A kötéltáncos

saját fotóm: Balaton-parton...(H.Gy.)

Világhírű volt, soha nem bizonytalankodott a mutatvány közben. A munkaadó cirkusz pénzügyi zavarba
került. A kötéltáncos enyhíteni akart a helyzeten. Rendkívüli mutatványt gondolt ki. Ezzel akart nézőket
szerezni. Kifeszített egy kötelet a városháza és egy magas ház között.

Egyensúlyozó rúd nélkül ide-oda járkált a kifeszített kötélen. A közönség óriási lelkesedéssel és tapsviharral nyugtázta a látványt.

A kötéltáncos az akrobata mutatvány mellett azt is tudta, hogyan kell a belelkesedett tömeg csodálkozását
fokozni. Még látványosabb mutatványra szánta el magát.

Egy kubikus talicskával minden nehézség nélkül átment a kötélen. Ekkor is óriási taps volt a jutalom.
Leszólt a magasból:

-          Elhiszi-e valaki, hogy a talicskával vissza is tudok menni. Száz torokból hangzott a válasz:
- Igen, igen! – Ekkor ismét a nézőkhöz fordult a kötéltáncos:

-          Ha valaki tényleg elhiszi, hogy vissza tudok menni, jöjjön fel és üljön a talicskába. – Természetesen
senki nem vállalkozott.

Ekkor a tömegből egy kisfiú jelentkezett.

-  Én beleülök, megpróbálom.

Mindenki azon igyekezett, hogy lebeszélje. De a fiú elszántan kapaszkodott felfelé a kötélen, amit a
kötéltáncos engedett le. Beült a talicskába és a férfi magabiztosan áttolta a túlsó oldalra.

A mutatványt hatalmas taps követte. Amikor a fiú lecsúszott a kötélen, egy férfi megkérdezte tőle:
Hogy tudtál ennyire megbízni ebben a férfiban, hogy beszálltál a talicskába?

- Úgy, hogy az apukám.

Hiszünk-e és bízunk-e Mennyei Atyánkban, rá merjük-e bízni magunkat?