A legszebb művészet...(Az idősek világnapjára)

saját fotóm: Őszi tükörkép...(H.Gy.)                                                           

A legszebb művészet tudod mi,
Derült szívvel megöregedni.
Pihenni, hol tenni vágyol,
Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol. 

 Nem lenni bús, reményevesztett,
Csendben viselni el a keresztet,
Irigység nélkül nézni végig
Mások erős, tevékeny éltit.

Kezed letenni ölbe 

S hagyni, hogy gondod más viselje. 

Ahol segíteni tudtál régen,
Bevallani nyugodtan, szépen,
Hogy erre most már nincs erőd. 

Nem vagy olyan, mint azelőtt.
 S járni amellett szép vidáman,
Istentől rád szabott igában.

De ezt a békét honnan vesszük?
Onnan, ha ezt erősen hisszük,
Hogy teher, amit vinni kell,
Az égi honra készít fel. 

Ez csak a végső simítás
A régi szíven, semmi más.
Ez old fel minden köteléket,
Ha a világ még fogna téged.

 Az Úr nem szűnik meg tanítani, 

Ezért kell sok harcot vívni,
Idősen is, míg csendesen a szív az
Úrban megpihen és kész vagy az
Ő kezéből venni, hogy minden Ő
- S te sem vagy semmi.
S akkor lelked kegyelmes atyja
A legszebb munkát is megadja. 

 Kezed imára kulcsolod 

- ez mindennél dicsőbb dolog. 

Áldást kérsz szeretteidre
- Körülötted nagyra és kicsinyre. 

S ha majd munkád betellett,
S a végső óra elközelgett,
Engedsz az égi szent hívásnak,
Enyém vagy, jöjj, el nem bocsájtlak.

(Sík Sándor (1889-1963), tanár, költő, műfordító, irodalomtörténész.
Másik forrás szerint németből fordította Túrmezei Erzsébet, ill. Ő írta)

Az ENSZ közgyűlése 1991-ben nyilvánította október 1-jét AZ IDŐSEK VILÁGNAPJÁvá. Napjainkban kb. 600 millió hatvan év feletti személy él a világon, számuk 2025-re akár meg is kétszereződhet, éppen ezért a gyorsan öregedő világban az idősek sokat segíthetnek –önkéntes munkával, tapasztalataik átadásával.

Benedek Elek: Száll az idő...

                                                                          Poldijoe fotója...

 „Száll az idő, száll fölöttünk,
Sebesebben, mint a madár,
Gyűlnek az évek mögöttünk. 

S vajon, hol a véghatár:
Nem tudja ezt a halandó,
Csak annyit tud, hogy mulandó
Minden itt az ég alatt 

– Életünk egy pillanat.”

(JANUÁR c. verse) 

BENEDEK ELEK (1859. szeptember 30. – 1929. augusztus 17.), magyar újságíró,
író,  országgyűlési képviselő, "Elek apó", „a nagy mesemondó”.

Buda Ferenc: Civilizáció...

saját fotóm: Művirág...(H.Gy.) 

I.
Műkő. Műselyem.
Műszív. Műméz.
Művirág.
Műtét és műtett.

II. Méltó hagyaték:
mocskos föld, víz,
levegő,
letarolt erdők.

III.
Lármán, robogó zajgáson
túl csend 

készül:
ember utáni.

Buda Ferenc (1936- ),a Nemzet Művésze címmel kitüntetett,
Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, műfordító.
Az Írószövetség Duna–Tisza-közi csoportjának titkára.

Fodor Ákos: Az önvizsgálatról...

 

                                                               saját fotóm: Tükrőződés...(H.Gy.)

"Elalvás előtt
tisztázd: tiszta vagy-e, vagy
csak mosakodtál."

Fodor Ákos (1945-2015), magyar költő és műfordító,
a magyar haiku egyik leghíresebb mestere.

Rózsa Iván: Vérző feszület

 

                                                                 Valent Anna fotója...

Az abnormalitás a normalitás,
Nem divatos az igazmondás,
Idejétmúlt már a becsület:
Sír és vérzik most a feszület…

Budakalász, 2020. szeptember 19.

Rózsa Iván, az Irodalmi Rádió szerzője:
https://irodalmiradio.hu/wp/index.php/2020/09/19/rozsa-ivan-verzo-feszulet/

Tamási Áron: A becsületességről...

 

                                                  saját fotóm: Ablak az erdőben...
                                                                  (H.Gy.)

„Az a becsületes, aki mindig élete utolsó órája szerint él.”

Tamási Áron (1897-1966), Kossuth-díjas székely magyar író. 

Leggyakrabban az ún. népi írók közé sorolják.

Kós Károly: Az ember és a természet harmóniájáról...

                                                             Árvai Márta festménye...
 

"Engem a mezőgazdasági munka edzett meg és tartott jó egészségben...
Életem legszebb óráit a szántás és kaszálás közben éltem át...
... ez az én birodalmam volt...
Kilencven esztendővel a hátam megett csak azt mondhatom, hogy minden
embernek külön-külön meg kell teremtenie a harmóniát maga és a természet között.
Minél hamarébb jön létre ez az összhang annál szerencsésebb az ember..."

Kós Károly, eredeti nevén Kosch Károly (Temesvár, 1883. dec. 16 - Kolozsvár, 1977 aug. 24.)
magyar népies stílusú építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus.

Rudyard Kipling: A szó, mint kábítószer!

 

                                                            saját fotóm: Tükörkép...(H.Gy.)

"A szó az emberiség leghatásosabb kábítószere."

Joseph Rudyard Kipling (1865-1936), irodalmi Nobel-díjas angol író és költő.
Napjainkban leginkább gyermekeknek szóló műveiről ismert, melyek között 
leghíresebb a Dzsungel könyve. 

Weöres Sándor a nőről és a férfiról.

saját fotóm: Tükörkép...(H.Gy.)


 Rongyszőnyeg, 143.

A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod;
a férfié: minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga -
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék között jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget, 

mindég a semmiségen át üget, 

mert hol egység van, részeket teremt, 

és névvel illeti a végtelent. 

Lehet. kis-ember, lehet nagy-vezér, 

alkot s rombol, de igazán nem él 

s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik 

- ha nők szeméből rá élet sugárzik. 

A nő: mindennel pajtás, eleven, 

csak az aprózó észnek idegen. 

A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy: 

ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel, 

mint menny a záport, bőven osztogatva; 

de hogyha bárki kétkedőn fogadja, 

tovább-libeg s a legény vérig-sértve 

letottyan címkéinek bűvkörébe. 

Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát. 

A világot, mely észnek idegenség, 

bármeddig hántod: mind őnéki fátyla; 

és végső, királynői díszruhája 

a meztelenség.

Weöres Sándor (1913-1989), Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, 

író, műfordító, irodalomtudós. Felesége Károlyi Amy költő volt.

Mark Twain idézet az olvasásról...

 

                                                         saját fotóm: Könyv az őszi avarban...
                                                                            (H.Gy.)

„Az az ember, aki nem olvas könyvet, semmiben sem különbözik attól az embertől, aki nem tud olvasni.” Mark Twain (1835-1910), eredeti nevén Samuel Langhorne Clemens
amerikai író, újságíró, humorista.

1965. november 17-én az UNESCO szeptember 8-át nevezte ki az olvasás nemzetközi napjává. Céljuk, hogy felhívják az írás-olvasás készségének fontosságára az emberek figyelmét: az írni és olvasni tudás alapvető emberi jog, a tanulás alapköve. 1966 óta minden évben világszerte ünneplik. Az olvasás nem csak tanuláshoz szükséges, hanem kellemes időtöltés is: kikapcsolódás, amelynek során fejlődik az ember szókincse, memóriája, kreativitása. Egyszerre hat a képzeletre és az érzelmekre is.

Harmati Gyöngyi: Néma járvány - Répamese modern köntösben...

Pillanatképek életem apró történéseiből...



     Az évek gyorsan elszálltak, Fiam kirepült a családi fészekből, idegen eddig nem ismert városba költözött. A láthatás így óhatatlanul összekapcsolódik sok-sok utazással. Az elmúlt 19 évben én is gyakran utazom autóbusszal Fiamat meglátogatni, Aki több mint 200 km-re él tőlem, egy Dél-Alföldi nagyvárosban. Emlékszem kezdetben a járművön mindig beszélgettek az emberek. A hosszú utazás alatt így gyorsabban telik az idő. Az egyik alkalommal megismerkedtem egy kedves hölggyel, Akivel ugyanabban a kisvárosban élünk, egymástól alig 2-300 méternyire, de még soha nem találkoztunk. Beszélgetésünk közben kiderült, hogy a középiskolai matematika tanárom felesége. A közel 5 órás utazás a kellemes társaságban hamar elrepült, azóta is mindig örülünk egymásnak amikor találkozunk. Egy másik alkalommal egy híres színészünk testvérével ültünk le egymás mellé teljesen véletlenül. Személyében egy közvetlen, mosolygós hölggyel ismerkedhettem meg, Aki a művészvilág rejtelmes világába is pár érdekes történet erejéig beavatott.  Az eltelt közel két évtizedben sajnos a társalgás a buszon ma már egyre ritkább jelenségnek számít. Szinte kivétel nélkül: fiatal, idősebb, nő, gyermek, férfi az okos telefonja ill. valamilyen kütyüje babrálásával van elfoglalva. Az autóbusz néma csendben rója a kilométereket. A XXI. század gyorsan terjedő néma járványa a magányosság lett. Ha már beszélgetni nem is lehet, inkább az évszakonként folytonosan változó tájban gyönyörködöm. Bár örömöm nem felhőtlen, mert az utak, erdők szélén rengeteg eldobált holmit lehet látni. Érthetetlen számomra ez a felelőtlen magatartás, hogy mennyire nem tiszteljük sem egymást, sem a természetet. Utazásaim során ahogy sokszor elnéztem az útitársaimat egy orosz népmese villant át a gondolataimon, a Répamese. Biztosan sokan ismerik, ahogyan Apóka, Anyóka, unoka, Bogárka a kutya, tarka macska és a kisegér próbálta kihúzni a földből a répát. A mai gyermekeket, fiatalokat ugyanennyire nehéz kihúzni a szobájukból a számítógép ill. a televízió elől, mint ahogyan a mesében olvashatjuk. A mese valósággá, fertőző járvánnyá vált. (Zárójelben megjegyzem, hogy a csak a túlzott, felesleges használata miatt tölt el aggodalom. A személyes kapcsolatok ápolását nem pótolhatja, csupán segítheti.) 

        E szomorú helyzeten (el)gondolkodva, mit is tehetnék? A minimum tízéves, kissé divatjamúlt mobiltelefonom napjainkban mondta fel a szolgálatot. A szaküzletben szándékosan kértem továbbra is "buta" telefont. Az eladó fiatalember kedvesen próbált meggyőzni "tévedésemről", de nem járt sikerrel. Értetlenkedésére válaszul elmondtam tapasztalataimat a modern "kütyükkel" kapcsolatban és most már kicsit engedékenyebben ugyan, de elfogadta döntésemet, sőt még azt is hozzátette, megérti. Remélem másoknak is ajánlja az emberbarát kis "butácska" készülékeket. 

Harmati Gyöngyi

     S.D.G.

Hasonló családi történeteket, pillanatképeket az életünkből ezen a linken olvashatsz:

https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek

RÉPAMESE:

Az apóka ültetett egy répát, és így biztatgatta:

- Nőj, nőj, répa, növekedjél, gyökérke, jó édesre, szép kövérre, óriási nagyra!

Meg is nőtt a répa, jó édes lett, szép kövér lett, óriási nagy lett.

Ment az apóka, hogy kihúzza.

Húzta-húzta, tépte-cibálta, ráncigálta, de hiába – nem mozdult a répa.

Hívta az apóka az anyókát.

Anyóka húzta apókát, apóka húzta a répát - húzták-húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa.

Hívta az anyóka az unokáját.

Unoka húzta anyókát, anyóka húzta apókát, apóka húzta a répát - húzták-húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa.

Hívta az unoka a kutyát, Bogárkát.

Bogárka húzta unokát, unoka húzta anyókát, anyóka húzta apókát, apóka húzta a répát - húzták-húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa.

Hívta Bogárka a tarka macskát.

Macska húzta Bogárkát, Bogárka húzta unokát, unoka húzta anyókát, anyóka húzta apókát, apóka húzta a répát - húzták-húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa.

Hívta a macska az egérkét.

Egérke húzta a macskát, macska húzta Bogárkát, Bogárka húzta unokát, unoka húzta anyókát, anyóka húzta apókát, apóka húzta a répát - húzták-húzták, hót rántottak rajta – erre aztán engedett a répa, kifordult a földből.

Harmati Gyöngyi: Egy telefonhívás, ami mindent megváltoztatott...

                                                              saját fotóm...(H.Gy.)

Pillanatképek életem apró történéseiből...

Hideg, nyirkos tél van, a város vastag ködbundába burkolózva álmodik az elmúlt nyár melegségéről és sóvárogva várja újra a tavasz feltámadását. Már csak egy nap választ el bennünket Karácsonytól, a szeretet ünnepétől. Házunk előtt dideregnek a fák csupasz ágai. Bent  a szobában kellemes meleg van. Amíg mindenki lázasan készülődik a családi ünnepekre, addig én fekszem az ágyban és didergek, érzem lassan hatni kezd a lázcsillapító. Bágyadt és fáradt vagyok, talán kissé szomorú is. Valahogy nem így képzeltem el az idei év befejező napjainak eltöltését. A szoba csöndjében élesen, szinte bosszantóan belevisít a telefon hangja. Kissé kelletlenül nyomom meg az ágyam mellé odakészített kis készülék hívásfogadó gombját. 

- Szerbusz, Erzsike vagyok! - csacsogja egy kedves, vidám női hang, mely tökéletes ellentétben van jelenlegi lelkiállapotommal.
- Emlékszel pár évvel ezelőtt milyen szép napokat töltöttünk el együtt a reumakórházban? Te mindig meghallgattál, törődtél velem még kirándulni is elhívtál a helyi kis vonattal, a Dottó-val. Közben magamban arra gondolok, hogy milyen régen is volt, szinte elfelejtettem. Miért pont most hív fel amikor a betegség gyötrő vasmarokkal fojtogat kívül-belül.
- Hogy miért pont most hívtalak fel, - válaszolt természetes egyszerűséggel a ki nem mondott kérdésemre. 
- Képzeld el a régi kabátom zsebében megtaláltam azt a vonatjegyet. Annyira hálás vagyok neked azokért a szép napokért. Csupán azt sajnálom, hogy eddig nem hívtalak fel, ezt elmondani. Most azonban nagyon erős késztetést éreztem, tudtam, hogy most már nem halogathatom tovább.
- Hogy vagy? Mi újság Veled? - kérdezte őszinte érdeklődéssel a hangjában. Amitől fáradt testem,
láztól zsibbadt agyam egy szempillantást alatt új erőre kapott és, nagy meglepetésemre én is vidáman válaszoltam:
- Köszönöm jól vagyok, nagyon örülök, hogy felhívtál. A betegség szinte egy pillanat alatt elröpült és önfeledten elevenítettük fel az átélt történéseket, a hosszú beszélgetéseinket. Éreztük áldott pillanatok részesei lettünk egy rövidke kis időre, majd barátságosan elköszöntünk egymástól, szeretetteljes, békés ünnepeket kívánva. Tudtam, hogy ez a hívás nem a véletlen műve volt, hanem az isteni gondviselés egyik hétköznapi csodájának részese lehettem.
Újból megtapasztalhattam azt, amiről így szól a Szentírás:
"Néktek pedig még a fejetek hajszálai (legapróbb gondjaitok) is mind számon vannak tartva." (Mt. 10: 30)
Erzsike hívása pont a legjobbkor érkezett, amikor szükségem volt  rá, többet jelentett nekem a legértékesebb ajándéknál is. Istennek mindig tökéletes az időzítése. 

Harmati Gyöngyi

      S.D.G.

A történet meghallgatható az alábbi linken, a 11. perc 50. másodpercétől:
A polgárdi, Tekerespusztai Intézet lakóinak készült műsorban: 

https://youtu.be/wTSkwqBqkZQ

Hasonló családi történeteket, pillanatképeket az életünkből ezen a linken olvashatsz:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek