Nem tudom hogyan és mikor történt Magam is meglepődtem amikor Észrevettem már nem tudok örülni Úgy mint régen minden apróságnak.
A napok ólomszürkék, furcsán fojtogató Köd csendesen körbeölel és nem enged, Álmomban is homályos utakon botorkálva Próbálom megtalálni amit elvesztettem.
Ha nincs öröm, akkor meg kell keresni Dörömböl félig lezárt tudatom ajtaján ez a Gondolat egy percnyi nyugtot sem hagyva - Indulj már, mire vársz - súgja szüntelen Mit tehettem, elindultam, hogy hova merre Minek magam sem tudtam, csak vitt a lábam A városból lassan kiértem, a házak útközben Szépen lemaradoztak, egy kóbor, nyiszlett
Kismacska észrevétlen mellém szegődött Már ketten voltunk társak e furcsa világban Ő megörült nekem, én megörültem neki Hát ilyen egyszerű lenne újra örülni? Harmati Gyöngyi S.D.G.
Megjelent a POET versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/309724
További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése