Akit az Úr szeret, megáldja
s a nagyvilágba küldi ki,
erdő, patak, völgy hűse várja,
ezer csodát mutat neki.
A vándorlásra lusta lelket
hajnal sosem frissíti meg,
ínség, gond rak rá sűrű terhet,
családért, gyermekért szepeg.
Patakvizek futnak cseregve,
az ég felé pacsirta tart,
dalával szívem hogyne zengne
harsányszavú hajnali dalt?
Bízom a jó Isten kezében,
ő éltet pacsirtát, hegyet,
erdőt, vizet, Úr földön, égen,
s gondjába vette ügyemet.
(Áprily Lajos fordítása)
Joseph von Eichendorff (1788-1857), német költő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése