Kék bolygónk mint a gyámoltalan kisgyermek
tétován lépked űrszemét-gyűrűben botladozva
az égbolt ösvényein. "Sárkányfog-vetemény" ember
azt gondolod nincsen gondviselője, de nagyot tévedsz
Ő csendben figyel és a maga idejében közbe lép.
Látja a rőtvörös lánggal égő erdőket, mit kezed
gyújtott fel, hallja, mint csörög a pénz zsebedben,
felhatol az égbe az olvadó gleccserek halk sikolya,
érzi az egyre forróbb nyarak perzselő lüktetését, a
vékonyodó ózonrétegen áthatol pillantása. Alig
zümmögnek a méhek, virágok, gyümölcsfák sírnak
utánuk, sínylődnek a tengerek halai, műanyagflakonok
kontinensnyi szigeteit ringatja az óceánok víze,
a korallzátonyok nyúlványai kopáran meredeznek.
Mohó ember zabolátlan kívánságaid a nyersanyagokat
villámgyorsan elromló tárgyakká majd hulladékká silányítja
szeretet, hűség, békesség, jóság, önuralom kihalófélben
lévő fogalmak, hasonlóképpen tűnnek el, mint az állatok.
Oly visszás korban élünk, mely tökéletesre fejlesztette a
szennyezés ördögi művészetét, önmagát is felemésztve.
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
Megjelent a POET versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/307299
"sárkányfog-vetemény" idézet Vörösmarty Mihály:
Emberek c. verséből származik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése