Harmati Gyöngyi: A roncstemető feltámadása...

Ha körülnézel ebben a felemás, lassan embernek 
Élhetetlen világban mit látsz magad körül?
Az emberek, mint az űzött vadak hajszolják a 
Boldogságot, kergetik amíg csak össze nem rogynak.

Zaklatott lélekkel, hajszolt akarattal szüntelen
Űzzük, kergetjük a saját dédelgetett vágyainkat.
Megállni, csendben pihenni, ó jaj miért is nem 
Tudunk, Ki fog megállítani bennünket?

Némelyik ember olyan, mint a kiszáradt medrű
Tenger fenekén árván kallódó hajóroncs.
A másik embernek az élete csupa rozsda,
Nyikorog, meg-megcsikordul és sehova sem ér el.

Istenem, az egész világ egy gigantikus roncstemető.
Nincs remény? Nincs segítség? Nincs kegyelem?
Istenem, én tudom, hogy keresztáldozatod gyógyír,
Feltámadásod pedig az egyetlen reménységünk.

Ha hiszek Benned akkor meglátom amikor a
Roncstemető lakói életre kelnek, megelevenednek.

(2018, Húsvét)

Harmati Gyöngyi
       S.D.G.


Megjelent a POET versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/284716
További verseim ezen a linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM