 |
| Nelli préselt virágai: Rózsaszín álom... |
Az irgalmasság a szeretetnek azt a fokát jelenti, amikor azt a viszonzástól teljesen függetlenül gyakoroljuk a méltatlanok, sőt még az ellenségeink iránt is. Az irgalmasság nem a cselekedeteknél kezdődik. Mély, belső együttérzés a végső forrása. Az irgalmas szamaritánus is "könyörületességre" indult, amikor nemcsak éppen rávetette szemét arra az idegenre, aki az útfélen össze-vissza verve feküdt, hanem beleképzelte magát a helyzetébe. Együttérzés, megértő beleérzés nélkül nincsen irgalmasság. A z irgalmas lelkületű ember sem gyűlöletet, sem megrovást nem táplál magában a másik ember iránt. Ha adott esetben mégoly nagy is a felelőssége bűnéért, áldozatnak tekinti őt, és legfőképpen annak. Szánalom ébred szívében iránta. Nem pillanatnyi elhatározás folytán, hanem ez a szokása: "Irgalmas szemű". Együttérzés a szívben, együttérzés a tekintetben, majd a szólásban és a cselekedetben.
Dr. Reisinger János irodalomtörténész (1954- )
Doktori értekezését Babits Mihály és Horváth János irodalomszemléletéről (1980),
kandidátusi fokozatát A Biblia és az irodalom kapcsolatáról (1994) írta.A TIT budapesti
szervezete felkérésére a József Attila Szabadegyetem keretében (1983) a Bibliáról tart előadásokat országszerte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése