat befejezte. Férje teljesítményéhez képest úgy érzi, hogy megint nem végzett semmi említésre méltó dolgot..."
"Az apa gyakran a megelégedettség érzületével lép be otthonába és büszkén sorolja fel, mit végzett egész nap. Megjegyzései azt sugallják, hogy szerinte a felesége nem sokat tett aznap, kivéve azt, hogy gondozta a gyermekeket, megfőzte az ételt és rendben tartotta a házat. Az anya nem üzletember, aki vásárolt és eladott, nem földműves, aki a talajt gondozta, nem kézműves, azért semmi olyat nem dolgozott, amiben szerinte kifáradhatott volna. A férj bírál, hibáztat és parancsol, mintha a teremtés ura lenne. Mindez annál nagyobb próba a feleség és anya számára, mivel nagyon elfáradt a nap folyamán kötelességének őrhelyén és munkájának nincs semmi látszata, amiért néha elcsügged.
Ha a függönyt félre lehetne húzni és az apa és az anya úgy látná a nap munkáját, mint ahogy Isten látja; és látnák, hogy a végtelen Isten szeme hogyan hasonlítja össze az egyik munkáját a másikéval, meglepődnének a mennyei kinyilatkoztatáson. Az apa szerényebb megvilágításban látná a maga munkáját, míg az anya új bátorságot és erőt nyerve bölcsességgel, kitartással és türelemmel folytatná munkáját. Ekkor felismerné munkájának értékét. Amíg az apa oly dolgokkal foglalkozott, amelyek hiábavalók és mulandók, addig az anya fejlődő értelemmel és jellemmel foglalkozott, és így nemcsak a mulandóság, hanem az örökkévalóság számára is munkálkodott.
Vajha minden anya felismerné, mily jelentős a kötelessége és felelőssége, és mily nagy jutalmat kap hűségéért!"
Ellen Gould White (1827-1915), amerikai keresztény írónő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése