Az önfeláldozás törvénye...

MÁJUS 5. 

Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga
marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és
aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. János 12,24-25

  "A saját életét megtartó gabonamag nem teremhet gyümölcsöt. Maga marad. Krisztus, ha úgy
dönt, megmenthette volna magát a haláltól. Ha azonban ezt teszi, egyedül maradt volna.
Egyetlen gyermeket sem vihetett volna Istenhez. Csak életének letevésével adhatott életet az emberiségnek. Csak azzal, hogy a földbe hullott és meghalt, válhatott a magjává annak a
roppant aratásnak - a nagy sokaságnak -, mely minden nemzetből, ágazatból, nyelvből és
népből Isten üdvözültjeit alkotja.
  Krisztus ezzel az igazsággal köti össze az önfeláldozás leckéjét, melyet mindenkinek meg
kell tanulnia. "Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és aki gyűlöli a maga életét e világon,
örök életre tartja meg azt" (Jn 12:25). Mindenkinek, aki munkásként Krisztussal együtt akar
gyümölcsöt teremni, először a földbe kell hullnia és meghalnia. Az életet a világ
szükségleteinek barázdájába kell vetni. Az önszeretetnek, önérdeknek el kell vesznie. Az
önfeláldozás törvénye saját megtartásunk törvénye is. A gazda úgy őrzi meg gabonáját, hogy
elveti. Így van ez az emberi életben is. Adni ugyanaz, mint élni. A megőrzött élet az, amit
önként adunk Isten és az emberek szolgálatára. Akik Krisztus kedvéért feláldozzák életüket
e világban, az örök életre tartják meg azt."

E.G. White: Jézus élete, 539.o.