Monostori Mária: Romantikus érzelmek hálójában...

Árvai Márta festménye....

Természetünkből adódóan a romantikus filmeket elsősorban a nők kedvelik. Szeretnének néha a párjukkal is közösen megnézni egyet, de őket inkább a sport közvetítések, az akció- és kalandfilmek, a krimik, thillerek érdeklik. Egy szórakoztató vígjáték megnézésére azonban már ők is kaphatók.

Sok női ismerősömtől hallom, mennyire szeret romantikus filmet nézni. Ha netán megnézünk egyet a you tube-on, azonnal felkínál a csatorna legalább még hatot, hogy azokról se maradjunk le. A hatalmas kínálatból aztán kedvünkre válogathatunk.

A romantikának minden ember életében, akár férfi, akár nő, van szerepe és jelentősége. Egy férfi nem csak azért kéri meg kedvese kezét néha egészen különleges módon, mert azt gondolja, hogy akkor kedvezőbb választ kap, hanem azért is, mert a romantika neki is fontos – milyen jó is ezekre a megható pillanatokra visszaemlékezni. Az együtt töltött kellemes, közös élmények összekovácsolnak minket. Nem csak a párt, hanem az egész családot is. Az érzelmek fontosak az életünkben. Maya Angelou afroamerikai költő és színésznő szavai kiválóan szemléltetik ezt: „Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, hogy mit mondtál, elfelejtik, hogy mit tettél, de sosem felejtik el, milyen érzést váltottál ki belőlük”.

A siker kelléke: a romantika

A szépet, a jót, a kedveset, a megnyugtatót az ember minden korban kereste. A mindennapi feszültség és izgalom mellet kell az egyensúly, a pozitív érzések megélése. Nem véletlenül tartozott a múlt század legnagyobb bevételeit hozó filmjei közé az Elfújta a szél, A muzsika hangja, a Titanic, a 101 kiskutya, az E.T. – A földönkívüli, olyan filmek mellett, mint a Csillagok háborúja, a Ben Húr, az Avatar, vagy a Jurassic Park. Jól tudják a forgatókönyv írók és a filmrendezők: a siker elengedhetetlen kelléke, hogy romantikus szál is legyen a filmekbe szőve.

Az ember boldogságra vágyik. Ezt akkor érzi, ha szeretet, megértés, biztonság és békesség veszi körül, és értékesnek érzi magát. Blaise Pascal írja: „Az ember nyomorúságai ellenére is boldog akar lenni. Semmi más, csak boldog, képtelen rá, hogy ne akarjon az lenni;…” 169. töredék.

Hinni akar benne, hogy a jó elnyeri jutalmát. Hogy az igazság kiderül, és akik gonoszt cselekednek, azok megbánják tettüket és megváltoznak. Ha mégsem, akkor lesújt rájuk a törvény keze, vagy pedig elpusztulnak. Még a drámai filmek végén is lennie kell valami reménységnek, hinnünk kell a jóban.

Romantika a sivár hétköznapok ellen?

Egy másik oka a romantikus érzések táplálásának és a romantikus filmek népszerűségének a néző érzelmi sivárságában keresendő. Az internet, a mobiltelefon térnyerésével ugyan a kapcsolatok kiszélesedtek, és sok esetben könnyebbé váltak, de éppen ez a könnyebbség rejti magában a veszélyeket is. Olcsóbb, gyorsabb és egyszerűbb felhívni valakit, mint elmenni hozzá. A külföldi munkavállalás lehetőségével sok magyar család szerte-szét él a világban. Akik nem tehetik meg anyagilag, hogy gyakran találkozzanak, azok közül sokan egyedül maradnak. Egy ismerősöm, aki ráadásul beteg, évente jó, ha egyszer látja egyetlen gyermekét.

A nyugdíjas klubokon, valamint egyházi szervezeteken kívül alig vannak már olyan lehetőségek, amik tartalmas programokat kínálnának. Néhány ifjúsági klubot találtam csak az országban böngészés közben. A médiából áradó sok rossz hír miatt az emberek félnek és egyre bizalmatlanabbá válnak, bezárkóznak, ezért a társas kapcsolatok megritkultak, és nagyon sok magányos ember a televízió és az internet előtt tölti szabadidejét. Egyre kevesebben választják az olvasást, mert fárasztóbb, mint leülni egy mozgókép elé. Sajnos ennek az a következménye, hogy érzelmi világuk sivárabbá válik, aminek ellensúlyozásaként vágyódnak a romantikus filmek után. Nem is gondolnánk, milyen sokan élnek házasságban, párkapcsolatban vagy családban is magányosan, s azok számára is, akik nem akarnak szembenézni életük nehézségeivel, jó menekülési lehetőséget kínálnak a romantikus filmek.

Távol a valóságtól

Szándékosan nem említek film címeket, mert nem szeretnék vitát kelteni, inkább csak a figyelmet szeretném ráirányítani a jelenségre.

Különbséget kell tennünk romantikát tartalmazó és romantikus filmek között. Ezen belül is léteznek egészen gyenge és jobb minőségű alkotások. Azok a legkevésbé értékesek, amelyek pusztán arról szólnak, hogy egy nő és egy férfi hogyan ismerkedik meg egymással, hogyan lesznek egymásba szerelmesek és különböző nehézségeken és bonyodalmakon keresztül végül is hogyan kötik össze az életüket. Ezekben általában a két főszereplő csodás emberi tulajdonságokkal rendelkezik, pusztán a körülmények az akadályozó tényezők. Valamivel jobbnak nevezhető, ha egy történetnek csak része a romantikus egymásra találás és élethű karaktereket képes visszaadni a forgatókönyvíró. Kiderülnek benne az emberi gyengeségek is, és bonyodalmat ez is okoz a történetben. Még jobbak azok az alkotások, amelyek igaz történeten alapulnak, a személyiségek hitelesek, képesek változni, és alakulni. Ezek a történetek nem feltétlenül végződnek happy enddel. Sajnos ezekből van sokkal kevesebb. Úgy tűnik, nagyobb igény mutatkozik a bugyutábbnál bugyutább sorozatok iránt.

Mi a probléma az első két kategóriába tartozó filmekkel? Az első kategóriába tartozó filmek nagyon messze vannak a valóságtól. Sokan éppen azért menekülnek ebbe az álomvilágba, mert az életük boldogtalan és nem tudják feldolgozni a valóságot. Ezzel próbálják elfeledni, de a fejünket a homokba dugni csak rövidtávú megoldás. Ráadásul ezek a filmek mindig csak arról szólnak, hogyan ismerkednek meg, hogyan kerülnek össze a párok. Arról már nem, hogyan tudnak együtt élni. Már pedig mindig ez a nehezebb.

Kevés kivétellel igaz ez a második kategóriába tartozó filmekre is. Nem a valóságot, a mindennapi élet nehézségeit mutatják be, és ritkán hordoznak valamilyen tanulságot.  

Azt gondolnánk, teljesen mindegy, mit nézünk, a lényeg, hogy jól szórakozzunk. Azonban ez nem így van. Az ember ugyanis egész életében fejlődik valamilyen irányban. A korral szellemileg is, fizikailag is gyengül. Ha értéktelen szellemi-lelki táplálékot vesz magához, bizonyosan még jobban leépül. Nagyon fontos megértenünk, hogy szemlélés által változunk. Amivel „táplálkozik” a lelkünk, olyanná válunk. Az első kategóriába tartozó filmek hiszékennyé, könnyen becsaphatóvá tesznek, aminek a mindennapi életben is komoly következményei lehetnek. Hamis illúziókat keltenek bennünk, arra kezdünk vágyakozni, hogy nekünk is olyan életünk legyen, mint a főszereplőknek, és ha nem ezt tapasztaljuk, akkor könnyen feladjuk a küzdelmet.

A második kategóriába tartozók is hasonló irányba hatnak, de kevésbé hangsúlyosan. Amit nézünk, arról gondolkodunk, az érzelmeink arra irányulnak és a vágyaink is annak megfelelően fognak alakulni, amit aztán cselekvés követ. Szakemberek véleménye szerint az érzelemdús filmek mellett a saját életünk sivárnak tűnhet, ezért a kapcsolataink is leépülhetnek.

A film, mint értékrend-közvetítő

A filmek képesek arra, hogy átformálják erkölcsi gondolkodásunkat. Sokszor állítják be a főszereplő viselkedését pozitívnak, miközben, ha az velünk történne meg, akkor valószínűleg egyáltalán nem tetszene nekünk. Gondolok itt például a hűtlenségre. A szerelmi történetekben leggyakrabban azt láthatjuk, hogy a párok azonnal testi kapcsolatot létesítenek, egymás  megismerése helyett. Már az első este az ágyban végződik a „kaland”, és a szerelmi partnerek váltogatását is teljesen elfogadottnak állítják be. Először talán még tiltakozik a lelkünk a hasonló „botlások” ellen, de minél többször nézzük, annál könnyebben tudunk vele azonosulni.

Az azonos neműek szerelméről szóló alkotások szintén ebbe az irányba hatnak, vagyis hogy azt minél természetesebbnek tartsuk, elfogadjuk. Hasonlóképpen hatnak ránk a trágár kifejezések, ami a megnyerő főszereplők szájából nem is tűnik olyan tragikusnak.

Mivel filmnézés közben az agy alfa állapotba kerül, az ítéletalkotásunk nem lesz megfelelő. Ráadásul az érzelmek túlzott felkorbácsolása is a bölcs mérlegelés ellenében hat. Így olyat is elfogadunk, amit különben nem tennénk, ha alaposan átgondolnánk.

Szakemberek állítják, hogy összefüggés van a tévénézés, az internetezés és a depresszió között. Gyakran lerövidül az alvásidő, mert nem kapcsolja le időben a készüléket az ember. Kutatások bizonyítják, hogy megrövidülhet az életidő is. Hosszabban és boldogabban élnek azok, akik sok időt töltenek társas kapcsolatokban.[1]

„Nem jó az embernek egyedül lenni…”

Válogassuk meg, mire fordítjuk az időnket! Kérjünk megbízható ajánlást, mit érdemes megnéznünk. Sok értékes, tanulságos és elgondolkodtató film is készül. Kevesebb filmnézéssel sok időnk felszabadulhat, amit valódi tartalommal is kitölthetünk. Találkozzunk többet a családtagjainkkal, töltsünk velük több időt, bármilyen messze is élnek. Nézzünk körül a szomszédságunkban, vannak-e olyanok körülöttünk, akiket meglátogathatnánk, segíthetünk nekik, vagy beszélgethetünk velük. Hívjunk magunkhoz gyakrabban vendégeket, akár csak egy teára vagy uzsonnára. Figyeljük az interneten, van-e valahol a közelben érdekes előadás, kiállítás, hangverseny. Szánjuk rá magunkat, hogy rendszeresen eljárunk ilyenekre. Vegyünk részt kirándulásokon, közös utazási programokon vagy mozogjunk többet.

Ha még mindig marad időnk, keressünk közösségi lehetőségeket, klubokat, ahol kapcsolatokat építhetünk, emberekkel találkozhatunk, beszélgethetünk vagy játszhatunk. Ha mindezeket megtesszük, sok pozitív élményben lesz részünk, és kevésbé fogunk a virtuális világ kínálta hamis érzelmekre vágyni.

Ha családban vagy párkapcsolatban magányosak vagyunk, akkor próbáljunk meg tenni ellene valamit. Tegyük meg mi az első lépést a változás felé. „Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.”

Monostori Mária

---

[1] htps://www.ted.com/talks/robert_waldinger_what_makes_a_good_life_lessons_from_the_longest_study_on_happiness?language=hu

A cikk megjelent a Nyitott Szemmel magazin 53. számában:

www.nyitottszemmel.hu