2014. december 30., kedd

Gyökössy Endre: Így szeresd gyermekedet!


Miklóska a kutyusokkal sétál...



Tedd a Bibliádba ezt a levelet, szülőtestvérem, s ha gyermekedért imádkozol, ne felejtkezz
el azért könyörögni,
  • hogy hited soha meg ne rendüljön a gyermek Atyjában, akié gyermeked, a teremtés és a
    megváltás jogán, akinek célja van vele - s veled. S hogy megértsd azt a célt, amit Ő tűz ki
    gyermeked elé - és nem te.
  • Hogy hosszútűrő türelmed soha el ne fogyjon gyermekeddel szemben. Hiszen Ő is eltűr téged.
    Hogy tudj újrakezdeni, el nem fogyó szeretettel szeretve!
  • Hogy tudj várni! Várni és újra várni: a megfelelő pillanatra a nevelésben. Olyan türelemmel,
    ahogy az Atya várakozott a tékozló fiúra.
  • Hogy mindig megtaláld az Ő segítségével a megfelelő szót és cselekvést minden alkalommal,
  • s éppen akkor, amikor kell! Hogy ne mondj, cselekedj se többet, se kevesebbet, mint kell.
    Nem később és nem előbb, mint amikor kell.
  • Hogy soha ne ingadozz az Igében, ha szól gyermeked felől!
  • Hogy mindig megtaláld a megfelelő büntetést s elkerülhessed azt, ami nemcsak többet árt,
    mint használ, de amit Ő sem cselekednék!
  • Hogy tudj megbocsátani kevés szóval, vagy szó nélkül - bocsánatért esdve és bocsánatot
    nyerve.
  • Hogy adjon isten elég időt gyermekedhez, s te ezt az időt ne használd másra. Hogy
    megismerd őt legalább úgy, mint földedet, állataidat, szerszámodat.
  • Hogy a gyermek hibáit elsősorban magadban keresd, mert majd mindig bűntársak
    vagyunk, hiszen tőlünk örököl, lát, hall, és les el mindent.
  • Hogy nevelés közben - te is nevelődjél. Ha kell, gyermeked által. Mert mindig az a nevelő
    gyermek és szülő közül, aki közelebb van Krisztushoz. S nemegyszer a gyermek áll, ér
    közelebb Őhozzá.
  • Hogy megismervén a gyermeket, örömmondó, evangéliumhirdető szülője legyél. Mert az
    evangélium örömhír. Csak így emelheted át testi-lelki nehézségein. Csak így gondol majd
    rád szeretettel, akkor is, ha már nem leszel e testben.
  • Hogy a hosszútűrő türelem és szeretet mellé adjon megértő tapintatot, hogy megérezzed: fájdalomszerzésre nem szabad fájdalomszerzéssel, dacra dühvel, neveletlenségre
    gorombasággal, szívtelenségre hidegséggel válaszolnod. Mert a hasonló csak fokozza a
    hasonlót, míg a szeretet felold. Az öröm: gyógyít. A jóság: fölemel. Mert Jézus is így
    cselekednék!
  • Hogy mindig le tudd győzni magad, amikor úr akarsz lenni az Úr helyett. Hogy bálvány ne
    légy otthonodban. Hogy soha el ne felejtsd: Néki növekednie kell, neked pedig
    alábbszállanod.
  • Hogy vegye el a kaszárnyahangot és beszédet, hogy megtanulhass Jézustól röviden,
    világosan, melegen, szívvel beszélni gyermekeiddel.
  • Hogy gyakran legyen erőd az 1. Korintusi levél 13. fejezetében leírt szeretet himnuszának
    mérlegére tenni szülői szeretetedet, mert ez az Ige. Jézus azonnal megmondja az így
    kérdezőnek: hol a baj. De azt is - újra és újra -, hogy a mi nevelésünk elsősorban: szolgálat.
    Mégpedig mentőszolgálat. Odamentés az Orvoshoz, Jézushoz, aki meg is tudja menteni
    gyermekünket. Erre és az örök életre, velünk együtt.

  • Gyökössy Endre (1913-1997), református lelkész, pszichológus, egyházi író, költő.

2014. december 27., szombat

A tél szépségei...


Kis-Bankné Kondákor Marianna fotója...



https://www.youtube.com/watch?v=Aabfh2spy5o




Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?  
(Jób könyve 38: 22)

Ennek a tárháznak néhány darabját csodálhatjuk meg a következő képeken.
Minden hókristály egy tökéletes művészi alkotás!


Reményik Sándor: Csendes csodák

https://abekessegszigete.blogspot.com/2016/07/remenyik-sandor-csendes-csodak.html

2014. december 22., hétfő

Ady Endre: Karácsony...

Árvai Márta festménye...

Karácsonyi rege, 
Ha valóra válna, 
Igazi boldogság 
Szállna a világra…
(részlet a versből)



https://www.youtube.com/watch?v=0MybpzdJjt0






Ady Endre (1877-1919), teljes nevén: diósadi Ady András Endre a huszadik század egyik 
legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja.

Händel: Örvendj, világ!


Árvai Márta festménye...


https://www.youtube.com/watch?v=tzrLHN-SnZw

Örvendj, világ az Úr eljön!
Fogadd a nagy Királyt!
Szíved kitárd, várd készen Őt!
És zengj most glóriát,
zengj ég, föld, glóriát,
És zengj, és zengj most glóriát!

Jézus az Úr, a Megváltó!
Harsogjon énekünk!
Patak és rét, hegy, völgy bérc, tó,
Zengd hát ma örömünk,
zengd ma nagy örömünk,
Zengd hát, zengd hát nagy örömünk!

Georg Friedrich Händel (1685-1759) német származású barokk zeneszerző, hangszeres előadó.
Mivel élete nagy részét Angliában töltötte, az angolok nemzeti zeneszerzőjüknek tartják.
 

Ady Endre: AZ ÉLET



saját fotóm: Zsibvásárban...(H.Gy.)


Az élet a zsibárusok világa
Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
Megvehető akármi ritka kincs.
Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!...

Raktárra hordják mindenik portékát,
Eladó minden, hogyha van vevő:
Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,
Rajongás, hit, eszmény és szerető.
Aki bolond, holmiját olcsón adja,
Az okos mindig többet nyer vele,
A jelszó: egymást túl kell licitálni,
Ádáz versennyel egymást verve le!

A szív az üzlet leghitványabb tárgya
S eladják mégis minden szent hevét.
Akad vevő rá, egymást licitálja,
Hogy a holmit atomként szedje szét.
Folyik a vásár harsogó zsivajban,
Az egyik kínál, másik meg veszen,
Csak néhol egy-egy végképpen kiárult,
Kifosztott lélek zokog csendesen.

Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,
Bolondok bizton, balgák szerfelett,
Eddig az ő példájukat követtem,
Ezután én is másképpen teszek,
Lelkem, szívem kitárom a piacra,
Túladok én is minden kincsemen...
...De nincs erőm ily nyomorulttá válni,
Óh, nincs erőm, én édes Istenem!...


Ady Endre (1877-1919), teljes nevén: diósadi Ady András Endre a huszadik század egyik 
legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja.

Gyökössy Endre: Vigyük el a szeretet melegét - valakinek....




"Vigyük el a szeretet melegét - valakinek! Olyan sokan vannak,
akiknek egy morzsa se jutott még az emberi szeretetből sem, s ezért már
nem hisznek az Isten szeretetében sem. Már csak keseregni és gyűlölni
tudnak. Mi adjunk nekik belőle!"


Dr. Gyökössy Endre (1913-1997), református lelkész, pszichológus,

A negyeddolláros - Tanmese a becsületről...

 
saját fotóm: Utazás Londonban...(H.Gy.)


Néhány évvel ezelőtt egy lelkész Houstonból, Texasba költözött.
Néhány  héttel az érkezése után, egy alkalommal a 
belvárosba
kellett mennie. Amikor  a buszon leült észrevette, hogy a sofőr negyed
dollárral több pénzt adott  vissza.

 Elkezdett gondolkodni, hogy mit tegyen, és arra az elhatározásra
jutott, hogy  visszaadja a pénzt. Hiszen bűn lenne megtartani.
Aztán egy másik gondolat  fogant meg fejében: "Óh, felejtsd már el, hiszen
ez csak negyed dollár. Ki  törődik egy ilyen kis összeggel? A buszvállalat
amúgy is túl sokat kér az utazásért, nem fog nekik hiányozni ez a
kicsiny összeg. Fogadd el, mint Isten ajándékát és maradj csöndben."


Mikor a megállóba értek, ahol a lelkésznek le kellett szállnia, egy
pillanatra megállt az ajtóban, majd a negyed dollárt a buszvezető felé
nyújtotta, és azt mondta: "Tessék, egy kicsit többet adott vissza."


A sofőr rámosolygott és azt mondta: "Köszönöm! Maga a városi, új lelkész,
ugye?  Azon  gondolkodtam mostanában, hogy el kellene járnom valahova
gyülekezetbe, de nem tudtam melyiket válasszam. Azt szerettem volna
megtudni, hogy mit tesz, ha rosszul adok vissza. De azt hiszem már döntöttem."

Amikor a lelkész leszállt a buszról, a legközelebbi villanypóznához botorkált,
és bele kapaszkodva csak annyit tudott mondani:
"Ó, Istenem, majdnem eladtam a Fiadat egy negyeddollárosért."

2014. december 18., csütörtök

Juhász Gyula: Karácsony felé...


Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
Az Úr Jézus itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben. 
1902

Juhász Gyula (1883-1937) magyar költő. A 20. század első felében
Magyarország egyik legelismertebb költője, József Attila előtt a
magyarság sorsának legjelentősebb magyar lírai kifejezője.
   

Csendes éj...

Csendes éj, drága szent éj,
Mindenek álma mély.
Nincs fönn más, csak a drága szent pár,
várja, gyermeke alszik-e már,
küldj le rá álmot, nagy ég,
küldj le rá álmot, nagy ég!

Csendes éj, drága szent éj,
örvendj szív, bízva élj!
Isten gyermeke áldva néz rád,
hív az óra, mely víg reményt ád,
Jézus a földre leszállt,
Jézus a földre leszállt!

Csendes éj, drága szent éj,
pásztornép gyorsan kélj,
halld az angyali alleluját,
száll itt zengve, s a távolon át:
Üdvhozó Jézusunk él,
Üdvhozó Jézusunk él!


https://www.youtube.com/watch?v=4h-yODE7i44

2014. december 17., szerda

Gyökössy Endre: 365 napos Karácsony!!!



                                                              Árvai Márta festménye...



"Nem tudom, milyen volt vagy lesz a karácsonyod. De az
életünk igazán akkor 
karácsonyos élet, amikor nem egy
napba, nem 
néhány órába sűrítjük bele, hanem áthatja 
egész életünket, mind a 365 napunkat; akkor igaz, ha
tudatosan, 
vagy talán nem is egészen tudatosan ott él a
szívünk mélyén: az Isten szeretet! 
Isten az Ő egyszülött
Fiát azért adta, hogy megtanuljuk Tőle 
viszontszeretni
Istent embertársainkon keresztül - és ez a szeretet ne egy
gyertyagyújtásig tartson csupán."


Dr. Gyökössy Endre (1913-1997), református lelkész, pszichológus,
egyházi író, költő.

2014. december 14., vasárnap

Oren Arnold: Ne várj túl sokat a karácsony napjától...





Ne várj túl sokat a karácsony napjától. Nem tudod egyetlen napba belezsúfolni
önzetlenséged és jóindulatod minden lemaradását, ami az elmúlt 12 hónapban
összegyűlt. 


Oren Arnold (1900-1980) amerikai író és humorista)

Boldog Új Esztendőt!!! (mókusos)



https://www.youtube.com/watch?v=ZI2vguJt6ZQ

Ha már kipihented a múlt év fáradalmait és újra tettre kész vagy, akkor se rémülj
meg a mindennapok gondjaitól.
Céltudatosan haladj előre, és ne torpanj meg az akadályok előtt!
Ne csak a magad kényelmét keresd, vannak, akik a te segítségedre szorulnak.
Őrizd meg a vidámságodat, hogy mindig tudjál valaminek örülni.
És ne engedd, hogy úrrá legyen rajtad a csüggedés.
A jó célok érdekében legyél kitartó és áldozatkész és mindig készséges
a tanulásra, fejlődésre.
Bízzál Teremtődben, Aki ismeri minden szükségletedet, Aki eledelt ad az éhezőnek,
és vizet a szomjazónak, és ad erőt és leleményességet a mindennapok munkájához.
Segít rajtad, ha bajba kerülsz, biztonságban lehetsz, ha Ő vigyáz rád.
Olyan békességet ígér, amit e világ nem adhat: mert örökkévaló szeretettel szeret téged!

BOLDOG és ÁLDOTT ÚJ ESZTENDŐT!

Balog Miklós: Szilveszterkor...


Ha végignézzük most e röpke évet,
amely ma éjjel már a múltba hull,
Urunk, bűnbánattal valljuk meg ma Néked,
hogy a gonosz sokszor ejtett rabul.

S eszünkbe jut, ha elmerengünk kissé:
szívünkben annyiszor kihunyt a láng, 
de sokszor vált a boldogság tövissé, 

mert elfeledtük szent igéd szavát!
Urunk, legyen számunkra szent kezed
örök vezérül, mint emlékezet:
ne tudjuk elfeledni azt, mi jó volt,
a rossz oszoljon el, miként a hab!
Tegyük hűségesen, mit Igéd mondott,
s új évünk így lesz biztos boldogabb!
1967

Boldog új évet!!! (pingvines)



https://www.youtube.com/watch?v=LVo6t-SUMGg


Az újév küszöbén fogadjunk meg néhány jó tanácsot, hogy
valóban boldog, békés esztendőnk legyen!
Minden napot kezdj úgy, hogy tanácsot és erőt kérsz Istentől!
Kilátástalan helyzetben is bízzál abban, hogy van kiút!
Ne hagyd, hogy a hétköznapi gondok túlságosan leterheljenek!
Bízzál abban,  Aki minden szükségletedet ismeri, legyél kitartó az elérésében...
És ne felejtsd el, hogy együtt könnyebb! Erősítsd a megfáradtakat!
A hitben járás néha olyan, mintha a semmibe ugranál és akkor megtapasztalhatod,
hogy Istennél nincsenek legyőzhetetlen akadályok!
Naponta megújuló erővel állhatatosan tarts a cél felé akkor is, ha mások megállnak,
vagy ha téged különcnek tartanak!
Kérj bölcsességet, hogy az ő tekintetüket is felfelé tudd irányítani így majd sokad
magaddal fogsz célba érkezni nemsokára!

            "Aki győz, örökségül nyer mindent
      és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem."
                  Jelenések könyve 21: 7

2014. december 12., péntek

Karácsony Kánaánban....


Megható, szívhez szóló film a szeretetről, a gondoskodásról és az összetartozásról.

Poldijoe: Fenyőág...


Texasban, egy Canaan nevű településen él két fiú: az egyik kemény farmergyerek, a másik feketebőrű
és a könyveket bújja. Egy osztályba járnak és ki nem állhatják egymást. A két család már azon
gondolkodik, hogyan leckéztesse meg a tettlegességtől sem visszariadó fiúkat, amikor egy sebesült
kiskutya végül összehozza őket. Karácsonykor bármi megtörténhet: az engesztelhetetlen ellenségekből
elválaszthatatlan jó barátok válhatnak, és a faji előítéletek helyét átveszi a remény és a szeretet.


https://www.youtube.com/watch?v=EMVmVI80Gfo

Készülődés...(A Szeretethimnusz karácsonyi változata)

                                     
saját fotóm: Pirosló bogyók...(H.Gy.)

Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő
harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem
szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervező.
Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök
kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan
megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem
    szeretet, nem vagyok egyéb, mint 
szakácsnő.
Ha a szegény konyhában segédkezem, az öregek otthonában 
karácsonyi énekeket zengek, és minden vagyonomat segélyként
    elajándékozom, de  a családom felé nincs bennem szeretet, mindez
    semmit nem használ nekem.
Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel
díszítem fel, ezernyi  ünnepen veszek részt, a templomi kórusban
énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem
    értettem meg, miről is szól a karácsony.
szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.
szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.
szeretet barátságos az idő szűke ellenére is.
szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott
    karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van.
szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból,
    hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.
szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel
ajándékozza     meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.
szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
szeretet soha el nem múlik.
A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek
elavulnak.
De a szeretet ajándéka megmarad.
    (1. Korinthus 13. fejezete)

2014. december 11., csütörtök

Túrmezei Erzsébet: Karácsony előtt...


Árvai Márta festménye...

Legyünk egy kicsit csendben!
Födje mély csend a szíveket:
mert a sötét, elgyötört földre
Karácsony közeleg.
Jó, ha most lelkünk messze hagyja
a hajsza, lárma mind.
Ne siessünk hangos utakra!
Karácsony lesz megint.
Kezem a jászol előtt szépen
imára kulcsolom.
Nyomorúságom, szegénységem
mind elpanaszolom,
Szívem kitárom: kérlek add meg,
ami nincsen nekem!
Csodáddal csodálatos gyermek,
takard be életem!
Hadd legyen szívünk boldog csöndje
imádattal tele!
Újra leszáll a sötét földre
Karácsony éjjele.

Túrmezei Erzsébet (1912-2000),  evangélikus költő, műfordító, tanár

2014. december 10., szerda

Illyés Gyula: Szörnyű fegyver

Tékozló fiú hazatér...
(Egerváriné Árvai Márta festménye)




Minden ütésed, átkod 
Hiába ellenem.

Szörnyű a fegyverem: 

Megbocsátok.
  
 
 
Illyés Gyula (1902-1983) háromszoros Kossuth-díjas magyar költő, író, 
drámaíró, műfordító, lapszerkesztő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A Digitális Irodalmi Akadémia megalakulásától annak posztumusz tagja.    

2014. december 9., kedd

A fodrász és a bölcs.....


saját fotóm: Nyitott kapu...(H.Gy.)


"Egyszer egy bölcs ember elment a fodrászhoz, mert már nagyon hosszú volt a haja,
és a nyár közeledtével kezdte zavarni. Hajvágás 
közben sokat beszélgettek a világ
dolgairól, és amikor Isten is szóba 
került a fodrász ezt mondta:
„Én nem hiszek Istenben. Hinnék, ha létezne. De Isten nem létezik!”
„Miért mondod ezt?” – kérdezte a vendég.
„Nos, elég annyit tenned, hogy kimész az utcára vagy bekapcsolod a híradót, és egyből
rájössz, hogy Isten nem létezik. Szerinted, ha 
Isten létezne, lenne ennyi beteg ember?
Történne ennyi szörnyűség 
a világban? Lenne ennyi elhagyatott gyerek? Ha Isten létezne, nem lenne ennyi fájdalom és szenvedés. Nem tudom elképzelni, hogy az a szerető Isten,
akiről szoktak beszélni, megengedné ezt a sok rosszat.
Ezt a kérdést ilyen egyszerű megválaszolni.”
A bölcs vendég elgondolkozott egy pillanatra, de végül nem mondott semmit. Amikor
készen lett az új frizura és fizetés után távozott, meglátott egy koszos, 
büdös, igénytelen,
tetves hajú embert a fodrász üzlete előtt. Hirtelen visszafordult 
az üzletbe és ezt mondta:
„Tudod mit!? Fodrászok nem is léteznek!” – mondta a fodrászának.
„Te meg hogy mondhatsz ilyet? Szerinted akkor ki csinálta meg az előbb a hajadat,
ha nem egy fodrász?”
„Nem! Ha léteznének fodrászok, akkor nem látnék koszos, ápolatlan és tetves hajú embert
az utcán, mint például az, aki az üzleted előtt álldogál.”
„Jaj, ne fárassz! Persze, hogy látsz ilyeneket! De szerinted mit kezdjek vele, ha egyszerűen
arra nem veszi a fáradtságot, hogy bejöjjön hozzám? Nem fogok 
kimenni és beráncigálni,
hogy levágjam a haját, és rendbe tegyem.  
Nem kényszeríthetem!”
"Pontosan ahogy mondod!” – válaszolta a bölcs… "

Móra Ferenc: A szánkó...

saját fotóm: Téli táj...(H.Gy.)

Kegyetlen hideg tél volt, azóta se tudok hozzáfoghatót. Fenékig befagyott
a patak, a verebek megdermedve hullottak le a fákról, a háztetőről olyan
vastag jégcsapok meredeztek, hogy kővel is alig bírtuk őket lehajigálni.
Először a báránybőr sapkánkat vagdostuk hozzájuk, de evvel nem sokra
mentünk. A fülünk megfázott, a sapka a tetőn maradt, s ami a legnagyobb
baj volt: a jégcsap se esett le.
    Még jobban szerettünk a hóban játszani. Akkora hó volt, hogy alig
látszottunk ki belőle, ástunk is benne akkora barlangokat, hogy akár a
medvék királya ellakhatott volna bennük. Persze a medvének több
esze volt, mint hogy hópalotában lakott volna. Nem is fagyott el se keze, se
lába, mint nekünk.
    Legkülönb mulatság mégis csak a szánkázás volt. Szomszédunkban
lakott a bíró. A bíró csináltatott a fiainak olyan szánkót, hogy annál szebb
még nem volt a világon. Még most is sokszor álmodom vele így tél idején.
Kőrisfából volt a talpa, diófából a karja, az ülése lószőrvánkos, beterítve
bársonyposztóval, a lábtakaróján bolyhos szőnyeg. Be volt festve az egész
szép pirosra, tán a kötele is selyemből volt.
    Megvolt a mesés szép szánkó, de nem volt, aki húzza. Nagy úr volt
akkor Bíró Pali is, Bíró Gyuri is, mind a kettő csak húzatni akarta magát.
Engem fogtak be, meg egy másik szegény gyereket, a Favágó Jánoskát.
    - Egyszer ti húzzátok, máskor mi ülünk benne - biztattak a bíró fiai.
    Bántuk is mi a csúfolódást, csakhogy hozzáférhettünk a szánkóhoz.
Gyuri, Pali elnyújtózkodtak nagyurasan a puha ülésben, mi ketten nyakunkba
akasztottuk a cifra istrángot, szél se érhetett a nyomunkba aztán. Meg
se álltunk az ötödik fordulóig, ott is csak lélegzetet venni. Így tartott ez
egy hétig, hanem Favágó Jánoska már akkor olyan búsan lógatta a fejét,
mint egy igazi ló. Meg is kérdezte tőle a kisebb gazdánk, a Bíró Pali, hogy
tán kevesli az abrakot?
    - Szeretnék már egyszer én is beleülni a szánkóba - motyogta
félősen Jánoska -, csak egyetlenegyszer, csak egyik saroktól a 
másikig!
    Bíró Gyuri nevetve csördítette meg fejünk fölött a pántlikás ostorát:
    - Mást nem kívánnál, kis rongyos? Nem olyan gúnyához csinálták ezt a
szánkót, mint a tied. Pali még jobban rákiáltott:
    - Örülj, hogy húzhatod. Gyí, Szellő, gyí Bogár!
    Összenéztünk Jánoskával, s akkorát rántottunk a szánkón, hogy mind a
két gazdánk kigurult a hóra. Olyat hemperedtek, hogy öröm volt nézni,
ámbátor igyekeztünk elhordani az irhát.
    Hanem aztán megbántuk, amit tettünk. Másnap majd meghasadt a szívünk,
mikor a bíró fiai elszánkáztak a ház előtt. Most már a Szabó Gergőék húzták
őket. Ekkor énnekem egy gondolatom támadt:
    - Jánoska, van egy hatosod?
    - Volt tavaly, de labdát vettem rajta.
    - Tudod mit, Jánoska? Ha neked is volna egy hatosod, nekem is, vennénk
rajta szánkót. Másnapra kerítettünk pénzt. Én a Csacsadér vargától kaptam,
mert segítettem neki kivinni a csizmákat a piacra, Jánoska meg eladta a
labdáját meg a márvány golyóját meg a bicskáját a molnárinasnak.
    Délután lementünk a szenesboltba, vettünk a pénzünkön egy szenesládát.
A ládát félig megraktuk szalmával, a fenekére szögeztünk két gyalult deszkát,
kerítettünk egy ruhaszárító kötelet, s azt ráerősítettük a láda két oldalára.
Megvolt a szánkó.     Biz az nem egészen olyan volt, mint a bíró fiaié, de 
éppúgy csúszott.
    Az udvaron próbáltuk ki, mert az utcára szégyelltünk kimenni a másik
szánkó miatt. Hanem az udvar kicsi volt. Megegyeztünk, hogy kimegyünk a
falu végére, ahol senki se lát. Közökön, zigzug utcákon bujkáltunk kifelé, hogy
ne találkozzunk a bíró fiaival. Fújt a szél kegyetlen, sodorta a tetőkről az
arcunkba a havat, de nem törődtünk vele. Csak arra gondoltunk, hogy
milyen jó lesz szánkóba ülni. Először Jánoska ül bele, én elhúzom a kis
erdőig, ő meg engem vissza. Jaj, istenem, de jó lesz! Kiértünk a falu végére.
Az utolsó ház a Kati nénié volt, az öreg koldusasszonyé. Rogyott kis szalmás
kunyhó, se udvara, se kerítése. Most csupa hó és jégcsap az egész kunyhó,
csupa dér még az ajtókilincs is. A Kati néni kutyája, a szegény Morzsa, ott
nyöszörgött a küszöbön.
    - Megállj, Ferkó - mondja a Jánoska -, eresszük be ezt a szegény kutyát,
mert megveszi idekint az isten hidege. Az öregasszony bizonyosan alszik.
    Belöktük az ajtót, a Morzsa csaholva szaladt előre.
    Kati néni ott gubbasztott a vackán, elkékült orcával, dideregve vékony
kendőjében. Olyan hideg volt odabent, hogy még a tűzhely sarkait is kivirágozta
a dér.
    - Nem égett ebben a tűz, lelkeim, már három nap óta. Sem egy marék
szalmám, sem egy gyújtat fám. Majd megfagyok, lelkeim - sóhajtozott az
öregasszony. Jánoska rám nézett, én meg őrá. Előhúzta a sarokból a baltát,
kiment, csattogott, pattogott odakint: fölvágta tűzrevalónak a szánkót.
    Kisvártatva hatalmas tűz lobogott a kunyhóban. Égett a szánkó. A mi
szánkónk, amelyikbe egyszer se ültünk bele.
    A szánkódarabok piros lángja hosszú csíkokban táncolt a falon,
amely mintha sírt volna örömében, ahogy a dér leolvadt róla. Az öreg 
koldusasszony orcája is színesedni kezdett. Ahogy ránk vetette háládatos
tekintetét, a mi szívünkben is valami melegség támadt. És egyszerre
megsajnáltuk a gazdag bíró fiait, akik érzik, hogy milyen jól esik repülni a
szánkón, de nem tudják, milyen jól esik jót tenni a szegényekkel.


Móra Ferenc (1879-1934) író, újságíró, muzeológus, a „tiszteletbeli makói”.A magyar irodalom általánosan elismert és népszerű írója, szerzője. Első műve a Rab ember fiai.

2014. december 8., hétfő

Reményik Sándor: Kegyelem...

saját fotóm: Vihar után...(H.Gy.)


Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, eget ostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.


Reményik Sándor (1890-1941) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra 
kiemelkedő alakja.

2014. december 6., szombat

József Attila: Csoszogi, az öreg suszter...

saját fotóm: Bodzavirág...(H.Gy.)


Csoszogi, az öreg suszter ott ült háromlábú székecskéjén az ablak mellett, hogy jobban lásson, amikor öltögeti a kemény hegyű, szurkos fonalat. Az ablak ugyan éppen nem mondható tisztának, a hideg is behúz már rajta – de mit tesz az Csoszoginak, az öreg suszternek, aki ha azt mondja, hogy a cipő meglesz estére, akkor azt úgy lehet tekinteni, mintha maga az újonnan talpalt tükrösszélű cipő nyikorogna az ember lábán. Igaz, hogy Csoszoginak, az öreg suszternek fűtenivalója sem igen volt, de meg ki hallott olyat, hogy egy szegény ember, egy címzetes cipészmester, aki bizony csak foltozó suszter, októberben begyújtson a háromlábú kis vaskályhába. A kályha ilyenkor még a padláson hűl, még előbb szuszogva le kell hozni, s lekefélni a vasporos kefével. Csoszogi, az öreg suszter tehát az ablak mellett ült, az alacsony asztalka előtt, amelyen keresgélni szokott, mert hisz nem lehet olyan könnyen eligazodni a rengeteg szögletes skatulya meg kerek pléhdoboz között. Nagyon sok a lapos skatulya, a szoba is az. Alacsony mennyezetű, mintha görnyedt volna, mint maga Csoszogi, az öreg suszter.
   Hogy lehet valódi embernek ilyen kitalált neve? Úgy, hogy néha, amikor jókedvében találták, és megkérdezték tőle, hogy és mint van, azt felelte tréfásan: „Hát csak csoszogok, csoszogok.” Persze, ilyesmit nem kérdeznek az embertől, ha bosszankodik, nála is csak olyan alkalmakkor érdeklődtek ebben az irányban, amikor a szeme hunyorgásán látni lehetett, hogy no, most még meg is lehetne cirógatni, mert elérti a tréfát. Hogy öreg, az meg különösen látnivaló, ehhez nem kell nagyon szemügyre venni a képéből körös-körül kiálló szürke sörtéket. S hogy suszter, azt ő maga jelentette ki, amikor valaki a talpalni-sarkalni való cipőjét hozta azzal, hogy „tessék jól megvarrni, Csoszogi bácsi, lefeslett a kapli!” Aztán ez a valaki még hozzátette, némi kényszeredett mosollyal: „Talpalással egyelőre nem lendítem föl a tisztes cipészipart!” Erre Csoszogi, az öreg suszter, amint vizsgálgatván az orra elé tartotta az említett lábbelit, mintegy sértődötten, de lassan és határozottan fölemelte a fejét, kissé oldalról ránézett a zavart mosolyba burkolódzó péklegényre, és bosszúsan, de önérzetesen, tájékoztató hangon odamondotta: „Suszter vagyok én, nem cipész!” Amire a péklegény még zavartabban, még tájékozatlanabbul mosolygott, ő meg, nem kapván választ, széles fekete hüvelykujjával nyomogatni kezdte a cipő kapliját, és a hibák tanulmányozásába mélyedt.
   Csoszogihoz, az öreg suszterhez ezúttal egy gyerek állított be, egy gyerkőc, piszkos-szalmaszínű haján hátracsapott sapkában, amelynek hátul úgy lógott ki a bélése, mint ami tömzsi, fekete nyelvet ölt a világra. Az ellenző alatt fakó arc, amelyből zöldfőzelék színű szemek csillantak elő, mint patakocskától derűs oázis a sivatagban, vagy mint a sártól szikkadt cipőre freccsent kenőcs. Kiskabátját nagy emberre szabták, nem kisgyerekre, de nagy ember nemigen hordhatja ekkora foltokkal a könyökén, pláne ha a varrás mellett már megint feslik a szövete. A kabát alatt lógott a nadrág, gondolkodásra késztető üleppel, szára vége pedig ott harangozott tenyérnyire a boka fölött. És a cipő. Igen, a cipő. Azt már javítani hozta a gyerek.
   – Jó napot! – mondta, amikor belépett. Olyan hangon szólt, mintha még nem döntött volna egészen, hogy nagyon bátor legyen-e, vagy nagyon félénk. Csoszogi, az öreg suszter csak a szemével nézett oda, meg se mozdította a fejét.
   – Mit akarsz? – morogta, mint aki nem akar egészen goromba lenni.
   – A mama küldött, hogy tessék kijavítani a cipőmet – felelte a gyerek. – A mama mondta, hogy egy foltot kell rátenni, és akkor tart még.
   – Hol a cipő?
   – A lábamon – hangzott a világ legtermészetesebb hangján.
   Csoszogi, az öreg suszter hallgatott, és működött tovább. A gyerek meg némán csak állt. Csoszogi unta meg hamarább.
   – Talán a lábadhoz varrjam a foltot!?
   – Nem, nem, mindjárt levetem – lélegzett fel a gyerek. Azzal úgy, állva, minden fűződzködés nélkül, lerántotta egymás után a cipőt. Nagy tisztelettel akarta átnyújtani, tehát alig fogta, és kétszer lepottyantotta. Végül Csoszogi kirántotta a kezéből. De adta is vissza.
   – Ezen a cipőn nincs mit javítani.
   – Tessék?
   – Ezen a cipőn nem lehet segíteni!
   – De a mama mondta, csak egy foltot kell rátenni. A mama mondta.
   – Nem lehet. Nem állja a varrást. Kérge sincs.
   A gyerek vádló, könyörgő, reménytelen hangon megszólalt:

   – De így nem lehet benne járni!
   – Ne járjon a szád! – dünnyögte Csoszogi. – Nincs olyan rossz cipő, amiben ne lehetne járni. Amelyikben nem lehet járni, az már olyan rossz, hogy azt csináltatni se lehet.
   A gyerek halkan, kétségbeesetten mondta:
   – De a mama küldött, amikor elment a moziba, hogy hozzam el Csoszogi bácsihoz, majd meg tetszik csinálni. Ideadta a pénzt is mindjárt.
   Csoszogi erre kemény és hajthatatlan lett.
   – Úgy, amikor moziba ment, mondta az anyád, hogy hozd a Csoszogi bácsihoz! Hát mondd meg az anyádnak, azt üzeni a Csoszogi bácsi, vigye a cipődet a moziba, majd ott megcsinálják!
   A gyerek erre, ha lehet, még jobban megijedt, szinte siránkozni kezdett.
   – Nem a moziba ment a mama, hanem az Újpesti Moziba takarítani!
   Csoszogi hallgatagon tett-vett, dolgozott. Közben félszemével oda-odapislantott az elkeseredetten helytálló, meg sem mukkanó gyegyerekre.
   Aztán mégiscsak megszólalt, mintha csak társalogni akarna.
   – Te vagy annak a Vanicseknénak a fia?
   – Én.
   Megint hallgattak. Csoszogi összeráncolt szemmel, látszólag nagy gondban bőrszalagot kezdett vékonygatni.
   – Neked van öcséd is?
   – Van. Még egy húgom is.
   – Az öcséd is olyan csirkefogó, mint te, mi?
   A gyerek nem tudott mit válaszolni. Megint hallgattak. Végre Csoszogi rezzentette meg a gyereket.
   – Hol van az a cipő? – kérdezte, mintha csak most hallana róla először, és lerakta az öléből a kaptafára szegezett felsőrészt.
Nézte, forgatta, nyomogatta, miközben – már csak a gyerek kedvéért is – csóválgatta a fejét. Aztán se szó, se beszéd, hozzálátott.
   Óriási darab foltokat rakott az oldalára meg a talpára, különböző elhasznált bőrökből. A gyerek közben hallgatagon letelepedett az egyik kis székecskére. Végre, vagy másfél óra múltán ismét lábbelinek lehetett használni a mesterművet.
   – Nesze, itt van.
   A fiú örülve a cipőnek, de a rendkívüli foltoktól meglepetten, rebegte:
   – Köszönöm! – És már húzta is fel. Aztán félénken feltette a kérdést:
   – Mit kell fizetni?
   Csoszogi hallgatott. A gyermek második kérdésére odadörmögött:
   – Húsz fillér. – És krákogott hozzá. Aztán még, a maga számára hozzámorogta: – Elég olcsó.
   – Tessék, Csoszogi bácsi!
   Egy ötvenfilléres lapult Csoszogi kemény, szikkadt markában. Csoszogi megnézte, elővette az asztalka fiából ragadós pénztárcáját, beleejtette, majd darabonként olvasva, lassan gondolkozva gondosan kiszedett nyolcvan fillért, és az ujjai közt oszlopba gyűjtve, belenyomta a gyermek kinyújtott tenyerébe.
   – Itt van vissza.
   A gyermek számolni kezdett. Elpirult, látszott, hogy küszködik magával. Nyújtotta a számolást, ő maga úgy érezte, hogy egy örökkévalóság óta számol. Végül nagyon kevéssé természetes hangon megszólalt:
   – Csoszogi bácsi, többet tetszett visszaadni.
   – Nem adtam én.
   – Én nem tudom, Csoszogi bácsi. Én ötvenfillérest adtam, a Csoszogi bácsi meg pengősből adott vissza.
   Csoszogi, az öreg suszter rátámadt a szegény gyermekre. Egyre feljebb vitte a hangját, míg végül mintha egészen dühbe gurult volna.
   – Ötvenfillérest adtál, én meg pengősből adtam vissza? Annyira a csirkefogáson jár az eszed, hogy azt sem tudod, mit adsz ki a kezedből? Hát azt hiszed, hogy csak úgy lopja az a szerencsétlen anyád a pengősöket? Megszakadhat, te meg így herdálod el a keresetét! Semmirevaló kölyök! Fogod mindjárt a pénzt, te csibész! Széthasítlak, ha meghallom, hogy az anyádat is be akarod csapni, ha neki is csak ötven fillérből adsz vissza! Minden falat kenyérért kár, amit beléd tömnek, te málé! Nem mész mindjárt!?
   A gyerek megriadt, kihátrált és becsapta maga mögött az ajtót. De Csoszogi, az öreg suszter még sokáig morgott magában, a fonalat is elszakította, mintha valóban nagyon haragudna.

József Attila (1905-1937) huszadik századi posztumusz Kossuth- és Baumgarten-díjas 
magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja.