Árvai Márta festménye.... |
Természetünkből
adódóan a romantikus filmeket elsősorban a nők kedvelik. Szeretnének néha a
párjukkal is közösen megnézni egyet, de őket inkább a sport közvetítések, az akció-
és kalandfilmek, a krimik, thillerek érdeklik. Egy szórakoztató vígjáték
megnézésére azonban már ők is kaphatók.
Sok
női ismerősömtől hallom, mennyire szeret romantikus filmet nézni. Ha netán
megnézünk egyet a you tube-on, azonnal felkínál a csatorna legalább még hatot,
hogy azokról se maradjunk le. A hatalmas kínálatból aztán kedvünkre
válogathatunk.
A
romantikának minden ember életében, akár férfi, akár nő, van szerepe és
jelentősége. Egy férfi nem csak azért kéri meg kedvese kezét néha egészen
különleges módon, mert azt gondolja, hogy akkor kedvezőbb választ kap, hanem
azért is, mert a romantika neki is fontos – milyen jó is ezekre a megható
pillanatokra visszaemlékezni. Az együtt töltött kellemes, közös élmények
összekovácsolnak minket. Nem csak a párt, hanem az egész családot is. Az
érzelmek fontosak az életünkben. Maya Angelou afroamerikai költő és színésznő
szavai kiválóan szemléltetik ezt: „Megtanultam,
hogy az emberek elfelejtik, hogy mit mondtál, elfelejtik, hogy mit
tettél, de sosem felejtik el, milyen érzést váltottál ki belőlük”.
A siker kelléke: a romantika
A szépet, a jót, a kedveset, a megnyugtatót
az ember minden korban kereste. A mindennapi feszültség és izgalom mellet kell
az egyensúly, a pozitív érzések megélése. Nem véletlenül tartozott a múlt
század legnagyobb bevételeit hozó filmjei közé az Elfújta a szél, A muzsika
hangja, a Titanic, a 101 kiskutya, az E.T. – A földönkívüli, olyan filmek
mellett, mint a Csillagok háborúja, a Ben Húr, az Avatar, vagy a Jurassic Park.
Jól tudják a forgatókönyv írók és a filmrendezők: a siker elengedhetetlen
kelléke, hogy romantikus szál is legyen a filmekbe szőve.
Az ember boldogságra vágyik. Ezt akkor érzi, ha
szeretet, megértés, biztonság és békesség veszi körül, és értékesnek érzi magát.
Blaise Pascal írja: „Az
ember nyomorúságai ellenére is boldog akar lenni. Semmi más, csak boldog,
képtelen rá, hogy ne akarjon az lenni;…” 169. töredék.
Hinni akar benne, hogy a jó elnyeri jutalmát. Hogy
az igazság kiderül, és akik gonoszt cselekednek, azok megbánják tettüket és
megváltoznak. Ha mégsem, akkor lesújt rájuk a törvény keze, vagy pedig
elpusztulnak. Még a drámai filmek végén is lennie kell valami reménységnek,
hinnünk kell a jóban.
Romantika a sivár hétköznapok ellen?
Egy másik oka a romantikus érzések táplálásának és a
romantikus filmek népszerűségének a néző érzelmi sivárságában keresendő. Az
internet, a mobiltelefon térnyerésével ugyan a kapcsolatok kiszélesedtek, és
sok esetben könnyebbé váltak, de éppen ez a könnyebbség rejti magában a
veszélyeket is. Olcsóbb, gyorsabb és egyszerűbb felhívni valakit, mint elmenni
hozzá. A külföldi munkavállalás lehetőségével sok magyar család szerte-szét él
a világban. Akik nem tehetik meg anyagilag, hogy gyakran találkozzanak, azok
közül sokan egyedül maradnak. Egy ismerősöm, aki ráadásul beteg, évente jó, ha
egyszer látja egyetlen gyermekét.
A nyugdíjas klubokon, valamint egyházi szervezeteken
kívül alig vannak már olyan lehetőségek, amik tartalmas programokat kínálnának.
Néhány ifjúsági klubot találtam csak az országban böngészés közben. A médiából
áradó sok rossz hír miatt az emberek félnek és egyre bizalmatlanabbá válnak,
bezárkóznak, ezért a társas kapcsolatok megritkultak, és nagyon sok magányos
ember a televízió és az internet előtt tölti szabadidejét. Egyre kevesebben választják
az olvasást, mert fárasztóbb, mint leülni egy mozgókép elé. Sajnos ennek az a
következménye, hogy érzelmi világuk sivárabbá válik, aminek ellensúlyozásaként
vágyódnak a romantikus filmek után. Nem is gondolnánk, milyen sokan élnek
házasságban, párkapcsolatban vagy családban is magányosan, s azok számára is,
akik nem akarnak szembenézni életük nehézségeivel, jó menekülési lehetőséget
kínálnak a romantikus filmek.
Távol a valóságtól
Szándékosan nem említek film címeket, mert nem
szeretnék vitát kelteni, inkább csak a figyelmet szeretném ráirányítani a
jelenségre.
Különbséget kell tennünk romantikát tartalmazó és
romantikus filmek között. Ezen belül is léteznek egészen gyenge és jobb
minőségű alkotások. Azok a legkevésbé értékesek, amelyek pusztán arról szólnak,
hogy egy nő és egy férfi hogyan ismerkedik meg egymással, hogyan lesznek egymásba
szerelmesek és különböző nehézségeken és bonyodalmakon keresztül végül is
hogyan kötik össze az életüket. Ezekben általában a két főszereplő csodás
emberi tulajdonságokkal rendelkezik, pusztán a körülmények az akadályozó
tényezők. Valamivel jobbnak nevezhető, ha egy történetnek csak része a
romantikus egymásra találás és élethű karaktereket képes visszaadni a forgatókönyvíró.
Kiderülnek benne az emberi gyengeségek is, és bonyodalmat ez is okoz a
történetben. Még jobbak azok az alkotások, amelyek igaz történeten alapulnak, a
személyiségek hitelesek, képesek változni, és alakulni. Ezek a történetek nem
feltétlenül végződnek happy enddel. Sajnos ezekből van sokkal kevesebb. Úgy
tűnik, nagyobb igény mutatkozik a bugyutábbnál bugyutább sorozatok iránt.
Mi a probléma az első két kategóriába tartozó filmekkel?
Az első kategóriába tartozó filmek nagyon messze vannak a valóságtól. Sokan
éppen azért menekülnek ebbe az álomvilágba, mert az életük boldogtalan és nem
tudják feldolgozni a valóságot. Ezzel próbálják elfeledni, de a fejünket a
homokba dugni csak rövidtávú megoldás. Ráadásul ezek a filmek mindig csak arról
szólnak, hogyan ismerkednek meg, hogyan kerülnek össze a párok. Arról már nem,
hogyan tudnak együtt élni. Már pedig mindig ez a nehezebb.
Kevés kivétellel igaz ez a második kategóriába
tartozó filmekre is. Nem a valóságot, a mindennapi élet nehézségeit mutatják be,
és ritkán hordoznak valamilyen tanulságot.
Azt gondolnánk, teljesen mindegy, mit nézünk, a
lényeg, hogy jól szórakozzunk. Azonban ez nem így van. Az ember ugyanis egész
életében fejlődik valamilyen irányban. A korral szellemileg is, fizikailag is
gyengül. Ha értéktelen szellemi-lelki táplálékot vesz magához, bizonyosan még
jobban leépül. Nagyon fontos megértenünk, hogy szemlélés által változunk. Amivel
„táplálkozik” a lelkünk, olyanná válunk. Az első kategóriába
tartozó filmek hiszékennyé, könnyen becsaphatóvá tesznek, aminek a mindennapi életben is komoly
következményei lehetnek. Hamis illúziókat keltenek bennünk, arra kezdünk vágyakozni,
hogy nekünk is olyan életünk legyen, mint a főszereplőknek, és ha nem ezt
tapasztaljuk, akkor könnyen feladjuk a küzdelmet.
A második kategóriába tartozók is hasonló irányba
hatnak, de kevésbé hangsúlyosan. Amit nézünk, arról gondolkodunk, az érzelmeink
arra irányulnak és a vágyaink is annak megfelelően fognak alakulni, amit aztán
cselekvés követ. Szakemberek véleménye szerint az érzelemdús filmek mellett a
saját életünk sivárnak tűnhet, ezért a kapcsolataink is leépülhetnek.
A film, mint értékrend-közvetítő
A filmek képesek arra, hogy átformálják erkölcsi
gondolkodásunkat. Sokszor állítják be a főszereplő viselkedését pozitívnak,
miközben, ha az velünk történne meg, akkor valószínűleg egyáltalán nem tetszene
nekünk. Gondolok itt például a hűtlenségre. A szerelmi történetekben
leggyakrabban azt láthatjuk, hogy a párok azonnal testi kapcsolatot
létesítenek, egymás megismerése helyett.
Már az első este az ágyban végződik a „kaland”, és a szerelmi partnerek
váltogatását is teljesen elfogadottnak állítják be. Először talán még
tiltakozik a lelkünk a hasonló „botlások” ellen, de minél többször nézzük,
annál könnyebben tudunk vele azonosulni.
Az azonos neműek szerelméről szóló alkotások szintén
ebbe az irányba hatnak, vagyis hogy azt minél természetesebbnek tartsuk,
elfogadjuk. Hasonlóképpen hatnak ránk a trágár kifejezések, ami a megnyerő főszereplők
szájából nem is tűnik olyan tragikusnak.
Mivel filmnézés közben az agy alfa állapotba kerül,
az ítéletalkotásunk nem lesz megfelelő. Ráadásul az érzelmek túlzott
felkorbácsolása is a bölcs mérlegelés ellenében hat. Így olyat is elfogadunk,
amit különben nem tennénk, ha alaposan átgondolnánk.
Szakemberek állítják, hogy összefüggés van a tévénézés,
az internetezés és a depresszió között. Gyakran lerövidül az alvásidő, mert nem
kapcsolja le időben a készüléket az ember. Kutatások bizonyítják, hogy
megrövidülhet az életidő is. Hosszabban és boldogabban élnek azok, akik sok
időt töltenek társas kapcsolatokban.[1]
„Nem jó az embernek egyedül lenni…”
Válogassuk meg, mire fordítjuk az időnket! Kérjünk
megbízható ajánlást, mit érdemes megnéznünk. Sok értékes, tanulságos és
elgondolkodtató film is készül. Kevesebb filmnézéssel sok időnk felszabadulhat,
amit valódi tartalommal is kitölthetünk. Találkozzunk többet a
családtagjainkkal, töltsünk velük több időt, bármilyen messze is élnek. Nézzünk
körül a szomszédságunkban, vannak-e olyanok körülöttünk, akiket meglátogathatnánk,
segíthetünk nekik, vagy beszélgethetünk velük. Hívjunk magunkhoz gyakrabban
vendégeket, akár csak egy teára vagy uzsonnára. Figyeljük az interneten, van-e
valahol a közelben érdekes előadás, kiállítás, hangverseny. Szánjuk rá
magunkat, hogy rendszeresen eljárunk ilyenekre. Vegyünk részt kirándulásokon, közös
utazási programokon vagy mozogjunk többet.
Ha még mindig marad időnk, keressünk közösségi
lehetőségeket, klubokat, ahol kapcsolatokat építhetünk, emberekkel
találkozhatunk, beszélgethetünk vagy játszhatunk. Ha mindezeket megtesszük, sok
pozitív élményben lesz részünk, és kevésbé fogunk a virtuális világ kínálta hamis
érzelmekre vágyni.
Ha
családban vagy párkapcsolatban magányosak vagyunk, akkor próbáljunk meg tenni
ellene valamit. Tegyük meg mi az első lépést a változás felé. „Amit akartok
azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek
azokkal; mert ez a törvény és a próféták.”
Monostori Mária
[1] htps://www.ted.com/talks/robert_waldinger_what_makes_a_good_life_lessons_from_the_longest_study_on_happiness?language=hu
A cikk megjelent a Nyitott Szemmel magazin 53. számában:
A cikk megjelent a Nyitott Szemmel magazin 53. számában:
Nagyon jó írás, köszönöm!
VálaszTörlés