Fésűs Éva: Ha...

 

                                                             saját fotóm: Rózsák...(H. Gy.)

Ha visszavarrnád a letépett gombot

és összeöltenéd, ami szakadni kezdett;

ha belátnád, hogy ideje levetned

hamis gyöngyökkel díszített ruhádat,

s a büszkeléptű cipőt is lerúgnád,

amiben eltitkoltan fáj a lábad;

ha nem panaszkodnál újra meg újra,

hogy napról-napra kevesebbre futja,

mert jóságodból hitvány emberekre

áldoztál könnyelműen túl sokat;

ha csípéseid nyomát kenegetve

kihúznád a saját fullánkodat;

ha nem mindig a hegy csúcsát csodálnád,

amit a nap vakító fénybe vont,

de észrevennéd a riadt bogárkát

a lábad előtt, nehogy eltaposd;

ha ékestollú madarak helyett

a tenyeredből egyszer megetetnél

egy ázott verebet;

ha időnként a füled is befognád,

hogy annyi bolondító zaj után

meghallgasd a csend mondanivalóját;

ha egyszer végigálmodnál egy álmot

és elhinnéd a hihetetlent;

ha arra nevetnél, aki veled van

és nem azután néznél, aki elment;

ha elfogadnád tövissel a rózsát

és feltétel nélkül szeretni mernél –

milyen boldog lehetnél!

Fésűs Éva asszonynevén Temesi Lajosné, (1926-2019), Kossuth-díjas magyar írónő.