 |
| Egervári Lídia rajza... |
Amikor Marika férje lelépett, nemcsak a gyereket hagyta ott feleségének, hanem - a munkahelyéről hazahordott szerszámok miatt - egy csomó adósságot is. Pár hónap
múlva megjelent a végrehajtó. Az asszony, hogy időt nyerjen, megkérte a férfit, térjen
vissza szeptember 12-én, addigra megkapja a gyes-t. Így is történt. Szeptember 12-én megjelent a végrehajtó.....egy csokor virággal, mert éppen Mária nap volt. Újabb néhány
hónap múlva össze is házasodtak. Boldogságukat csak egyetlen dolog árnyékolta be,
Marika szívműtétje miatt nem lehetett közös gyermekük.
múlva megjelent a végrehajtó. Az asszony, hogy időt nyerjen, megkérte a férfit, térjen
vissza szeptember 12-én, addigra megkapja a gyes-t. Így is történt. Szeptember 12-én megjelent a végrehajtó.....egy csokor virággal, mert éppen Mária nap volt. Újabb néhány
hónap múlva össze is házasodtak. Boldogságukat csak egyetlen dolog árnyékolta be,
Marika szívműtétje miatt nem lehetett közös gyermekük.
Egy nap aztán az asszony váratlan ötlettel állt elő. December 6-án "kakaó-bált" szervezett
a munkahelye egy gyermekotthon kis lakóinak, Marika pedig beleszeretett egy kislányba. Kancsal is volt, vézna is volt, maszatos is volt és ez neki éppen elég is volt. Mi lenne, ha hazavinnék? A férje azonnal igent mondott, Marika pedig lázasan kutatott a megoldás után.
Nos, megoldás volt is, egy apró bökkenővel. A kislánynak volt egy kisöccse és csak együtt lehetett őket örökbe fogadni. Marika kicsit félve hozakodott elő újfent a dologgal, de az ura
csak ennyit válaszolt: „Akkor két pár papucsot és két pizsamát kell vennünk.”
Nagy volt a boldogságuk, mert nagy lett a családjuk. Marika elsőszülött lányával együtt már három gyermeket neveltek. Nem sokáig. Mert, hogy hírt kaptak a gyermekvédelemtől, ismét találtak egy testvért. Nem volt kérdés, pár hét múlva már ő is velük élt. Alig telt el egy év,
újabb hír és aztán újabb gyermek érkezett a családba. Már eddig is csoda volt számomra
a két ember, pedig még közel sem tudtam mindent. Az igazi ámulattal egybefonódott tisztelet akkor tört elő belőlem, amikor megkértem Marikát, meséljen kicsit a gyerekekről.
- Ibolya 12 éves, középsúlyos értelmi fogyatékos, beszédhibás. Pityu 8 éves, középsúlyos értelmi fogyatékos, beszéde nehezen érthető, éjszaka nem szobatiszta. Lacika 6 éves, középsúlyos értelmi fogyatékos, nem beszél, nem szobatiszta. Janó 4 éves, középsúlyos
értelmi fogyatékos, nyúl ajakkal és farkastorokkal született, nem beszél, nem szobatiszta.
- Mondja Marika, miért csinálják?
- Mert szerintem a legszebb dolog a világon gyermekeket nevelni.
- És mi lenne, ha megtudnák, hogy van még egy testvér?
- Azonnal mennénk érte. Ahol ennyi emberre kimos a mosógép, ott kimos még egyre.
Ahol ennyi adag étel megfő, ott megfő még egynek.
Ahol ennyi kisember megfér egy szívben, ott van hely még egynek...de, ezt már csak magamban tettem hozzá.
a munkahelye egy gyermekotthon kis lakóinak, Marika pedig beleszeretett egy kislányba. Kancsal is volt, vézna is volt, maszatos is volt és ez neki éppen elég is volt. Mi lenne, ha hazavinnék? A férje azonnal igent mondott, Marika pedig lázasan kutatott a megoldás után.
Nos, megoldás volt is, egy apró bökkenővel. A kislánynak volt egy kisöccse és csak együtt lehetett őket örökbe fogadni. Marika kicsit félve hozakodott elő újfent a dologgal, de az ura
csak ennyit válaszolt: „Akkor két pár papucsot és két pizsamát kell vennünk.”
Nagy volt a boldogságuk, mert nagy lett a családjuk. Marika elsőszülött lányával együtt már három gyermeket neveltek. Nem sokáig. Mert, hogy hírt kaptak a gyermekvédelemtől, ismét találtak egy testvért. Nem volt kérdés, pár hét múlva már ő is velük élt. Alig telt el egy év,
újabb hír és aztán újabb gyermek érkezett a családba. Már eddig is csoda volt számomra
a két ember, pedig még közel sem tudtam mindent. Az igazi ámulattal egybefonódott tisztelet akkor tört elő belőlem, amikor megkértem Marikát, meséljen kicsit a gyerekekről.
- Ibolya 12 éves, középsúlyos értelmi fogyatékos, beszédhibás. Pityu 8 éves, középsúlyos értelmi fogyatékos, beszéde nehezen érthető, éjszaka nem szobatiszta. Lacika 6 éves, középsúlyos értelmi fogyatékos, nem beszél, nem szobatiszta. Janó 4 éves, középsúlyos
értelmi fogyatékos, nyúl ajakkal és farkastorokkal született, nem beszél, nem szobatiszta.
- Mondja Marika, miért csinálják?
- Mert szerintem a legszebb dolog a világon gyermekeket nevelni.
- És mi lenne, ha megtudnák, hogy van még egy testvér?
- Azonnal mennénk érte. Ahol ennyi emberre kimos a mosógép, ott kimos még egyre.
Ahol ennyi adag étel megfő, ott megfő még egynek.
Ahol ennyi kisember megfér egy szívben, ott van hely még egynek...de, ezt már csak magamban tettem hozzá.
(Forrás: Internet, szerző ismeretlen)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése