A legszebb művészet...(Az idősek világnapjára)

saját fotóm: Őszi tükörkép...(H.Gy.)                                                           

A legszebb művészet tudod mi,
Derült szívvel megöregedni.
Pihenni, hol tenni vágyol,
Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol. 

 Nem lenni bús, reményevesztett,
Csendben viselni el a keresztet,
Irigység nélkül nézni végig
Mások erős, tevékeny éltit.

Kezed letenni ölbe 

S hagyni, hogy gondod más viselje. 

Ahol segíteni tudtál régen,
Bevallani nyugodtan, szépen,
Hogy erre most már nincs erőd. 

Nem vagy olyan, mint azelőtt.
 S járni amellett szép vidáman,
Istentől rád szabott igában.

De ezt a békét honnan vesszük?
Onnan, ha ezt erősen hisszük,
Hogy teher, amit vinni kell,
Az égi honra készít fel. 

Ez csak a végső simítás
A régi szíven, semmi más.
Ez old fel minden köteléket,
Ha a világ még fogna téged.

 Az Úr nem szűnik meg tanítani, 

Ezért kell sok harcot vívni,
Idősen is, míg csendesen a szív az
Úrban megpihen és kész vagy az
Ő kezéből venni, hogy minden Ő
- S te sem vagy semmi.
S akkor lelked kegyelmes atyja
A legszebb munkát is megadja. 

 Kezed imára kulcsolod 

- ez mindennél dicsőbb dolog. 

Áldást kérsz szeretteidre
- Körülötted nagyra és kicsinyre. 

S ha majd munkád betellett,
S a végső óra elközelgett,
Engedsz az égi szent hívásnak,
Enyém vagy, jöjj, el nem bocsájtlak.

(Sík Sándor (1889-1963), tanár, költő, műfordító, irodalomtörténész.
Másik forrás szerint németből fordította Túrmezei Erzsébet, ill. Ő írta)

Az ENSZ közgyűlése 1991-ben nyilvánította október 1-jét AZ IDŐSEK VILÁGNAPJÁvá. Napjainkban kb. 600 millió hatvan év feletti személy él a világon, számuk 2025-re akár meg is kétszereződhet, éppen ezért a gyorsan öregedő világban az idősek sokat segíthetnek –önkéntes munkával, tapasztalataik átadásával.