Életem apró történéseiből....
Az "indián nyár" talán az egyik legszebb időszak az évben, a nyár heve lassan megszelídülve folyik át az ősz aranyló folyójába. Hévízen, a "csúzölő csodató" főbejárata előtt a virágos sétány egyik padján csukott szemmel pihenve arcomat a meleg napsugarak simogató ujjai felé fordítottam. Ennél idillibb állapotot elképzelni sem lehetne, mely őszinte bánatomra sajnos nem tartott sokáig. A pihenőpadoktól pár méternyi távolságra egy kis tavacska található, közepén a Tó tündére szoborral, mely körül békésen úszkálnak a piros színben pompázó aranyhalak, illetve csak úszkálnának, ha hagynák őket. A nyugalmukat egy idősebb úr és unokájának tűnő 10 év körüli kisgyermek zavarta meg, akik egymással számomra érthetetlen, idegen nyelven beszéltek. Megdöbbenéssel láttam, hogy a kisfiú a kezében lévő nagyobbacska kavicsokkal dobálta a halakat, céltáblának nézve őket. A nagypapa pedig adogatta az unokája kezébe az újabb muníciót. Láthatólag jól "szórakoztak". Most mit csináljak? - szaladt át rajtam a gondolat, hiszen nem beszélem a nyelvüket, hiába megyek oda, nem tudok velük kommunikálni. Ennek ellenére mégis odasétáltam a szökőkúthoz, jobb ötlet híján rájuk néztem és próbáltam minél kedvesebben mosolyogni, hátha ez a stratégia beválik. Elszégyellik magukat és talán elmennek - gondolkodtam magamban. Én lepődtem meg a legjobban rajta, amikor egy erőtlen kődobási kísérlet után egyszerűen, pár idegen szó kíséretében, amit láthatóan nekem céloztak, de nem érhettem meg, elsétáltak. Már majdnem elkönyveltem micsoda "sikert" értem el, amikor belém hasított a gondolat, hogy én sem vagyok jobb náluk semmivel. Ugyan én nem szoktam kővel dobálni a szökőkútban úszkáló ártatlan halacskákat, de sajnos gyakran előfordul, hogy nem kavicsokkal, hanem
a szavakkal "dobálózok". Meggondolatlan módon könnyen elhullajtva őket, másokat megbántva, amikkel akarva-akaratlanul is ártok embertársaimnak sok-sok keserves percet okozva ezzel, akár egy életen keresztül. Ki tudja felmérni a kárt, hogy az ilyen szavak, kifejezések, megszólalások milyen mélyre esnek le az emberek lelkében. Nem olyan könnyű őket onnan kihalászni, mint a sekély
szökőkút vízéből a beledobált kavicsokat.
Így tanított meg engem ez az eset arra, hogy ne ítélkezzem mások felett elhamarkodottan, hiszen
én sem vagyok különb, én sem vagyok bűntelen. Mi mindannyian Isten irgalmára szorulunk, ki ezért,
ki meg amazért!
Hasonló családi történeteket, pillanatképeket az életünkből ezen a linken olvashatsz:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése