Rövid ismertető:
https://www.youtube.com/watch?v=GWArqJo3lak
Teljes előadás:
https://www.youtube.com/watch?v=hCss3t-Nsv0
Hasonló témájú anyagok az alábbi linken találhatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/%C3%96SSZEOML%C3%81S-KUTAT%C3%81S
Ha mást súgna is az érdek,
Csak igazat szólj!
Hallgass, ha bölcsebbnek véled,
Csak igazat szólj!
Ha szívedben indulat éled,
Csak igazat szólj!
Ember vagy, bánd meg a vétked,
Csak igazat szólj!
A vers Dr. Reisinger János irodalomtörténész tolmácsolásában meghallgatható:
https://www.youtube.com/watch?v=xv_pmpl5IFk
Keresztury Dezső (1904-1996) Széchenyi-díjas író, költő, irodalomtörténész, kritikus,
műfordító, egyetemi tanár, az MTA tagja. A Goethe Társaság magyar tagozatának elnöke.
"Amikor negyed órára megállt az élet (Roma Ádám)
"Kicsit olyan a kert, mint a szép zene, amelyet a Nap, ez az égi karmester vezényel. Tavasszal int, kibújnak a korai hagymások levelei és kelyhei, a színek szimfóniájának első taktusai, aztán következnek a zöld akkordok, az ezerféle különös levél a zöld minden árnyalatában, illeszkedve az örökzöldek tartós, mély tónusaihoz. Aztán ahogyan az idő múlik, a Nap egy-egy intésére felszikráznak a bokrok, nyílnak a virágok: fehérek, sárgák, kékek, lilák..."
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethesz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
1926. ápr.
A magyar költészet napja minden évben április 11-én van, amikor a magyar költők és versek különleges figyelmet kapnak. Ezen a napon tisztelegünk a magyar líra előtt, és megemlékezünk a költők alkotásairól. József Attila, a magyar költészet egyik kiemelkedő alakja, ezen a napon született.
E hárfa zenéjét hallom még néha, álmaimban. A nürnbergi álmoskönyv szerint az emberek,
akik e hónapban születnek, nyugtalanok, szerencsétlenek üzleti vállalkozásaikban, érzelmesek
és balkezesek. Valószínű, hogy az erőszakos halálnemek egyikében pusztulnak majd el, vízben vagy tűzben. A közhit kissé bolondosnak tart minket, áprilisi gyermekeket. De láttam már veszedelmesebb bolondokat is, akik augusztusban vagy decemberben születtek. Nem védekezem a közhit ellen.
Biztos, hogy van bennünk, áprilisiakban, valami állhatatlan, valami rohanó, valami óvatosan garabonciás. Amolyan szalonképes ámokfutók vagyunk. Ez az ég, az áprilisi égbolt dereng idegeinkben, üde zuhanyaival, zöld izgalmával, éretlen és vadóc, csiricsáré és harsány nyitási zenebonájával. Április a retek és fiatal hagyma hónapja, ahogy július a rózsák s december az irodalmi felolvasások hónapja. A reteknek is van költészete és ünnepe. Ez a néhány nap, április elején, ez az övé. A retekkel, a hagymával, a friss salátával érkeztem a világra, kényesen, mint afféle „primeur”. Születésem napján nemzeti ünnep volt, a törvények szentesítésének ünnepe. Ezen a napon soha nem mentünk iskolába, s valamennyire természetesnek éreztem, hogy a
világ is ünnepli létezésemet. Ez az iskolai szünnap okozta, hogy - sokáig - ünnepnek éreztem a személyes létezést, az életet. Áprilisban még mindig fölfigyelek, szaglászok. Úgy érzem, kezdődik valami.
Ibolyaszíne van, opálos, tulipános változatokkal. A föld megtelik e hetekben érlelt hagymákkal és gumókkal. A melegvizes források körül hajnalban elkeseredett gyomorbajosok állanak, pohárral és üvegcsővel kezükben, s keserűen néznek a tavaszba. A gyógyfürdők vizei ilyenkor adják ki pezsgő indulatukat, rohannak a mélyben, a kövek között, forró sistergéssel, tele üde, rejtélyes erővel. A nők nem szeretik ezt a hónapot. Ez a rövid kabátkák, a pattanások, a tavaszi szédülések, az oktalan izgalmak hónapja. A gazdagok ilyenkor Taorminába utaznak. A szegények este fölnéznek az égre, szaglásznak, a csillagokat nézik, és halkan mondják: „Fényesebb”.
Én is fölnézek az áprilisi égre, csillagom kutatom. Látom, még dereng valahol. Egy kéz után nyúlok, és halkan mondom: „Halványabb”.
Márai Sándor, eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik (1900-1989),
magyar író, költő, újságíró. Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között.
E kor nekünk szülőnk és megölőnk. Tőle kaptuk, mint útravalót, hogy lehessünk hősök és gyilkosok, megbélyegzők és megbélyegzettek, keveset tevők, nagyokat álmodók, másokat mentők, magunkat pusztítók, egy időben, egy helyütt és egy személyben: ki merre fordul, aszerint. |
Jókai Anna (1932-2017), a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas
és József Attila-díjas magyar író- és költőnő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
2015-ben a Forbes őt választotta a 8. legbefolyásosabb nőnek a kultúrában.
https://www.youtube.com/watch?v=8ij5roaKk_8&t=2s
Johann Christoph Friedrich Schiller, 1802-től von Schiller (1759-1805), német költő, drámaíró,
filozófus és történész. Őt tartják a legjelentősebb német drámaírónak, továbbá Goethe, Wieland, és Herder mellett a weimari klasszikusok legfontosabb képviselőjének.
Több színdarabja a mai napig a német nyelvű színházak állandó repertoárjában szerepel, balladái
pedig a legkedveltebb német versek közé tartoznak.
Az Örömóda költeménye Beethoven megzenésítésében a humanizmus világhimnusza lett.
A Mariage d'Amour Paul de Senneville (1933-2023), francia újságíró, zeneszerző és producer szerzeménye, melyet többen is tévesen Chopin, Tavaszi tánc c. művének tulajdonítanak.
Költő:
Üdvözlégy, jól bírod e vad hegyi úton a járást
szép öregember, szárny emel-é, avagy üldöz az ellen?
Szárny emel, indulat űz s a szemedből lobban a villám,
üdvözlégy, agg férfiu, látom már, hogy a régi
nagyharagú próféták egyike vagy, de melyik, mondd?
Próféta:
Hogy melyik-é? Náhum vagyok, Elkós városa szült és
zengtem a szót asszír Ninivé buja városa ellen,
zengtem az isteni szót, a harag teli zsákja valék én!
Költő:
Ismerem ős dühödet, mert fennmaradott, amit írtál.
Próféta:
Fennmaradott. De a bűn szaporább, mint annak előtte,
s hogy mi a célja az Úrnak, senkise tudja ma sem még.
Mert megmondta az Úr, hogy a bő folyamok kiapadnak,
hogy megroggyan a Kármel, a Básán és a Libánon
dísze lehervad, a hegy megrendül, a tűz elemészt majd
mindent. S úgy is lőn.
Költő:
Gyors nemzetek öldösik egymást,
s mint Ninivé, úgy meztelenül le az emberi lélek.
Mit használtak a szózatok és a falánk, fene sáskák
zöld felhője mit ért? hisz az ember az állatok alja!
Falhoz verdesik itt is, amott is a pötty csecsemőket,
fáklya a templom tornya, kemence a ház, a lakója
megsűl benne, a gyártelepek fölszállnak a füstben.
Égő néppel az utca rohan, majd búgva elájul,
s fortyan a bomba nagy ágya, kiröppen a súlyos ereszték
s mint legelőkön a marhalepény, úgy megzsugorodva
szertehevernek a holtak a város térein, ismét
úgy lőn minden, ahogy te megírtad. Az ősi gomolyból
mondd, mi hozott most mégis e földre?
Próféta:
A düh. Hogy az ember
ujra s azóta is árva az emberforma pogányok
hadseregében. - S látni szeretném ujra a bűnös
várak elestét s mint tanu szólni a kései kornak.
Költő:
Már szóltál. S megmondta az Úr régen szavaidban,
hogy jaj a prédával teli várnak, ahol tetemekből
épül a bástya, de mondd, évezredek óta lehet, hogy
így él benned a düh? ilyen égi, konok lobogással?
Próféta:
Hajdan az én torz számat is érintette, akárcsak
bölcs Izaiásét, szénnel az Úr, lebegő parazsával
úgy vallatta a szívem; a szén izzó, eleven volt,
angyal fogta fogóval s: "nézd, imhol vagyok én, hívj
engem is el hirdetni igédet", - szóltam utána.
És akit egyszer az Úr elküldött, nincs kora annak,
s nincs nyugodalma, a szén, az az angyali, égeti ajkát.
S mennyi az Úrnak, mondd, ezer év? csak pille idő az!
Költő:
Mily fiatal vagy atyám! irigyellek. Az én kis időmet
mérném szörnyü korodhoz? akár vadsodru patakban
gömbölyödő kavicsot, már koptat e röpke idő is.
Próféta:
Csak hiszed. Ismerem újabb verseid. Éltet a méreg.
Próféták s költők dühe oly rokon, étek a népnek,
s innivaló! Élhetne belőle, ki élni akar, míg
eljön az ország, amit igért amaz ifju tanítvány,
rabbi, ki bétöltötte a törvényt és szavainkat.
Jöjj hirdetni velem, hogy már közelít az az óra,
már születőben az ország. Hogy mi a célja az Úrnak, -
kérdém? lásd az az ország. Útrakelünk, gyere, gyüjtsük
össze a népet, hozd feleséged s mess botokat már.
Vándornak jó társa a bot, nézd, add ide azt ott,
az legyen ott az enyém, mert jobb szeretem, ha göcsörtös.
1944 aug. 23 Bor
Ember és polip - egy bizarr kapcsolat története vagy inkább egy nagyon különleges barátságé....
A másfél órás dokumentumfilm középpontjában Craig Foster, a kiégett, depressziós dél-arikai filmes áll,
aki majd egy évtizeden át minden nap alámerült a jeges vízbe otthona, Cape Town partjainál.
Egy közönséges polip, amit megismert és nyomon követett, először a témája, majd a tanára lett, és olyan dolgokat mutatott be neki, amelyeket ember még soha nem látott. 8 évnyi forgatás és 3000 órányi felvétel eredménye lett a többszörösen díjnyertes Oscar-díjra jelölt film.
Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr!
Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet, kit sok kín fúr!
Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére,
Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd vesztségére!
Nem kicsiny munkával, fiad halálával váltottál meg,
Kinek érdeméért most is szükségemet teljesíts meg!
Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága feljebb való,
Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen s romlást valló.
Jóvoltod változást, gazdagságod fogyást ereszthet-e?
Engem, te szolgádat, mint régen sokakat, ébreszthet-e?
Nem kell kételkednem, sőt jót reménlenem igéd szerint,
Megadod kedvessen, mit ígérsz kegyessen hitem szerint,
Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak áldott zárját,
Add meg életemnek, nyomorult fejemnek letört szárnyát;
Repülvén áldjalak, élvén imádjalak vétek nélkül,
Kit jól gyakorolván, haljak meg nyugodván, bú s kín nélkül!
(Utolsó verse, amit halála előtt írt!)
Báró gyarmati és kékkői Balassi Bálint (1554-1594), magyar költő, törökverő nemes.
A magyarországi reneszánsz második korszakának nagy alakja. A magyar nyelvű
költészet első kiemelkedő művelője, a magyar irodalom első klasszikusa.
"Ütős " zene egy hölgytől NŐNAPRA hölgyeknek:
https://www.youtube.com/watch?v=nDfsce3QgDI
A marimba egy afrikai eredetű ütő-dallamhangszer, a xilofon egy fajtája. Keretre erősített,
keményfából készült, hangolt lapokból áll, melyeket gumifejű, pálca alakú verőkkel szólaltatnak
meg. Minden hanglapja alatt rezonátorcső van.
Johann Sebastian Bach (1685-1750) barokk-kori német zeneszerző, orgonista, hegedűművész,
a zeneművészet kiemelkedő egyénisége, a protestáns egyházi zene jeles képviselője.
A Lipcsei Szent-Tamás templom karnagya.
Márai Sándor, eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik (1900-1989),
magyar író, költő, újságíró. Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között.
A vers Dr. Reisinger János irodalomtörténész előadásában meghallgatható:
https://www.youtube.com/watch?v=AWQFdxlDFNA
Akit az Úr szeret, megáldja
s a nagyvilágba küldi ki,
erdő, patak, völgy hűse várja,
ezer csodát mutat neki.
A vándorlásra lusta lelket
hajnal sosem frissíti meg,
ínség, gond rak rá sűrű terhet,
családért, gyermekért szepeg.
Patakvizek futnak cseregve,
az ég felé pacsirta tart,
dalával szívem hogyne zengne
harsányszavú hajnali dalt?
Bízom a jó Isten kezében,
ő éltet pacsirtát, hegyet,
erdőt, vizet, Úr földön, égen,
s gondjába vette ügyemet.
(fordította: Áprily Lajos)
Báró Joseph Karl Benedikt von Eichendorff (1788-1857), 19. századi német romantikus költő.
1
Mennyei seregek, boldog, tiszta lelkek,
Emberi nemzetre kik az Égből néztek,
Az Urat örökké ti mind dicsérjétek!
2
Angyalok, az Úrnak követi kik vattok,
Szentek, kik ő székét mind körülálljátok,
Örökké az Urat felmagasztaljátok!
3
Fényes Nap világa, ez világ fáklyája,
Szép Hold, éj lámpása, Égnek sok csillaga,
Az Úrnak szent nevét mindörökké áldja!
4
Tüzes hatalommal forgó ti nagy Egek,
Avagy tengerekkel együtt minden vizek,
Örök dicsérettel őtet tiszteljétek!
5
Mert csak ő egyedül minden teremtője,
S mindent bír, valamint magában rendelte,
Megmarad mindenek ellen ő szerzése.
6
Földnek kereksége minden állatokkal,
Vízben úszó halak tengeri csudákkal,
Az Urat örökké áldjátok szátokkal!
7
Tenger mély örvénye, mennydörgés, villamás,
Kőeső, hó, szélvész, háború, csattagás,
Télben is, nyárban is mind felhős sok havas,
8
Szép halmok, zöld ággal ékesült kis dombok,
Fák, kik különb-különb szép gyümölcsöt hoztok,
S füvek, kik gyönyörű szaggal illatoztok,
9
Sok színben öltöző, tündöklő virágok,
Berkekben, cserékben vadak, kik lakoztok,
Örökké az Úrnak nevét kiáltsátok!
10
Gyíkok, kígyók, földön lakó sok állattal,
Sőt az madarak is különb-különb szókkal,
Örökké az Urat áldják hangossággal!
11
Világ fejedelmi, urak és fő népek,
Kik községgel bírtok, s neki törvént tésztek,
Örökké dicsérvén az Urat féljétek!
12
Együgyű gyermekek, kegyesek, szép szüzek,
Felserdült ifjakkal böcsülletes vének,
Dicséret tőletek legyen ő nevének!
13
Mert ő az, akinek hatalmában az Ég,
Neki enged tenger, Menny s földi kerekség,
Segéli övéit, mint mennyei felség;
14
Ezt azért, ti hívek, Úrnak szent serege,
Kik leginkább vattok az ő szerelmébe,
Örökké szent nevét dicsérjétek mennybe!
Báró gyarmati és kékkői Balassi Bálint (1554-1594) magyar költő, törökverő nemes.
A magyarországi reneszánsz második korszakának nagy alakja. A magyar nyelvű költészet első kiemelkedő művelője, a magyar irodalom első klasszikusa.
"Ahhoz, hogy valaki életét szebbé, jobbá tedd, nem kell briliánsnak, gazdagnak vagy tökéletesnek lenned. Csak törődnöd kell vele."
