 |
| saját fotóm: Pillangó a virágokon...(H.Gy.) |
Hogy édes a gyümölcs és ízes a só,
Hogy ezer színben virágok nyílnak,
Nyári estén csillagok hullnak.
Csoda az is, hogy eljön a reggel,
Hogy nyugszik a nap és újra felkel,
Barázdán a vetés kikél, felnő,
Viharmagot rejt a tenyérnyi felhő,
Hogy a hernyó lepkeszárnyon libben,
A búzaszemben a végtelen pihen.
A titok, hogy parányi sejtbül
Anyatestünk csodája felépül!
Ó, én hiszek, hiszek a csodákban!
Pedig csodát még sohasem láttam,
Csak megálltam néha egy kis virág mellett,
S ilyenkor, ó, csodálkozni kellett.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése