Weöres Sándor a nőről és a férfiról.

saját fotóm: Tükörkép...(H.Gy.)


 Rongyszőnyeg, 143.

A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod;
a férfié: minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga -
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék között jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget, 

mindég a semmiségen át üget, 

mert hol egység van, részeket teremt, 

és névvel illeti a végtelent. 

Lehet. kis-ember, lehet nagy-vezér, 

alkot s rombol, de igazán nem él 

s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik 

- ha nők szeméből rá élet sugárzik. 

A nő: mindennel pajtás, eleven, 

csak az aprózó észnek idegen. 

A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy: 

ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel, 

mint menny a záport, bőven osztogatva; 

de hogyha bárki kétkedőn fogadja, 

tovább-libeg s a legény vérig-sértve 

letottyan címkéinek bűvkörébe. 

Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát. 

A világot, mely észnek idegenség, 

bármeddig hántod: mind őnéki fátyla; 

és végső, királynői díszruhája 

a meztelenség.

Weöres Sándor (1913-1989), Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, 

író, műfordító, irodalomtudós. Felesége Károlyi Amy költő volt.