Dr. Ross Campbell: Szeretettank...

saját fotóm: Tükröződés...(H.Gy.)

"Minden gyermekben van egy szeretettank, melynek meg kell telnie szeretettel.
Ha a gyermek érzi, hogy szeretik, akkor kiegyensúlyozott lesz, mikor azonban a
szeretettankja kiürül, rosszalkodni kezd. A gyermekek helytelen viselkedésének
hátterében nagyrészt a szeretet utáni kielégítetlen sóvárgás rejlik."
(Dr. Ross Campbell gyermekpszichiáter)

Forrás: Garry Chapman: Egymásra hangolva, öt szeretetnyelv a házasságban
c. könyvében.

                 Szeretetnyelvek:
- elismerő szavak  - a hallható szeretet
- minőségi idő       - az odafigyelő szeretet
- ajándékozás        - a megfogható szeretet
- szívességek         - a készséges szeretet
- testi érintés         - az átkaroló szeretet

A teremtés csodái...

Árvai Márta festménye...(H.Gy.)

"Akármerre járjak, nézzek,
Mindenütt szép a természet,
Szóval ki nem mondható:
Szemnek, szívnek vidítója,
Oh áldott az alkotója,
Isten, a Mindenható."

(Benedek Elek)


https://www.youtube.com/watch?v=RLhfhXngDw8

Dsida Jenő: Egyszerű vers a kegyelemről.

saját fotóm: Fanyáj pihenőn...(H.Gy.)

Csodákat próbáltam:
arannyal, ezüsttel
hívtam a népeket,
jöjjenek énhozzám!
Hiába, hiába,
az arany nem kellett,
az ezüst nem kellett,
nem jöttek énhozzám.

Elmondtam naponta
tíz hegyibeszédet,
gyönyörű szavakat,
igéző szavakat,
hiába, hiába:
egy fül sem fülelte,
egy szív sem szívelte
a hegyibeszédet.

Tüzet is akartam
rakni az erdőben:
nyulacska ne fázzék,
őzike ne fázzék, –
hiába, hiába!
Gyújtófám kilobbant
és a tűz nem akart
gyúlni az erdőben.

…S egyszer csak maguktól
gyűlnek az emberek,
együgyű szavamtól
sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell
s a tűz is felszökken, –
az Úr áll mögöttem.

Dsida Jenő (1907-1938) erdélyi magyar költő.

Verdi: Requiem, "A harag napja" első 2 altétele....

saját fotóm: vihar utáni égbolt...(H.Gy.)

https://www.youtube.com/watch?v=cHw4GER-MiE

A gyászmise (Requiem) utolsó ítéletről szóló tételének első 2 altétele:

Dies irae: A „harag napja” tétel félelmetes égzengés-földrengés megjelenítésével indul,
a zenekar szinte tombol, a kórus kétségbeesett felkiáltásokat hallat, a szöveg az utolsó
ítéletről szól és bűnbánatra hív. 
Tuba mirum: Az utolsó ítélet harsonaszavát Verdi a tér különböző pontjain megszólaló
trombitákkal idézi fel. A később hirtelen támadt nagy szünetből, a csöndből bontakozik
ki a basszus szóló éneke, a Mors stupebit et natura (Bámul természet és halál) zenei
anyaga, amelyben mintegy a Halál is megdöbben az utolsó ítélet napján.

J.S.Bach: Magnificat...

saját fotóm: Piros rózsák...(H.gy.)

https://www.youtube.com/watch?v=3YHf3CtEi8E

A MAGNIFICAT, Bach csodálatos igazi barokk stílusban írt kantátája, Mária hálaéneke, ami Lukács evangéliuma 1: 46-55 versei alapján íródott.

Johann Sebastian Bach (1685-1750),  barokk zeneszerző, orgonista,
hegedűművész, a protestáns egyházi zene jeles képviselője.

"Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, 
És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben. 
Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotára;
mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden
nemzetségek. Mert nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas;
és szent az ő neve! És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre
van azokon, akik őt félik. Hatalmas dolgot cselekedett karjának ereje
által, elszélesztette az ő szívük gondolatában felfuvalkodottakat. 
Hatalmasokat döntött le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel. 
Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen. 
Felvette Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az
ő irgalmasságáról. (Amiképpen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám
iránt és az ő magva iránt mindörökké!"
(Lukács 1: 46-55) 

Ravel: Bolero...

Árvai Márta festménye...(H.gy.)

https://www.youtube.com/watch?v=igWt_WnqmUw

 A Bolero egy olyan mű, amelyben ugyanaz a téma ismétlődik
egyre nagyobb hangerővel, s mindig más és más hangszereléssel,
a ritmus megrögzött állandóságát pedig a pergődob
ütései alkotják. Előadja a Londoni Szimfonikus Zenekar.

Maurice Ravel (1875-1937) francia zeneszerző, zongorista.

Az önfeláldozás törvénye...

MÁJUS 5. 

Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga
marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és
aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. János 12,24-25

  "A saját életét megtartó gabonamag nem teremhet gyümölcsöt. Maga marad. Krisztus, ha úgy
dönt, megmenthette volna magát a haláltól. Ha azonban ezt teszi, egyedül maradt volna.
Egyetlen gyermeket sem vihetett volna Istenhez. Csak életének letevésével adhatott életet az emberiségnek. Csak azzal, hogy a földbe hullott és meghalt, válhatott a magjává annak a
roppant aratásnak - a nagy sokaságnak -, mely minden nemzetből, ágazatból, nyelvből és
népből Isten üdvözültjeit alkotja.
  Krisztus ezzel az igazsággal köti össze az önfeláldozás leckéjét, melyet mindenkinek meg
kell tanulnia. "Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és aki gyűlöli a maga életét e világon,
örök életre tartja meg azt" (Jn 12:25). Mindenkinek, aki munkásként Krisztussal együtt akar
gyümölcsöt teremni, először a földbe kell hullnia és meghalnia. Az életet a világ
szükségleteinek barázdájába kell vetni. Az önszeretetnek, önérdeknek el kell vesznie. Az
önfeláldozás törvénye saját megtartásunk törvénye is. A gazda úgy őrzi meg gabonáját, hogy
elveti. Így van ez az emberi életben is. Adni ugyanaz, mint élni. A megőrzött élet az, amit
önként adunk Isten és az emberek szolgálatára. Akik Krisztus kedvéért feláldozzák életüket
e világban, az örök életre tartják meg azt."

E.G. White: Jézus élete, 539.o.

Pilinszky: Mert olyan csendes volt...

Árvai Márta: Harmadnapon c. festménye...

"Valaki egyszer megkérdezte tőlem, hogy hiszek-e Jézus feltámadásában, s ha igen, miért?
Mert olyan csendes volt - csúszott ki számon önkéntelenül, de valójában ma sem tudnék
ennél hitelesebben válaszolni. A föltámadás számomra épp csendességében  - isteni. Olyan,
mint a teremtés hajnala, s azóta is a hajnalok: a csírázás, születés és fogantatás fokozhatatlan
erejű intimitása, bensőségessége jellemzi. Tökéletes természetességében így csodálatos, igaz
és reális! Ezért nincs rá egyéb, nem is lehet rá más válaszunk, mint az, hogy valóban
föltámadott."

Pilinszky János (1921-1981): Az isteni dramaturgiáról, részlet, 1977.április 24.
A huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, Baumgarten-díjas, József Attila-díjas
és Kossuth-díjas.

Reviczky Gyula: ISTEN

saját fotóm: Pitypangok a réten...(H.Gy.)

Kinek porszem, minékünk egy világ,

S egy rebbenés határa az időnek
Ki, ami emberagyban miriád,
Nem olvasod, mert semmiség előtted:
Ki buborék gyanánt elfújhatod,
Mit összehordtak népek, századok
Minden fűszálban érzelek; de elmém
Nem bír felfogni, megnevezni nyelvén.

Kit megtagad a léha kétkedő,
Te adtál, ismeretlen ismerős, Te,
Te földi szóval nem nevezhető,
Szívünkbe álmot, eszmét agyvelőnkbe.
Magát tagadja meg, ki megtagad,
Mint a napot, a fényt, a színt a vak.
A por fiához más nem illik itten,
Minthogy Tebenned megnyugodva higgyen.
Ki odatűzted a közös napot
Sugárzó lényed egy parányaképpen;
Ki hangodat majd zúgva hallatod,
Majd édes összhang bájos zengzetében;
Ki, hogy megszűnjünk élni, rendeled,
De, hogy meghaljunk, mégsem engeded;
Ki ezt a bölcs világrendet behoztad:
Megértni vágyó elmém összeroskad.
A tudomány, az ember-bölcsesség
Hadd fejtegesse millió csodáid ...
Nyugodtan nézed újabb Bábelét,
Amelyen át egedbe nézni áhít.
Engem, tűnődőt, volt-e kezdeted,
Időnek vége hogy mikor lehet:
Érzése elfog a parányiságnak,
És leborulva, térdemen imádlak.


Reviczky Gyula (1855 - 1889) magyar költő, író.

Vörösmarty Mihály: A merengőhöz (Laurának)

saját fotóm: Tóparti virágok...(H.Gy.)

Hová merült el szép szemed' világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton keresed?
Nézd a világot: annyi milliója
S köztük valódi boldog olly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Melly, kancsalul, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak szegénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak ollyan lelhetné.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába;
Egész világ nem a mi birtokunk;
A mennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen olly kicsin tanyán;
Hullámain holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bízhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A bírhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedben hasztalan szorítsz;
Várt üdvöd kincse bánatára lészen,
Ha kart hízelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg mint elszállt madár,
Mely vissza jő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár
Maradj közöttünk ifjú szemeiddel,
Barátod arczán hozd fel a derűt;
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyüt.
Vörösmarty Mihály (1800-1855) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos
Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik
legnagyobb alakja.

József Attila: Milyen jó lenne nem ütni vissza.

saját fotóm: Tavacska a Jeli arborétumban...
(H.Gy.)

Mikor nagyokat ütnek rajtunk,
Milyen jó lenne nem ütni vissza
Se kézzel, se szóval,
Világitni a napvilággal,
Elaltatni az éjszakával,
Szólni a gyávaság szavával,
De sose ütni vissza.

Lelkeimmel pörölnöm kéne
S élvén is vagyok most a béke.
Kristály patakvíz folydogál
Gyémántos medrü ereimben.
Szelid fényesség az ingem
És béke, béke mindenütt,
Pedig csak én élek vele!...
Fölemelnek a napsugarak,
Isten megcsókolja minden arcom
És nagy, rakott szekerek indulnak belőlem
A pusztaság fele.

1924. júl. 10.





József Attila (1905-1937) huszadik századi posztumusz Kossuth- és Baumgarten-díjas 
magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja.

Szabó Attila: A természet tele van meghittséggel.

Árvai Márta festménye...

"A természet tele van meghittséggel. Megbújó pici virágbimbók, levelek oltalmában
meghúzódó hajlatok, virágszirmok titkos rejtekei, bogármenedékek apró barlangjai,
az állatkölykök anyjukhoz és egymáshoz  odafészkelődő kedves bizalma
- mindezekben Isten szeretetét láthatjuk."

Szabó Attila: A természetben a Teremtővel c. könyv, 25.o.

Platón: Isten levele...

saját fotóm: Színes levelek kavicságyon...
(H.Gy.)

"A természet Istennek az emberhez intézett levele."

Platón, ókori görög filozófus

K. Rácz Ida: Mert az is csoda...

saját fotóm: Pillangó a virágokon...(H.Gy.)

Mert az is csoda, hogy fehér a hó,
Hogy édes a gyümölcs és ízes a só,
Hogy ezer színben virágok nyílnak,
Nyári estén csillagok hullnak.
Csoda az is, hogy eljön a reggel,

Hogy nyugszik a nap és újra felkel,
Barázdán a vetés kikél, felnő,
Viharmagot rejt a tenyérnyi felhő,
Hogy a hernyó lepkeszárnyon libben,
A búzaszemben a végtelen pihen.

A titok, hogy parányi sejtbül
Anyatestünk csodája felépül!
Ó, én hiszek, hiszek a csodákban!
Pedig csodát még sohasem láttam,
Csak megálltam néha egy kis virág mellett,
S ilyenkor, ó, csodálkozni kellett.”

E.G.White: A természet üzenete...

Nelli préselt virágai...

"Sok mindent tudnak mondani a természetről a költők és a természettudósok, de igazán
a keresztény élvezi és értékeli a föld szépségét, mert ő a virágokban, bokrokban, fákban
az Atya keze nyomát látja és az Ő szeretetét ismeri fel. Senki sem értheti meg teljesen a
hegyek, völgyek, folyók és tengerek üzenetét, aki nem úgy tekint rájuk, mint amelyek
Isten emberek iránti szeretetének kifejeződései."

E.G.White,  (1827-1915), amerikai, keresztény írónő.
Krisztushoz vezető lépések c. könyvéből részlet.
http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/jvu/toc.htm

Szabó Attila: Ünnep a léleknek....

Árvai Márta festménye...

"A természet szépségét szemlélni, befogadni: ünnep a léleknek. Tiszta zenét hallgatni:
ünnep a fülnek. Kiérlelt művészeti alkotást szemlélni: ünnep a szemnek. Magasrendű
igazságokat felfedezni és befogadni: ünnep a szívnek. A természeti szépség befogadása
közben számtalanszor tapasztalhatjuk az öröm felemelő, átlényegítő érzését. A növények,
állatok formája, a hegyek ívei, a felhők vonulása, a távlatok, a színek és hangok
sokfélesége, harmonikus együttléte örömre
hangolja az embert. A szépséget megalkotni és befogadni, egy felemelő igazságra
ráébredni, esztétikai élményt átélni végső soron mindig örömmel jár. Még akkor is ezt
eredményezi, ha mondanivalója kezdetben felzaklat. A tisztázódás után megnyugvást
érzünk."

Szabó Attila: A természetben a Teremtővel c. könyv 53.o.

Pascal: A gondolkodásról...

saját fotóm: Rododendron bokor a Jeli arborétumban...
(H.Gy.)

"Az ember minden jel szerint arra van teremtve, hogy
gondolkozzék; ebben rejlik minden méltósága és minden
érdeme; egyetlen kötelessége az, hogy helyesen
gondolkozzék. A rend pedig azt kívánja, hogy önmagán, a teremtőjén és a rendeltetésén kezdje a gondolkodást.
Mármost min jár az emberek esze? Ezen soha, hanem
a táncoláson, a lantpengetésen, danoláson, versíráson,
lovas karikajátékon, duellumon (párbaj), királyi cím
elnyerésén, anélkül hogy valaha is elgondolkoznának rajta,
mit jelent királynak, és mit embernek lenni."

Blaise Pascal (1623-1662), francia matematikus,
                        fizikus, vallásfilozófus

A kötéltáncos

saját fotóm: Balaton-parton...(H.Gy.)

Világhírű volt, soha nem bizonytalankodott a mutatvány közben. A munkaadó cirkusz pénzügyi zavarba
került. A kötéltáncos enyhíteni akart a helyzeten. Rendkívüli mutatványt gondolt ki. Ezzel akart nézőket
szerezni. Kifeszített egy kötelet a városháza és egy magas ház között.

Egyensúlyozó rúd nélkül ide-oda járkált a kifeszített kötélen. A közönség óriási lelkesedéssel és tapsviharral nyugtázta a látványt.

A kötéltáncos az akrobata mutatvány mellett azt is tudta, hogyan kell a belelkesedett tömeg csodálkozását
fokozni. Még látványosabb mutatványra szánta el magát.

Egy kubikus talicskával minden nehézség nélkül átment a kötélen. Ekkor is óriási taps volt a jutalom.
Leszólt a magasból:

-          Elhiszi-e valaki, hogy a talicskával vissza is tudok menni. Száz torokból hangzott a válasz:
- Igen, igen! – Ekkor ismét a nézőkhöz fordult a kötéltáncos:

-          Ha valaki tényleg elhiszi, hogy vissza tudok menni, jöjjön fel és üljön a talicskába. – Természetesen
senki nem vállalkozott.

Ekkor a tömegből egy kisfiú jelentkezett.

-  Én beleülök, megpróbálom.

Mindenki azon igyekezett, hogy lebeszélje. De a fiú elszántan kapaszkodott felfelé a kötélen, amit a
kötéltáncos engedett le. Beült a talicskába és a férfi magabiztosan áttolta a túlsó oldalra.

A mutatványt hatalmas taps követte. Amikor a fiú lecsúszott a kötélen, egy férfi megkérdezte tőle:
Hogy tudtál ennyire megbízni ebben a férfiban, hogy beszálltál a talicskába?

- Úgy, hogy az apukám.

Hiszünk-e és bízunk-e Mennyei Atyánkban, rá merjük-e bízni magunkat?

Maria Feesche: Szeretet

Árvai Márta: Virágszirmok c. festménye

Láttam a szeretetet. Láttam
rózsák között járni a nyárban.
Arany gyűrűjére nap nevetett,
s olyan szép volt a szeretet!

Aztán találkoztam a szeretettel
útközben. Súlyos terhet vett fel.:
mások terhét. Játszó kisgyerekhez
hajolt le - s meglepett, hogy egyre szebb lesz.

Ott is találkoztam vele.
ahol hullt a fák sárga levele:
betegségben,ínségben,szenvedésben,
Mindenütt boldog szolgálatra készen.

S láttam fekete, fényvesztett
napon. Hordozta a keresztet.
Mert testvére veszélybe tévedt.
utánament, nem latolt, kérdett.

És nem maradt ideje semmi
szennytől, mélyből visszarettenni.
Ment,amerre tövisek tépték,
Soha nem láttam olyan szépnek!

Túrmezei Erzsébet (1912-2000),  evangélikus költő, műfordító, tanár
Maria Feesche után németből fordította.